Írta: J. V. Sztálin

Kaganovics elvtársnak és az Ukrajnai Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bizottsága Politikai Irodája többi tagjának

Beszéltem Sumszkijjal. Hosszasan beszélgettünk, több mint két óra hosszat. Önök tudják, Sumszkij nincs megelégedve az ukrajnai helyzettel. Elégedetlenségének okait két fő pontra lehet visszavezetni.

1. Szerinte az ukránosítás nehézkesen halad, az ukránosítást kötelezettségnek tekintik, amelyet kelletlenül, húzva-halasztva teljesítenek. Szerinte az ukrán kultúra és az ukrán értelmiség gyors ütemben fejlődik, olyannyira, hogy ha nem vesszük kézbe ezt a mozgalmat, könnyen megtörténhet, hogy megkerül bennünket. Szerinte olyan embereknek kell e mozgalom élére állniok, akik hisznek az ukrán kultúra ügyében, akik ismerik és ismerni akarják ezt a kultúrát, akik támogatják és támogatni tudják az ukrán kultúráért folyó és növekvő mozgalmat. Különösen elégedetlen az ukrajnai párt- és szakszervezeti felső vezetőség magatartásával, amely szerinte fékezi az ukránosítást. Úgy véli, hogy a párt- és szakszervezeti felső vezetőség egyik fő hibája az, hogy nem von be a párt-és szakszervezeti munka vezetésébe olyan kommunistákat, akik közvetlen kapcsolatban vannak az ukrán kultúrával. Véleménye szerint az ukránosítást elsősorban a párt soraiban és a proletariátus körében kell végrehajtani.

2. Sumszkij úgy véli, hogy e fogyatékosságok kiküszöbölése érdekében elsősorban meg kell változtatni a párt- és a szovjet felső vezetőség összetételét az ukránosítás szempontjából s hogy csak e feltétel mellett lehet az ukrajnai funkcionárius káderekben fordulatot előidézni az ukránosítás irányában. A Népbiztosok Tanácsa elnökéül Grinykót, Ukrajna Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottsága politikai titkárául Csubart javasolta, továbbá szükségesnek tartja a Titkárság, a Politikai Iroda stb. összetételének megjavítását. Azt hiszi, hogy ilyen vagy ehhez hasonló változások nélkül ő, Sumszkij, képtelen lesz dolgozni Ukrajnában. Azt mondja, ha a Központi Bizottság ragaszkodik hozzá, kész visszatérni Ukrajnába még akkor is, ha nem változtatják meg a mostani munkafeltételeket, de meggyőződése, hogy ez nem vezet semmire. Különösen elégedetlen Kaganovics munkájával. Szerinte Kaganovics szervezetileg el tudta indítani a pártmunkát, de véleménye szerint az a körülmény, hogy Kaganovics elvtárs munkájában túltengenek a szervezeti módszerek, lehetetlenné teszi a normális munkát. Állítja, hogy a Kaganovics elvtárs munkájára jellemző szervezeti nyomás eredményei, annak a módszerének az eredményei, hogy háttérbe szorítja a legfelső szovjet intézményeket és ezeknek az intézményeknek a vezetőit, a közeljövőben meg fognak mutatkozni, és nem kezeskedik arról, hogy ezek az eredmények nem öltik komoly konfliktus formáját.

Az- én véleményem:

1. Sumszkijnak az első ponttal kapcsolatos kijelentéseiben vannak bizonyos helyes gondolatok. Igaz az, hogy az ukrán kultúráért és az ukrán közéletért Ukrajnában széleskörű mozgalom kezdődött meg és ez növekszik. Igaz az, hogy semmiesetre sem szabad ennek a mozgalomnak a vezetését tőlünk távolálló elemeknek átengednünk. Igaz az, hogy Ukrajnában számos kommunista nem fogja fel ennek a mozgalomnak az értelmét és jelentőségét és ezért nem is tesz semmit azért, hogy kezébe vegye. Igaz az, hogy párt- és szovjetfunkcionáriusaink kádereiben, akiket még mindig az irónia és a szkepticizmus szelleme hat át az ukrán kultúra és az ukrán közélet kérdésében, fordulatot kell elérni. Igaz az, hogy gondosan kell kiválogatni és megteremteni azokat a kádereket, akik kézbe tudják venni az új ukrajnai mozgalmat. Mindez igaz. De Sumszkij itt legalábbis két komoly hibát követ el.

Először. Összekeveri párt- és egyéb apparátusaink ukránosítását a proletariátus ukránosításával. Lehet és kell ukránosítani — bizonyos ütemet betartva — párt-, állami és egyéb apparátusainkat, amelyek a lakosság szolgálatában állanak. De a proletariátust nem lehet felülről ukránosítani. Nem lehet kényszeríteni az orosz munkástömegeket arra, hogy mondjanak le az orosz nyelvről és az orosz kultúráról és ismerjék el kultúrájuknak és nyelvüknek az ukrán kultúrát és nyelvet. Ez ellentmond a nemzetiségek szabad fejlődése elvének. Ez nem nemzeti szabadság volna, hanem a nemzeti elnyomás sajátos formája. Kétségtelen, hogy az ukrajnai proletariátus összetétele, Ukrajna ipari fejlődésével, és abban a mértékben, ahogyan a környező falvakból az ukrán munkások az iparba özönlenek, meg fog változni. Kétségtelen, hogy az ukrajnai proletariátus összetétele ukránosodni fog, ugyanúgy, mint ahogy mondjuk Lettország és Magyarország proletariátusa, amely egy időben német jellegű volt, később lettesedni és magyarosodni kezdett. De ez hosszadalmas, spontán, természetes folyamat. Ha ezt a spontán folyamatot a proletariátus felülről való erőszakos ukránosításával próbálnók helyettesíteni — utópikus és káros politikát folytatnánk, amely az ukrajnai proletariátus nem-ukrán rétegeiben ukránellenes sovinizmust váltana ki. Azt hiszem, Sumszkij helytelenül fogja fel az ukránosítást és nem számol ezzel az utóbbi veszéllyel.

Másodszor. Sumszkij igen helyesen hangsúlyozza az Ukrajnában az ukrán kultúráért és közéletért folyó új mozgalom pozitív jellegét, de nem látja ennek a mozgalomnak az árnyoldalait. Sumszkij nem látja, hogy mivel a tőzsgyökeres ukrajnai kommunista káderek gyengék, ez a mozgalom, amelynek lépten-nyomon nem-kommunista értelmiség áll az élén, helyenként olyan harc jellegét öltheti, amely az ukrán kultúrának és az ukrán közéletnek a közös szovjet kultúrától és közélettől való elidegenítéséért folyik és általában „Moszkva” ellen, általában az oroszok ellen, az orosz kultúra és legmagasabbrendű vívmánya — a leninizmus ellen irányul. Nem kell bizonyítanom, hogy ez a veszély egyre reálisabbá válik Ukrajnában. Csak annyit szeretnék mondani, hogy ilyen hibáktól még egyes ukrán kommunisták sem mentesek. Olyan köztudomású tényre gondolok, mint Hvilevoj ismert kommunistának az ukrán sajtóban megjelent cikke. Hvilevojnak az a követelése, hogy „azonnal derusszifikálni kell a proletariátust” Ukrajnában, az a véleménye, hogy „az ukrán költészetnek minél előbb menekülnie kell az orosz irodalomtól, az orosz irodalom stílusától”, az a kijelentése, hogy „a proletariátus eszméit ismerjük a moszkvai művészet nélkül is”, az ukrán „fiatal” értelmiség holmi messiási szerepéért való lelkesedése, az a nevetséges és nem-marxista kísérlete, hogy a kultúrát a politikától elszakítsa — ezek és más ehhez hasonló dolgok ma egy ukrán kommunista szájából furcsán, feltétlenül szerfölött furcsán hangzanak. Amikor a nyugateurópai proletariátust és kommunista pártjait a rokonszenv érzése tölti el „Moszkva”, a nemzetközi forradalmi mozgalom és a leninizmus e fellegvára iránt, amikor a nyugateurópai proletárok lelkesedve függesztik tekintetüket a Moszkvában lengő zászlóra, Hvilevoj ukrán kommunista nem tud mást mondani „Moszkva” javára, mint azt, hogy felszólítja az ukrán vezetőket, hogy meneküljenek el „Moszkvától” „minél előbb”. És ezt internacionalizmusnak nevezik! Mit mondjunk a többi, a nem-kommunista táborhoz tartozó ukrán értelmiségiről, ha a kommunisták Hvilevoj nyelvén kezdenek beszélni, és nemcsak beszélni, hanem írni is szovjet sajtónkban? Sumszkij nem érti, hogy az ukrán kultúráért folyó új ukrajnai mozgalmat csakis akkor lehet kézbe venni, ha a kommunisták soraiban harcolnak Hvilevoj szertelenségei ellen. Sumszkij nem érti, hogy csak az ilyen szertelenségek ellen folytatott harcban lehet a fejlődő ukrán kultúrát és ukrán közéletet szovjet kultúrává és közéletté változtatni.

2. Igaza van Sumszkijnak, amikor azt állítja, hogy Ukrajnában a felső vezetőségnek (a pártban és minden téren) ukránná kell válnia. De az ütemet illetőleg téved. Márpedig most ez a legfontosabb. Elfelejti, hogy ehhez egyelőre nincs elegendő tisztára ukrán marxista káder. Elfelejti, hogy ilyen kádereket nem lehet mesterségesen megteremteni. Elfelejti, hogy ezek a káderek csakis a munka során fejlődhetnek ki, hogy ehhez idő kell… Mit jelentene az, ha most Grinykót tennék meg a Népbiztosok Tanácsának elnökévé? Hogyan értékelné ezt az egész párt, és különösen, hogyan értékelnék a pártkáderek? Nem fogják-e ezt úgy értelmezni, hogy célunk a Népbiztosok Tanácsa súlyának csökkentése? Mert nem lehet eltitkolni a párt előtt azt, hogy Grinyko pártmúltja és forradalmi múltja tekintetében messze mögötte marad Csubarnak. Tehetünk-e mi ilyen lépést éppen most, amikor felélénkítjük a Szovjeteket és emeljük a szovjet szervek tekintélyét? Nem jobb-e, mind az ügy, mind Grinyko érdekében, ha az ilyen tervekről egyelőre lemondunk? Én híve vagyok annak, hogy az UK(b)P Központi Bizottságának Titkárságát és Politikai Irodáját, valamint a szovjet felső vezetőséget megerősítsék ukrán elemekkel. De nem szabad úgy feltüntetni a dolgot, hogy a párt és a Szovjetek vezető szerveiben nincsenek ukránok. Talán Szkripnyik és Zatonszkij, Csubar és Petrovszkij, Grinyko és Sumszkij nem ukrán? Sumszkij itt abba a hibába esik, hogy, bár perspektívája helyes, nem számol az ütemmel. Most pedig az ütem a legfontosabb.

1926. IV. 26.

Kommunista üdvözlettel
I. Sztálin

A teljes szöveg először e kötet
orosznyelvű kiadásában jelent meg.

(idézet: – Sztálin Művei 8. kötet – című könyvből)

SaLa