Írta: J. V. Sztálin

A parasztságról mint a munkásosztály szövetségeséről

Válasz P. F. Boltnyev, V. I. Jefremov és V. I. Ivlev elvtársaknak

Bocsássanak meg, hogy késve válaszolok.

Beszédemben egyáltalán nem mondtam azt, hogy a parasztságra mint a munkásosztály szövetségesére a munkásosztálynak csak jelenleg van szüksége.

Nem mondottam, hogy ha majd a forradalom az európai országok egyikében győzött, a munkásosztály és a parasztság szövetsége feleslegessé válik Oroszországban. Azt hiszem, rosszul olvasták a moszkvai konferencián mondott beszédemet.

Ott csupán azt mondottam, hogy „a parasztság az egyetlen szövetséges, amely máris közvetlen segítséget nyújthat forradalmunknak”. Következik-e ebből az, hogy győzelmes európai forradalom után a parasztság feleslegessé válhat országunk munkásosztálya számára? Természetesen, nem következik.

Önök azt kérdezik: „De mi lesz, amikor bekövetkezik a világforradalom, amikor nem lesz szükség a negyedik szövetségesre — a parasztságra? Mi lesz akkor a nézetünk róla?”

Először, nem igaz, hogy a „világforradalom után” már nem lesz szükség a parasztságra. Nem igaz, mivel a „világforradalom után” gazdasági építőmunkánknak hétmérföldes léptekkel kell haladnia, a szocializmust pedig nem lehet a parasztság nélkül építeni, mint ahogy a parasztság sem tud a nyomorból kilábolni a proletariátus nélkül. Tehát a munkások és parasztok szövetsége a győzelmes nyugati forradalom után nem gyengül, hanem ellenkezőleg, minden bizonnyal erősödik.

Másodszor, a „világforradalom után”, amikor építőmunkánk százszorosára fokozódik, odáig fog fejlődni a dolog, hogy a munkások és a parasztok mint teljesen különböző gazdasági csoportok el fognak tűnni, a föld és a gyár dolgozóivá válnak, vagyis gazdasági helyzetük tekintetében egyenlősülnek. Ez pedig mit jelent? Ez azt jelenti, hogy a munkások és a parasztok szövetsége fokozatosan egybeolvadássá, teljes egyesüléssé, a volt munkásoknak és volt parasztoknak, majd egyszerűen a szocialista társadalom dolgozóinak egyetlen szocialista társadalmává fog válni.

Ez a nézetünk a parasztságról a „világforradalom győzelme után”.

Beszédemben nem arról van szó, hogy mi lesz a jövőben pártunk nézete a parasztságról, hanem arról, hogy a négy szövetséges közül melyik a munkásosztály legközvetlenebb szövetségese és legközvetlenebb segítője most, a mai helyzetben, amikor a kapitalisták Nyugaton kezdenek kissé felépülni.

Miért tettem fel beszédemben a kérdést éppen ebben a szellemben? Azért, mert pártunkban akadnak olyan emberek, akik ostobaságból és értelmetlenségből feltételezik, hogy a parasztság nekünk nem lehet szövetségesünk. Rossz-e vagy jó, hogy ilyen emberek vannak pártunkban — ez nem ide tartozik, de ilyen emberek vannak. Éppen ezek ellen intéztem beszédemet és ezért kellett bizonyítanom, hogy a mai helyzetben a parasztság a munkásosztály legközvetlenebb szövetségese, hogy azok az emberek, akik bizalmatlanságot hintenek el a parasztság iránt, ha maguk azt nem is fogják fel, tönkretehetik forradalmunk ügyét, vagyis tönkretehetik a munkások ügyét is, a parasztok ügyét is.

Erről van szó.

Azt hiszem, önök kissé megsértődtek azon, hogy a parasztságot nem nagyon erős szövetségesnek és nem olyan megbízható szövetségesnek mondom, amilyen a fejlett kapitalista országok proletariátusa. Látom, hogy ezen megsértődtek. De vajon nincs igazam? Vajon nem kell nyíltan megmondanom az igazságot? Vajon nem igaz az, hogy Kolcsak és Gyenyikin támadása idején a parasztság lépten-nyomon ingadozott, hol a munkások, hol a tábornokok felé? Vagy talán kevés paraszt, paraszt-önkéntes volt Gyenyikin és Kolcsak seregeiben?

Nem hibáztatom a parasztokat, mert ingadozásukat megmagyarázza az, hogy nem eléggé tudatosak. De nekem nyíltan meg kell mondanom az igazságot, ha kommunista vagyok. Erre tanított bennünket Lenin. Az igazság pedig az, hogy abban a nehéz pillanatban, amikor Kolcsak és Gyenyikin szorongatták a munkásokat, a parasztság mint a munkásosztály szövetségese nem mindig volt eléggé állhatatos és szilárd.

Jelenti-e ez azt, hogy legyinthetünk a parasztságra, ahogyan most egyes oktalan elvtársaink teszik, akik egyáltalán nem tartják a parasztságot a proletariátus szövetségesének? Nem, nem jelenti. Lemondani a parasztságról — bűn a munkások ellen és bűn a parasztok ellen. Mindent el fogunk követni azért, hogy tudatosabbá tegyük a parasztokat, hogy felvilágosítsuk őket, hogy közelebb hozzuk őket a munkásosztályhoz mint forradalmunk vezéréhez — és el fogjuk érni, hogy a parasztság a proletariátus egyre erősebb és egyre megbízhatóbb szövetségesévé válik országunkban.

Amikor pedig Nyugaton kitör a forradalom, akkor aztán a parasztság végkép megerősödik és országunk munkásosztályának egyik leghűségesebb szövetségesévé válik.

Így kell értelmezni a kommunisták viszonyát a parasztsághoz mint a munkásosztály szövetségeséhez.

1926. február 9.

Elvtársi üdvözlettel
I. Sztálin

Először e kötet orosznyelvű
kiadásában jelent meg.

(idézet: – Sztálin Művei 8. kötet – című könyvből)

SaLa