Sosem látott számok: kiderült, mennyien dolgoznak minimálbérért Döbrögisztánban

Véget vetünk a hosszú ideje tartó számháborúnak, és bemutatjuk, hogy hivatalosan hány magyar dolgozik minimálbérért! A Portfolio birtokába került, a Pénzügyminisztérium által készített anyagból kiderült, hogy a hazai vállalati szektorban a munkavállalók több mint 42%-a a minimálbért vagy a garantált bérminimumot kapja. Ágazatok közül kiemelkedik a mezőgazdaság, az építőipar, a vendéglátás, a szociális ellátás, valamint az adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység. Ezeket a szektorokat mélyen „beszippantotta” a feketegazdaság. Ami a területi különbségeket illeti, a keleti országrészben sokkal többen dolgoznak minimálbérért, mint a nyugati megyékben vagy Budapesten. A termelékenységi adatokat tekintve pedig nem meglepő, hogy a magyar tulajdonú cégeknél a dolgozók közel fele, míg a külföldieknél a munkavállalók negyede dolgozik a legkisebb bérekért.

600 ezer?! 900 ezer?! 1,2 millió?! Rengeteg szám kering azzal kapcsolatban, hogy hány magyar dolgozik a törvényben rögzített legalacsonyabb bérért, a Portfolio birtokába került elemzésből azonban most végre kiderül, hogy valójában hányan kapnak minimálbért vagy garantált bérminimumot (közkeletű nevén szakmunkás minimálbért).

A Pénzügyminisztérium KSH adatokon végzett becslése szerint a vállalatok körében az alkalmazottak 42,4%-át érintette 2018-ban a minimálbér vagy a garantált bérminimum emelése. Ez csaknem egyenletesen oszlott meg: 21,4%-ot, vagyis 443 ezer dolgozót érintett a minimálbér emelése és 21%-ot, vagyis 436 ezer munkavállalót a bérminimum növelése.

Vagyis tavaly összesen 879 ezer munkavállalónak a bérét kellett növelni a vállalati szférában azért, mert emelkedtek a legkisebb bérek. Munkaerő-piaci szakértők szerint az állami szektorban (közszolgáltatást ellátó dolgozó) további 230-250 ezer főt érinthet a legkisebb bérek emelése, erre azonban nem terjed ki a PM elemzése. Így lehet a teljes nemzetgazdaságban 1,1 millió fő kapja a törvényben meghatározott legkisebb bért.

A Pénzügyminisztérium elemzése nem terjed ki:

• a több mint 1 millió önálló vállalkozóra (miután nekik vállalkozásból származó jövedelmük van, nem bérjövedelmük, ami nem zárja ki, hogy minimálbér körül keres egy részük – vagy az alatt)
• és a 150 ezer fő körül mozgó közfoglalkoztatottra (akiknek alacsonyabb a bérük a minimálbérnél is).

A legkisebb bérek emelése azokat is érinti, akik valamivel a törvényi minimum felett kerestek, de az emelés miatt az ő bérüket is növelni kell (hogy ne essenek az új, megemelt legkisebb bérek alá).

Lássuk a szektorokat!

A mezőgazdaságban foglalkoztatottak csaknem felét (48%) érinti a legkisebb bérek emelése, vagyis az emberek közel fele (papíron) nem kap több pénzt ennél. Mindez nem meglepő a szektor alacsony hozzáadott értéket teremtő képességéhez viszonyítva, azonban a mezőgazdaságban kifejezetten jellemző a feketefoglalkoztatás. Az agráriumban ráadásul jellemzőbb a minimálbér (31%), mint a garantált bérminimum (17%), miután a legtöbb munkához nem kell szakképesítés.

A feldolgozóipar egészében 44,5%-os a lehető legkisebb béren való foglalkoztatás aránya, ami nagyjából egyenlegesen oszlik meg a minimálbér és a bérminimum között. Néhány feldolgozóipari alágban a dolgozók kifejezetten rossz helyzetben vannak, ilyen a ruhaipar, ahol 57% a legkisebb bérekért dolgozik, illetve az élelmiszer, ital, és dohánytermékekgyártásában, ahol a többség (53%) szintén nem kap többet a törvényi minimumnál. A gépeket és gépi berendezéseket gyártók is hasonlóan kedvezőtlen helyzetben vannak.

Az építőipari vállalatoknál a munkavállalók 51,4%-a kapja a legkisebb bért, ami nem is meglepő annak fényében, hogy a feketegazdaságból évtizedek óta képtelen kimászni az ágazat.

A legnehezebb helyzetben mégis a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágazatban dolgozók vannak, ahol majdnem kétharmados (64,7%) a minimálbér és a garantált bérminimum együttes aránya a teljes foglalkoztatotti körben. Ettől kissé van lemaradva az adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység nemzetgazdasági ág, ahol tízből hatan dolgoznak a legkisebb bérért. Ebbe a furcsa nevű ágazatban dolgoznak pl. az épületüzemeltetést, takarítást, úttisztítást, kéményseprést, zöldterület-kezelést végzők.

Kevesen (mindenütt 20% alatt) dolgoznak a törvényileg meghatározott legalacsonyabb bérért a pénzügyi-biztosítási szektorban, a villamos, gáz, gőzellátásban, a gyógyszergyártásban, illetve a kokszgyártás, kőolajfeldolgozás nemzetgazdasági ágban. Jobbára ezek azok az ágak, ahol többségében vannak a nagyobb, külföldi tulajdonú, magasabb termelékenységű vállalatok és az átlagkeresetek is magasabbak.

Nézzük a területi különbségeket!

Leginkább azok örülhetnek, akik Budapesten dolgoznak, az ország legfejlettebb régiójában ugyanis a dolgozók mindössze 32%-át foglalkoztatják minimálbéren vagy bérminimumon. A főváros jó gazdasági teljesítménye segíti, hogy Közép-Magyarországon is viszonylag alacsony legyen a legkisebb béren foglalkoztatottak aránya (34,2%).

A közép-magyarországi, a közép-dunántúli és a nyugat-dunántúli régió 40% körüli aránnyal a jobban teljesítők közé tartozik, miközben a dél-dunántúli, az észak-magyarországi, valamint az alföldi területek 50% körüli aránnyal képviseltetik magukat.

Békés megye lakói lehetnek a leginkább elégedetlenek, itt ugyanis tízből hatan a legkisebb bért kapják. Budapest után Fejér teljesít a legjobban, ahol mindössze 35%-os az arány.

Kis cég = kis pénz

A termelékenységi adatok alapján nem meglepő, hogy minél nagyobb egy vállalat, annál magasabb fizetést tud ajánlani a dolgozóinak, és egyre kevésbé „kényszerül” arra, hogy a minimálbérhez közeli fizetést adjon. Mint ahogy láthattuk, jelentősek a szektorális és a területi különbségek, azonban az is jól kirajzolódik, hogy a kisvállalatok közül sokan nem fizetnek többet a törvényi minimumnál.

A 10 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató cégek fele nem ad több pénzt, mint a minimálbér vagy a bérminimum, de ahogy haladunk felfelé a létszám-kategóriákban, úgy csökken ez az arány. Az 50 és 250 fő közötti cégek 44%-a, a 250 és 500 fő közöttiek 39%-a fizeti a legkisebb bért. Azonban az 500 fő feletti cégeknél már csak 33%-os, az 1000 fő felettieknél pedig 25%-os ez az arány.

A Pénzügyminisztérium készített egy elemzést arra vonatkozóan is, hogy tulajdoni arányt tekintve milyen a megoszlás. Mivel a hazai tulajdonú vállalatok többsége kkv – miközben a külföldi cégek nagyobbak -, így nem meglepő módon a teljesen vagy többségi hazai tulajdonú cégeknél a munkavállalók 49%-a kapja a legkisebb bért, miközben a külföldieknél ez az arány mindössze 27%-os. A különbség tehát hatalmas, a valóságban azonban valamivel kisebb lehet a különbség, hiszen a kkv-kra még ma is sokkal jellemzőbb az, hogy a fizetés átutalása mellé sajnos egy boríték is jár a munkavállalóknak.

Összességében tehát elmondható, hogy

• a vállalati szférában közel 880 ezren dolgoznak minimálbérért vagy bérminimumért,
• a legrosszabbul fizető szektorok között van a mezőgazdaság, az építőipar, a vendéglátás, és a feldolgozóipar egyes alágai, mint pl. a textília és ruhagyártás vagy az élelmiszer, ital, és dohánytermékek gyártása.
• A területi különbségek jelentősek, a budapestiek vannak a legjobb helyzetben, azonban a keleti, alföldi megyékben élők közül kifejezetten sokan kapják a legkisebb bért.
• A termelékenységgel összhangban a kisebb vállalatok sokkal nagyobb arányban fizetnek alacsony bért a nagyobb cégekhez képest.
• Miután jellemzően a magyar cégek kicsik, míg a külföldiek nagyobbak, így ez a kettősség a hazai-külföldi vállalatok között is megjelenik.                         (portfolio)

Bal-Rad komm: „A havi brutto és nettó minimálbér alakulása Magyarországon”című grafikon mutatja a legjobban a döbrögista bérszámjáték lényegét. A falkaforradalom 2010 – es kitörése után az ÁLLAMI BEVÉTELEK MEREDEKEN EMELKEDNEK.

Ugyanakkor „…a munkavállalók több mint 42%-a a minimálbért vagy a garantált bérminimumot kapja…”

– Ennek pedig lesz ám kihatása majd a nyugdíjbamenetelkor!

Persze hatása most is van! A megélhetéshez kevés minibálbért BRUTTOBAN fizető kis magyar cégek a bért már alig – alig tudjákmegtermelni.

Számukra is jól jön a rabszogatörvény.

Íme egy facebookos „esettanulmány”:

Mit mond a Munka törvény? A Munkaidőkeret ÁTLAGÁBAN kell kijönnie a heti két nap pihenőnek.
Nos nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy az 1 éves munkaidőkeret esetén rájöjjünk arra, hogy ha év elején sokkal több munkát végzünk majd év vége felé sokkal kevesebbet, akkor még mindig stimmelni fog a pihenőidő és a pihenőnapok száma az egy év alatt.
Miért lehet ezt megtenni?
MERT A MUNKAIDŐKERETBEN A MUNKAIDŐ EGYENLŐTLENÜL IS BEOSZTHATÓ!!!
Tehát a munkáltató megteheti azt, hogy a munkaidő keret elején akár havi 25 napot dolgoztat, majd a keret végén mondjuk havi 15 napot.
A lényeg, hogy átlagban a heti 40 óra jöjjön ki neki.

Nyilván egyértelmű, hogy ez milyen jó is a munkáltatónak, hiszen amikor van megrendelése, akkor jóval több napon keresztül dolgoztat, amikor kevesebb akkor pedig kevesebb napon.
Ha a heti 40 óra átlagot nem lépi túl a melós, akkor még bérpótlékot sem kell fizetnie.
HOGY TUDJA EZT MEGOLDANI A MUNKÁLTATÓ?
Egyszerű, módosítja a melós munkarendjét úgy , hogy a munkáltatónak a legmegfelelőbb legyen, majd a melósnak kötelessége az új munkarend szerint munkát végeznie úgy ahogy a munkáltatónak érdeke.
EZ EGY EGYSZERŰ ESET ARRA, HOGYAN IS LEHET ELKERÜLNI A TÚLÓRA PÓTLÉK FIZETÉSÉT!!!
NA ÉS ITT CSÚSZTAT A KORMÁNYPÁRT, MERT A MUNKAIDŐKERETBEN NEM KELL A MUNKÁLTATÓNAK KIFIZETNIE A PLUSZ MUNKÁT, HA VÁLTOZTAT A MUNKARENDEN. HA KI TUDJA A KERET VÉGÉIG PIHENTETNI, AKKOR MÁRIS NEM LESZ TÚLÓRA.

Most gondoljunk csak bele abba, hogy 3 éves munkaidőkeret esetén mekkora mozgástere is lesz a munkáltatónak:

Évente átlag 250 napon kell munkát végeznünk, esetleg pár nappal többet.
3 éves munkaidőkeret esetén 750 napot, a hétköznapra eső ünnepnapok számától függően 750-770 napot.
A 3 ÉVES MUNKAIDŐKERET ESETÉN A MUNKÁLTATÓNAK ERRE KELL CSAK FIGYELNIE!!!

Tegyük fel 2019-ben a munkahelyemen nagyon mennek a megrendelések. Ezért elrendelnek egy olyan munkarendet, hogy 300 napon kell munkát végeznem. Nyilván mivel 50 nappal több napon végzek munkát így 50 napi bérrel többet is keresek.
DE!!! ARRA AZ 50 PLUSZ NAPRA NEM KÖTELES A MUNKÁLTATÓM KIFIZETNI A TÚLÓRA PÓTLÉKOT, HISZEN 3 ÉVE VAN ARRA, HOGY KIADJA PIHENŐBEN!!!
Eljön a 2020-as év, átlagos munka, átlagos évi 250 napon végzek munkát.
MÉG MINDIG NINCS KIFIZETVE A 2019-ES + 50 NAPI PLUSZ MUNKÁMRA A TÚLÓRA, MERT NEM ELRENDELT TÚLÓRA VOLT, HANEM MÓDOSÍTOTTÁK A MUNKARENDEM.
2021. Ebben az évben nem megy jól a munkáltatómnak. Csökken a rendelés, kénytelen ismét munkarendet módosítani. Mit fog tenni???
2021-BEN KIADJA AZT A 50 NAP PLUSZT PIHENŐBEN AMIVEL TÖBB NAPON VÉGEZTEM MUNKÁT 2019-BEN!!!

Mi is a lényeg ebben?
Az hogy 2019-ben több napon végeztem munkát amire nem kaptam túlóra pótlékot. Majd 2021-ben kevesebb napon végzek munkát, hogy ne kelljen a munkáltatónak kifizetnie a 2019-es plusz napokra a túlóra pótlékot.
NEKI A 3 ÉV VÉGÉIG KELL EZT EBBEN AZ ESETBEN RENDEZNI!!!
2021-ben mivel 50 nappal kevesebb napon végzek munkát, valószínűleg komoly anyagi problémáim is lesznek.

EZ AKKOR KINEK IS JÓ???
CSAKIS A MUNKÁLTATÓNAK!!!
EZ ESETBEN KI KELL FIZETNIE A KÖVETKEZŐ HÓNAPBAN A TÚLÓRÁT???
NEM!!! MERT ÍGY NEM SZÁMÍT TÚLÓRÁNAK A MUNKA TÖRVÉNY SZERINT!!!!

MUNKAIDŐ KERETBEN MUNKÁT VÉGZŐK ESETÉBEN CSAK AZ SZÁMÍT TÚLÓRÁNAK, AMIT ÍRÁSBAN RENDELNEK EL. AMENNYIBEN AZ NEM TÖRTÉNIK MEG ÉS HELYETTE A MUNKARENDET VÁLTOZTATJÁK MEG, AKKOR MUNKAIDŐ KERETBEN KI LEHET MÁSKOR ADNI PIHENŐBEN A PLUSZ MUNKA NAPOT ÉS ÍGY NEM KÖTELESEK TÚLÓRA PÓTLÉKOT FIZETNI RÁ!!!

Évi 400 órát túlórázni nyilván sok, de elrendelt túlóra esetén az legalább dupla munkabérrel fizetendő.
Azonban a 3 éves munkaidő kerettel simán ki lehet játszani azt, hogy túlóra pótlékot fizessen a munkáltató.
Vagy legalábbis 3 éves intervallumon belül meg tudja azt oldani, hogy kénye kedve szerint végezzünk munkát úgy, hogy ha lehetősége van arra, akkor még túlóra pótlékot sem kell fizetnie.

Minél többen tudják azt meg, hogy mi az a munkaidő keret.

ÉHBÉRÉRT ROBOTOLNI!

RENDSZERBŰN EZ A JAVÁBÓL!