A munkásnők és parasztnők első kongresszusának ötödik évfordulójára
Pártunk Központi Bizottsága öt évvel ezelőtt hívta egybe Moszkvába a munkásnők és parasztnők első összoroszországi kongresszusát. A kongresszuson több mint ezer küldött volt jelen, akik legalább egymillió dolgozó nőt képviseltek. Ez a kongresszus határkövet jelentett pártunknak a dolgozó nők között végzett munkájában. Ennek a kongresszusnak felbecsülhetetlen érdeme, hogy köztársaságunkban lerakta a munkás- és parasztnők politikai nevelésének szervezeti alapját.
Egyesek azt hihetnék, hogy ebben nincsen semmi különös, hogy a párt mindig foglalkozott a tömegek, a nőket is magukban foglaló tömegek politikai nevelésével, hogy a nők politikai nevelésének nem lehet komoly jelentősége, hiszen vannak egybeforrt munkás- és parasztkádereink. Ez a nézet teljesen helytelen. Most, mikor a hatalom a munkások és parasztok kezében van, a dolgozó nők politikai nevelése elsőrendű fontosságú.
Mégpedig a következő okokból.
Országunk lakossága körülbelül 140 millió lélek, ennek legalább a fele nő, főleg megfélemlített, kevéssé tudatos, sötétségben tartott munkás- és parasztnő. Országunk komolyan hozzálátott az új, szovjet élet építéséhez, nem világos-e tehát, hogy ennek az országnak a női, akik a lakosság felét alkotják, ólomsúlyként fogják gátolni minden haladásunkat, ha továbbra is megfélemlítettek, öntudatlanok, felvilágosulatlanok maradnak.
A munkásnő ott áll a munkás mellett. Vele együtt dolgozik ipari építésünk közös ügyén. Elősegítheti a közös ügyet, ha öntudatos, ha politikailag felvilágosult. De tönkreteheti a közös ügyet, ha megfélemlített, ha öntudatlan — tönkreteheti, nem rosszakaratból, hanem azért, mert öntudatlan.
A parasztnő ott áll a paraszt mellett. Vele együtt viszi előre mezőgazdaságunk fejlesztésének közös ügyét, mezőgazdaságunk haladását, felvirágzását. Óriási hasznára lehet ennek az ügynek, ha felszabadul a sötétség és tudatlanság alól. És fordítva: gátolhatja az egész ügyet, ha továbbra is a tudatlanság rabja marad.
A munkásnők és parasztnők ugyanolyan szabad polgárok, mint a munkások és parasztok. Részt vesznek Szovjetjeink, szövetkezeteink választásában, beválaszthatok a Szovjetekbe és szövetkezetekbe. A munkásnők és parasztnők megjavíthatják Szovjetjeinket és szövetkezeteinket, erősíthetik és fejleszthetik azokat, ha politikailag felvilágosultak. A munkás- és parasztnők gyengíthetik és alááshatják azokat, ha elmaradottak és tudatlanok.
Végül, a munkásnők és parasztnők ifjúságunknak, országunk jövendőjének szülői, nevelői. Lelki nyomorékká tehetik a gyermeket, de nevelhetnek nekünk egészséges szellemű ifjúságot is, amely előbbre tudja vinni országunkat. Ez attól függ, együtt érez-e a nő, az anya, a szovjet rendszerrel, vagy pedig a pap, a kulák, a burzsoázia szavára hallgat-e.
Ez az oka annak, hogy most, mikor a munkások és parasztok hozzáfogtak az új élet építéséhez, a munkásnők és parasztnők politikai nevelése elsőrendű, óriási fontosságú feladat, a burzsoázia tényleges legyőzésének kérdése.
Ezért a munkásnők és parasztnők első kongresszusa, amely elindította a dolgozó nők politikai nevelésének megszervezését, valóban felbecsülhetetlen jelentőségű.
Öt évvel ezelőtt a munkásnők és parasztnők első kongresszusán az volt a párt soron levő feladata, hogy az új, szovjet élet építésének közös munkájába bevonja a munkásnők százezreit. Akkor az iparvidékek munkásnői álltak az első sorokban, ők voltak a dolgozó nők legmozgékonyabb és legöntudatosabb elemei. El kell ismerni, hogy ebben a tekintetben nem keveset tettek öt év alatt, noha még mindig sok a tennivaló.
Most az a párt soron levő feladata, hogy új, szovjet életünk építésének közös munkájába bevonja a parasztnők millióit. Öt évi munkánk folyamán már számos vezető került ki a parasztnők sorából. Reméljük, hogy a parasztnőkből lett vezetők sorai újabb öntudatos parasztnőkkel fognak bővülni. Reméljük, hogy a párt ezzel a feladattal is megbirkózik.
1923. november 10.
„Kommunyisztka” („A Kommunista Nő”) c. folyóirat 11. sz.
1923. november
Aláírás: I. Sztálin.
(idézet: – Sztálin Művei 5. kötet – című könyvből)
Beszéd a Katonai Akadémia ünnepi ülésén
– írta: J. V. Sztálin –
1923. november 17
(Rövid újságbeszámoló)
Sztálin elvtárs, a Lovas Hadsereg megalapítója és tiszteletbeli vörös katonája beszédet mondott vörös lovasságunk negyedik évfordulójának ünnepén.
Sztálin elvtárs hangsúlyozza, hogy amikor a lovasság központi magvát, mint a jövendő Lovas Hadsereg csíráját szervezték, az ügy kezdeményezői ellentétbe kerültek a vezető katonai körök és katonai szakemberek véleményével, akik általában fölöslegesnek tartották, hogy lovasságot szervezzünk.
Lovas Hadseregünk történelmének legjellegzetesebb fordulópontja volt, amikor lovasságunkat 1919 nyarán gépfegyveresítették. A nevezetes „kis géppuskáskocsi” szemlélteti legjobban ezt a forduló pontot.
Bármilyen nagyszerű is lovasságunk, ha hadműveleteiben nem tudja egyesíteni a ló erejét a géppuska és a tüzérség erejével, akkor nem komoly erő többé.
Lovas Hadseregünk 1919 végén írta be történelmébe a legdicsőségesebb lapot, amikor 12 lovasezrede Voronyezs előterében szétzúzott mintegy 22 ellenséges ezredet. Tulajdonképpen ettől az időponttól kezdődött a lovas hadtest átalakítása Lovas Hadsereggé.
Ennek az időszaknak jellemző vonása, hogy lovasságunk ebben a szakaszban még egy újabb sajátosságra tett szert, amely lehetővé tette Gyenyikin lovasságának legyőzését. Lovasságunk ugyanis magához kapcsolt néhány gyalogos egységet, melyeket rendszerint szekereken szállított és az ellenséggel szemben fedezetül használt fel, amikor pihenőre volt szüksége, hogy összeszedje erejét s azután újból rácsapjon az ellenségre. A lovasság egyesítése a gyalogsággal, mint kisegítő erővel — ez a kombináció, ez az újabb sajátosság lovasságunkat komoly manőverező ököllé változtatta, amely rémületbe ejtette az ellenséget.
— Elvtársak — fejezte be beszédét Sztálin elvtárs —, én nem az az ember vagyok, aki könnyen elragadtatom magam, de meg kell mondanom, hogy ha Lovas Hadseregünknek ezek az új tulajdonságai megmaradnak, akkor lovasságunk és vezére, Bugyonnij elvtárs, legyőzhetetlen lesz.
„Izvesztyija” 265. sz.
1923. november 20.
(idézet: – Sztálin Művei 5. kötet – című könyvből)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!