Már csak 4022 – t kell aludnunk, és…

… 2030-ra Döbrögisztán maga lesz a kánaán

Az idei gazdasági események közül az egyik legfontosabb a választások utáni kormányzati elképzelések meghirdetése volt. A vízió szerint 2030-ig egy olyan gazdaságstratégia mentén kell haladnia az országnak, amely Európa fejlett országai közé vezet minket. A részletekről azonban egyelőre nagyon keveset tudni, a versenyképességi fordulathoz szükséges program megírása akadozik.

Az idén tavasztól a kormányzati kommunikációban egyre gyakrabban merült fel a 2030-as dátum. A következő három választási ciklust magába foglaló időszakra ugyanis számos célt, vállalást fogalmazott meg magának a kormány. Ezek mögött az a végső szándék húzódik, hogy Magyarország 2030-ra fejlett gazdasággá váljon. Maga a cél többféleképpen fogalmazódott meg, legtöbbször Ausztria vagy az eurózóna 80-90%-os fejlettségi szintjének elérése, illetve az EU öt legélhetőbb helye közé kerülés formájában.

Ehhez a 2030-as célhoz kapcsolódik többek között

• a pénzügyi rendszer következő 12 évre szóló fejlődési pályája, amelyet az MNB ismertetett,
• a turizmus óriási felfutását előrevetítő ágazati pálya,
• a népesedési fordulat jegyében az időszak végére elérendő 2,1-es termékenységi arányszám,
• és talán a legfontosabb, egy versenyképességi csomag meghirdetése, mely mindezt megalapozza.

A jegybank által vázolt fejlődési pálya tulajdonképpen a fő célból való egyszerű levezetés: milyen irányba kell haladnia a pénzügyi rendszernek ahhoz, hogy 2030-ra egy fejlett Magyarország működését kiszolgálja? A technikai kivetítés azért keltett mégis nagy feltűnést, mert a benne foglalt számok részleteiben is megmutatták, mekkora utat kellene bejárni. 11-18% között kellene évente növekednie például a vállalati és lakossági hiteleknek, valamint a bankrendszer mérlegfőösszegének.

Hasonlóan illusztratív a turizmus fejlődési ütemét megfogalmazó részcél. Eszerint a turizmus a jelenlegi 10 százalék helyett legalább 16 százalékkal kell, hogy hozzájáruljon a magyar GDP-hez. Ehhez példátlan ütemű növekedés szükséges a szektorban, hatalmas munkatermelékenység-bővülés mellett. Számításaink szerint a következő 12 évben a kormány tervei szerint a gazdaság mérete 60%-kal bővülne. Ahhoz, hogy 2030-ban ennek a gazdaságnak a 16%-át tegye ki a turizmus, évente átlagosan 8%-os növekedésre van szükség. Ez nem csak a 20 éves átlagot jelentő 2,5%-os, de az elmúlt négy év kiemelkedő 4,5%-os éves ütemét is jelentősen meghaladja. Bár a turizmusba ömlenek a fejlesztési források, egyelőre azt nem tudni, hogy mitől gyorsulna fel ennyire extrém módon az ágazat fejlődése.

A népesedési fordulathoz vezető útról egyelőre szintén keveset tudunk. A nemzeti konzultáció kérdéseiből, illetve a kormánytisztviselők körére már megfogalmazottgyerekvállalási ösztönzőkből következtethetünk erre arra. Utóbbi szerint több szabadság, több kedvezmény, több cafeteria, otthoni munkavégzés jár annak, aki gyermeket vállal.

TOP10 sztori

A törekvés érthető, hiszen a gyerekvállalás ösztönzése eddig kudarcnak tekinthető. A válság után ugyan érdemi korrekciót láthattunk, de az utóbbi két évben már semmilyen előrelépés nem tapasztalható. A termékenységi ráta 1,5 körül stagnál, ami a szülőképes korú nők számának csökkenése miatt egyre kevesebb megszülető gyermeket jelent.

A gyors felzárkózáshoz 4% feletti tartós növekedés szükséges, aminek jelenleg nincsenek meg az alapjai – mondják az MNB szakértői, akik ezért versenyképességi fordulatot sürgetnek. A fordulathoz szükséges gazdaságpolitikai csomagot a Versenyképességi Tanácsnak kell összeraknia, ám az augusztus végére ígért dokumentum azóta sem készült el. A késlekedés oka valószínűleg az, hogy a több műhelyben (innovációs minisztérium, pénzügyminisztérium, MKIK és jegybank) készülő programokat, javaslatokat nehéz összefésülni. Egyelőre annyit tudni, hogy 6 téma és 30 javaslat van a versenyképességi csomagban, ami nem egy lezárt anyag, az eddig elkészült munka „a célok lebontásában is teret hagy a kormánynak.”

Igaz, konkrétumokat egyelőre csak a jegybank nyáron megjelent 180 pontos javaslatcsomagjában, illetve a novemberi Növekedési jelentésében olvashattunk, de természetesen ezek sem tekinthetők intézkedési szintre lebontott programoknak.

Jelenleg tehát úgy állunk, hogy „a növekedési fordulat után meg kell teremteni a versenyképességi fordulatot.” Az évek óta hangoztatott szlogenből a gazdaságpolitika most próbál konkrét intézkedésekre bontott programot készíteni, hogy a 2030-ig tartó vízióját megvalósíthassa. A felismeréshez, hogy hiányoznak a nemzeti felzárkózás alapjai, logikus módon a választás után párosul kormányzati aktivitás.

Az eddig megismert vázlatos elképzelések között óriási, felforgató hatású javaslat nemigen található. Egyrészt azért, mert nagyon sok a tennivaló, a gazdaság potenciális növekedésének emeléséhez a termelékenységet, a gazdaság innovációs kapacitásait kellene beindítani. Másrészt közepes fejlettségű ország vagyunk, túl azon a fejlődési modellen, amikor a fejlett országok egyszerű tőke és tudásexportja adaptív felzárkózási pályát biztosított számunkra. Innentől szokott jönni a beragadás a közepes jövedelműek csapdájába, amikor a társadalomnak nincs meg az a képessége, hogy a fejlődési modelljét meghaladja. A csapda felett átrepülni kitartó csapásokkal lehet, nem pedig egyetlen óriási ugrással. A gazdasági növekedést támogató, inkluzív intézményrendszer kiépítése sok türelmet, sziszifuszi munkát, szakpolitikai pepecselést igényel.

Természetesen nem tudhatjuk, hogy a mostani nekibuzdulásnak mekkora lesz a sikere. Ellenpéldák a közelmúltból is bőven akadnak. A reformcsomag egyetlen kicsiny eleme, a bürokrácia leépítése az előző ciklusban teljes kudarccal végződött. A humántőke fejlesztéséhez szükséges oktatási és egészségügyi elképzelésekből gyakorlatilag semmit sem láttunk, sőt, néha egészen borzongató irányba mutató intézkedések jöttek. Máskor viszont az erős elhatározások meglepően nagy sikerre vezettek. Például az EKÁER és az online kassza segítségével sikerült egészen tisztára mosni az áfa-rendszert (a világrekord kulcs ellenére).

A politika szereti előírni a történelemkönyvek számára a korszakhatárokat, természetesen a saját (vélt) sikereik mentén. Most is érezhető, hogy a kormány a „nemzeti felemelkedés” korszakának szeretné látni a 2030-ig terjedő időszakot. Az idő fogja eldönteni, hogy egy elhalt kísérlet vagy valódi sikertörténet kerekedik-e ki belőle.                                                                (portfolio)

Bal-Rad komm: „…nem tudhatjuk, hogy a mostani nekibuzdulásnak mekkora lesz a sikere. Ellenpéldák a közelmúltból is bőven akadnak…a kormány a „nemzeti felemelkedés” korszakának szeretné látni a 2030-ig terjedő időszakot. Az idő fogja eldönteni, hogy egy elhalt kísérlet vagy valódi sikertörténet kerekedik-e ki belőle.”

– MI MÁR LÁTJUK EZT A KEREKEDÉST! SIKERTÖRTÉNET LESZ EZ A JAVÁBÓL! NEKIK:

Meg a „kiválasztottaknak”!

Különben meg már csak 4022 – t kell addig aludni, (meg még néhányat!) oszt’ mindenki meglássa: MEGCSINÁLTÁK!

MAGUKNAK, ÁLTALUNK!