Írta: J. V. Sztálin

Levél Zajcev elvtárshoz

Zsirov elvtárs cikkét illetőleg késtem a válasszal, de jobb későn, mint soha.

A következő indokokból elleneztem azt, hogy Zsirov elvtársnak a kapitalista országok fejlődésének egyenlőtlenségéről szóló cikkét a „Bolsevik”-ban közöljék.

1. A cikk, szerintem, iskolás. Látható, hogy a szerző nem ura a témának és fogalma sincs a kérdés bonyolultságáról. Ilyen cikkeket bátran el lehet helyezni iskolai folyóiratokban, ahol az emberek gyakorolhatják magukat, hogy azután érett irodalmárok váljanak belőlük. De a „Bolsevik” vezető folyóirat, tőle iránymutatást várnak az elmélet és a politika fő kérdéseiben, és ezért, ha a „Bolsevik” közli Zsirov elvtárs cikkét, az először azt jelenti, hogy megzavarja az olvasókat, másodszor, rontja a „Bolsevik”-nak mint vezető folyóiratnak a tekintélyét.

2. Zsirov elvtárs nyilvánvalóan téved, amikor egy kalap alá vonja a kapitalista országok egyenlőtlen fejlődése törvényének politikai oldalát a törvény gazdasági oldalával. Hogy az egyenlőtlenség törvénye mindkét oldalt magában foglalja, ez persze igaz. De hogy a politikai egyenlőtlenség most nem aktuális kérdés számunkra, mármint a SzK(b)P-ban működő ellenzékkel folyó mostani vitáink szempontjából, ehhez nem fér semmi kétség. Miben láthatjuk a politikai egyenlőtlenség legkirívóbb kifejezését a mostani helyzetben a világfejlődés szempontjából? Abban, hogy nálunk élenjáró hatalom van, a proletariátus hatalma, a Szovjetek hatalma, ezzel szemben a technikai és kulturális tekintetben legfejlettebb országokban elmaradott, azaz burzsoá hatalom áll fenn. Tagadja-e az ellenzék ennek a politikai egyenlőtlenségnek a lehetőségét vagy fennállását? Nem, nem tagadja. Ellenkezőleg, azt, hogy a proletariátus egy országban megragadhatja a hatalmat, teljesen lehetségesnek tartja.

Nem ezen a téren vannak tehát a mi nézeteltéréseink.

A nézeteltérések annál a kérdésnél kezdődnek, hogy le lehet-e gazdaságilag győzni a burzsoáziát, vagyis fel lehet-e építeni a szocializmust a Szovjethatalom fennállása mellett egy olyan országban, amelyet kapitalista országok vesznek körül. A nézeteltérések tehát gazdasági téren vannak. Ezért domborítjuk ki a kapitalista országok egyenlőtlen fejlődése törvényének gazdasági oldalát. Zsirov elvtárs hibája az, hogy nem vette észre az ellenzékkel folytatott vitáinknak ezt a sajátosságát, és az egyenlőtlen fejlődés törvénye gazdasági oldalának kidomborítását e törvény politikai oldalának tagadásaként fogta fel.

Egyszóval, Zsirov elvtárs az ellenzékkel folytatott vitáinknak éppen a velejét nem vette észre.

Arról nem is szólok, hogy az egyenlőtlenség törvényének gazdasági oldala maga az alapja mindenféle és mindenfajta katasztrófának a kapitalista világgazdaság fejlődése terén, köztük a politikai katasztrófáknak is.

3. Zsirov elvtárs nem látja az imperializmuselőtti kapitalizmus és az imperialista kapitalizmus közötti különbség egész mélységét. Az egyenlőtlenség törvénye nála a világkapitalizmus fejlődésének egyszerű „aránytalanságává és diszharmóniájává” válik. De ha ez így van, honnan támadt a különbség az emelkedő irányban fejlődő kapitalizmus és az elhaló, a lefelé menő vonalon fejlődő kapitalizmus között? Honnan támadt a különbség a simán, evolúciós úton fejlődő kapitalizmus és a rothadás útján, ugrások és katasztrófák útján fejlődő kapitalizmus között? Miért volt azelőtt lehetetlen a szocializmus győzelme egyes országokban, és miért vált most lehetségessé? Lehet-e szemet hunyni olyan tényekre, mint a finánctőke uralma, a technika óriási iramú fejlődése, a nivellálódási tendencia, a világ felosztása érdekszférákra, a tőkés országok viharos, ugrásszerű fejlődése és az ezzel együttjáró katasztrófák, a már felosztott világ időnkénti újrafelosztásai, és a szocializmus egyes országokban való győzelmének mindezzel összefüggő lehetősége.

Miben különbözik ebben az esetben Zsirov elvtárs álláspontja ellenzékünk álláspontjától, és tulajdonképpen miért, milyen alapon vitázik az ellenzékkel?

Zsirov elvtárs, úgylátszik, nem érti, hogy a kapitalizmus fejlődéstörvényei, eltérően a szociológiai törvényektől, amelyek a társadalmi fejlődés mindenfázisára érvényesek, változhatnak és kell is hogy változzanak. Az egyenlőtlenség törvényének az imperializmuselőtti kapitalizmus idején volt egy bizonyos formája és eredményei is ennek a formának megfelelőek voltak, az imperialista kapitalizmus idején ellenben ez a törvény más formát ölt és ennek következtében eredményei is mások lesznek. Ezért lehet és kell azt mondanunk, hogy a kapitalista országok fejlődésének egyenlőtlensége más az imperializmus idején, mint a régi kapitalizmus idején. Az a kérdés, hogy a kapitalizmus törvényei hogyan változnak a kapitalista fejlődés különböző szakaszain, hogyan korlátozódik vagy erősödik hatásuk a változó viszonyoktól függően — ez a kérdés elméleti szempontból különösen érdekes, amire elsősorban kellett volna gondolnia annak, aki külön cikket ír az egyenlőtlenség törvényéről. Zsirov elvtárs baja (nem pedig bűne) az, hogy egyáltalán nem látja a kérdésnek ezt az oldalát.

4. Nem térek ki más, szerintem maga Zsirov elvtárs előtt is homályos kérdésekre, amelyeket cikkében érintett, mint például a „világkapitalista rendszer nem-szubjektivitásának” stb. kérdésére. Látom, hogy Zsirov elvtársnak valósággal viszket a nyelve, csakhogy valami különöset és meglepőt mondjon.

5. Ami a Zsirov elvtárs cikkéhez tervezett szerkesztőségi megjegyzést illeti, azt hiszem, hogy egy olyan felelős folyóiratban, mint a „Bolsevik”, nincs helye ilyen szerkesztőségi megjegyzéseknek. Kijelenteni, hogy a szerkesztőség „nem ért egyet a szerző egyes tételeivel”, és nem megmondani, melyek ezek a tételek — ez kitérés a kérdés elől, és az olvasókban megütközést kelt. Szerintem a „Bolsevik”-ban efféle megjegyzéseknek nincs helye.

Kommunista üdvözlettel
I. Sztálin

1927. január 28.

Először e kötet orosznyelvű
kiadásában jelent meg.

(idézet: – Sztálin Művei 9. kötet – című könyvből)

Üdvözlet a sztálingrádi „Borba” című újságnak

– írta: J. V. Sztálin –

Kedves elvtársak!

A „Borba” tíz esztendeje végzi harcos munkáját forradalmi őrhelyén, és erre a dicső jubileumra büszkék lehetnek Sztálingrád munkásai.

Harc a tábornokok — Krasznov és Gyenyikin — ellen, az ellenforradalmárok és a nyugati intervenciósok kiűzése, a gazdasági bomlás leküzdése, az új élet békés építésének frontján elért sikerek — ezek a sztálingrádi proletariátus életének kiemelkedő eseményei az utóbbi tíz év folyamán. A „Borba” e tíz év alatt mindig a szocializmus harcosainak első soraiban haladt, megvilágítva az utat a dolgozók előtt!

Forró üdvözlet a „Borbá”-nak! Újabb sikereket kívánok neki munkájához!

I. Sztálin

1927. február 22.

„Borba” („Harc”) (Sztálingrád) 122. sz.
1927. május 31.

(idézet: – Sztálin Művei 9. kötet – című könyvből)

SaLa