A válság és a direktórium
A Kornyílov-összeesküvés és a kormányhatalom felbomlása után, az összeesküvés összeomlása és a Kerenszkij—Kiskin kormány megalakítása után, az „új” válság és Ceretelinek—Gocnak ugyanazzal a Kerenszkijjel folytatott „új” tárgyalásai után — végre itt van az „új” (teljesen új!) öttagú kormány.
Kerenszkij, Tyeréscsenko, Verhovszkij, Vergyerevszkij és Nyikityin, öttagú „direktórium” — ez az „új” kormány, amelyet Kerenszkij „választott ki”, Kerenszkij erősített meg, amely Kerenszkijnek felelős és független a munkásoktól, a parasztoktól és a katonáktól.
Mondják azt is, hogy ez a kormányhatalom a kadetoktól is független, de ez üres fecsegés. Mert az a tény, hogy a kadetok hivatalos képviselői nincsenek bent a kormányban, csak leplezi azt, hogy a kormány teljesen a kadetoktól függ.
Látszatra — az eszer Kerenszkij a legfelsőbb főparancsnok. Valójában — a kadetok bizalmi embere, Alexéjev tábornok az, aki kezében tartja a fővezérkart, vagyis a front minden szálát.
Látszatra — „baloldali” direktórium, amely független (ne tréfáljanak!) a kadetoktól. Valójában — a kadetok bizalmi emberei vezetik a minisztériumokat és intézik ténylegesen az állam minden ügyét.
Hangoztatják, hogy szakítottak a kadetokkal. Valójában — egyességre léptek a kadetok bizalmi embereivel a hátországban és a fronton egyaránt.
Egy direktórium, amely spanyolfalként eltakarja a kadetokkal való szövetséget; Kerenszkij diktatúrája, amely álarcként fedezi a földbirtokosok és a tőkések diktatúráját a nép haragja elől — ez most a helyzet.
A jövőben pedig — az „eleven erők” képviselőinek új tanácskozása, ahol Cereteli és Avxentyjev úrék, ezek a megrögzött megalkuvók, a kadetokkal tegnap megkötött titkos megegyezést nyílt és határozott megegyezéssé igyekeznek változtatni — a munkások és a parasztok ellenségeinek örömére.
Országunk az utóbbi hat hónap folyamán háromszor ment át éles hatalmi válságon. A válságot minden alkalommal úgy oldották meg, hogy megegyeztek a burzsoáziával, a munkásokat és a parasztokat pedig minden alkalommal rászedték.
Miért?
Azért, mert az eszerek és a mensevikek kispolgári pártjai beavatkoztak a hatalomért folytatott harcba, minden alkalommal a földbirtokosok és a tőkések mellé állottak és a kadetok javára döntötték el a viaskodást.
Kornyílov összeesküvése feltárta a kadetok ellenforradalmiságát. A „honvédők” három napon át üvöltöztek a kadetok árulásáról, a koalíció életképtelenségéről, amely már az ellenforradalommal való első összeesküvés alkalmával szétesett. És mit látunk? Mindezek után legjobbnak találták, hogy álcázott koalícióban egyesüljenek ugyanazokkal a leköpdösött kadetokkal.
A Központi Végrehajtó Bizottság „honvédő” többsége tegnap azt határozta, hogy „támogatja” az öttagú direktóriumot, amely a kadetokkal kötött kulisszamögötti megállapodások eredményeképpen jött létre — a munkások és a parasztok létérdekeinek kárára.
Ezen a napon, a hatalom kiéleződött válságának napján, amikor a hatalomért folytatott harc Kornyílov megsemmisítésével kapcsolatban különösen fokozódott, ezen a napon a mensevikek és eszerek még egyszer segítettek a földbirtokosoknak és a tőkéseknek, hogy megtartsák kezükben a hatalmat, még egyszer segítettek az ellenforradalmi kadetoknak félrevezetni a munkásokat és a parasztokat.
Ez és csakis ez a Központi Végrehajtó Bizottság tegnapi határozatának politikai értelme.
Vegyék ezt tudomásul a munkások, vegyék ezt tudomásul a parasztok és vonják le ebből a megfelelő tanulságokat.
A mai titkos koalíció éppen olyan rövidéletű, mint amilyenek a tegnapi nyílt koalíciók voltak: a földbirtokos és a paraszt, a tőkés és a munkás között nem lehet tartós a megegyezés. Ennél fogva a hatalomért folytatott harc nincs befejezve, sőt ellenkezőleg — egyre jobban fokozódik és élesebbé válik.
Vegyék tudomásul a munkások, hogy ebben a harcban elkerülhetetlenül vereséget fognak szenvedni (mindaddig, amíg az eszereknek és a mensevikeknek befolyásuk van a tömegekre.
Jegyezzék meg a munkások, hogy a hatalom megragadása céljából a parasztok és a katonák tömegeit el kell szakítani a megalkuvóktól, az eszerektől és a mensevikektől, és a forradalmi proletariátus köré kell sorakoztatni őket.
Jegyezzék meg ezt és nyissák fel a parasztok és a katonák szemét, leplezzék le előttük az eszerek és a mensevikek árulását.
Kíméletlen harcot kell folytatnunk az eszerek és mensevikek tömegbefolyása ellen, lankadatlanul kell dolgoznunk, hogy a parasztokat és a katonákat a proletár párt zászlaja köré tömörítsük — ez a tanulsága a legutóbbi válságnak.
„Rabócsij Puty” („A Munkás Útja”) 1. sz.
1917 szeptember 3.
Vezércikk.
(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)
A kadetokkal való szakításról
– írta: J. V. Sztálin –
A Kornyílov-lázadásnak nemcsak negatív oldala van. Mint az élet minden jelenségének, annak is megvan a pozitív oldala. A Kornyílov-lázadás magára a forradalom életére tört. Ez kétségtelen. De azzal, hogy rátört a forradalomra és mozgásba hozta a társadalom minden erejét, egyrészt előre hajtotta a forradalmat, nagyobb aktivitásra és szervezettségre serkentette, másrészt feltárta az osztályok és a pártok igazi természetét, letépte róluk az álarcot, segített felismerni igazi arculatukat.
A Kornyílov-lázadásnak köszönhetjük azt, hogy a hátországban a Szovjetek s a fronton a Bizottságok, amelyek már-már beszüntették tevékenységüket, szempillantás alatt megelevenedtek és újból működésbe léptek.
A Kornyílov-lázadásnak köszönhetjük azt, hogy most mindenki a kadetok ellenforradalmiságáról beszél, még azok is, akik a minap még „görcsösen” igyekeztek megegyezni velük.
Tény, hogy a „történtek után” még az eszerek és a mensevikek sem tartják többé megengedhetőnek a kadetokkal való koalíciót.
Tény, hogy még a Kerenszkij által összeállított öttagú „direktórium” is kénytelen volt mellőzni a kadetok hivatalos képviselőit.
Szóval a kadetokkal való szakítás a „demokratikus” pártok parancsolatává vált.
Ebben van a Kornyílov-lázadás pozitív oldala.
De mit jelent szakítani a kadetokkal?
Tegyük fel, hogy az eszerek és a mensevikek „véglegesen” szakítottak a kadetokkal, mint egy bizonyos párt tagjaival. Vajon azt jelenti-e ez, hogy ilyképpen szakítottak a kadetoknak, mint az imperialista burzsoázia képviselőinek politikájával is?
Nem, nem jelenti azt.
Tegyük fel, hogy a küszöbön álló szeptember 12-i demokratikus tanácskozáson a „honvédők” új kormányt alakítanak kadetok nélkül, Kerenszkij pedig aláveti magát ennek a határozatnak. Vajon azt jelenti-e ez, hogy ilyképpen szakítottak a kadetoknak, mint az imperialista burzsoázia képviselőinek politikájával is?
Nem, nem jelenti azt.
A francia imperialista köztársaság számos példát nyújt arra, hogy a tőke képviselői, akik maguk nem lépnek be a kormányba, oda „engedik” a kispolgári „szocialistákat”, hogy így, a kulisszák mögé bújva és idegen kezekkel dolgozva, akadálytalanul rabolhassák az országot. Tudjuk a történelemből, hogy Franciaország pénzügyi királyai „szocialistákat” (Briand! Viviani!) állítottak a kormány élére, s maguk, ezek háta mögött állva, sikerrel valósították meg osztályuk politikáját.
Oroszországban is teljesen lehetséges olyan nemkadet kormány, amely szükségesnek tartja, hogy — mondjuk — a szövetséges tőke nyomására — hiszen Oroszország a szövetséges tőke adófizetőjévé válik — vagy más körülmények miatt kadetpolitikát folytasson, mint egyetlen lehetséges politikát.
Mondanunk sem kell, hogy szükség esetén a kadetoknak semmi kifogásuk sem lesz egy ilyen kormány ellen, mert végeredményben teljesen mindegy, hogy ki valósítja meg a kadetpolitikát, csak az a fontos, hogy megvalósítsák!
Nyilvánvaló, hogy a kérdés súlypontja nem a kormány személyi összetételében, hanem politikájában van.
Ezért, aki valóságosan és nemcsak látszatra akar szakítani a kadetokkal, annak legelőször is a kadetok politikájával kell szakítania.
De aki a kadetok politikájával szakít — annak szakítania kell a földbirtokosokkal és a földet át kell adnia a parasztbizottságoknak, nem riadva vissza attól, hogy ez az intézkedés súlyos csapást mér bizonyos mindenható bankokra.
Aki szakít a kadetok politikájával — annak szakítania kell a tőkésekkel és munkásellenőrzés alá kell vetnie a termelést és az elosztást, nem riadva vissza attól, hogy ennek érdekében hozzá kell nyúlnia a tőkések profitjához.
Aki szakít a kadetok politikájával — annak szakítania kell a rablóháborúval és a titkos szerződésekkel, nem riadva vissza attól, hogy ez az intézkedés súlyos csapást mér a szövetséges imperialista klikkekre.
Képesek-e a mensevikek és az eszerek ilyen értelemben szakítani a kadetokkal?
Nem, nem képesek. Mert akkor nem volnának többé „honvédők”, vagyis nem volnának a háború hívei a fronton és az osztálybéke hívei a hátországban.
De ha ez így van, akkor mit jelent a mensevikek és eszerek szakadatlan lármája arról, hogy szakítanak a kadetokkal?
— Azt, hogy színleg szakítanak a kadetokkal, és csakis ezt!
Ugyanis a Kornyílov-lázadás kudarca után, a Miljukov-párt ellenforradalmi természetének leleplezése után, ezzel a párttal nyílt megegyezést kötni túlságosan népszerűtlenné vált a munkások és a katonák körében: ha a mensevikek és eszerek a kadetokkal ilyen nyílt egyességet kötnének, abban a pillanatban elvesztenék az egykori hadsereg utolsó maradványait is. Nyílt megegyezés helyett kénytelenek tehát álcázott egyességre lépni. Ezért csapnak hát olyan lármát, hogy szakítottak a kadetokkal, mert ezzel leplezik, hogy a kulisszák mögött megegyeztek a kadetokkal. Színleg — le a kadetokkal! A valóságban — szövetség a kadetokkal! Színleg — kormány kadetok nélkül! A valóságban — kormány a hazai és szövetséges kadetokérdekében, akik a maguk akaratát diktálják a „hatalom birtokosainak”.
Ebből azonban az következik, hogy Oroszország politikai fejlődésének abba a szakaszába lépett, amikor túlságosan kockázatossá válik az imperialista burzsoáziával való nyílt megegyezés. Szociál-„honvédő”, összetételükben nemkadet kormányok időszakát éljük, amelyek ennek ellenére is az imperialista burzsoázia akaratának végrehajtására vannak hivatva.
A napokban megalakult „direktórium” az első kísérlet ilyen kormány alakítására.
Feltételezhetjük, hogy a szeptember 12-re kitűzött tanácskozás, hacsak nem fullad komédiába, éppen ilyen „baloldalibb” kormányt próbál majd alakítani.
Az öntudatos munkások kötelessége az, hogy letépjék az álarcot a nemkadet kormányokról és megmutassák a tömegeknek azok igazi kadet lényegét.
„Rabócsij Puty” („A Munkás Útja’’) 3. sz.
1917 szeptember 6.
Aláírás: K. Szt.
(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!