Írta: J. V. Sztálin

A szocializmus országunkban lehetséges felépítéséről

Válasz Pokojev elvtársnak

Pokojev elvtárs!

Válaszom késett, és ezért elnézést kérek öntől és elvtársaitól.

Sajnos, Önök nem értették meg a XIV. kongresszuson felmerült nézeteltéréseinket. Egyáltalán nem arról van szó, hogy az ellenzék szerint még nem jutottunk el a szocializmusig, a kongresszus szerint pedig már elértük a szocializmust. Nem erről van szó. Pártunkban nem akad egyetlen ember sem, aki azt mondhatná, hogy már megvalósítottuk a szocializmust.

A vita a kongresszuson egyáltalán nem erről folyt. A vita a következő kérdés körül folyt. A kongresszus azt mondotta, hogy a munkásosztály a dolgozó parasztsággal szövetségben országunk tőkéseit megsemmisítheti és a szocialista társadalmat felépítheti, még ha nem jön is idejében segítségünkre a győztes nyugati forradalom. Az ellenzék viszont azt mondotta, hogy tőkéseinket megsemmisíteni és a szocialista társadalmat felépíteni nem tudjuk, amíg nem győztek a nyugati munkások. Nos, mivel pedig a nyugati forradalom győzelme kissé késik, nyilván semmi mást nem tehetünk, mint azt, hogy egyhelyben topogjunk. A kongresszus azt mondotta — mégpedig a Központi Bizottság beszámolójával kapcsolatos határozatában —, hogy az ellenzék e nézetei azt fejezik ki, hogy nem hisz saját tőkéseink legyőzésének lehetőségében.

Erről volt szó, kedves elvtársak.

Ez persze nem azt jelenti, hogy nekünk nincs szükségünk a nyugateurópai munkások segítségére. Tegyük fel, hogy a nyugateurópai munkások nem rokonszenveznének velünk és nem nyújtanának erkölcsi támogatást. Tegyük fel, hogy a nyugateurópai munkások nem akadályoznák meg tőkéseiket abban, hogy hadjáratot indítsanak köztársaságunk ellen. Mi következne ebből? Az, hogy a tőkések megtámadnának bennünket és gyökerében aláásnák építőmunkánkat, vagy talán teljesen szét is zúznának bennünket. Ha a tőkések nem tesznek ilyen kísérletet, azért nem tesznek, mert félnek, hogy ha megtámadják köztársaságunkat, a munkások hátba támadják őket. Ezt nevezzük forradalmunk támogatásának a nyugateurópai munkások részéről.

De a nyugati munkások támogatásától a nyugati forradalom győzelméig még nagyon nagy az út. A nyugati munkások támogatása nélkül aligha tudtunk volna helytállni a környező ellenséggel szemben. Jó, ha ez a támogatás később a Nyugat győzelmes forradalmába csap át. Akkor végleges lesz a szocializmus győzelme országunkban. De mi lesz, ha ez a támogatás nem csap át a forradalom győzelmébe a Nyugaton? Építhetjük-e és felépíthetjük-e a szocialista társadalmat e nyugati győzelem nélkül? A kongresszus azt felelte, hogy igen. Különben minek ragadtuk meg a hatalmat 1917 Októberében. Ha nem számítottunk arra, hogy tőkéseinket megsemmisítjük, mindenki azt mondhatná, hogy nem volt miért megragadni a hatalmat 1917 Októberében. Az ellenzék viszont azt mondja, hogy saját erőnkkel nem tudjuk megsemmisíteni tőkéseinket.

Ez a különbség köztünk és az ellenzék között.

A kongresszuson szó volt még a szocializmus végleges győzelméről. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy teljes biztosítékunk van a külföldi tőkések intervenciójával és azzal szemben, hogy ezek a tőkések országunk ellen indított fegyveres harc útján visszaállítsák országunkban a régi rendet. Meg tudjuk-e saját erőnkből teremteni ezt a biztosítékot, vagyis lehetetlenné tudjuk-e tenni a nemzetközi tőke katonai intervencióját? Nem, nem tudjuk. Ez az egész Nyugat proletárjaival közös ügyünk. A nemzetközi tőkét véglegesen csak a világ, vagy legalábbis a legfőbb európai országok munkásosztályának erőivel lehet véglegesen megfékezni. Itt már nem lehetünk meg a forradalom több európai országban kivívott győzelme nélkül — a szocializmus végleges győzelme enélkül lehetetlen.

Mi tehát a végkövetkeztetés?

Az, hogy a szocialista társadalmat fel tudjuk építeni saját erőinkkel a nyugati forradalom győzelme nélkül is, de országunk egymagában nem képes arra, hogy biztosítsa magát a nemzetközi tőke merényleteivel szemben — ehhez az szükséges, hogy a forradalom több nyugati országban győzzön. Más dolog a szocializmus országunkban való felépítésének lehetősége, és más dolog országunk biztosításának lehetősége a nemzetközi tőke merényleteivel szemben.

Az Ön és elvtársai hibája véleményem szerint abban áll, hogy még nem igazodtak el ebben a dologban és összetévesztették ezt a két kérdést.

Elvtársi üdvözlettel
I. Sztálin

P. S. Vegye elő talán a moszkvai „Bolsevik” 3. számát és olvassa el abban a cikkemet. Ez megkönnyítené önnek a dolgot.

I. Sztálin

1926. február 10.

Először e kötet orosznyelvű
kiadásában jelent meg.

(idézet: – Sztálin Művei 8. kötet – című könyvből)

SaLa