2018-at a kormány a Családok évének nyilvánította, és az idei is – legalábbis kormányzati szlogen szinten mindenképp – a (NER-kompatibilis, azaz a jómódú, hagyományos felállású) családokról szól. Akcióterv született, és akik megfelelnek a feltételeknek, jelentős támogatást kapnak ingatlanra, autóra, bármire. A miniszterelnök által bejelentett hét pont azóta is a honi politikai kommunikáció fókuszában van. (Nyilván az idei ígéretnek még nem lehetnek hatásai, ám a tavalyi Családok éve sajnos nem hozott eredményt, sőt óriásit zuhant a születések száma.)

Ilyen hangulatban röppent fel a hír, hogy a Győr melletti kisvárosban valóságos baby boomot tapasztaltak. A napi.hu számolt be először arról, hogy „minden századik lébényire jut egy kisgyerek minden évben, miközben a KSH legfrissebb adatai szerint – csok, olcsó asszonyhitelek és anyagi támogatások ide vagy oda – Magyarországon ezer lakosra kevesebb mint 9 élveszületés jut éves átlagban.”

Erre jött a sajtócunami. Baby boom van Lébényben, Baby boom: sorra születnek a gyerekek Lébényben, Mi történik? Annyi gyerek születik egy magyar kisvárosban, mint sehol máshol az országban – Ez az oka a baby boomnak.Ehhez hasonló címekkel jelentek meg a cikkek, amelyek persze a titokra is kíváncsiak voltak. Rádióműsorokban, lapokban mesélte büszkén Kovács Gábor polgármester, hogy a település babatámogatása, valamint a korszerű óvoda, iskola, orvosi és védőnői ellátás és egyebek hozzák meg a kedvet a gyermekvállaláshoz. Azt is mondta, hogy e „kis elemek többségében minden település asztalán ott hevernek”.

Nincs itt csoda

A nagy port verő csoda ugyanakkor nem létezik. Lébény biztos jó hely, biztos jó ott gyereket is nevelni, pláne, hogy Győr közelsége miatt nem épp egy anyagiakban szűkölködő településről és szegény családokról van szó, de szinte semmivel nem magasabb a babaarány a gyönyörű templomáról híres városban, mint az országos átlag.

Az a vicc, hogy ez az eredeti cikkből is kiderül, csak nem számoltak utána az újságok. Az országos adatok szerint ezer főre 9,4 csecsemő jut, a 3200 fős Lébényben pedig a cikk szerint 30, azaz ezer főre ott is 9,4.

Kicsit kerekítve 1 százalékos a – szociológus szaknyelven – születési arányszám mind Lébényben mind országos átlagban.

Valószínűsíthetően a „lébényi csoda” egy politikai PR-kampánynak lehetett a része. Hiszen kiderült egy múlt csütörtöki „Baby boom és bölcsődenyitás Nagy Istvánnal” tárgyú meghívóból, hogy az agrárminiszter két intézmény átadására is hivatalos a térségben május 3-án. „Reggel Mosonmagyaróváron, utána pedig Lébényben rendeznek ünnepélyes megnyitót, … Az esemény végén a gyerekek héliumos lufik felengedésével avatják fel az új bölcsődét.” És persze, hogy jelen lesz Kovács polgármester is.

Hol születik tényleg sok baba?

Hogy valódi baby boomra leljünk, nem nyugat, hanem kelet felé kell keresgélnünk. A KSH 2017-es adati szerint van egy település, ahol az országos átlagnál 15-ször magasabb volt a születési arányszám: Debréte. Van továbbá pár falu – Nyésta, Gadna, Szakácsi, Felsőszenterzsébet –, ahol több mint 6 százalékos az arány. És ezek – a zalai Felsőszenterzsébetet leszámítva – mind Borsodban találhatók.

Érdemes leválasztani a túl kevés lélekszámú településeket, hiszen ott egy gyerek születése is óriási arányszámot adhat (például az említett Debrétén 13-an laktak 2017-ben, és született két baba, így jött ki a 15 százalék).

Ha a legalább száz bejelentett lakossal rendelkező településeket vizsgáljuk, akkor Gadna, Szakácsi és Csenyéte az országos csúcstartó, ahol 5-6-szor több gyerek született 2017-ben, mint az országos átlag, de az azt megelőző években is rendre minimum négyszeres volt ez a szorzó.

E kisfalvak mindegyike Borsodban (a Szikszói, az Edelényi és az Encsi járásban) található. Az ország legszegényebb települései közé tartoznak, ahol az – elsősorban roma – lakosok döntő többsége mélyszegénységben él. Nem tévedünk nagyot, ha a dobogósokat követő, 3-4 százalékos születési arányszámmal rendelkező mintegy félszáz települést is az ország legszegényebb kistérségeiben, a szegregátumokban keressük.

Gyerek mint befektetés

Mint Kende Ágnes szociológus emlékeztetett, alaptétel, hogy amint a családok középosztályosodnak, egzisztenciális biztonságuk nő (könnyebben tudnak tervezni, és reálisabbá válik a gyerekek magasabb iskolai végzettséghez juttatásának lehetősége), csökken a születésszám. Ezt történelmi léptékben is jól mutatja, hogy a magyar parasztoknak száz éve még tíz gyerekük volt, most már kettő sincs. „Amíg munkaerőként értelmeződött a gyerek, addig sokan születtek, amikor már befektetésként, akkor kevesebben.”

Kende szerint a mélyszegénységben élők körében mindig is sokkal több gyerek születetett, és nincs ez ma sem máshogy. Hozzáteszi, ezek a gyerekek egyáltalán nem olyan stratégiai megfontolásból születnek, hogy esetleg általuk több állami juttatáshoz lehet jutni. Az ilyen vélekedéseket súlyos csúsztatásnak tartja, ezeket semmilyen kutatás nem igazolta. Ráadásul, még ha ez így is lett volna korábban, ez a fajta „stratégiai gyermekvállalás” a családtámogatások 2009-es befagyasztása óta egyre kevésbé „érné meg”.

Egyébként összességében e térségekben is csökken a népesség, egyrészt az elvándorlás, másrészt az ezekben is azért csökkenő gyerekszám miatt.

Ellentétben a közhiedelemmel

A családok gyerekszáma szorosan összekapcsolódik az első gyermek vállalásának anyai életkorával. A Demográfiai portré 2018 arról számol be, hogy a gyerekvállalási kedv összességében növekszik az országban, de ez aránytalanul oszlott el a korcsoportok között. „Arányát tekintve igen nagy, 25 százalékot meghaladó növekedés a 15–19 éves (!) és a 35 éves és idősebb korcsoportokban következett be.” A tanulmány megjegyzi, hogy a nemzetközi szakirodalomban ismert ez a jelenség, és „elsősorban olyan országokban (USA, egyes dél-amerikai országok) figyelhető meg, ahol nagyok a társadalmi egyenlőtlenségek, és/vagy valamilyen (pl. etnikai, migrációs) okból kifolyólag egy korai és egy kései gyermekvállalási mintával jellemezhető demográfiai rezsim él párhuzamosan egymás mellett”.

A korai (18 éves kor előtti) szülések aránya ugyanakkor – ellentétben a közhiedelemmel – nem csak a romákra jellemző. Igazán radikális „baby boom” a 8 osztályt, vagy azt sem végzett nők gyermekvállalási kedvét jellemezte a 2011–2016-os időszakban – olvasható a tanulmányban.

Két másik, a Gönci és a Szécsényi járásban végzett viszonylag friss – az MTA megrendelésére az ELTE által végzett – kutatás is azt mutatta be, hogy bár a korai gyerekvállalás hagyományosan valóban a roma családokban volt gyakori az elmúlt évtizedekben, ma már a szegénységben élő családok esetén gyakorlatilag megegyezik a roma és nem roma nők körében. A gyerekek száma a roma családokban több, mint a nem roma családokban, de ezek a különbségek a kutatás szerint is eltűnnek, ha figyelembe vesszük az anyák iskolai végzettségét is. Minél alacsonyabb az anya iskolai végzettsége, annál inkább valószínű a több gyerek (roma és nem roma édesanyák esetén is).

„A gyermekvállalás különbségei nem kulturális (még kevésbé anyagi) okokkal magyarázhatóak: az iskolai integráció erősödésével, a továbbtanulási esélyek növelésével a roma fiatalok gyerekvállalása sem tér el nem roma társaikétól” – olvasható a fenti kutatás MTA számára készített zárótanulmányában.

Miért szülnek korán a nők?

A korai gyerekvállalás okai meglehetősen összetettek. Az egyik magyarázat a már említett „stratégiai gyerekvállalást” emeli ki, de ezt, mint láttuk, semmi nem igazolja, tehát nagyjából kizárhatjuk.

Ennél sokkal inkább probléma a szexuális felvilágosítás hiánya és a fogamzásgátló eszközökhöz való hozzáférés nehézsége. „Nincs tudatos családtervezés, fogamzásgátlás, erre se tudás, se pénz nincs. A szegregátumokban nem kapható óvszer, nincs patika sem. Utazni kellene érte… ami pénzbe kerül. Amikor a megélhetésre sem elég a jövedelem, ott nem szánnak fogamzásgátló szerekre” – írja L. Ritók Nóra a Berettyóújfalu-környéki régióból.

Ez biztosan szerepet játszik a korai gyermekvállalás kérdésében, bár önmagában az ELTE-tanulmány szerint ez nem magyarázza meg a jelenséget.

Felnőtté válás gyerekanyaként

Néhány éve Durst Judit szociológus egy érdekes antropológiai magyarázatotjelentetett meg a témában. Ebben egy amerikai példát állít párhuzamba a magyar szegregátumokkal. Ez „kissé sarkítva úgy szól, hogy a többségi társadalomtól szegregálva, annak erőforrásaitól elzárva élő láposi (a kutatás egy valós, de fiktív nevű településen, Láposon történt – a szerk.) szegény cigánylányok számára a ’felnőtté válás’ egyetlen lehetősége a korai gyermekvállalás. Ennek révén kitörhetnek a régi családban betöltött nagylány szerepből, és ezzel együtt megtalálhatják saját helyüket az adott közösségben.”

Amíg otthon vannak, ezeknek a tinilányoknak a munkájára ugyanis nagy szükség van. Ők vigyáznak a kisebbekre, míg az anyjuk intézi a dolgát: orvoshoz viszi valamelyik gyerekét, vagy akár gombászni, somozni megy az erdőbe. (Mindez többórás távollétet jelent.) Nagyjából tízéves koruktól befogják őket a házimunkába is. Segíteniük kell a főzésben, a takarításban, illetve az egyéb, ház körüli teendők elvégzésében.

Ebből az anyának engedelmességgel tartozó „nagylány” szerepből kitörni, felnőtté válni csakis egy módon lehet: ha a lány gyermeket szülve új családot alapít. Ez az önállóság, és ami még fontosabb: a tisztelet és az azzal járó önbecsülés megszerzésének egyetlen, számukra is elérhető módja – írja Durst Judit.

Ördögi kör

Tehát a mélyszegénységben jóval több baba születik. Igaz, ott is csökkennek a számok. Az ELTE-tanulmány szerint például a korábbi évtizedekben tapasztalható 25-30 százalékos arányhoz képest ma már jóval 20 százalék alá ment az általuk vizsgált két járásában a kiskorúként szülő lányok aránya.

Bármilyen okból is vállalják be a gyereket túl korán a fiatal édesanyák, annak következtében szinte bizonyos, hogy a család egyre rosszabb anyagi helyzetbe kerül. Ezekben a családokban általában később is sok gyerek születik, a szülők nem tudnak megfelelő végzettséget szerezni. A Bass László által vezetett ELTE-vizsgálatában részt vett fiatal anyák közül mindössze 5 százalék jut el valamilyen középfokú iskolába, 74 százalékuk ma szegénységben él, 57 százalékuknak ma több mint 3 gyermeke van. A kiskorú édesanyák pszichés érettsége sokszor nem megfelelő a gyermek optimális fejlesztéséhez, neveléséhez.

És mindemellett ezek a gyerekek olyan környezetben nőnek fel, ahol a lakásban sokszor nincs víz, villany sem, ahol nincs megfelelő óvodai, iskolai ellátás, ahol nem férnek hozzá az alapvető egészségügyi ellátáshoz. Ahol a napi egyszeri meleg étel is sokszor gond, télen pedig a fűtés nehezíti tovább a családok életét. A szülőknek az esetleges közmunkát leszámítva nincs munkalehetősége, úgyhogy a gyerekek úgy nőnek fel, hogy nem is látják a szüleiket, nagyszüleiket dolgozni menni.

És ahova a kormány családtámogatási intézkedései nem érnek le. Itt szóba sem jöhet a csok, az asszonyhitel, ide nem megy ünnepélyes óvodaátadóra egy miniszter sem, nem röppentenek a gyerekek héliumos lufikat az égbe.

Itt nem a baby boom a jó hír, hanem az lenne ez, ha sikerülne olyan támogatási rendszert bevezetni, ami ide is elér, és valós esélyt nyújtana számukra is.                                                                                                                      (HVG)

Bal-Rad komm: Benne van ebben a cikkben “A RENDSZER” minden átka – baja! A hazudott csodától a szomorú valóságig, és a rémisztő jövőig!

A MAGYAR JÖVŐTLENSÉGIG!

LUFIKAT EREGET MINDENKI! SZÉP, SZÍNES ÁLOMLUFIKAT!

Nincs senki – semmi, aki – ami szólna: NEM LÁTJÁTOK? EZEK CSAK LUFIK!

Lassan harminc éve tátott szájjal bámuljuk a sűrűn fölergetett szép – színes lufikat, és nem vettük észre: MÁR A FÖLDET IS KILOPTÁK A TALPUNK ALÓL!

Mert nem is akartuk tán észrevenni!

Amúgy pedig KONKRÉTABBAN IS lehetne kommentelni a cikket! – de minek?