– írta: J. V. Sztálin –

Beszéd a Kommunista Internacionále Végrehajtó Bizottsága VI. kibővített plénumának Német Bizottságában

1926. március 8

Elvtársak! Csupán néhány megjegyzésem van.

1. Egyes elvtársak azt hiszik, hogy ha a Szovjetunió érdekei megkívánnák, akkor a nyugati kommunista pártoknak jobboldali politikát kellene folytatniok. Ezzel én nem értek egyet, elvtársak. Meg kell mondanom, hogy ez a feltevés egyáltalán nem fér össze azokkal az elvekkel, amelyeket mi, orosz elvtársak, munkánkban szem előtt tartunk. Nem tudok elképzelni olyan esetet, hogy Szovjet Köztársaságunk érdekei valaha is jobboldali elhajlásokat követelnének meg testvérpártjainktól. Mert mit jelent a jobboldali politika a gyakorlatban? Azt jelenti, hogy így vagy úgy elárulják a munkásosztály érdekeit. Nem tudom elképzelni, hogy a Szovjetunió érdekei megkövetelhetnék testvérpártjainktól a munkásosztály érdekeinek elárulását, akár egy pillanatra is. Nem tudom elképzelni, hogy köztársaságunknak, a forradalmi proletár világmozgalom bázisának az érdekei nem a nyugati munkások maximális forradalmiságát és politikai aktivitását, hanem ennek az aktivitásnak a csökkentését, a forradalmiság lelohasztását követelné meg. Ez a feltevés sértő ránk, orosz elvtársakra nézve. Ezért kötelességemnek tartom, hogy a leghatározottabban visszautasítsam ezt a képtelen és teljesen elfogadhatatlan feltevést.

2. A német kommunista párt Központi Bizottságáról. Egyes intellektuelek olyan hangokat hallatnak, hogy a német kommunista párt Központi Bizottsága gyenge, hogy erőtlenül vezet, hogy a munkára hátrányosan hat ki az, hogy a Központi Bizottságban nincsenek értelmiségi erők, hogy a Központi Bizottság nem is létezik stb. Mindez nem igaz, elvtársak. Az ilyen beszédet intellektuelek kommunistához nem méltó kirohanásának tartom. A német kommunista párt mostani Központi Bizottsága nem véletlenül alakult ki. A jobboldali hibák elleni harcban született meg. Az „ultrabaloldali” hibák elleni harcban erősödött meg. Ezért se nem jobboldali, se nem „ultrabaloldali”. Ez lenini Központi Bizottság. Éppen ez az a vezető munkáscsoport, amelyre a német kommunista pártnak most szüksége van.

Azt mondják, hogy a mostani Központi Bizottság nem tündöklik elméleti ismeretekkel. Ugyan! — legyen csak helyes a politika, az elméleti ismereteken nem múlik a dolog. A tudás megszerezhető valami, ha ma nincs, meglesz holnap, de a helyes politikát, amelyet a német párt Központi Bizottsága ma folytat, nem olyan könnyen sajátítják el egyes pöffeszkedő intellektuelek. A mostani Központi Bizottságnak viszont az az ereje, hogy helyes lenini politikát folytat, amit nem akarnak megérteni az „ismereteikkel” pöffeszkedő intellektuelecskék. Egyes elvtársak véleménye szerint egyik-másik intellektuelnek elég elolvasni még két-három könyvet vagy megírni még néhány brosúrát, hogy máris igényt tartson a párt vezetésének jogára. Ez tévedés, elvtársak. Ez annyira téves, hogy csak nevetni lehet rajta. Írhatnak önök egész köteteket a filozófiáról, de ha nem sajátították el a Németországi Kommunista Párt Központi Bizottságának helyes politikáját, nem lehet odaengedni önöket a párt kormányához.

Thálmann elvtárs! Állítsa munkába ezeket az értelmiségieket, ha valóban szolgálni akarják a munkások ügyét, vagy küldheti őket a pokolba, ha minden áron parancsolgatni akarnak … Az a tény, hogy a jelenlegi Központi Bizottságban a munkások vannak többségben, nagy előnye a német kommunista pártnak.

Mi Németország kommunista pártjának feladata?

Az, hogy utat törjön a szociáldemokrata beállítottságú, a szociáldemokrata zűrzavar útvesztőiben eltévedt munkástömegek számára és ilyképpen a munkásosztály többségét megnyerje a kommunista pártnak. A feladat az, hogy segítsen eltévedt testvéreinek kijutni a helyes útra és kapcsolatot teremteni a kommunista párttal. A munkástömegekhez való közeledésnek itt két módszere lehetséges. Az egyik módszer sajátosan intellektuel módszer, a munkások behajtásának a módszere, amikor úgyszólván ostorral a kézben „nyerik meg” a munkásokat. Nem szorul bizonyításra az, hogy ennek a módszernek semmi köze sincs a kommunizmus módszeréhez, mert ez nem vonzza, hanem csak eltaszítja a munkásokat. A másik módszer abban áll, hogy meg kell találni a közös nyelvet a szociáldemokraták táborába került eltévedt testvérekkel, segíteni kell nekik kijutni a szociáldemokratizmus útvesztőiből, meg kell könnyíteni nekik a kommunizmus oldalára való átállást. Ez a módszer az egyetlen kommunista munkamódszer. Az a tény, hogy a mostani Központi Bizottság proletár összetételű, jelentékenyen megkönnyíti e második módszer alkalmazását Németországban. Éppen ezzel kell megmagyaráznunk azokat az egységfront megvalósításában elért sikereket, amelyekre a német kommunista párt mostani Központi Bizottsága kétségtelenül rámutathat.

3. Meierről. Figyelmesen hallgattam Meier okos beszédét. De meg kell mondanom, hogy beszédének egy pontjával nem tudok egyetérteni. Meier beszédéből az derül ki, hogy nem ő ment a német kommunista párt Központi Bizottságához, hanem a Központi Bizottság ment őhozzá. Ez nem így van, elvtársak. Meier ezt nem mondta ki nyíltan, de ez a gondolat kiütközik egész beszédéből. Ez nem igaz, ez nagy hiba. A mostani Központi Bizottság a jobboldaliak elleni harcban született, Meier pedig nemrég még a jobboldaliak soraiban serénykedett. A Központi Bizottság nem válhat jobboldalivá, hacsak nem akarja megtagadni önmagát, hacsak nem akarja visszafelé forgatni a német kommunista párt történetének kerekét. Ha Meier mégis közeledni kezdett ehhez a Központi Bizottsághoz, ebből az következik, hogy Meier kezdett balra tolódni, kezdte elismerni a jobboldaliak hibáit, kezdett elfordulni a jobboldaliaktól. Tehát nem a Központi Bizottság megy Meierhez, hanem fordítva, Meier megy a Központi Bizottsághoz. Megy a Központi Bizottsághoz, de még nem érkezett el hozzá. Még két-három lépést kell tennie a jobboldaliaktól a Központi Bizottság felé, hogy teljesen eljusson a német kommunista párt mostani vezetőségéhez. Távol áll tőlem, hogy Meiert pestisesnek tekintsem, nem azt ajánlom, hogy taszítsák el Meiert, csak azt mondom, hogy Meiernek még két- három lépést kell tennie előre, hogy végleg közel kerüljön a német kommunista párt mostani Központi Bizottságához.

4. Scholemről. Nem térek ki részletesen a németországi „ultrabaloldaliakra” és Scholem politikájára. Elég sokat beszéltek itt erről. Csak egy helyet szeretnék példaként kiragadni Scholem beszédéből és megbírálni. Scholem most a pártonbelüli demokrácia mellett kardoskodik. Ezért azt javasolja, hogy indítsanak általános vitát, hívják meg Brandlert és Radeket, hívjanak meg mindenkit, a jobboldaliaktól az „ultrabaloldaliakig”, adjanak közkegyelmet és indítsanak általános vitát. Ez helytelen, elvtársak. Érre nincs szükségünk. Scholem azelőtt a pártonbelüli demokrácia ellen kardoskodott. Most a másik végletbe esik, a határtalan és teljesen korlátlan demokrácia mellett foglal állást. Isten óvjon bennünket ettől a demokráciától. Nem hiába mondják az oroszok: „Sok a jóból is megárt.” (Derültség.) Nem, nekünk ilyen demokrácia nem kell. A német kommunista párt már kiheverte a jobboldaliak betegségét. Semmi okunk, hogy most mesterségesen beoltsuk ezzel a betegséggel. A német kommunista párt most az „ultrabaloldaliak” betegségétől szenved. Semmi okunk, hogy most súlyosbítsuk ezt a betegséget — a betegséget nem súlyosbítani, hanem megszüntetni kell. Nekünk nem akármilyen vitára és nem akármilyen demokráciára van szükségünk, hanem olyan vitára és olyan demokráciára, amely a németországi kommunista mozgalom javára válik. Ezért tehát ellenzem a Scholem féle közkegyelmet.

5. Ruth Fischer csoportjáról. Erről a csoportról itt olyan sok szó esett, hogy nekem már csak néhány szót kell mondanom. Azt hiszem, hogy a Németországi Kommunista Párt valamennyi nem kívánatos és negatív előjelű csoportja közül ez a csoport a legkevésbé kívánatos és a legnegatívabb. Az egyik „ultrabaloldali” proletár itt megjegyezte, hogy a munkások elveszítik a vezéreikbe vetett hitüket. Ha ez igaz, akkor ez fölöttébb szomorú. Mert nem lehet igazi párt ott, ahol nem hisznek a vezérekben. De ki a hibás ebben? Ebben Ruth Fischer csoportja a hibás, e csoport politikai kettős könyvelése, az a gyakorlata, hogy mást beszél, mint amit cselekszik, az, hogy e diplomatikus csoport gyakorlatában örökös ellentmondás van a tett és a szó között. Nem hihetnek a munkások a vezérekben ott, ahol a vezérek elrothadtak a diplomáciai játékban, ahol a szót nem támasztja alá a tett, ahol a vezérek mást mondanak, és mást cselekszenek.

Miért, hogy az orosz munkások határtalanul hittek Leninnek? Talán csak azért, mert politikája helyes volt? Nem, nem csak azért. Hittek neki még azért is, mert tudták, hogy Leninnél nincs meghasonlás a szó és a tett között, hogy Lenin „nem csap be”. Egyebek között ezen alapult Lenin tekintélye. Ilyen módszerrel nevelte Lenin a munkásokat, így plántálta beléjük a vezérek iránti bizalmat. A Ruth Fischer csoport módszere, a rothadt diplomácia módszere, szöges ellentéte Lenin módszerének. Tudok tisztelettel adózni és hinni Bordigának, akit nem tartok lenini politikusnak és marxistának, tudok hinni neki, mert ami a szívén, az a nyelvén. Még Scholemnek is tudok hinni, akinek nem mindig az van a nyelvén, ami a szívén (derültség), de aki néha elszólja magát. (Derültség.) De bármennyire szeretnék is, nem tudok egy percig sem hinni Ruth Fischernek, akinek soha sincs a nyelvén az, ami a szívén. Ezért hiszem azt, hogy a Ruth Fischer csoport a legnegatívabb a Németországi Kommunista Párt valamennyi negatív előjelű csoportja között.

6. Urbahnsról. Őszintén tisztelem Urbahnst mint forradalmárt. Meghajlok előtte azért, hogy olyan derekasan viselkedett a bírósági tárgyaláson. De meg kell mondanom, hogy Urbahns e jótulajdonságaival egymagában nem megyünk sokra. A forradalmiság szép dolog. Az állhatatosság — még szebb. De ha e tulajdonságokon kívül semmi sincs a tarsolyunkban, ez kevés, elvtársak, szörnyen kevés. Egy-két hónapra elég ez a tartalék, de aztán kimerül, minden bizonnyal kimerül, ha nem támasztjuk alá helyes politikával. A német kommunista pártban most engesztelhetetlen harc dúl a német kommunista párt Központi Bizottsága és a Katz-banda között. Ki mellett áll Urbahns? A Katz-banda mellett vagy a Központi Bizottság mellett? Korsch, a nyárspolgár filozófus mellett vagy a Központi Bizottság mellett? Itt választani kell. Nem lehet megrekedni a két harcoló erő között. Urbahnsnak legyen bátorsága nyíltan és becsületesen megmondani, ki mellett áll, a Központi Bizottság vagy annak féktelen ellenségei mellett. Itt a legteljesebb határozottságra van szükség. Urbahnsnak az a baja, hogy nyilván még nincs meg benne ez a határozottság, hogy politikai rövidlátásban szenved. A politikai rövidlátást meg lehet bocsátani egyszer, meg lehet bocsátani kétszer, de ha a rövidlátás politikává válik, akkor már a bűntettel határos. Ezért azt hiszem, hogy Urbahnsnak nyíltan és becsületesen határozott álláspontot kell elfoglalnia, ha nem akarja elveszíteni a pártban befolyásának utolsó maradékát is. A munkástömegek nem élhetnek emlékeikből, hogy milyen gerincesen viselkedett Urbahns a tárgyaláson. A munkástömegeknek helyes politika kell. Ha Urbahnsnak nem lesz világos és határozott politikája, nem vagyok jós, de megmondhatom, hogy Urbahns tekintélyének még az emléke sem marad meg.

„Kommunyisztyicseszkij Intyernacional”
(„Kommunista Internacionále”) 3. (52.) sz.
1926. március.

(idézet: – Sztálin Művei 8. kötet – című könyvből)

SaLa