Írta: J. V. Sztálin

Beszéd a XV. Moszkva-kormányzósági pártkonferencián

1927. január 14

Elvtársak! Nem volt szándékomban, hogy felszólaljak. Nem volt szándékomban, mert mindazt, amit egy konferencián el kellett mondani, elmondották más elvtársak, újat itt nemigen lehet hozzátenni, az elmondottakat ismételni pedig — semmi értelme. Ennek ellenére, mivel több küldöttség ezt követeli, szólnom kell néhány szót.

Mi a legfontosabb és mi jellemző országunk helyzetében, ha az ország kormányzása szempontjából, egész építőmunkánk vezetése szempontjából nézzük a dolgot?

A legfontosabb és jellemző az, hogy a párt meg tudta találni a helyes politikát — a párt vezérvonala helyesnek bizonyult, iránymutatásai pedig életrevalók voltak.

Lenin mondotta:

Tíz-húsz évi helyes politika a parasztság irányában és győzelmünk biztosítva van.

Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a jelenlegi történelmi helyzetben a proletariátus és a parasztság közötti kölcsönös viszony kérdése számunkra a legfőbb kérdés. És lám, gyakorlatunk, munkánk, a párt munkája azt mutatja, hogy a párt meg tudta találni ennek a kérdésnek helyes megoldását.

Mi szükséges ahhoz, hogy a párt politikája helyes legyen ebben az alapvető kérdésben?

Először, szükséges, hogy a párt politikája biztosítsa az összefogást, a szövetséget a munkásosztály és a parasztság között.

Másodszor, szükséges, hogy a párt politikája állandóan biztosítsa a proletariátus vezetését ezen a szövetségen, ezen az összefogáson belül.

Ahhoz, hogy az összefogást biztosítsuk, szükséges, hogy pénzügyi politikánk általában és különösen adópolitikánk megfeleljen a dolgozó tömegek érdekeinek, hogy árpolitikánk helyes, azaz olyan legyen, amely előnyös a munkásosztály és a parasztság érdekei szempontjából, hogy a szövetkezeti szervezkedést meghonosítsuk mind a városban, mind pedig különösen a falun, rendszeresen, napról napra.

Azt hiszem, ebben a tekintetben helyes úton járunk. Ellenkező esetben komoly bonyodalmaink volnának.

Nem mondom, hogy ezen a téren nálunk nincsenek nehézségek. Vannak nehézségek, mégpedig nagyon komolyak. De ezeket a nehézségeket leküzdjük. Mégpedig azért küzdjük le őket, mert politikánk általában helyes.

És mire van szükség annak biztosítására, hogy a proletariátus vezesse a parasztságot? Ehhez az ország iparosítására van szükség. Arra van szükség, hogy szocialista iparunk nőjön és erősödjön. Arra van szükség, hogy növekvő szocialista iparunk vigye magával a mezőgazdaságot.

Lenin mondotta: minden új gyár, minden új üzem annyira megerősíti a munkásosztály pozícióit a falu vezetése értelmében, hogy nem kell félnünk semmiféle kispolgári környezettől. Lenin ezt 1921-ben mondotta. Azóta öt év telt el. Ez alatt az időszak alatt iparunk megnőtt, új gyárak keletkeztek. És csakugyan kiderül, hogy minden új gyár új erőd a proletariátus kezében, amely biztosítja számára a parasztság milliós tömegeinek vezetését.

Látják tehát, hogy a párt ezen a téren is meg tudta találni a helyes politikát.

Nem mondom, hogy nincsenek nehézségeink ezen a téren. Nehézségek természetesen vannak, de nem félünk tőlük, és leküzdjük őket, mert politikánk alapjában véve helyes.

Azt mondják, hogy a Szovjetek hatalma a legszilárdabb hatalom a világ valamennyi ma létező kormánya között. Ez igaz. Mi ennek a magyarázata? Ennek az a magyarázata, hogy a Szovjethatalom politikája az egyetlen helyes politika.

De elegendő-e a helyes politika egymagában ahhoz, hogy legyőzzünk minden néven nevezendő nehézséget, amely utunkon felmerül?

Nem, nem elegendő.

Ehhez legalább két további feltétel szükséges.

Az első feltétel. Mindenekelőtt az szükséges, hogy a párt által kidolgozott helyes politikát valóban átültessék az életbe, valóban teljes egészében megvalósítsák.

Persze, a helyes politika mindennél fontosabb. De ha ezt a politikát nem ültetik át az életbe, ha ezt a politikát a gyakorlatban, amikor az életbe átültetik, eltorzítják — mi a haszna akkor az ilyen politikának? Az életben előfordulnak olyan esetek, hogy a politika helyes, de nem valósítják meg, vagy nem úgy valósítják meg, ahogy kell. Nálunk most szép számmal vannak ilyen esetek. Éppen ilyen esetekre gondolt Lenin, amikor a XI. kongresszuson utolsó beszédében azt mondotta:

Politikánk helyes, de ez nem elegendő, s ezért most az a feladat, hogy nyélbe üssük az emberek helyes kiválasztását és megszervezzük a végrehajtás ellenőrzését.

Az emberek kiválasztása és a végrehajtás ellenőrzése — erre élezte ki a kérdést Lenin utolsó beszédében. Azt hiszem, ennek a lenini útmutatásnak építőmunkánk egész ideje alatt szemünk előtt kell lebegnie. Az építés vezetéséhez nem elegendők a helyes irányelvek, — ehhez az is szükséges, hogy szovjet, gazdasági, szövetkezeti és minden egyéb építőmunkánk vezető pozícióiba olyan embereket állítsunk, akik fel tudják fogni ezeknek az irányelveknek értelmét és jelentőségét, akik képesek arra, hogy becsületesen és lelkiismeretesen megvalósítsák ezeket az irányelveket, akik ezeknek az irányelveknek a megvalósítását nem üres formaságnak tekintik, hanem becsület dolgának, legfőbb kötelességüknek a párttal és a proletariátussal szemben.

Így kell érteni Lenin jelszavát: helyesen válaszd ki az embereket és ellenőrizd a végrehajtást.

Ámde nálunk néha éppen ennek az ellenkezője történik. Tessék-lássék módra elismerik ugyan a párt és a Szovjethatalom legfelsőbb szerveinek utasításait, a valóságban azonban véka alá rejtik azokat és továbbra is egészen más politikát hajtanak végre. Vagy talán nem tény az, hogy olykor egyes gazdasági, szövetkezeti és egyéb apparátusok egyes vezetői véka alá rejtik a párt helyes utasításait és továbbra is a régi, kitaposott ösvényen haladnak? Ha például a párt és a Szovjethatalom központi szervei úgy döntenek, hogy politikánk soronlevő feladata a kiskereskedelmi árak leszállítása, de számos szövetkezeti és általában kereskedelmi funkcionárius erre a határozatra a füle botját sem mozdítja és inkább megkerüli a határozatot — minek nevezzük az ilyesmit? Mi ez, ha nem aláásása annak a helyes politikának, amelynek lelkiismeretes végrehajtásától függ a munkás-paraszt összefogás sorsa, a munkás-paraszt szövetség sorsa, a Szovjethatalom sorsa?

Éppen ilyen esetekre gondolt Lenin, amikor azt mondta:

Vonalunk helyes, de a gép nem oda megy, ahová mennie kell.

Ugyan mivel magyarázható ez, hogy a gép letér a vonalról? Nyilván azzal, hogy ennek a gépnek az összetétele, ennek az apparátusnak az összetétele nem mindig jó minőségű.

Ezért a pártnak és a Szovjethatalomnak most egyik soronlevő feladata a funkcionáriusok helyes kiválasztása és a végrehajtás ellenőrzése.

Ezért kell a pártnak éberen ügyelnie arra, hogy építőmunkánk vezető funkcionáriusait annak a szempontnak megfelelően válogassák ki, hogy vajon lelkiismeretesen át tudják-e ültetni a gyakorlatba a párt és a Szovjethatalom politikáját.

A második feltétel. Persze, ez még nem minden. Emellett feltétlenül el kell érni, hogy a tömegek pártvezetésének színvonala emelkedjék, ami egyúttal megkönnyíti a nagy munkástömegek, valamint a parasztok bevonását egész építőmunkánkba. A proletár vezetés biztosítása — természetesen ez a legfőbb. De a proletariátus a párt útján nyilvánítja ki vezető akaratát. Az építés vezetése rossz párttal az élen — lehetetlen. Hogy a proletariátus vezethessen, ahhoz feltétlenül szükséges, hogy pártja, mint a tömegek legfőbb vezetője, hivatásának magaslatán álljon. Ehhez viszont mi szükséges? Ehhez az szükséges, hogy a párt vezetése ne formaság, ne papirosvezetés, hanem valóságos vezetés legyen. Ehhez az szükséges, hogy a pártvezetés a lehető legnagyobb mértékben rugalmas legyen.

Azt mondják, hogy a munkásosztály nagy tömegeinek aktivizálása nélkül nem győzhetünk építésünk frontján. Ez tökéletesen igaz. De mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a nagy tömegeknek építésünk ügyébe való bevonásához feltétlenül szükséges, hogy helyesen, rugalmasan, és ne elhamarkodott módon vezessük ezeket a tömegeket. De ki vezesse a tömegeket? A tömegeket a pártnak kell vezetnie. Csakhogy a párt nem vezetheti a tömegeket, ha nem veszi számításba azokat a változásokat, amelyek a munkások és a parasztok soraiban a legutóbbi években végbementek. Ma már nem lehet a régi módon, egyes-egyedül rendeletek és utasítások útján vezetni. Az ilyen vezetés idejét múlta. Most a merőben formai vezetés csak elégedetlenséget szülhet. Ugyan miért? Azért, mert megnőtt a munkásosztály aktivitása, megnőttek a munkásosztály igényei, megnőtt a munkások érzékenysége munkánk fogyatékosságaival szemben s a munkások nagyobb követelményeket támasztanak.

Jó ez? Persze, hogy jó. Mindig is erre törekedtünk. Ebből azonban az következik, hogy a munkásosztály vezetése bonyolultabbá válik, magának a vezetésnek pedig rugalmasabb jellegűnek kell lennie. Azelőtt előfordult, hogy ráléptünk valakinek a lábára, és — oda se neki. Most már ez nem járja, elvtársak! Most arra van szükség, hogy a lehető legnagyobb figyelmet fordítsuk még a legjelentéktelenebb apróságra is, mert hiszen a munkások mindennapi élete éppen ezekből az apróságokból tevődik össze.

Ugyanezt kell mondanunk a parasztságról is. A mai paraszt nem ugyanaz, aki két-három évvel ezelőtt volt. Szintén érzékenyebbé és tudatosabbá vált. Elolvassa az úgynevezett vezetők cikkeit, megvitatja azokat, alaposan szemügyre veszi minden egyes vezetőjét és megalkotja róluk saját véleményét. Ne gondolják, hogy a paraszt ostoba, amilyennek egyes okosok néha feltüntetik őket. Nem, elvtársak, a paraszt okosabb sok városi okosnál. És most azt akarja, hogy figyelmesebbek legyünk irányában. Itt ugyanúgy, mint a munkások tekintetében, nem szorítkozhatunk pusztán határozatokra. Itt ugyanúgy, mint a munkásoknak, meg kell magyarázni a párt és a Szovjethatalom utasításait, türelmesen és gondosan kell megmagyarázni, hogy az emberek megértsék, mit akar a párt és hová vezeti az országot. Ha ma nem értették meg — tessék megmagyarázni holnap. Ha holnap sem értik meg, tessék megmagyarázni holnapután. Máskülönben nem lesz és manapság nem is lehetséges semminemű vezetés.

Ez persze nem azt jelenti, hogy le kell mondani a vezetésről. Nem, nem ezt jelenti. A tömeg nem becsülheti a pártot, ha a párt lemond a vezetésről, ha nem vezet többé. A tömegek maguk akarják, hogy vezessék őket, s a tömegek szilárd vezetést kívánnak. De a tömegek azt akarják, hogy a vezetés ne formaság, ne papirosvezetés legyen, hanem legyen valóságos vezetés, amely érthető számukra. Éppen ezért van szükség a párt és a Szovjethatalom céljainak, feladatainak, utasításainak és útmutatásainak türelmes megmagyarázására. A vezetést nem szabad feladni és lazítani sem szabad. Ellenkezőleg, a vezetést meg kell erősíteni. A vezetés megerősítése érdekében azonban elengedhetetlen, hogy maga a vezetés rugalmasabbá váljék, a párt pedig a lehető legnagyobb figyelmet tanúsítsa a tömegek igényei irányában.

Befejezem, elvtársak. Politikánk helyes s ebben van a mi erőnk. De hogy politikánk ne lógjon a levegőben, ahhoz legalábbis két feltétel szükséges. Először, a funkcionáriusok helyes kiválasztása és a pártutasítások végrehajtásának ellenőrzése. Másodszor, rugalmasság a tömegek vezetésében, a lehető legnagyobb figyelmesség a tömegek igényei iránt, figyelmesség és újra figyelmesség. (Nagy, hosszantartó taps, mindenki éljenez; a jelenlevők felállnak és eléneklik az „Internacionálét”.)

„Pravda” 13. sz.
1927. január 16.

(idézet: – Sztálin Művei 9. kötet – című könyvből)

SaLa