Annyira zakatol Döbrögisztán, hogy utolértük a régiót

Száguld a magyar gazdaság? Vagy teljesen leszakadt? Attól függ, honnan nézzük. Az alábbi cikkben bemutatjuk, hogy miként teljesített a magyar gazdaság a régióhoz képest az elmúlt években.

Tavaly olyan gyorsan nőtt a magyar GDP, amire nagyon kevesen számítottak. A közel 5%-os növekedés valóban a rendszerváltás óra nem látott iramot jelent, és a bővüléshez gyakorlatilag a gazdaság minden ágazata hozzájárult. A régiós országok többsége is irigyelhette a hazai teljesítményt, hiszen a legtöbben ennél lassabb tempóra voltak képesek. A magyar gazdaság így 2018-ban 1%-pontot rávert a régiós (cseh, szlovák, román, lengyel) átlagra.

Miután egy-egy év gazdasági teljesítményéből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, így érdemes megnézni, hogy mit láthatunk a világgazdasági válság és az európai adósságválság utáni időszakban. Ebből az látszik, hogy 2013 és 2018 között a magyar gazdaság éppen olyan gyorsan növekedett, mint a régiós átlag. A kiugróan jó tavalyi adat nélkül még azt láttuk, hogy egy kismértékű lemaradásunk volt a versenytársakkal szemben, a 2018-as kedvező GDP-növekedéssel elértük a válság után jellemző régiós ütemet.Mindez jelentős javulás ahhoz képest, hogy 2006-2012 között átlagosan több mint 3%-ponttal múltuk alul a régiót, és visszatértünk a 2000-2005 közötti periódusban jellemző növekedési mintákhoz. Az eladósodás, a recesszió és a nagymértékű mérlegalkalmazkodás időszakát magunk mögött hagyva tehát a régiós országokkal együtt sikerül felzárkóznunk.

Ha az Európai Unióhoz mérjük a saját teljesítményünket, akkor hasonló következtetésekre jutunk. A válság előtt 2%-ponttal gyorsabban bővültünk, mint az unió, majd a 2006-2012 közötti időszakban átlagosan 1%-pontos lemaradásban voltunk évente, azóta azonban 1,7%-pontos a növekedési többletünk. A kiugróan jó tavalyi év nélkül még 1,5% volt az előny, tehát lassan-lassan ebben az összevetésben is elérjük a válság előtti teljesítményt.

Ehhez azonban az is kell, hogy a következő évek is jól sikerüljenek. Figyelmeztető jel, hogy az EU-források hiányával jellemzett 2016-os évben csaknem nullára csökkent a növekedési többletünk. Ahhoz, hogy ne járjunk hasonlóan a következő években (amikor várhatóan szintén visszaesik az uniós források felhasználása), muszáj lenne olyan reformokat végrehajtani, amelyek magasabb potenciális növekedést eredményeznek.

Nézzük, mi történt a válság óta!

Ha a válság kirobbanása óta vesszük sorra a régiós országok GDP-növekedését, akkor Magyarország nem lehet túl boldog. Nem is a 2009-es visszaesés rázta meg igazán az országot, hanem a kilábalás lassúsága. A grafikonon látható, hogy 2012 után indult meg igazán a növekedés, és mostanra már 15%-kal vagyunk magasabban, mint a válság előtti szint. Ennél azonban jobban teljesít Szlovákia és Románia is, Lengyelország pedig az egész régiót veri. Magyarországnál csak Horvátország maradt le jobban, ahol még csak most érik el a válság előtti teljesítményt.

Habár a válság utáni utolsó év egy fontos fogódzópont – hiszen azóta megváltoztak a növekedési lehetőségek szerte a világon – , nem a legjobb, ha 2008-hoz viszonyítunk. Magyarország ugyanis komoly egyensúlyi problémákkal rendelkezett már a válság kirobbanása előtti időszakban, amelyeknek a megoldása növekedési áldozatokkal járt.

Jó, akkor nézzük még távolabbról!

Mindezeknek a problémáknak a „kivédésére” lássuk, hogy miként teljesített a régió az ezredforduló óta, amikor még fenntartható szerketű növekedés volt Magyarországon. A magyar gazdaság 18 év alatt a másfélszeresére nőtt, ennél rosszabbul csak Horvátország teljesített, ahol 40%-kal nőtt a GDP. Románia és Szlovákia duplázott, Lengyelország pedig mintegy 10%-pont híján megkétszerezte a GDP-jét.

Összességében tehát 2000 óta sem teljesít sokkal jobban a magyar gazdaság, mint abban az esetben, amikor 2008-at vettük bázisidőszakként, a régióban a lemaradók között van, ami arra vall, hogy a magyar gazdaság potenciális növekedése tartósan alacsonyabb, mint a versenytársaké. Bizakodásra ad okot azonban, hogy 2013 óta tudjuk tartani a régiós növekedési ütemet. Egyfelől kedvező, hogy mindeközben a válság során komoly áldozatokkal helyreállított egyensúlyi mutatóink nem romlottak el teljesen (habár a fizetési mérleg többlete csaknem teljesen elfogyott és a gazdaság valószínűleg tartósan a potenciális felett nő), másfelől a gazdaság olyan impulzusokat kapott (rekordmértékű uniós kifizetések, nullás hazai kamatszint, expanzív fiskális politika), amelyeknek a tartós együttállására nem számíthatunk. Miután a magyar monetáris politika ultra laza és a költségvetési politika is támogató, így a gazdasági ciklus lefordulásával nem marad túl sok puskapor a növekedés támogatására.                                                                                                                   (portfolio)