Írta: J. V. Sztálin  

Beszéd a Munkás-, Katona- és Parasztküldöttek
Moszkvai Szovjetjének teljes ülésén a Déli Front helyzetéről

1918. október 29
(Újságbeszámoló)

Felesleges bizonyítanom — mondja Sztálin elvtárs —, hogy Szovjet-Oroszország erői növekednek — erről eléggé világosan tanúskodnak sikerei. De Szovjet-Oroszország ellenségei még sohasem igyekeztek olyan szívósan megtörni bennünket, mint most. Szovjet-Oroszország ellenségeinek terve arra irányul, hogy elszakítsák tőle leggazdagabb gabonavidékeit és harc nélküli megadásra kényszerítsék. E terv megvalósítására öt-hat hónappal ezelőtt Számárát és Szibériát szemelték ki. A legutóbbi két hónap alatt bebizonyítottuk ellenségeinknek, hogy ez a tervük kivihetetlen. Most délen igyekeznek megismételni ezt a kalandot. Dél-Oroszországnak nagy a vonzóereje. Legalább 150 millió púd gabonafeleslege van. Többszázezer púd szénnel rendelkezik. De még nagyobb jelentősége van Dél-Oroszországnak hadászati tekintetben. Ezen a területen új nemzetközi csomópont van kialakulóban. Ez az ott folyó munkából látható. Jekatyerinodarban új kormány alakult, Krasznovval az élén. Ott három hadsereg egyesült. Az ellenforradalmárok, Dél-Oroszország elfoglalására törekedve, fő csapásukat Caricin ellen irányítják. Krasznov augusztusban parancsot adott Caricin elfoglalására. A parancsot nem hajtották végre és Krasznov hadseregének futva kellett menekülnie. Októberben Krasznov újabb parancsot adott ki: október 15-ig minden áron el kell foglalni Caricint és egyesülni kell a csehszlovákokkal. Több tábornok egyesített hadseregeinek legalább 40 ezredét vetették harcba. A tábornokoknak mégis futva kellett menekülniök, egyikük még a csizmáját is elvesztette. (Derültség.)

Csak ekkor értették meg a tábornokok, hogy hadseregünk igazi, egyre növekvő erő, amellyel nem tudnak elbánni.

Miben rejlik hadseregünk ereje? Miért veri olyan biztosan az ellenséget?

Hadseregünk ereje tudatosságában és fegyelmében rejlik. A tudatosság és a proletár fegyelem a Déli Fronton aratott sikereink egyik oka.

Sikereink másik oka az, hogy új vörös tisztikar alakult ki. A vörös tisztek nagyrészt volt katonák, akik számos csatában mentek át a tűzkeresztségen és jól ismerik a hadimesterséget. Ők vezetik győzelemre csapatainkat.

Ezek azok a döntő tényezők, amelyek hadseregünk sikerét meghatározzák. Ezért gondolom, hogy délen a fekete bandáknak sohasem fog sikerülni hadseregünket legyőzni.

„Izvesztyija” 237. sz.
1918. október 30.

(idézet: – Sztálin Művei 4. kötet – című könyvből)

Dél-Oroszországról

– írta: J. V. Sztálin –

Beszélgetés a „Pravda” tudósítójával

Sztálin népbiztos, aki nemrég érkezett meg küldetéséből, közölte tudósítónkkal a Déli Front helyzetéről szerzett benyomásait.

A Déli Front fontossága

Az, hogy a Déli Front a doni ellenforradalom és az asztraháni-uráli-csehszlovák bandák közé esik — ez a hadászati helyzet már egymagában is a Déli Front fontosságáról tanúskodik. Az angol befolyási szféra (Enzeli, Krasznovodszk) közelsége csak fokozza a Déli Front fontosságát. Azon kívül Dél-Oroszország kincsei (gabona, kőolaj, szén, állatok, hal) egymaguk is gerjesztik az imperialista rablók farkasétvágyát, akik arra törekszenek, hogy ezt a fontos szegletet elszakítsák Oroszországtól. Kétségtelen továbbá az is, hogy az ősz beálltával és a szamarai kaland felszámolása után a hadműveletek központja délre fog áttolódni. Tulajdonképpen ezzel magyarázható a dél oroszországi ellenforradalmárok mostani „lázas” tevékenysége: sebtiben új (teljesen új!) „összoroszországi kormányt” tákolnak össze cári lakájokból — Sipov, Szazonov, Lukomszkij részvételével —, egy hadseregben egyesítik Krasznov, Gyenyikin és Szkoropadszkij bandáit, segítségül hívják Angliát stb.

Caricin, a csapás központja

Az ellenség legfőbb célpontja — Caricin. Ez érthető is, mert Caricin elfoglalása és a Dél-Oroszországgal való összeköttetés megszakítása ellenségeink valamennyi feladatának megoldását biztosítaná: a doni ellenforradalmárokat egyesítené az asztraháni és uráli csapatok kozák vezetőivel s így egységes ellenforradalmi frontot teremtene a Dontól a csehszlovákokig; a bel- és külföldi ellenforradalmárok számára szilárdan biztosítaná Dél-Oroszországot és a Káspi-melléket; reménytelen helyzetbe hozná Észak-Kaukázus szovjet csapatait…

Főképpen ez a magyarázata annak, hogy a dél oroszországi fehérgárdisták oly szívósan igyekeznek Caricint elfoglalni.

Krasznov még augusztusban parancsot adott, hogy „el kell foglalni Caricint”. Krasznov bandái eszeveszett dühvel rontottak frontunkra, hogy megtörjék ellenállását, de Vörös Hadseregünk visszaverte támadásukat és visszavetette őket a Don mögé.

Október elején újabb parancsot adtak Caricin elfoglalására, de ezúttal már a rosztovi ellenforradalmi kozák nagytanács adta a parancsot. Az ellenség legalább negyven ezredet vont össze a Don vidékéről, Kievből (Szkoropadszkij tiszti ezredei!), a Kubánból (Alékszejev „önkéntesei”!). Vörös Hadseregünk acélökle azonban ezúttal is visszavetette Krasznov bandáit s csapataink az ellenség számos ezredét bekerítették és megsemmisítették, ágyúkat, géppuskákat és puskákat zsákmányoltak. Mamontov, Antonov, Popov, Tolkuskin tábornok és egész falka ezredes kénytelen volt futva menekülni.

Miben rejlik hadseregünk ereje?

Hadseregünk sikerei mindenekelőtt tudatosságával és fegyelmével magyarázhatók. Krasznov katonái elképesztően korlátoltak és tudatlanok, teljesen elszakadtak a külvilágtól. Nem tudják, miért harcolnak. „Megparancsolták, hát kénytelenek vagyunk verekedni” — mondják a kihallgatott foglyok.

Egészen más a mi vörös katonánk. Büszkén nevezi magát a forradalom katonájának. Tudja, hogy nem a tőkések nyereségéért, hanem Oroszország felszabadításáért harcol, s ennek tudatában nyitott szemmel, bátran megy a harcba. A vörös katonák rend és fegyelem után vágyódnak és ez a vágy olyan erős, hogy gyakran maguk büntetik meg „engedetlen” és kevésbé fegyelmezett bajtársaikat.

Éppolyan fontos az is, hogy volt katonákból, akik számos ütközetben estek át a tűzkeresztségen, új vörös tiszti káder alakult. Ezek a vörös tisztek, mint a cement, egységes fegyelmezett szervezetté szilárdítják hadseregünket.

De a hadsereg erejét nemcsak saját tulajdonságai határozzák meg. A hadsereg nem létezhet sokáig erős hátország nélkül. A front csak akkor lehet szilárd, ha a hadsereg rendszeresen kap a hátországból utánpótlást, lőszert, élelmet. E tekintetben nagy szerepe volt annak, hogy a hátországban — főleg öntudatos munkások köréből — hozzáértő és ügyes szervezők jelentek meg, akik lelkiismeretesen és fáradhatatlanul dolgoznak a mozgósítás és ellátás terén. Biztosan állíthatjuk, hogy ilyen szervezők nélkül nem menthettük volna meg Caricint.

Mindez olyan félelmetes erővé kovácsolja hadseregünket, amely meg bírja törni az ellenség bármilyen ellenállását.

Minden jel arra mutat, hogy Dél-Oroszországban új nemzetközi csomópont van kialakulóban. Az, hogy Anglia pártfogoltjaiból Jekatyerinodarban „új” „összoroszországi kormány” alakult, hogy a három ellenforradalmi hadsereg (Alekszejev, Szkoropadszkij, Krasznov), amelyet csapataink Caricinnál egyszer már megvertek, egyesült, a várható angol beavatkozásról szóló hírek s az a tény, hogy Anglia Enzeliből és Krasznovodszkból felszereli a tyereki ellenforradalmárokat — mindez nem véletlen. A Számárában kudarcba fulladt kalandot most Dél-Oroszországban akarják megismételni. De nem fognak, kétségtelenül nem fognak rendelkezni azzal, ami nélkül a győzelem elképzelhetetlen, vagyis nem lesz olyan hadseregük, amely hisz az ellenforradalom sötét ügyében és képes a végsőkig harcolni. Elegendő lesz egyetlen erős nyomás — és az ellenforradalmi kalandorok kártyavára összedől. Erről kezeskedik hadseregünk hősiessége, a krasznovi és alekszejevi „csapatok” soraiban végbemenő bomlás, az erősödő forrongás Ukrajnában, Szovjet-Oroszország növekvő hatalma és végül, a mindinkább erősödő nyugati forradalmi mozgalom. A dél oroszországi kaland ugyanúgy fog végződni, mint a szamárai kaland.

„Pravda” 235. sz.
1918. október 30.

(idézet: – Sztálin Művei 4. kötet – című könyvből)

SaLa