„Mi kommunisták különös vágású emberek vagyunk”

Sztálin – Rövid életrajz 1924-1926

1924. január 21-én Gorkiban, Moszkva mellett meghalt Lenin, a bolsevikok pártjának vezére és alapítója, az egész világ dolgozóinak vezére. Lenin zászlaját, a párt zászlaját magasra emelve vitte tovább Sztálin — Leninnek kimagasló tanítványa, a bolsevik párt legjobb fia, Leninnek méltó utódja és művének nagy folytatója.

Január 26-án nyílt meg a Szovjetek II. Ősszövetségi Kongresszusának gyászülése. Sztálin beszédet mondott: a párt nevében nagy esküt tett:

„Mi kommunisták különös vágású emberek vagyunk. Különös anyagból vagyunk mi gyúrva. Mi vagyunk azok, akik a nagy proletár hadvezérnek, Lenin elvtársnak hadseregét alkotjuk. Nincs nagyobb tisztesség, mint ehhez a hadsereghez tartozni. Nincs nagyobb tisztesség, mint tagnak lenni abban a pártban, amelynek alapítója és vezetője Lenin elvtárs . . .

Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk, hogy hordozzuk fennen és őrizzük meg tisztán ezt a kitüntető címet — párttag. Esküszünk neked, Lenin elvtárs, hogy becsülettel fogjuk teljesíteni ezt a te végakaratodat! . . .

Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk, hogy úgy őrizzük pártunk egységét, mint a szemünk világát. Esküszünk neked, Lenin elvtárs, hogy becsülettel fogjuk teljesíteni ezt a te végakaratodat is! . . .

Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk, hogy őrizzük és erősítsük a proletariátus diktatúráját. Esküszünk neked, Lenin elvtárs, hogy erőnket nem kímélve, rajta leszünk, hogy becsülettel teljesítsük ezt a te végakaratodat is! . . .

Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk, hogy minden erőnkkel szilárdítsuk a munkások és parasztok szövetségét. Esküszünk neked, Lenin elvtárs, hogy becsülettel fogjuk teljesíteni ezt a te végakaratodat is! . . .

Lenin elvtárs fáradhatatlanul beszélt nekünk országunk népei önkéntes szövetségének szükségességéről, a Köztársaságok Szövetsége keretén belüli testvéri együttműködésük szükségességéről.

Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk, hogy erősítsük és szélesítsük a Köztársaságok Szövetségét. Esküszünk neked, Lenin elvtárs, hogy becsülettel fogjuk teljesíteni ezt a te végakaratodat is! . . .

Lenin nem egyszer mutatott rá arra, hogy a Vörös Hadsereg megerősítése és színvonalának emelése pártunknak egyik legfontosabb feladata . . . Esküdjünk meg hát elvtársak, hogy erőnket nem kímélve rajta leszünk, hogy Vörös Hadseregünket, Vörös Hajóhadunkat megerősítsük . . .

Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk, hogy legyünk hívek a Kommunista Internacionálé elveihez. Esküszünk neked, Lenin elvtárs, hogy életünket sem kímélve rajta leszünk, hogy erősítsük és szélesítsük az egész világ dolgozóinak szövetségét — a Kommunista Internacionálét!”

A bolsevik párt esküje volt ez tanítójának és vezérének, Leninnek, aki örökkön örökké élni fog. Ezt az esküt a párt Sztálin vezetése alatt becsülettel teljesítette és teljesíti.

Lenin halálának első évfordulójára a „Rabócsaja Gazeta” („Munkásújság”) szerkesztőségéhez intézett levélben Sztálin ezt írta:

„Emlékezzetek Iljicsre, szeressétek, tanulmányozzátok őt, tanítómesterünket, vezérünket!
Harcoljatok és győzzétek le az ellenségeket, a belsőket és a külsőket — úgy, mint Iljics.
Építsétek az új életet, az új életformát, az új kultúrát — úgy, mint Iljics.
Sohase húzódozzatok a munka aprajától, mert a kicsinyből épül a nagy — ez Iljicsnek egyik fontos intelme.”
A szovjetnép rendületlenül követte és követi Sztálin e szavait.

A szocializmus ellenségei, kihasználva előbb Lenin betegségét, majd halálát, igyekeztek letéríteni a pártot a lenini útról, hogy ezzel előkészítsék a kapitalizmus visszaállításának feltételeit országunkban. Különösen bőszen támadták a pártot a leninizmus megátalkodott ellensége: Trockij és csatlósai. A trockisták újabb vitát erőszakoltak rá a pártra. A harc elkeseredett jellegű volt. Sztálin feltárta a trockisták fellépésének politikai lényegét, rámutatott arra, hogy a párt életéről vagy haláláról van szó, fölzárkóztatta a párt kádereit és megszervezte a trockizmus szétzúzását.

1924 novemberében a Szakszervezetek összoroszországi Központi Tanácsa pártcsoportjának teljes ülésén mondott beszédében — „Trockizmus vagy leninizmus” — Sztálin rámutatott arra, hogy a trockizmus elleni harcban az adott időszakban, „a párt feladata az, hogy a trockizmust, mint eszmeáramlatot eltemesse”. Figyelmeztette a pártot arra, hogy az akkori viszonyok között a legfőbb veszedelem a trockizmus.

„A mai helyzetben — mondta Sztálin —, Október győzelme után, az új gazdasági politika jelenlegi viszonyai között, a legveszedelmesebbnek a trockizmust kell tekintenünk, mert ki akarja ölni a forradalmunk erőibe vetett hitet, a munkások és parasztok szövetségének erejébe vetett hitet, azt a hitet, hogy az új gazdasági politika Oroszországát szocialista Oroszországgá fogjuk átváltoztatni”

Sztálin bebizonyította, hogy a trockizmus eszmei megsemmisítése elengedhetetlen előfeltétele annak, hogy biztosítsuk a további győzelmes előnyomulást a szocializmus felé. Sztálin kijelentette:

„Ha nem zúzzuk szét a trockizmust, akkor az új gazdasági politika körülményei közt nem győzhetünk, nem érhetjük el azt, hogy a mai Oroszország szocialista országgá változzék.”

A trockizmus elleni harcok során Sztálin a pártot a Központi Bizottság köré tömörítette és további harcra mozgósította a szocializmus győzelméért országunkban.

A trockizmus eszmei megsemmisítésében, a leninizmus megvédésében, megalapozásában és továbbfejlesztésében rendkívül nagy jelentősége volt Sztálin 1924-ben megjelent „A leninizmus alapjairól” című elméleti munkájának. Ez a könyv a leninizmus mesteri kifejtése és mély elméleti megalapozása. Az egész világ bolsevikjait látta el akkor és látja el ma is a marxista-leninista elmélet éles fegyverével.

Ez a munka kifejti a leninizmus alapjait, vagyis azt az újat és különlegeset, ami Lenin nevéhez fűződik, amivel Lenin a marxista elméletet továbbfejlesztette. Már maga az a körülmény, hogy megkaptuk a leninizmus kérdéseinek ilyen összefoglalását, hogy Sztálin a lenini örökség egész eszmei tartalmát összegyűjtötte és az új történelmi korszak szemszögéből vizsgálat alá vette, óriási lépést jelentett a marxizmus-leninizmus tudományának fejlődésében. Ez a munka a lenini tanítás valamennyi kérdését rendkívül magas elvi színvonalra emeli. Sztálin e művében a leninizmus klasszikus meghatározását adja. Sztálin megmutatja, hogyan fejlesztette tovább Lenin a marxizmust az új korszaknak, az imperializmus és a proletárforradalmak korszakának viszonyai között.

A népgazdaság helyreállításának munkája vége felé járt. A Szovjetunió nemzetközi és belső helyzete megváltozott. A kapitalista országokban beállt a forradalmi mozgalom ideiglenes apálya, létrejött a kapitalizmus ideiglenes, részleges stabilizálódása. A Szovjetunió elérte a háborúelőtti gazdasági színvonalat. Tovább kellett haladni. Teljes élességében vetődött fel építőmunkánk távlatainak, a szocializmus sorsának kérdése a Szovjetunióban.

Zseniális éleslátással határozza meg Sztálin a forradalom további fejlődésének perspektíváját és konkrét útjait.

„Kívánom a Dinamó -gyár munkásainak — írta Sztálin 1924-ben —, valamint egész Oroszország munkásainak, hogy az ipar fellendüljön, hogy a proletárok száma Oroszországban a legközelebbi időszakban 20—30 millióra növekedjék; hogy a falvakban a kollektív gazdaság felvirágozzék és befolyása alá vesse a magángazdaságot; hogy a magas fejlettségű ipar és a falu kollektív gazdasága a gyárak proletárjait és a föld dolgozóit véglegesen egy szocialista hadseregbe tömörítse, hogy az oroszországi győzelmet betetőzze a győzelem az egész világon”

Elméletileg összefoglalva a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tapasztalatait, valamint a kapitalista környezetben végzett szocialista építőmunka első éveinek tapasztalatait, Sztálin megvédte és továbbfejlesztette a lenini tanítást a szocializmus egy országban való győzelméről.

1924 decemberében jelent meg Sztálin ismert munkája: „Az Októberi Forradalom és az orosz kommunisták taktikája”. Ebben a munkában Sztálin, megalapozva a lenini tételt a szocializmus egy országban való győzelméről, rámutatott arra, hogy ennek a kérdésnek két oldalát kell megkülönböztetni: egy belső és egy nemzetközi oldalt. A belső oldal: az osztályok egymáshoz való viszonyának kérdése a szocializmust építő országon belül; a nemzetközi oldal: a Szovjetunió, mint az eddig még egyetlen szocialista ország, és a kapitalista környezet egymáshoz való viszonyának kérdése. A belső nehézségekkel a Szovjetunió munkásai és parasztjai teljes mértékben meg tudnak birkózni saját erejükből, gazdaságilag teljes mértékben le tudják küzdeni saját burzsoáziájukat és teljesen fel tudják építeni a szocialista társadalmat. De mindaddig, amíg megvan a kapitalista környezet, megvan a Szovjetunió elleni kapitalista beavatkozásnak és a kapitalizmus visszaállításának veszélye is. Hogy ezt a veszedelmet kiküszöböljük, magát a kapitalista környezetet kell megszüntetni, a kapitalista környezetet azonban csak annak eredményeképpen lehet megszüntetni, hogy a proletárforradalom legalább is néhány országban győzedelmeskedik. Csak akkor lehet majd a szocializmus győzelmét a Szovjetunióban teljes, végleges győzelemnek tekinteni.

Sztálinnak ezek a tételei szolgáltak a XIV. pártértekezlet (1925. április) történelmi jelentőségű határozatának alapjául. Az értekezlet megerősítette a lenini-sztálini célkitűzést a szocializmusnak a Szovjetunióban való győzelmére, mint párttörvényt, amely a párt összes tagjai számára kötelező.

A moszkvai pártszervezet pártaktívájának gyűlésén Sztálin „Az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt XIV. értekezletének eredményeiről” tartott előadásában különösen arra hívta fel a figyelmet, hogy a középparasztokat be kell vonni a szocializmus építésébe. Sztálin ezt mondta:

„A fődolog most abban van, hogy a középparasztokat a proletariátus köré tömörítsük, hogy újból megnyerjük őket. A fődolog most abban van, hogy összefogjunk a parasztság zömével, anyagi és kulturális színvonalát felemeljük és ezzel a zömmel együtt haladjunk előre a szocializmus felé vezető úton. A fődolog most abban van, hogy a szocializmust együtt építsük a parasztsággal, okvetlenül a parasztsággal együtt és okvetlenül a munkásosztály vezetése alatt, mert a munkásosztály vezető szerepe a legfőbb biztosítéka annak, hogy az építőmunka a szocializmus felé vezető úton fog majd haladni.”

1925 decemberében nyílt meg a XIV. pártkongresszus. A Központi Bizottság politikai beszámolójában Sztálin a Szovjetunió politikai és gazdasági ereje gyarapodásának világos képét rajzolta meg. Ámde, mondotta Sztálin, mi nem elégedhetünk meg ezekkel a sikerekkel, mert országunk még mindig elmaradt, agrár ország. Ahhoz, hogy országunk gazdasági önállóságát biztosítsuk, és védelmi képességét megerősítsük, ahhoz, hogy megteremtsük a szocializmus győzelméhez szükséges gazdasági alapot — országunkat agrár országból ipari országgá kell változtatnunk.

A XIV. kongresszus szószékéről a párt vezére ezt mondta:

„Országunkat agrár országból ipari országgá változtatni, amely képes legyen a szükséges üzemi felszereléseket saját erejével előállítani — ez a mi általános irányvonalunk lényege, alapja.”

A szocialista iparosítás sztálini tervével a kapituláló Zinovjev és Kámenjev szembe akarta állítani a maga „tervét”, amelynek értelmében a Szovjetuniónak agrár országnak kellett volna maradnia. Ez a Szovjetunió szolgaságba vetésének árulóktól kiagyalt terve volt, amely a Szovjetuniót kezén-lábán megkötözve kiszolgáltatta volna az imperialista ragadozóknak.

Sztálin lerántotta az álarcot ezekről a gyalázatos kapitulánsokról, feltárta trockista-mensevik mivoltukat.

A XIV. kongresszuson Sztálin hangsúlyozta, hogy a szocializmus építésének munkájában a pártnak egyik legfontosabb feladata a munkásosztály szilárd szövetsége a középparaszttal.

A párt alapvető feladataként a kongresszus a szocialista iparosítás végrehajtását — a szocializmusnak a Szovjetunióban való győzelméért vívott harcot határozta meg.

A kongresszus után, 1926 elején jelent meg Sztálin munkája: „A leninizmus kérdéseihez”. Ebben a történelmi jelentőségű munkában Sztálin eszmeileg megsemmisítette a zinovjevisták likvidátori és kapituláns „filozófiáját” és megalapozta a XIV. pártkongresszus irányvonalát, azt a vonalat, mely az ország szocialista iparosítására és a szocialista társadalom felépítésére vett irányt. Sztálin felfegyverezte a pártot és a munkásosztályt a szocialista építőmunka győzelmébe vetett törhetetlen hittel.

A bolsevikok pártja, miután erőt gyűjtött és eszközöket halmozott fel s a kapitulánsokat és kishitűeket útjából félrelökte, elvezette az országot egy új történelmi szakaszhoz, a szocialista iparosítás szakaszához.

A kishitűekkel és kapitulánsokkal, a trockistákkal és zinovjevistákkal, a buchárinokkal és kámenjevekkel folytatott harcban véglegesen kialakult, Leninnek a csatasorból való kiválása után, pártunknak az a vezető góca Sztálin, Molotov, Kalinin, Vorosilov, Kujbysev, Frunze, Dzerzsinszkij, Kaganovics, Ordzsonikidze, Kírov, Jaroszlavszkij, Mikoján, Andrjéjev, Svernjik, Zsdánov, Skirjátov és mások személyében — amely Lenin dicső lobogóját megvédelmezte, a pártot Lenin köré tömörítette és kivezette a szovjetnépet az ország iparosításának és a mezőgazdaság kollektivizálásának széles útjára. Ennek a gócnak vezetője s a párt és az állam vezető ereje Sztálin elvtárs volt.

Sztálin mesterien teljesíti a párt és a nép vezére feladatait és az egész szovjet nép teljes erejével támogatja, mindazonáltal tevékenységében nem engedi magához férkőzni az önhittségnek, hivalkodásnak, öntetszelgésnek még az árnyékát sem. Ludwig német íróval folytatott beszélgetésében hangsúlyozza a lángelméjű Lenin óriási szerepét hazánk átalakítása terén, önmagáról Sztálin egyszerűen csak ezt mondta: „Ami engem illet, én csak tanítványa vagyok Leninnek, és célom, hogy méltó tanítványa legyek.”

(idézet:- Sztálin: Rövid életrajz – című könyvből)

SaLa