Írta: J. V. Sztálin

A Délnyugati Front helyzetéről

Beszélgetés az Oroszország Távirati Ügynökség ukrajnai képviseletének munkatársával

Sztálin elvtárs, a Köztársaság Forradalmi Katonai Tanácsának tagja, tegnapelőtt visszatért Harkovba.

Sztálin elvtárs körülbelül három hetet töltött a fronton; ottléte alatt kezdődött meg és bontakozott ki fokozatosan a vörös csapatok támadó hadművelete, amelyet a lengyel frontnak a vörös lovasság által végrehajtott híres áttörése vezetett be.

Sztálin elvtárs az Oroszországi Távirati Ügynökség ukrajnai képviseletének munkatársával folytatott beszélgetése alkalmával a következőket közölte:

Az áttörés

— Bugyonnij elvtárs Lovas Hadseregének a lengyel fronton, június elején végrehajtott hadműveletét — az ellenség frontjának áttörését — sokan Mamontov lovasságának múlt évi lovassági áttörésével hasonlítják össze.

Ez az összehasonlítás azonban teljesen helytelen.

Mamontov hadműveletének epizodikus, úgyszólván partizánjellege volt, nem függött össze Gyenyikin hadseregének általános támadó hadműveleteivel.

A Lovas Hadsereg áttörése viszont a Vörös Hadsereg támadó hadműveleteinek egyik láncszeme.

Lovasságunk támadása június ötödikén kezdődött. E nap reggelén vörös lovasságunk, éket képezve, lecsapott a második lengyel hadseregre, áttörte az ellenség frontját, végigszáguldott Bergyicsev körzetén és június hetedikén reggel elfoglalta Zsitomirt.

Zsitomir elfoglalásának részleteiről és a hadizsákmányról már írtak a sajtóban, erre nem térek ki, csak megemlítek valamit, ami jellegzetes. A Lovas Hadsereg Forradalmi Katonai Tanácsa ezt jelentette a front törzsének: „A lengyel hadsereg semmibe sem veszi lovasságunkat. Kötelességünknek tartjuk bebizonyítani a lengyeleknek, hogy a lovasságot tisztelni kell”. Az áttörés után Bugyonnij elvtárs ezt írja: „A pánok megtanulták tisztelni a lovasságot; egymást űzve menekülnek és szabaddá teszik előttünk az utat”.

Az áttörés eredményei

Az áttörés eredményei a következők:

A második lengyel hadsereg, amelyet Lovas Hadseregünk legázolt, harcképtelenné lett — több mint ezer főt vesztett foglyokban és körülbelül nyolcezret halottakban.

Az utóbbi számot több forrás alapján magam ellenőriztem és közel jár az igazsághoz, annál is inkább, mert a lengyelek eleinte komoly ellenállást fejtettek ki és lovasságunknak a szó szoros értelmében utat kellett törnie magának.

Ez az első eredmény.

A második eredmény az, hogy a harmadik lengyel hadsereget (Kiev körül) elvágtuk mögöttes területétől és a bekerítés veszélye fenyegeti. Ezért általános visszavonulást kezdett Kiev — Korosztyen irányában.

A harmadik eredmény az, hogy a hatodik lengyel hadsereg (Kamenyec-Podolszk körzete), a balszárnyon elvesztve támaszát s attól félve, hogy a Dnyeszterhez szorítják, általános visszavonulásba kezdett.

A negyedik eredmény az, hogy az áttörés pillanatától kezdve az egész fronton gyors iramban nyomulunk előre.

A harmadik lengyel hadsereg sorsa

Mivel a harmadik lengyel hadsereg sorsa még nem mindenki előtt világos, ezért erre a kérdésre részletesebben kitérek.

A harmadik lengyel hadsereg elszakadt anyagi alapjától, elvesztette az összeköttetést, s az a veszély fenyegette, hogy egészében fogságba esik. Ezért hozzáfogott a vonatanyag felgyújtásához, a raktárak felrobbantásához és a lövegek rongálásához.

Mivel a szervezett visszavonulásra irányuló első kísérletei kudarccal jártak, kénytelen volt megfutamodni (általános menekülés).

A hadsereg egyharmad része (a harmadik lengyel hadseregnek összesen körülbelül húszezer harcosa volt) fogságba került vagy elesett. Másik harmada, ha ugyan nem több, eldobta a fegyvert, mocsarakba és erdőkbe menekült — szétszóródott. Csak egyharmadának, sőt még kevesebbnek sikerült Korosztyenen át saját egységeihez menekülnie. Kétségtelen azonban, hogy a harmadik lengyel hadseregnek ez a része is fogságba került vagy az erdőkben szétszóródott volna, ha a lengyelek, nem tudtak volna Sepelovkán és Szarain át friss egységekkel még idejében segítségére sietni.

Mindenesetre — a harmadik lengyel hadsereget nem létezőnek tekinthetjük. Maradványai, amelyek el tudtak menekülni, alapos felújításra szorulnak.

A harmadik lengyel hadsereg szétzúzásának jellemzéséül meg kell említenem, hogy az egész zsitomiri országutat félig elégett fogatolt járművek és mindenféle gépkocsik borítják. Az utóbbiak száma a híradóparancsnok jelentése szerint eléri a négyezret. 70 löveget és legalább 250 géppuskát zsákmányoltunk, a töméntelen puskát és töltényt még nem számolták össze.

Ez a hadizsákmányunk.

A front helyzete

A front mai helyzetét a következőképpen vázolhatjuk: a hatodik lengyel hadsereg visszavonul, a másodikat átszervezés céljából visszavonják, a harmadik ténylegesen nem létezik, helyét új lengyel egységek foglalják el, melyeket a nyugati frontról vagy a távoli hátországból vontak ki.

A Vörös Hadsereg, átlépve az Ovrucs—Korosztyen—Zsitomir — Bergyicsev — Kazatyin — Kalinovka — Vinnyica — Zsmerinka vonalat, az egész fronton támad.

Következtetések

Hiba volna azonban azt gondolni, hogy frontunkon már végeztünk a lengyelekkel.

Hiszen nemcsak a lengyelek ellen harcolunk, hanem az egész Antant ellen, amely Németország, Ausztria, Magyarország és Románia összes sötét erőit mozgósítja és bőségesen gondoskodik a lengyelek ellátásáról.

Azonkívül nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a lengyeleknek tartalékaik vannak, amelyek már felvonultak Novograd-Volinszk alá és tevékenységük a napokban kétségtelenül érezhető lesz.

Gondolnunk kell arra is, hogy a lengyel hadsereg tömeges bomlása még nem következett be. Kétségtelen, hogy a jövőben lesznek még harcok, mégpedig igen kemény harcok.

Ezért véleményem szerint nem helyénvaló az a kérkedés és az ügyre káros önelégültség, amely némely elvtársnál észlelhető: egyesek nem érik be a fronton aratott sikerekkel és zajonganak, hogy „vonuljunk Varsó ellen”, mások nem elégszenek meg azzal, hogy Köztársaságunkat megvédjük az ellenséges támadással szemben és gőgösen kijelentik, hogy a „vörös szovjet Varsónál” alább nem adják.

Nem szorul bizonyításra, hogy ez a kérkedés és ez az önelégültség egyáltalán nem felel meg sem a Szovjetkormány politikájának, sem az ellenség erőviszonyainak a fronton.

A leghatározottabban ki kell jelentenem, hogy a hátország és a front minden erejének megfeszítése nélkül nem kerülhetünk ki győztesként. Különben nem tudjuk legyűrni a Nyugat felől fenyegető ellenségeket.

Ennek különös nyomatékot ad az a tény, hogy Vrangel csapatai, amelyek olyan váratlanul jelentek meg, mint „derült égből a villám”, támadnak, és támadásuk veszélyes méreteket öltött.

A Krimi Front

Teljesen kétségtelen, hogy Vrangel támadását a lengyelek súlyos helyzetének enyhítése érdekében az Antant parancsolta meg. Csak naiv politikusok hihetik, hogy Curzon levélváltásának Csicserin elvtárssal valami más értelme is lehetett, mint az, hogy a békéről szóló frázisokkal leplezze Vrangel és az Antant Krímből kiinduló támadásának előkészítő lépéseit.

Vrangel még nem volt felkészülve s ezért (csakis ezért!) az „emberszerető” Curzon arra kérte Szovjet-Oroszországot, hogy irgalmazzon Vrangel egységeinek és kímélje életüket.

Az Antant számítása nyilván az volt, hogy abban a pillanatban, amikor a Vörös Hadsereg szétveri a lengyeleket és előrenyomul — ebben a pillanatban Vrangel hátba támadja csapatainkat és felborítja Szovjet-Oroszország minden tervét.

Kétségtelen, hogy Vrangel támadása lényegesen könnyített a lengyelek helyzetén, de aligha van okunk azt gondolni, hogy Vrangelnak sikerül nyugati hadseregeinket hátba támadni.

A közeljövő mindenesetre megmutatja majd Vrangel támadásának erejét és jelentőségét.

„Kommunyiszt” („A Kommunista”)
(Harkov) 140. sz.
1920. június 24.

(idézet: – Sztálin Művei 4. kötet – című könyvből)

Távirat V. I. Leninnek

– írta: J. V. Sztálin –

Revisin tábornok, akit június tizedikén a Krimi Fronton foglyul ejtettünk, jelenlétemben ezeket mondotta: a) Vrangel csapatai főleg az angoloktól, s másodsorban a franciáktól kapnak felszerelést, ágyút, puskát, harckocsikat és robbanóanyagot; b) a tenger felől nagy angol és kisebb francia hajók látják el Vrangelt; c) folyékony üzemanyagot Batumból kap Vrangel (Baku tehát ne adjon Tiflisznek üzemanyagot, mert Tiflisz eladhatja Batumnak); d)Erdeli tábornok, akit Grúzia internált és köteles lett volna nekünk kiadni, májusban már a Krímben volt (Grúzia tehát köntörfalaz és becsap bennünket).

Gyorsírással jegyzik Revisin tábornok vallomását a Vrangelnak nyújtott angol és francia segítségről; a jegyzőkönyvet — mint anyagot — Revisin aláírásával elküldjük önnek Csicserin számára.

Sztálin

1920. június 25.

Először megjelent:
„Pravda” 313. sz.
1935. november 14.

(idézet: – Sztálin Művei 4. kötet – című könyvből)

SaLa