Írta: J. V. Sztálin  

Az Októberi Forradalom

(1917. október 24-e és 25-e Petrográdon)

Az októberi felkelést siettető legfontosabb események ezek voltak: az Ideiglenes Kormány szándéka, hogy (Riga feladása után) feladja Petrográdot, a Kerenszkij-kormány készülődése, hogy átköltözzék Moszkvába, a régi hadsereg parancsnoki karának elhatározása, hogy Petrográd egész helyőrségét a frontra dobják és védtelenül hagyják a fővárost, és végül a Rodzjanko elnökletével egybegyűlt fekete kongresszus, amely lázasan dolgozott az ellenforradalom megszervezésén. Ehhez járult még a növekvő gazdasági bomlás és az a tény, hogy a front nem akarta folytatni a háborút. Mindez elkerülhetetlenné tette a gyors és jól megszervezett felkelést, mely az egyetlen kivezető út volt az akkori helyzetből.

A bolsevik párt Központi Bizottsága már szeptember végén elhatározta, hogy a párt minden erejét a sikeres felkelés megszervezésére mozgósítja. E célból a Központi Bizottság elhatározta, hogy Petrográdon Forradalmi Katonai Bizottságot szervez, kikényszeríti, hogy a petrográdi helyőrség a fővárosban maradjon, és egybehívja a Szovjetek Összoroszországi Kongresszusát. Egyes egyedül ez a kongresszus lehetett a hatalom utóda. A felkelés megszervezésének általános tervébe feltétlenül beletartozott a fronton és a hátországban legnagyobb befolyású moszkvai és petrográdi Szovjet előzetes meghódítása.

A „Rabocsij Puty”, a párt Központi Lapja, a Központi Bizottság utasítását követve, nyíltan kezdte hirdetni a felkelést és előkészítette a munkásokat és parasztokat a döntő harcra.

Az Ideiglenes Kormánnyal való első nyílt összeütközés a bolsevik „Rabocsij Puty” betiltásával kapcsolatban történt. Az Ideiglenes Kormány rendeletére a lapot betiltották és helyiségeit bezárták. A Forradalmi Katonai Bizottság rendeletére a lap helyiségeit forradalmi úton kinyitották. A pecséteket letépték, az Ideiglenes Kormány biztosait eltávolították. Ez október 24-én történt.

Október 24-én a Forradalmi Katonai Bizottság biztosai számos igen fontos állami intézményből erőszakkal eltávolították az Ideiglenes Kormány képviselőit, minek következtében ezek az intézmények a Forradalmi Katonai Bizottság kezébe kerültek s az Ideiglenes Kormány egész apparátusa felbomlott. Ezen a napon (október 24-én) — egyes hadapródiskolák és a páncélos hadosztály kivételével — az egész helyőrség, valamennyi petrográdi ezred átpártolt a Forradalmi Katonai Bizottsághoz. Az Ideiglenes Kormány tétovázott. Csak este kezdte megszállni a hidakat rohamzászlóaljakkal, amelyek közül néhányat sikerült kivonultatnia. A Forradalmi Katonai Bizottság válaszképpen bevetette a matrózokat és a viborgi vörösgárdistákat, akik eltávolították és szétkergették a rohamzászlóaljakat s maguk szállták meg a hidakat. Ezzel megkezdődött a nyílt felkelés. Több ezredünket azzal a feladattal bíztuk meg, hogy kerítsék be a törzsépület és a Téli Palota egész környékét. A Téli Palotában az Ideiglenes Kormány ülésezett. A páncélos hadosztály átpártolása a Forradalmi Katonai Bizottsághoz (október 24-én késő éjjel) meggyorsította a felkelés kedvező kimenetelét.

Október 25-én ült össze a Szovjetkongresszus, ennek adta át a Forradalmi Katonai Bizottság a kivívott hatalmat.

Október 26-án kora reggel, miután az „Avrora” ágyútűz alá vette a Téli Palotát és a törzsépületet, miután a szovjet csapatok a Téli Palota előtt megtörték a hadapródiskolások ellenállását, az Ideiglenes Kormány megadta magát.

A forradalom lelke elejétől végig a párt Központi Bizottsága volt, élén Lenin elvtárssal. Vlagyimir Iljics akkoriban Petrográdon, a viborgi városrészben, illegális lakásán tartózkodott. Október 24-én este a Szmolnijba hívták, hogy vezesse a mozgalmat.

Az Októberi Felkelésben kiváló szerepük volt a balti matrózoknak és a viborgi városrész vörösgárdistáinak. Ezek az emberek oly hallatlanul bátrak voltak, hogy a petrográdi helyőrségnek főleg az a szerep jutott, hogy erkölcsileg és részben katonailag támogassa az élenjáró harcosokat.

„Pravda” 241. sz.
1918. november 6.
Aláírás: I. Sztálin.

(idézet: – Sztálin Művei 4. kötet – című könyvből)

Válaszfal
– írta: J. V. Sztálin –

A szocialista Oroszország és a forradalmi Nyugat között válaszfalként merednek a megszállott területek.

Míg Oroszországban már több mint egy éve leng a vörös zászló és Nyugaton — Németországban, Ausztria-Magyarországon — a proletárfelkelések kirobbanásai napról-napra, óráról-órára erősödnek, — a megszállott területeken, Finnországban, Észtországban, Lettországban, Litvániában, Belorussziában, Lengyelországban, Besszarábiában, Ukrajnában és a Krímben életük végét járó nyugati imperialisták kegyelméből továbbra is nyomorúságosán tengődnek a burzsoá-nacionalista „kormányok”.

Míg Keleten és Nyugaton már pokolba kergették a „nagy” királyokat és „hatalmas” imperialistákat — a megszállott területeken továbbra is garázdálkodnak a kis királyocskák és a törpe rablók, gazul erőszakoskodnak a munkásokkal és parasztokkal, letartóztatják és agyonlövetik őket.

Sőt, ezek az életük végét járó „kormányok” lázasan szervezik „nemzeti” fehérgárdista „ezredeiket”, „megmozdulásra” készülődnek, összesúgnak az egyelőre még fel nem számolt imperialista kormányokkal, és „területük” „kiterjesztéséről’’ szőnek terveket.

Ők, ezek az elevenen rothadó árnyai a már megdöntött „nagy” királyoknak, ezek a törpe „nemzeti” „kormányok”, amelyek a sors akaratából Kelet és Nyugat két hatalmasan lángoló forradalmi máglyája közé kerültek, most arról álmodoznak, hogy eloltják az általános forradalmi tűzvészt Európában, megvédik nevetséges létüket és visszafelé fordítják a történelem kerekét!..

Ezek a kis „királyocskák” arról álmodoznak, hogy egy-két züllött fehérgárdista „ezred” segítségével „egy csapásra” keresztülviszik azt, amit a „nagy” Németország és Ausztria-Magyarország „hatalmas” királyainak nem sikerült keresztülvinniök.

Nem kételkedünk abban, hogy az oroszországi és a nyugati forradalom hatalmas hullámai könyörtelenül elsöprik a megszállott területek ellenforradalmi álmodozóit. Nem kételkedünk abban, hogy már közel az óra, amikor ezeknek a területeknek „királyocskái” is volt oroszországi és németországi „hatalmas” pártfogóik sorsára jutnak.

Nincs okunk kételkedni abban, hogy a forradalmi Nyugat és a szocialista Oroszország közé ékelődő ellenforradalmi válaszfalat végre le fogják dönteni.

A megszállott területeken már mutatkoznak a forradalom első jelei. Az észtországi sztrájkok, a lettországi tüntetések, az általános sztrájk Ukrajnában, az általános forradalmi forrongás Finnországban, Lengyelországban és Lettországban — ezek az első fecskék. Kétségtelen, hogy a legrövidebb időn belül ezeken a területeken is forradalmak és szovjet kormányok lesznek.

Félelmetesen és roppant erővel terjed a földön a proletár forradalom. Keleten és Nyugaton félve, remegve hajtják meg előtte fejüket a világ egykori „parancsolói” és porba hullnak régi koronáik. A megszállott területek és kis „királyocskáik” sem lehetnek kivételek.

„Zsizny Nacionalnosztyej”
(„A Nemzetiségek Élete”) 2. sz.
1918 november 17.
Vezércikk.
Aláírás: I. Sztálin.

(idézet: – Sztálin Művei 4. kötet – című könyvből)

SaLa