Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben II. 1956

(5. rész)
Ellenforradalmi események vidéken

Az „Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben” első füzetében a fehér terroristák számos, vidéki városokban és falvakban elkövetett cselekményéről számoltunk be. Az. alábbiakban kiegészítjük azokat további tényanyaggal, újabb adalékként az ellenforradalmárok terrorcselekményeiről, merényleteiről, rablásairól, stb.

Kik furakodtak be a „forradalmi” szervekbe

Az október végi és november eleji napokban a városok és községek nagy részében új vezetőség alakult, új hatalmi szervek keletkeztek. Ezekben a szervekben az ellenforradalom politikai képviselői közönséges bűnözőkkel együtt léptek fel a szocializmus híveinek háttérbeszorítása, megfélemlítése és üldözése céljából. Megjelentek mindazok, akik a zavarosban igyekeztek halászni. Íme néhány példa:

Csongrádon azt a Piroskát választották polgármesternek, aki 1919 után a hírhedt Franczia Kiss Mihályhoz és Héjjas Iván hoz hasonlóan fehér terrorkülönítmény vezetője volt. Egyik csongrádi tettének eredménye annak idején 13 halott volt: bombát dobatott a bálozó tömegbe. Ez a Piroska 1956-ban 3 napig volt Csongrád polgármestere.

A sátoraljaújhelyi járási tanács ún. Forradalmi Bizottságának elnöke, Prágai horthysta közjegyző volt, tagjai közül való dr. Hantos volt adóügyi jegyző, dr. Holló földbirtokos, stb.

Nyíregyházán a „Megyei Munkás (!) Tanács” vezetője az a kulák származású Szilágyi László, aki gestapó felderítő iskolát végzett. „Munkatársa” volt az ugyancsak kulák Kabai Dezső, a népellenes bűnökért börtönt viselt dr. Lengyel Antal, a horthysta tiszt Lupkovics György, a volt Szabolcs-Szatmár megyei horthysta főispán fia, Tomosovszki András, stb.

Nyíregyházán Pintér István horthysta jutasi tiszthelyettes, a volt koronaőrség tagja, egykori díszegyenruháját és kitüntetéseit öltötte fel, és „erre a napra vártam 12 éve” csatakiáltással vonult „fegyverszerzésre” a laktanya elé. Majd társai segítségével sürgősen kézbe is vette a helyi karhatalom szervezését.

A debreceni úgynevezett „Szocialista Forradalmi Bizottmány”-ba több becsületes, a szocializmussal egyetértő munkás és értelmiségi mellett olyan személyek is bekerültek, mint Dede László tanársegéd, az ellenforradalmi elemek egyik fő szervezője, Kálló Gyula autóbuszkalauz, Debrecenben közismert szélhámos, részeges, erkölcstelen, kötekedő személy. Fontos szerepet játszott a bizottmányban egy Egri Lajos nevű, anarchista hajlamú író, aki, mivel neki Nagy Imre kormánya „nem felelt meg”, saját vezetésével új debreceni ellenkormány alakításához látott. Ez a bizottmány horthysta tisztekből, jogászokból és más horthysta elemekből „Belbiztonsági Tanács”-ot hozott létre. Ennek feladata volt a kommunisták összefogása, házkutatások tartása és egyéb ú. n. felderítő munka, majd egy kommunistaellenes pogrom előkészítése és végrehajtása. A debreceni városházán egy, reakciós ügyvédek által vezetett „Forradalmi Hivatali Tanács” vette kezébe a hatalmat, amely eltávolította a kommunista pártállású osztályvezetőket, funkcióikat a tanács a maga tagjai között osztotta szét. Polgármester jelöltet is „szereztek”, még pedig Kölcsey polgármester úr, Debrecen egykori fasiszta polgármestere személyében. Ezeket a különféle debreceni bizottságokat tevékenyen támogatták a legkülönfélébb elemek, így például Kovács Gyula (alvilági nevén Pompilius), egy közismert munkakerülő suhanc, Orosz Imre, az egyik legnagyobb debreceni kocsma volt tulajdonosának fia, középiskolás diák, a debreceni espressók egyik léha „aranyifja”, aki egyébként november 4-e után nyugatra szökött, stb., stb. Jelentkezett a debreceni bizottmánynál Torna Kálmán volt fasiszta alispán is, alispáni nyugdíjának újból való folyósítása végett.

Számos debreceni vállalat munkástanácsába a becsületes munkások közé is befurakodtak ellenséges elemek. Így a Debreceni Villamosvasútideiglenes munkástanácsának elnöke Dobi Sándor volt nyilas csendőr lett, a Mezőgazdasági Gépgyáré egy Gál nevű, többszörösen büntetett, a börtönből alighogy kiszabadult csempész és valutaüzér. Az Üzemélemezési Vállalat ideiglenes tanácsának, egyik első ténykedése az volt, hogy 15 000 forinttal „rehabilitálták” a vállalat egykori főkönyvelőjét, aki 1944-ben SS-tiszt, volt, és később, mint főkönyvelő jelentős sikkasztást követett el. A Vágóhíd ideiglenes munkástanácsa nagyrészt egykori kulák-hentesekből alakult; ez a tanács életveszélyes fenyegetések között arra kényszerítette a vállalatnál dolgozó kommunista párttagokat, hogy párttagsági könyvüket dobják az égő kályhába.

Debrecenben Villányi Endre előbb 18 hónapra, majd később, ez év júniusában 3 és félévi börtönre ítélt betörő „öltözött be” nemzetőrnek. Miután megfelelően igazolta, hogy ő „szabadult”, fel is fogadták és megbízták kincstári vagyon őrzésével.

Nagykállóban egy volt horthysta tiszt, Nagy Károly vette át a fegyveres osztag parancsnokságát, egy másik horthysta rendőrtiszttel, Vas Menyhérttelegyütt.

Csengeren egy volt főszolgabíró, dr. Ecsédi Pál és a volt horthysta rendőrfőtanácsos, dr. Ecsedi Gedeon ragadták kezük be a vezetést.

Káll községben egy úgynevezett „Kálli Keresztény Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottság” létesült. Vezetői között ott volt az egykori Barankovics-párti képviselőjelölt és kortes, Tompa Károly, ott volt Iglódy János (a bizottság elnöke), a helybeli egy kori nyilas párt vezetőségi tagja, Bánhegyi Andrásugyancsak volt nyilas.

Az egri járás „Forradalmi Bizottságában” is egy horthysta főszolgabíró, dr. Szombati István lett az elnök, társai pedig a horthysta idők századosai, Vörös Lajos, Szabó Lajos és Kelő Lajos.

Polgár községben is alakult ún. „Forradalmi Bizottmány”. Tagjai közt volt Palotás István, akit sikkasztásért és tiltott határátlépésért 3 és fél évre ítélt a bíróság, Kovács Ferenc, aki falopásért ült négy hónapot, Borsosi Rezső volt vasúti raktáros, aki vagonfosztogatásért kapott 5 évet — és mások.

De nemcsak az ilyen áldemokratikus testületekbe kerültek bele a múlt politikai képviselői és egyéb bűnösei. Szervezetten folyt a söpredék-elemek kiszabadítása a börtönökből és toborzásuk az ellenforradalmi alakulatokba. Dunapentelén utcai gyűlésen hangzott el: SS-tisztek, jutasi-altisztek, volt csendőrök, sorakozó! Ez természetesen olyan gyűlés volt, amelyen Kócsa Lászlót, a városi pártbizottság titkárát nem engedték felszólalni.

A Heves megyei Besenyőtelek községben a váci fegyházból kiszabadított, életfogytiglani börtönre ítélt Vizi János vett tevékeny részt az ellenforradalmi megmozdulásokban.

Letartóztatás, fegyencszabadítás

Mi sem természetesebb, minthogy az ellenforradalmároknak útjukban voltak a tanácsok és más demokratikus szervezetek választott vezetői. Ezért vidéken is számosat letartóztattak közülük. Ez történt a Szabolcs megyei Fekszi tanácselnökkel és Varga Sándorral, az MDP Szabolcs megyei bizottságának első titkárával. Ugyanez történt Ménes János Debrecen városi tanácselnökkel és Tatár Kiss Lajossal, a Hajdú megyei tanácselnökkel, amiről egyébként a Debreceni Hírlap november 3-i száma vastag betűs közleményében úgy ad hírt, hogy ez „a Munkás- tanácsok és Forradalmi Bizottmányok határozata alapján” történt. Letartóztattak még 29 kommunistát, akik közül többet megvertek, „vallatás” címén durván bántalmaztak. Dede László tanársegéd, mint a Forradalmi Bizottmány elnökhelyettese, letartóztatta az egyetemi pártbizottság titkárát is. Besenyőtelekenletartóztatták Vadnai László VB elnököt, Dunapentelén a helyőrség parancsnokát, Nagyéri századost, a zalaegerszegi katonai alakulatnál Gyarmati Horváth János és Horváth László tiszteket, Sátoraljaújhelyen pedig túszként elhurcolták Szűcs István járási párttitkárt, Papp János és Kőműves László honvéd századosokat.

A demokratikus haladó erőket így félretoló, letartóztató ellenforradalmi és bűnöző csoportok az ország számos helyén a legsúlyosabb bűncselekményeket és politikai merényleteket követték el. És hogy minél több félrevezethető embert maguk mögé állíthassanak, nem egy helyen a Szabad Európa Rádiót egyrészt arra használták fel, hogy ők maguk kapják meg azon keresztül a szükséges utasítást és bátorítást, másrészt terrormódszerekkel arról is gondoskodtak, hogy az minél szélesebb tömegeket lázítson és állítson ellenforradalmi céljaik szolgálatába. A makói„Nemzeti Bizottság” például írásban utasította a posta helyi vezetőjét, hogy a város vezetékes rádiói ne Budapestet, ha nem a Szabad Európa Rádió adásait közvetítsék. Így is történt. Ugyanez történt többek között a Szabolcs megyei Káll községben, ahol az utasítást a „Kálli Keresztény Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottság” adta ki.

De hogy kellő fegyver és „fegyveres erő” is álljon rendelkezésükre, a különböző „forradalmi” szervek számos „akciót” bonyolítottak le vidéken is. A nyíregyházi börtönből mintegy 140 rabot szabadítottak ki, azon a címen, hogy „ki kell szabadítani a politikai foglyokat”. Igaz, a 140-ből csak kettő volt politikai fogoly, a többiek közönséges bűnözők, mint a betöréses lopásért 6 évre ítélt Tabu László, az orgyilkosságért 10 évre ítélt Szép Béla, stb. Ezeket a börtöntöltelékeket a sóstói üdülő szállodájába vitték, hogy megfelelő lakásuk legyen és itt szerveztek belőlük fegyveres csapatokat. Ide jártak ki közéjük a megyei „Forradalmi Tanács” egyes tagjai és rendeztek közös tivornyákat.

Kecskeméti ellenforradalmárok kiszabadították a börtönbe zárt foglyokat, kirabolták a börtön fegyverraktárát, majd a fegyvereket sebesültszállító kocsin a főhadiszállásra, az általuk elfoglalt gimnáziumiba vitték. Hogy a járókelőknek fel ne tűnjék a furcsa rakomány, az autókból letakart hordágyakon vitték be a fegyvereket az épületbe. Azután a felkelők, a kiszabadult fegyencek és a cigány-negyed hamarjában felfegyverzett számos lakója, együtt vettek részt a terrorcselekményekben, rablásokban. A cigányok hat helyőrségi katonát lőttek le, amikor azok megkísérelték lefegyverezni őket.

Rablások, fegyveres terrorcselekmények

Számos vidéki helyen fegyveresen megrohanták és szétdúlták a pártszervezetek, tanácsok épületeit. A Csongrád megyei Domaszék községben október 28-án betörték a tanácsháza ablakait, ajtóit, majd felgyújtották a házat.

Jászszentlászlón Zombor Béla jászszentlászlói és Czinkeczi István kiskunmajsai lakosok vezetésével beverték a pártház ablakát, felfeszítették a vaspántos szekrényt és elvitték a pénzes kasszát. További tervezett terrorcselekményeket, így gyilkosságokat, postarablást, stb. már nem tudtak végrehajtani, mert a karhatalom meggátolta ebben őket.

Debrecenben a Forradalmi Bizottmány jóváhagyásával, egy Szabó nevezetű tiszt vezetésével elfoglalták és feldúlták a párt székházat. Az ott talált többezer forint készpénzt, 13 írógépet, szőnyegeket, függönyöket elrabolták.

Makón egy Kendi nevű szegedi nemzetőrparancsnok-helyettes vezetésével megszervezett 40 főnyi fegyveres különítmény megrohanta a járási és a városi pártházat, a helyiségekben lövöldöztek, az iratokat szétdúlták; a házkutatások során több minden eltűnt — így a fizetésekre félretett pénz és különböző tárgyak is.

Nem maradt el a makói mögött az egyik sátoraljaújhelyi fegyveres banda sem. Ez egy Balázs nevű földbirtokos-fi vezetésével — aki egy úgynevezett „diákparlament” nevében beszélt — behatolt a járási pártbizottságra és fegyveres csoportjával az egyik járási bizottsági tagot letartóztatta. Tasli Károly, volt terménykereskedő és volt Barankovics-párti képviselőjelölt vezetésével fegyveresek dúlták fel Káll községben is a párthelyiséget, elvitték a nyilvántartást, letépték Lenin képeit és a pártzászlókat stb.

Falum az ellenforradalmárok tevékenysége sok helyütt első sorban a tsz-ek vagyonának szét hordására, megsemmisítésére, a volt kulák- és egyéb birtokok visszaállítására irányult, Cigándon Fodor József kulák vezetésével „feloszlatták” a Petőfi tsz földjét, és fűrésztelepét egy kuláknak adományozták.

Sárospatakon felgyújtották a Dózsa tsz 100 q szénáját.

Kállon a helyi kisipari szövetkezet házát, amelyet az rendes úton megvásárolt, visszaadták egykori kulák tulajdonosának, Farkas Bélának.

Dombrádon a „Forradalmi Bizottmány” egyik első tevékenysége az volt, hogy az egyházi földek visszaadását kezdték előkészíteni: sürgősen összeállították az egyház régi földjeiről szóló kataszteri kimutatást.

A közönséges lopás és rablás is tarkítja a „forradalmi”-nak nevezett szervak ellenforradalmi vezéreinek és janicsárjainak tevékenységét. Piroskacsongrádi „polgármester” vezetése alatt Csongrádon 32 lakást dúltak szét, az ott talált személyek nagy részét súlyosan bántalmazták. Így szétdúlták Ziegenheim Sándor bútorgyári igazgató lakását is. Ő maga úgy menekült meg, hogy az üzem munkásai elrejtették a gyár területén.

Sátoraljaújhelyen a Kummer Károly börtönviselt sikkasztó vezetése alatt álló „nemzetőrök” számos üzletet fosztottak ki.

A debreceni Forradalmi Bizottmány első ténykedései közé tartozott, hogy saját „költségei” fedezésére a Nemzeti Bankból felvett 800 000 forintot, ami kézen-közön el is folyt a „forradalom számlájára”.

Szentesen Hering Béla és Sándor, Apatovszki István, Dér Sándor és Vass Sándor, Polgáron Vigh Gábor, Horváth, Gyula, Szekrény esi Mihály és mások, a forradalmi Bizottság”, illetve „Bizottmány” tagjai a Budapest számára gyűjtött élelmiszert is megdézsmálták. A szentesiek annyi pénzt „szereztek”, hogy ketten közülük 250 cm³-es Pannónia motorkerékpárt is vásároltak — a polgáriak: pedig szőnyeget, 18 függönyt, nagymennyiségű burgonyát, 288 kg húst, 90 kg zsírt és szalonnát, 50 kg cukrot és más egyebet tulajdonítottak el; 14 üzemben és vállalatnál pénzgyűjtést is szerveztek, amelyből 6900 Ft-ot be is szedtek.

Tiszaszederkényen Otokár Károly és Illés Béla tiszapalkonyai lakosok orosz katonaruhát öltve agyonlövéssel, elhurcolással fenyegették a község számos lakóját.

Gyilkol az ellenforradalom

A felfegyverzett ellenforradalmárok számtalan terrorcselekményt hajtottak végre párt- és állami funkcionáriusok, tsz- tagok és mások ellen.

Szatymazon Szász János, Gombos Antal, Bihari János és Kormányos József a lakásán keresték Horváth István volt párttitkárt. A lakáson azonban csak Horváth Antalt, a volt párttitkár édesapját találták, akit súlyosan összevertek.

Szentmártonkátán október 26-án ifj. Bene Mihályt, a nagykátai járási pártbizottság munkatársát támadták meg a lakásán, majd másnap édesapját, id. Bene Mihály tsz-tagot, az 1945-ös földosztó bizottság tagját éjjel elhurcolták és kútba fojtották.

Csongrádon a begyűjtési osztály vezetőjét verték meg úgy, hogy csak másnap tért magához.

Besehelyen Hegyi Gábor párttitkárt megverték, szalmáját felgyújtották, majd szegényes bútorát az égő szalmára kihordták és elégették.

Dabason Kovács Imre rendőrtörzsőrmestert az utcán támadták meg az ellenforradalmárok és súlyosan összeszurkálták.

Makón külön ötös bizottságot szerveztek, amely a kivégzendő kommunisták listáját állította össze.

Cigánd községben is 65 nevet tartalmazó lista készült a kivégzendőkről és „felfogadták” már a hóhért is, Szup Béla 8 évig börtönben ült bűnöző személyében, aki „fejenként” 100 forintért el is vállalta a hóhérmunkát.

Kiskunmajsán Klucsó Béla és Klucsó Ferenc büntetett előéletűek felbujtására Patyi István, Kolompár Mátyás, Dér István és ifj. Hornyok Mátyás kiskunmajsai lakosok a községi tanács kereskedelmi osztályának dolgozóját, az idős Neményi Józsefet súlyosan megverték, majd később agyonverték és zászlórúddal keresztülszúrták.

Szánk községben Vörös Jenő és Halász László a szanki tanács dolgozóját, Medgyesi Istvánt, lakásáról kicsalták és disznóölő késsel agyonszúrták.

Zarta Pál kunszállási agronómus lakását Nagy Lukács Imre kunszállási kupec és felesége, valamint Tapodi István feldúlták és szalmacsóvával felgyújtották.

Petőfiszálláson Tóth József, Tóth Sándor és Borza Tibor ottani lakosok H. Tóth Imre petőfiszállási tanyai lakos, tanácsi dolgozó lakását — mivel H. Tóth Imrét nem találták otthon — annyira szétdúlták, hogy lakhatatlanná vált, családtagjait pedig súlyosan megverték.

Október 29-én Kakucs községben Rizmájer, Harazin, Feiler és Gáspár nevű személyek Bagló József volt tanácselnököt, aki később a tsz párttitkára volt, miután lakására erőszakkal behatoltak, megtámadták, és késsel legyilkolták.

Bugyi községben október 30-án Szmrek Benjámin, más községbeli lakos agyonlőtte Lengyel Lászlót, az Új Élet tsz elnökét.

Cegléden az ellenforradalmárok Békési János rendőrirodai segédtisztet lőtték agyon.

Dányon Lázár Flórián rendőrtörzsőrmestert hazafelé menet lőtte agyon orvul Hangodi István dányi lakos.

A legfőbb ügyész tájékoztatója az ózdi terrorcselekményekről

1956. október 29-én Törők István, az ózdi nemzetőrség parancsnoka a felfegyverzett nemzetőrökkel a helybeli rendőrség tagjait letartóztatta, lefegyverezte és a falhoz állította.

Török Istvánt, lecsillapítása céljából, továbbá azért, hogy a falhoz állított rendőröktől eltávolítsák, a rendőrkapitányság egyik szobájába hívták a munkástanács tagjai. Távozása előtt Török felhívta a nemzetőröket, hogy az ő pisztolylövésére a falhoz állított rendőröket lőjék agyon.

Török István a munkástanács tagjaival történő megbeszélés során is zavarosan viselkedett, ezért több személy le akarta fogni. Dulakodás közben Török István pisztolyt ragadott és azt elsütötte. A pisztolylövés után az udvarban levő nemzetőrök között zűrzavar támadt és lövöldözés kezdődött. A fegyveres nemzetőrök abban a hiedelemben, hogy a kapitányság épületéből őket lövik, tűz alá vették az épület tetőzetét. Ezt kihasználva, a fal mellé állított rendőröknek sikerült elmenekülniök.

A lövöldözés alatt valaki az ózdi kohászati művek munkásainak azt a hírt vitte, hogy a rendőrség és az ÁVH megtámadta a nemzetőröket és egy részük a gyár felé tart. Ezt a gyári hangosbemondó közölte a munkásokkal azzal, hogy fegyverkezzenek fel és menjenek a rendőrségre. Nem sokkal ezután megszólaltak a tűzveszély jelzésre szolgáló gőzdudák is. A félrevezetett és izgalomba hozott munkástömeg kalapáccsal, feszítővasakkal, drótkötelekkel, ásókkal stb. felfegyverkezve hagyta el a gyár épületét. A munkásság egy része feltörte a gyár légópincéjét s az ott elhelyezett fegyvert és robbanóanyagot megszerezte.

A feldühített tömeg az utcára özönlött. A felfegyverzett nemzetőrség egy csoportja körülkerítette a kapitányság épületét, elállva a hozzá vezető utat. Ekkor történt, hogy mint Ózdon ismeretlen személyt, a vasútállomásra igyekvő Horning Ferenc ügyészségi nyomozót, aki szolgálati helyére, Miskolcra szándékozott utazni, igazoltatták. Horning ügyészségi igazolványát az őt igazoltató nemzetőrök nem fogadták el, azzal, hogy ő „bizonyára ávós”. Horningnál megtalálták a szolgálati pisztolyát; fegyverüket ráfogva magukkal akarták vinni. Horning védekezően el akarta tolni magától az egyik ráfogott fegyvercsövet, miközben a nemzetőr fegyverét elsütötte és a lövedék egy 9—10 éves gyermek irányába repült. A lövés következtében senki nem sérült meg, mégis a nemzetőrök a munkástanács irodája félé haladva azt híresztelték, hogy az általuk elfogott „ávós” gyermeket lőtt meg és ez később a tömegben már úgy terjedt el, hogy Horning több gyermeket megölt.

Horning Ferencet sűrű ütlegelés közepette a munkástanács irodájába vitték. A tömeg szinte őrjöngve követelte Horning Ferenc kiadását. A követelés alapján néhány percnyi benntartózkodás után a munkástanács Horning Ferencet a tömegnek ki adta. A tömeg Horningra vetette magát, ütötte, verte és rúgta. Horning meggyilkolásában jelentősen” tevékenykedett Miskovics Lajos kéményseprő és Kanyó Bertalan. Kanyó Bertalan a nála levő fokossal verte a menekülni próbáló Horning fejét. Miskovics Lajos pedig a kéményseprésnél használatos vaskaparóval ugyancsak Homing fejét verte.

Miután a Kanyó és Miskovics vezetésével tevékenykedő tömeg szinte agyontaposta Horning Ferencet, Horning Ferenc lábát összekötözték és a gyár felé vonszolták azzal a céllal, hogy a martinkemencébe dobják, vagy a darura akasszák. A gyár területére azonban nem engedték a holttestet bevonszolni azzal az indokolással, hogy „ne szennyezzük be a gyárat ezzel”. Az őrjöngő tömeg ezután Horning Ferenc holttestét visszavonszolta a munkástanács irodája előtti térséghez, s a gyári tűzoltószertárból betörés útján köteleket vett magához, majd Horning Ferencet lábánál fogva az Iroda előtti térségben levő gesztenyefára húzta fel.

A tömeg hangulata Horning meggyilkolása után sem csillapodott. Felfegyverzett csoportok járták a várost, és rendőröket, vagy más, általuk gyanúsnak tartott személyeket kerestek. Ezt az alkalmat használta fel és lépett akcióba egy volt csendőrökből álló csoport, akik a Szena-völgyben laktak. Ezeknek a lakásához közel lakott Horváth József áv. hdgy. Horváth ezen a délelőttön otthon tartózkodott. A háromgyerekes kb. 50 év körüli Horváth József — adatok szerint leszerelés előtt állt — azon jóindulatú figyelmeztetést, hogy meneküljön az erdőkbe, azzal hárította el magától, hogy ő semmiféle bűncselekményt nem követett el és nincs oka, hogy családját elhagyva, meneküljön.

Egy halványzöld színű, Skoda gyártmányú személygépkocsival mentek el Horváth Józsefért. A csendőrök egy része Horváth lakását figyelte, más része pedig Horváth elhurcolásában működött közre. A hatalmas tömeg miatt Horváth Józsefet már nem tudták a munkástanács irodája előtti térséghez szállítani. A kocsiból összekötözött lábbal emelték ki; elhurcolói közül valamelyik puskatussal oly erővel ütötte meg, hogy a puskatus, mely azután napokig az utcán hevert, kettétört, az ütés következtéből Horváth József azonnal meghalt. Ezután a Horning Ferenc akasztásában résztvevő személyek Horváth Józsefet is lábánál fogva felakasztották a gesztenyefára.

Eddig még meg nem állapított személyek a fenti vérengzés után Cs. Nagy Zsigmond rendőrnyomozó századost az utcán elfogták és a tömeg közé hurcolták. Amikor Cs. Nagy Zsigmond a fán csüngő két áldozatot meglátta, a tömeg felé fordult és könyörgött, hogy engedjék őt el, hiszen nem követett el semmit. Könyörgése ellenére hajánál fogva a földre rántották és lábát összekötözve, élve a gesztenyefára, a két áldozat mellé akasztották.

A lábánál fogva felakasztott, de élő Cs. Nagy Zsigmond megkínzásában elöljárt Kocka József hangónyi lakos, aki vasvillájával többször beleszúrt a fára akasztott Cs. Nagy Zsigmondba. Miután többszöri próbálkozás ellenére sem tudta vasvilláját a felakasztott Gs. Nagy Zsigmond testébe bele szúrni, Kocka József a vasvillával a gyárba szaladt, ahol azt ki éleztette, majd visszatérte után a kihegyezett vasvillát durva káromkodások közepette Cs. Nagy Zsigmondba többször belemártotta. Kocka József különösen szadista eljárására minden valószínűség szerint az alapot az adta, hogy kb. egy évvel ezelőtt Cs, Nagy Zsigmondtól fuvarozás közben egy karórát lopott és ezt Cs. Nagy Zsigmond megtudta.

*

Mindez csak töredéke, elenyésző része azoknak a rémtetteknek, terrorcselekményeknek, amelyeket a néhány napos fékevesztett ellenforradalom a magyar vidéki városokban, falvakban elkövetett. Egyszerű emberek, mint Lengyel László tsz-elnök, id. Bene Mihály, volt földosztó bizottsági tag, Gabló József falusi párttitkár, Horning Ferenc ügyészségi- nyomozó, és annyian mások estek ártatlanul a kegyetlen és vérengző fehér terror áldozatául. Bűnözőkkel szövetkezett fasiszták, volt főszolgabírók, csendőrtisztek, nyilasok kíséreltek meg merényletet a magyar nép és szabadsága, nem egyszer a magyar nép sok kitűnő, derék fia ellen.

Dudás József és társai

Az októberi események kezdetén szinte az ismeretlenség homályából tűnt fel és jutott vezető szerephez Dudás József politikai kalandor és fegyveres bandája.

Dudás József 44 éves erdélyi születésű állítólagos mérnők — diplomájának megszerzését azonban homály fedi — fiatal korában bekapcsolódott az erdélyi munkásmozgalomba, majd besúgóként a román titkosrendőrség, a Siguranca szolgálatába lépett.

Romániából 1940-ben jött Budapestre. Magyarországon a háború vége felé igyekezett befurakodni az ellenállási mozgalomba. Valóságos ellenállást a német megszállókkal szemben sohasem fejtett ki, 1944-ben azonban a fasiszta Lakatos-kormány más személyekkel együtt Dudást is, mint „az ellenállók képviselőjét” megbízta, hogy tagja legyen annak a küldöttségnek, amely Horthy Miklós nevében Moszkvába utazott tárgyalni a szovjet kormánnyal a fegyverletételről.

A felszabadulás után Dudás, mint a Független Kisgazdapárt képviselője bejutott a budapesti városi törvényhatóságba. 1946 végén ellenforradalmi összeesküvésben való részvétel gyanúja miatt letartóztatták, majd átadták a román hatóságoknak. Romániában korábbi rendőrügynöki tevékenysége miatt 1954-ig börtönben ült. Szabadulása után visszatért Budapestre, és az októberi eseményekig gyárban dolgozott.

A budapesti októberi események során Dudás ismét megjelent a nyílt színen, hogy az ellenforradalom egyik vezetőjeként megcsinálja politikai karrierjét. Dudás és társai Budapesten a II. kerületben megalakították az úgynevezett „Forradalmi Nemzeti Bizottmány”-t, Dudás lett ennek elnöke. Dudás és társai gyülevész népségből és fiatalkorúakból fegyveres csapatokat szerveztek, Dudást „fővezér”-nek nyilvánították. Alvezérei volt horthysta katonatisztek és más fasiszta elemek voltak. A fegyveresekkel az erőszakos kormányellenes és közrend elleni bűncselekmények egész sorát követték el, abból a célból, hogy Dudás mind több hatalmat ragadjon a kezébe. Az első fegyveres bandát a Dudás-csoport a II. kerületben szervezte meg, amelynek egyik vezetőjéül a büntetett előéletű Szabó Jánost nevezte ki. A tűzszünet idején egyik csapata elfoglalta a Szabad Nép székházat, itt volt horthysta tisztek vezetésével újabb fegyveres bandákat szerveztek, amelyekben nagy számban voltak kiszabadult fegyencek. Ettől kezdve Dudás önmagát „Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány”-nak adta ki, noha ilyen „Bizottmány” egyáltalán nem létezett. A Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány nevében bandái fegyvertelen emberek, főként kommunisták letartóztatásával foglalkoztak, kirabolták a Corvin Áruházat és több gyilkosságot követtek el.

November első napjaiban Dudás már szinte a helyzet urának érezte magát. Saját vallomása szerint találkozott Maléterrel és megbeszélést folytatott a felkelők egységes parancsnokságának létrehozásáról. Ugyanakkor az Írószövetséggel és más szervezetekkel, mint valami központi hatalom megszemélyesítője tárgyalt.

A legutóbbi eseményekben kifejtett tevékenységével, mint a tanúvallomások bizonyítják, sok ártatlan ember halálát okozta.

A fővád Dudás és társai ellen: népi demokratikus rendszerünk megdöntésének kísérlete. A népköztársaság érdekeit különösen veszélyeztető politikai és gazdasági bűncselekmények esetén a Legfőbb Ügyész emel elsőfokon vádat. Ebben az esetben a törvény előírja (Büntető perrendtartás 23/a szakasz 1., 2., 3. be kezdés) a zárt tárgyalás megtartását. Így Dudás és társai perét zárt tárgyaláson folytatták le.

A vádirat a fővádat így fogalmazta meg:

„1956. október 28-án Dudás lakásán 25 pontból álló uszító kiáltványt szerkesztett és azt, valamint más fasiszta tartalmú röpiratokat a Szabad Nép nyomdájában erőszakos úton kinyomatta. A röpcédulákat többszázezer példányban országosan terjesztették.

Dudás fellépett a törvényes kormánnyal szemben. Az általa szerkesztett röpiratban deklarálta, hogy ő és bandája nem ismerik el a kormányt. A tűzszünet kihirdetése után a Magyar Függetlenség október 30-i számában kijelentette, hogy „a fegyvert nem teszik le, a szabadságharcosok fegyverben maradnak, fegyvereiket nyíltan hordják. A nemzeti bizottmány adja ki a fegyverviselési engedélyt, a karhatalmi alakulatok: rendőrség, honvédség a fegyvereseket nem igazoltathatják, csak rendbontás esetén. A nemzeti bizottmány igazolványával rendelkező fegyverest csak saját alakulata veheti őrizetbe.”

Dudás elképzelése szerint — amit erőszakosan, fegyveres bandái segítségével próbált megvalósítani — az országot személyesen Dudásnak, illetve a „Forradalmi Nemzeti Bizottmány”-nak kellett volna vezetnie. Ennek az úgynevezett Forradalmi Nemzeti Bizottmánynak Dudás már kezdetben is hat miniszteri tárcát követelt, köztük a hatalom szempontjából oly döntő fontosságú tárcákat, mint a hadügy és a belügy. A Szabad Nép székház és nyomda erőszakkal való elfoglalása után kiadott lapjában, a Magyar Függetlenségben az ENSZ-től kérte, hogy őt és bizottmányát ismerjék el:

„Felkérjük a Biztonsági Tanácsot, hogy ismerje el a Magyar Nemzeti Bizottmányt (melynek tagjai és elnöke Dudás) és a Szabadságharcosok Vezérséget (melynek Dudás a „fővezére”) hadviselő félnek, küldjön fegyverszüneti bizottságot Magyarországra.”

A tízedik pont kimondja: „Nem ismerjük el a jelenlegi kormányt”, azaz Nagy Imre kormányát.

Dudás természetesen nemcsak követelt és fenyegetőzött. Kihasználta az akkori kormány erőtlenségét, és a főként szökött fegyencekből álló fegyvereseivel cselekedett. A Szabad Nép székházban gyorsan berendezte a maga udvartartását. Napóleoni pózban fogadta az összesereglett nyugati újságírókat és fotoriportereket, interjúkat, nyilatkozatokat adott, főtiszti kinevezéseket osztogatott, letartóztatási parancsokat írt alá. November 2-ára virradó éjjel támadást szervezett a Külügyminisztérium ellen, hogy azt megszállja és a külügyminiszteri tárcát a „Bizottmánya” részére megszerezze.

Kiadványai, újságja lényeges szerepet játszottak az ellenforradalmi hisztéria, pogrom-hangulat felszításában és terjesztésében.

Dudás bandáinak terrorcselekményei és fosztogatásai — amelyek egymagukban véve is sok millió forintos kárt okoztak — a „vezér” tudtával, jóváhagyásával, illetve felbujtására történtek. Mindezek a tárgyaláson viszonylag nagyobb helyet foglaltak el. A vádlottak a hatalom megkaparintására irányuló fő fegyveres akciókat, a sajtótevékenységet nem tudták letagadni, kénytelenek voltak beismerni. Viszont megkísérelték, hogy letagadják az általuk elkövetett rablási, fosztogatási és gyilkossági bűncselekményeket, amiket szökésben levő társaikra akartak hárítani. A tanúvallomások és a tárgyi bizonyítékok azonban megcáfolhatatlanoknak bizonyultak.

Dudásnak két fegyveres bandája volt. Az egyik a Széna téri—Maros utcai, amelynek egyik vezérévé a már említett Szabó Jánost nevezte ki. A másik, amelynek vezérévé Dudás a büntetett előéletű volt Horthy-tisztet, Kovács Andrást tette meg, a „főhadiszálláson”, azaz a Szabad Nép székházában tartózkodott.

A tiltott határátlépésért és kémkedésért büntetett 59 éves Szabó János saját vallomása szerint október 25-én csatlakozott a felkelőkhöz; három nap múlva nevezte ki őt Dudás a Széna téri és Maros utcai csoport vezetőjévé, alezredesi rangban.

A Szabó-csoportban uralkodó szellemet és több általa elkövetett gyilkosságot leplezi le a banda egyik tagjának, Kovács István 18 éves pilisvörösvári lakosnak a bíróság előtt tett vallomása.

„Szabót, mint parancsnokot ismertem. Az októberi eseményekbe úgy kapcsolódtam bele, hogy október 27-én feljöttem Pestre, de vissza már nem tudtam menni, erre elmentünk a Széna térre. Itt fegyvert is kaptunk. Én állandóan kapuőrségben voltam. Egyszer a Maros utcában is voltam, mint Szabó bácsi szobájának őre.

Utasításokról semmit sem tudok. Azt tudom, hogy egy sánta fiút megöltek, mert állítólag elárulta őket az oroszoknak. Ezt egy Erzsi nevű lány mondta el nekem. Ez a lány azt mondta, hogy Szabó bácsiék megölték a sántát, mert el árulta őket. Egyszer egy fiatal ávós bejött a Széna térre és Szabó bácsit kereste. Ezt elfogták és azt mondták, hogy kémkedni jött be hozzánk. Erre bezárták őt a pincébe, majd megölték.

A Maros utcában a mi I. század parancsnokunkat is megölték, mert állítólag félre akart vezetni minket. Volt olyan utasítás, hogy hozzanak be ávósokat. A járőrök megmondták, hogy Szabó bácsi utasítására hoztak be ávó sokat, 51 embert, köztük két nőt, be is hoztak. November 4-én Szabó beszédet mondott, hogy le ne tegyük a fegyvert. Volt egy 48 tagú speciális csoport, de hogy kinek engedelmeskedtek, azt nem tudom. Ők a Szabó bácsi csoportjában voltak.”

A Legfőbb Ügyész helyettese kérdésére a tanú így felel: „Én láttam holtan azt az embert, aki élve, mint ávós ment be a Széna térre.”

Szabó János vádlott kérdésére a tanú kijelentette:

„Azt az embert élve bevitték a pincébe, és pokróccal letakarva hozták ki, de már akkor halott volt. Mi megnéztük az arcát is.”

Guszman Teréz 16 éves női szabó tanuló, a Szabó fegyveres csoport egy másik tagja vallomásában ugyancsak megerősítette Kovács állításait:

„A Maros utcai laktanyában állítólag egy ávóst meggyilkoltak. Ezt az esetet egy Kocsis István nevű személytől hallottam. Állítólag ez az ember félrevezette azokat, akik magas rangú ávósokat kerestek. Másoktól meg azt hallottam, hogy a Szabó bácsi utasítására lőtték agyon ezt az embert. Azt hallottam, hogy egy sánta embert kivégeztek, mert állítólag az oroszoknak kémkedett. Ezt egy Erzsi nevezetű lány mondta el nekem.”

Szeifert Tibor nagyszebeni születésű 36 éves statisztikus, aki Dudásnak egyik alvezére volt, és akit Dudás alezredessé nevezett ki, vezette a Külügyminisztérium elleni támadást. A tárgyaláson a következőképpen jellemezte Szabó Jánost és csoportját:

„A Szabó-csoportnál nem fegyelmezetlenségről, hanem banditizmusról lehetett beszélni. Gépkocsikat állítottak meg, és rájuk lőttek. A Szabó-csoport tagjai hozzánk is hoztak be ávósokat, de vagy elengedtem, vagy átkísértettem a Fő utcába.

Egy Hübel Antal nevű embertől hallottam, ez 5-e után történt, hogy a Széna téren két motorkerékpárost Szabó lelőtt. Szabó senkinek sem volt hajlandó engedelmeskedni. A tűzszünet alatt is személyautókra lövöldözött.

Hallottam a Szabó-csoporthoz tartozóktól, hogy a Vörös Hadsereg útján több ávóst lelőttek. A Széna tériek szedett-vedett gyülevész népség voltak. Szabó egész nap géppisztollyal a nyakában futkározott, olyan volt, mint egy megtébolyodott ember.”

A másik, a Szabad Nép székházban székelő bandával kapcsolatban a Legfőbb Ügyész vádirata a következőket mondja:

„Dudás a volt Szabad Nép székházban rendezte be parancsnoki helyiségét. A parancsnoksága alatt álló, ott tevékenykedett fegyveres csoportjának tagjai gyilkosságokat hajtottak végre, pártfunkcionáriusokat és más állampolgárokat hurcoltak el, akiknek egy része eltűnt.”

A Szabad Nép székházban működő fegyveres felkelők Kovács András horthysta tiszt, Dudás egyik helyettesének operatív irányítása alatt álltak. Itt vitt vezető szerepet egy „Feri bácsi”-nak nevezett ember is, aki ott Tóth főhadnagy álnéven szerepelt, valódi neve azonban Pálházi Ferenc, ugyancsak horthysta tiszt.

Bár még távolról sincs kiderítve tevékenységük minden részlete, de az egyes tanúvallomások és jegyzőkönyvek a lényeget megvilágítják.

V. J. nyomdai alkalmazott a következőket mondotta:

„A Szabad Nép székház épületében tapasztalatom szerint kb. 200 fegyveres bandita volt, akiknek tudomásom szerint november 1-től Dudás József parancsba adta, hogy éjszaka a székházon belül idegen nem tartózkodhat, bárki legyen is az, nyomdász is, ha ott megjelenne, felszólítás nélkül lőni kell. Tudomásom van továbbá arról is, hogy a terroristák feltörték a nyomdászok öltözőszekrényeit, elrabolták a nyomdászok munkaruháit, és arról is tudok, hogy a börtönökből kiszabadított bűnözőket ott öltöztették át. Ezt onnan is megállapítottam, hogy az épületben szétszórva csíkos rabruhákat lehetett látni.”

A Szabad Nép székházban tanyát ütött ellenforradalmárok és bűnözők rendszeresen fosztogatták a szomszédos Corvin Áru házat.

Részlet N. G. Corvin áruházbeli dolgozó tanúvallomásából:

„November 4-én és a rákövetkező napon kezdtek átszivárogni a Szabad Nép székházból a Corvin Áruházba a fegyveres banditák… A fegyveres (banda kisebb csoportokban jött át az áruházba és követelte, hogy nyissuk fel az áruházat, hogy a ruházati cikkeikhez juthassanak. Emlékezetem szerint az áruházban levő fegyveres csoportnak a vezetője egy „Feri bácsi” nevű személy volt… A banditák az áruházban levő órákat, fényképezőgépeket is elrabolták és jelentős mennyiségű ruházati cikket, bakancsokat vittek el.”

Részlet B. I. tanúvallomásából:

„A Szabad Nép székházból jött… fegyveres banditák közül többen fegyencruhában voltak, nyilvánvalóan a börtönökből kiszabadult rabok voltak köztük. Ezek a fegyencek és a többi fegyveres banditák is rengeteg ruhaneműt raboltak el. Véleményem szerint kb. 300 fegyveres bandita öltözött át az áruházban… A fegyveres ellenforradalmárok fosztogatásaiból kifolyólag az áruház az első hozzávetőleges becslések szerint kb. 3 millió forint kárt szenvedett.”

A felfegyverzett ellenforradalmárok a székházba hurcolták és ott fogolyként tartották áldozataikat. Egy idősebb áruházi nődolgozó erre vonatkozóan a következőket mondotta:

„1956. október 31-én délelőtt figyelmeztettek, hogy az ellenforradalmárok kerestek az áruházban, menjek haza. Felöltöztem és el akartam hagyni az áruházat. Ahogy a személyzeti kapun kiléptem, láttam, hogy ott 5 fegyveres suhanc, továbbá Sárpataki Péter és Podhonoezky István, az áruházból korábban elbocsátott két személy áll. (Más tanúvallomásokból kiderült, hogy ezeket az embereket lopás és sikkasztás miatt bocsátották el az áruházból.) Ahogy ki léptem a kapun, Sárpataki nekem rontott, hajamba markolt és lerántott a földre… Ezután áttuszkoltak a Szabad Nép székház Rökk Szilárd utcai kapujához, mely idő alatt szidalmaztak és becsmérlő szavakkal illettek. A kapuból felkísértek a székház egyik második emeleti szobájába, ahol egy Kovács András nevű személy volt, a fegyveres ellenforradalmárok parancsnoka, Dudás József helyettese. Ahogy beléptem a szobába, mindazt, ami nálam volt, elszedték tőlem, megmotoztak. Később sem kaptam vissza a nálam levő vászontáskát, töltőtollamat, töltőceruzámat és élelmiszereket. Ezután a falhoz állítottak, kezeimet hátra kellett tennem és megkezdődött a kihallgatásom. Kovács András kérdezett ki.

A szobába, ahol fogva voltam, később még több személyt hurcoltak be, emlékezetem szerint estefelé már 12-en voltunk, közöttük velem együtt 3 asszony. Amennyire meg tudtam állapítani, a behurcoltak az államvédelem volt beosztottai, a honvédség és a rendőrség beosztottai voltak. A szobában fegyveresek tartózkodtak géppisztolyokkal és kézigránátokkal felfegyverezve. A kihallgatás alatt többször előfordult, hogy bejöttek még a fegyveres banda „alvezérei” és ők is tettek fel kérdéseket. Így pl. bent volt egy „Feri bácsi” nevű személy, továbbá egy vöröses, illetve szőke hajú fiatalember, aki szemüveget viselt. Kb. este 9 óm felé mozgolódás támadt a szobában és mindenki látható izgalommal várta, hogy belépjen a parancsnok, Dudás József. Dudás József fekete lovaglónadrágban, bilgeri csizmában, civil felső öltözetben belépett a szobába. Láthatóan mutatta parancsnoki szerepét, rendelkezett.”

A Szabad Nép székház „fejvadászainak” terrorcselekményeire fényt vet S. G. tanú vallomása:

„Hétfőn (november 5-én) reggel 7 órakor láttam, hogy a kaputól jobbra (a Stáhly utca 13. sz. ház kapujáról van szó) mintegy 5—6 méterre 3 hulla fekszik, 2 közülük civil ruhában, egy pedig orosz katonaruhában. A hullák helyzetéből világosan látszott, hogy nem ott érte őket a halál, ahol feküdtek, hanem oda vonszolták őket. Ezt alátámasztja az is, hogy a vonszolás nyomai világosan látszottak az úttesten, a vérnyomok elvezettek a Rökk Szilárd és a Stáhly utca sarkán levő fáig. Ez a fa a Corvin Áruház sarkán állt, a Corvin Étterem első ablakával szemben.”

Varga Rezső vádlott, született 1938, lakik Rákosszentmihályon, büntetett élőéletű, vallomása megerősíti a fenti tanúvallomást, és más gyilkosságokról is beszámol.

„A Markóban voltam letartóztatva sikkasztás gyanúja miatt. November 2-án engedtek ki minket. Mivel hallottam, hogy a Szabad Nép székházban van a felkelők parancsnoksága, odamentem jelentkezni. Kovács András volt a parancsnok, akitől fegyvert kaptam. Még aznap este behoztak egy Sarkadi nevű ügyészt. Mi vigyáztunk rá és még egy másik személyre. Kivittük őket később a Corvin mögé, ahol mind kettőjüket kivégezték. (Megjegyzés: A „másik személy” Fodor Pál főhadnagy volt. Ezeket a holttesteket látta S. G. tanú.)

A foglyokat a Hársfa utcai rendőrkapitányságra vittük, egy részüket elengedtük, de az ávós tiszteket nem. A Tisza Kálmán téren három oroszt végzett ki a csoport és egy szovjet tisztet az éjjel-nappali Közértben. Kovács a kivégzéseket maga hajtotta végre.

6-án átmentünk a Corvin Áruházba, egy Feri bácsi nevű ember szintén behozott két embert, akiket a Corvin udvarán végzett ki. Másnap egy Szabó Béla nevű embert, aki állítólag elárult bennünket. Egyszer Feri bácsi dicsekedett nekem, hogy egyik lakásban két embert saját késével szúrt le. Véres volt a ruhája.

A Baross téren egyszer 6 ávóst fogtunk el, közülük két sebesültet magam vittem az Athenaeum Nyomdába. A négy közül az egyiket fejbe lőtték, Kovács vitt el egyet, kettőt pedig Feri bácsi. Sarkadiék kivégzése 4-én este volt, a többié ezt követően.”

*

A per anyaga azt mutatja, hogy Dudás József a horthysta tisztekből és fegyencekből megszervezett fegyveres bandákra alapozta hatalmát. Ezek a bandák számos közönséges bűncselekményt, fosztogatást és gyilkosságot követtek el, hogy a lakosságot megfélemlítsék, és elősegítsék népi demokratikus rendszerünk megsemmisítését, valamint Dudás hatalomra jutását.

A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának katonai kollégiuma Dudás Józsefet és Szabó Jánost halálra ítélte. Az ítéletet 1957. január 19-én reggel végrehajtották.

(Idézet: – Ellenforradalmi erők a Magyar októberi eseményekben – című könyvből)

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!