Olyat haluzott a szakértő a „magyar” demográfiai csodáról, hogy nem hiszed el

Bámulatos elemzést tolt le az M1 aktuális csatornán a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (Kincs) elnöke. Fűrész Tünde szerint folyamatosan növekszik a gyerekvállalási kedv, amely azért történik, mert már érezni lehet a 2010-ben bevezetett családpolitika stabilitását és kiszámíthatóságát. Milyen kár, hogy az elemzés megállapításait nem igazolják vissza a számok.

Nézzük először változatlan formában az MTI beszámolóját az elemzésről (a kiemelések tőlünk származnak)!

Három éve kitartó a magyar párok gyermekvállalási kedve a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (Kincs) elemzése szerint – mondta az intézet elnöke az M1 aktuális csatornán hétfőn.

A most bejelentett családpolitikai akcióterv olyan lehetőségeket biztosít, amelyekkel tovább lehet növelni a termékenységi arányszámot – helyezte kilátásba Fűrész Tünde.

Nézzük a számokat!

Aki csak egy kicsit is követi a magyar demográfiai folyamatokat, könnyen úgy érezheti, hogy egy párhuzamos univerzumba tévedt. De legalábbis biztosan a fejét vakarja, hogy miért kellenek itt védelmi akciótervek, amikor minden ennyire jó.

Egy ilyen mondat után minden marketinges elégedetten csettintene, hiszen a felületes hallgató számára úgy tűnik, hogy minden rendben, miközben igazából nem is mondtunk semmi eget rengetőt. Persze az nagyon valószínű, hogy az érdeklődő laikusok nem úgy értik, hogy „kitartó” = „alacsony szinten stagnáló”. Pedig, mint azt mindjárt látni fogjuk, a mondat csak akkor helytálló, ha így értjük.

Ami azonban elsőre ügyes kommunikációs fogásnak tűnik, másodikra már vaskos tévedésnek, hiszen az értékelés konkrétumokkal folytatódik.

A fenti megállapítás minimum erős pontosításra szorul. Tekintsük meg az alábbi ábrát, és rögzítsük a tényeket. A 2010 óta eltelt nyolc évben egyszer csökkent, négyszer stagnált a gyerekvállalási kedv, amit „folyamatosnak” minősíteni csak jóindulattal lehetséges. De nem is ezzel van a probléma, hanem azzal, hogy a gyerekvállalási kedv alakulásának leírására 2019 elején a „növekedés” kifejezést használni finoman szólva is megalapozatlan. A termékenységi ráta ugyanis harmadik éve stagnál, és előtte a történelmi mélypontról is csak éppen annyit emelkedett, hogy a 90-es évek közepi szintet elérje. A 2000-es évek eleje óta a ráta trendjében 1,30-1,35 között mozgott, ebből csak a válság idején esett ki. Ezután korrekció következett, ami azonban hamar megállt, és jött már említett hároméves stagnálás. Ehhez még érdemes hozzátenni, hogy a teljes megfigyelt időszakban alig több, mint két tizedes ingadozásról beszélünk.

Erre a szakértő már csak rákontrázni tudott a „növekvő termékenységi arányszámmal”, amivel nem csak a számok hadakoznak, hanem maga a kormány sem veszi észre, hiszen nagy lendülettel kívánja a teljesen elakadt, alacsony gyerekvállalási kedvet családvédelmi akciótervvel meglódítani.

A termékenységi ráta stagnálása cáfolata annak a megállapításnak is, miszerint a szülőképes korú nők számának csökkenéséhez képest a születések száma nem csökkent arányosan. A mutató éppen hogy azt jelzi, hogy a születésszám bizony a szülőképes korú nők számával arányosan csökkent, stagnáló gyerekvállalási kedv mellett.

A fentiek alapján az elemzésbe becsempészett kormánydicséret is inkább kellemetlen. Amennyiben ugyanis a gyerekvállalás valóban a kormányzati ösztönzők által meghatározottan alakul, akkor a népesedéspolitika mindeddig nem alkotott maradandót. Az egyszerű aritmetikára érzékeny olvasó pedig elgondolkodhat, hogy ha „2016-ban érezni lehetett a családpolitika stabilitását és kiszámíthatóságát”, akkor 2017-ben és 2018-ban miért nem. És vajon miért kell egy 2019 eleji értékelésből „kifelejteni” 2017-2018-as időszakot.

Végezetül csak annyit kívánhatunk, hogy a furcsa helyzetértékelés ellenére legalább az előrejelzés, miszerint a friss intézkedések növelik majd a termékenységi arányszámot helytálló legyen. Érzésünk szerint azért még ezen sem árt majd dolgozni, már persze ha nem tör ki rajtunk a kóros elégedettség.                                                                                                                  (portfolio)

Bal-Rad komm: „…Milyen kár, hogy az elemzés megállapításait nem igazolják vissza a számok. ..”

– Gyakorlatilag 1990 óta csak dicshimnuszokat hallunk qrmányaink részéről. Ám ezeket a dicshimnuszokat SOHA – SEMMI nem igazolta/ja! Tulajdonképpen maguk az éneklők sem hiszik saját dalukat.

Igazat viszont nem mondhatnak! (Hiszen politikusok!)

Bár már talán azt sem hinnénk, ha az igazságot hallanánk!