Írta: J. V. Sztálin

ávirat Scsigribe. Az állami ellenőrzés rendkívüli revizorának

Kérem, hogy az agrárzavargások okainak vizsgálatánál, a paraszti tömegek általános politikai hangulatának vizsgálatán kívül, legyen figyelemmel:

1) a Mezőgazdasági Ügyosztálynak és a Szovhozok Igazgatóságának a szovhoz-szervezésben követett politikájára: nem fordult-e elő, hogy szovjet gazdaságok szervezése céljából jogtalanul vontak ki földeket a parasztok használatából; nem járt-e együtt a szovhozok szervezése más, olyan kényszerítő cselekményekkel, amelyek anyagilag is kihatottak a parasztgazdaság helyzetére;

2) a Mezőgazdasági Ügyosztálynak a kollektív gazdaságok szervezésében követett politikájára: nem alkalmaztak-e kényszert a mezőgazdasági kommunák, artelek, a társas szántás stb. megszervezése során; nem sértették-e a helyi parasztság fontos érdekeit a kollektív mezőgazdaság megszervezésével kapcsolatban;

3) a Cukoripari Főigazgatóságnak a cukorrépa termeléshez szükséges földek államosításánál folytatott politikájára: nem sértik-e meg az államosításnál a parasztság életbevágó érdekeit; nem nehezítik-e meg az államosított földek a parasztok földhasználatát; nem történtek-e más olyan cselekedetek, amelyek felháborodást kelthettek a parasztság körében (például, hogy annyi földet foglaltak le a cukorgyáraknak, amennyi nyilvánvalóan meghaladja valóságos szükségletüket; hogy olyan földeket államosítanak, amelyeken azelőtt nem termeltek cukorrépát stb.);

4) végül, a következő kérdésekre: vajon nem az-e az agrárzavargások oka, hogy az adott vidéken kevés a föld; a parasztok használatába kerültek-e a nem-dolgozó elemek földjei és milyen feltételekkel? általában nem követtek-e el a kerületi mezőgazdasági osztály vagy egyes képviselői, vagy a járási mezőgazdasági osztályok olyan cselekményeket, amelyek okot adhattak a parasztság zúgolódására, mert nem felelnek meg a központ intézkedéseinek és a célszerűség követelményeinek; nem ül-e tétlenül a hatóság és nincsenek-e visszaélések?

A távirat vételéről és a foganatosított intézkedésekről táviratilag értesítse az Állami Ellenőrzést.

I. Sztálin
az Állami Ellenőrzés népbiztosa

1919. május 7.

Először e kötet orosznyelvű
kiadásában jelent meg.

(idézet: – Sztálin Művei 4. kötet – című könyvből)

Jelentés Leninnek közvetlen vonalon Petrográdról

– írta: J. V. Sztálin –

Kétségtelen, hogy az egységek átvetése ma jobban van megszervezve, mint három hónappal ezelőtt, de az is világos, hogy sem a Főparancsnokság, sem a vezérkar főnöke nem ismerik a Petrográdra indított egységeket. Ebből erednek az olyan meglepetések, hogy a 2. dandár ezredei vagy a kazáni lovasdandár csaknem teljesen hasznavehetetlen egységeknek bizonyultak. Legalábbis egyelőre a helyzet az, hogy Petrográd eddig mindössze hatszáz valóban harcképes katonaiskolást kapott.

De természetesen nem a mennyiség a fontos, hanem az egységek minősége. Mindent összevetve csak három gyalogezredre, persze harcképes ezredre és legalább egy lovasezredre van szükségünk, hogy az egész bandát a Narván túlra kergessük. Ha időben teljesíthette volna ezt a csekély kérésünket, már tegnap kikergettük volna az észteket.

Nyugtalanságra egyébként nincs ok, mert a fronton megszilárdult a helyzet, az arcvonal megerősödött és a mieink helyenként már előnyomulnak.

Ma megtekintettem karéliai erődítményeinket és úgy látom, hogy a helyzet általában tűrhető. A finnek makacsul hallgatnak és különösképpen nem használták ki a kedvező alkalmat, de ennek a furcsaságnak az a magyarázata, hogy a finnek belső helyzete, mint beavatott finn elvtársak állítják, egyre bizonytalanabb.

Ma megmutatták nekem a Főparancsnokságnak azt a javaslatát, hogy a fűtőanyagválság miatt csökkentsük a hajóhadat. Ezzel kapcsolatban tanácskoztam valamennyi tengerészeti funkcionáriusunkkal és arra a meggyőződésre jutottam, hogy a Főparancsnokság javaslata teljesen helytelen. Indokok: először — a nagy egységek, ha úszó tutajokká változtatják őket, nem tudják használni lövegeiket, vagyis ezek egyszerűen nem fognak lőni, mert a hajó mozgása és a lövegek működése között közvetlen kapcsolat van; másodszor — nem igaz, hogy nincsenek nagyűrméretű lövedékeink; a napokban „fedeztünk fel” tizenkét, lövedékekkel megrakott uszályhajót; harmadszor — a fűtőanyagválság múlóban van, mert máris négyszázhúszezer púd szenet tudtunk felhalmozni, nem számítva a nyersolajat, és azonkívül naponta még egy-egy szerelvény szenet kapunk; negyedszer — meggyőződtem arról, hogy hajóhadunk igazi hajóhaddá válik — fegyelmezett tengerészei vannak, akik minden erejükkel készek megvédeni Petrográdot.

Itt nem akarom megnevezni a már harcra kész egységek számát, de kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a meglevő tengeri erőkkel becsülettel megvédhetnők Petrográdot minden tengeri támadással szemben.

Mindezen okoknál fogva valamennyi petrográdi elvtárssal együtt ragaszkodom ahhoz, hogy vessék el a Főparancsnokság javaslatát.

Ezenkívül feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a szénszállítást három-négy héten át napi két szerelvényre emeljék. Tengerészeink véleménye szerint ez teljes lehetőséget nyújt arra, hogy tengeralatti és tengeri hajóhadunk teljesen talpra álljon.

Sztálin

A megírás ideje: 1919. május 25.
Először megjelent az „Okmányok
Petrográd 1919. évi hősi védelméről”
c. gyűjteményben, Moszkva 1941.

(idézet: – Sztálin Művei 4. kötet – című könyvből)

SaLa