Sztálin – Rövid életrajz 1912-1917
A prágai értekezlet határozataiban előre megmondta, hogy egy forradalmi fellendülés a közeli jövőben elkerülhetetlen és mindent megtett arra, hogy a párt ezt a fellendülést teljes felkészültséggel fogadja. Az értekezlet bolsevik Központi Bizottságot választott, központi szervet létesített (a Központi Bizottság Orosz Irodáját) az oroszországi forradalmi munka gyakorlati vezetésére és elhatározta a „Právda” („Igazság”) kiadását. Az értekezlet Sztálint, aki már 1910 óta a Központi Bizottság meghatalmazottjaként (a „Központi Bizottság ügynökeként”) dolgozott, távollétében megválasztotta a Központi Bizottság tagjának. Lenin javaslatára Sztálin lett a Központi Bizottság Orosz Irodájának vezetője. De Sztálin száműzetésben volt, meg kellett szervezni szökését. Lenin megbízásából Szergo Ordzsonikidze Vologdába utazott Sztálinhoz és tájékoztatta a prágai értekezlet határozatairól. 1912. február 29-én Sztálin ismét szökik a száműzetésből. Rövid „szabadsága” alatt erélyes tevékenységet fejt ki: a Központi Bizottság megbízásából beutazza Oroszország legfontosabb vidékeit, előkészíti a közeledő májusi ünnepet, megírja a Központi Bizottság ismeretes május elsejei röplapját, a lénai sztrájk napjaiban irányítja Pétervárott a „Zvjezdá” („Csillag”) c. bolsevik hetilapot.
A pártszervezetek megerősítésének és a tömegbefolyás megszerzésének hatalmas fegyvere volt a bolsevik párt kezében a Pétervárott megjelenő — tömegekhez szóló — bolsevik napilap, a „Právda”. A „Pravdát” Lenin utasításának megfelelően, Sztálin kezdeményezésére alapították. Sztálin vezetése alatt készült a lap első száma és alakult ki iránya.
A „Právda” a forradalmi mozgalom új fellendülésével együtt született meg. Első száma április 22-én (az új naptár szerint május 5-én) jelent meg. Valóságos ünnepnapja volt ez a munkásoknak. A „Právda” megindulásának emlékére később május 5-ét a munkássajtó ünnepének tették meg.
„Az 1912-es «Právda» lerakta az alapzatot a bolsevizmus 1917-es győzelméhez” — írta Sztálin elvtárs a „Právda” tízedik évfordulójára.
1912. április. 22-én Sztálint Pétervárott az utcán letartóztatták és néhány hónapi börtön után — ezúttal messzebbre — a Narym vidékére száműzték három évre. De már 1912. szeptember 1-én Sztálin újra megszökik a száműzetésből, Pétervárra. Itt a bolsevik „Právdát” szerkeszti és vezeti a bolsevikok tevékenységét a választási kampányban a IV. Állami Duma választása idején. A rendőrség üldözi, mindenütt sarkában van és Sztálin nagy kockázattal lép fel egész sor rögtönzött gyári gyűlésen. Ámde a munkásszervezetek és maguk a munkások őrködnek Sztálin felett és megóvják a rendőrségtől.
Ebben a választási kampányban, mely a párt győzelmével végződött, igen nagy szerepet játszott a „Pétervári munkások utasítása munkásképviselőjük számára”, amelyet Sztálin írt és amelyet Lenin igen nagyra becsült. Lenin az „Utasítást” nyomdába küldte és ezt írta hozzá: „Okvetlen visszaküldeni!!! Nem bepiszkolni. Rendkívül fontos, hogy ezt az okmányt megőrizzük.” A „Právda” szerkesztőségéhez intézett levélben Lenin ezt az utasítást adta: „Ezt a pétervári képviselő számára szóló utasítást okvetlenül közölni kell, mégpedig feltűnő helyen, nagy betűkkel.” Sztálin „Utasítása” a munkásokat az 1905-ös forradalom meg nem oldott feladataira emlékeztette és forradalmi harcra hívta fel őket, harcra két fronton — mind a cári kormány, mind a liberális burzsoázia ellen, amely a cárizmussal való megegyezést kereste. A választások után Sztálin a dumafrakció bolsevik részének irányításával foglalkozik. Sztálinnal együtt működnek Pétervárott J. Szverdlov és V. Molotov, aktív részt véve a „Právda”, a választási kampány és a duma-frakció vezetésében. Lenin és Sztálin között ebben az időben még szorosabb kapcsolat alakul ki. Lenin leveleiben teljes mértékben helyesli Sztálin tevékenységét, beszédeit, cikkeit. Sztálin kétszer utazik Krakkóba Leninhez: 1912 novemberében és december végén, a Központi Bizottságnak a pártmunkásokkal tartott tanácskozásaira.
Külföldi tartózkodása alatt Sztálin megírja „A marxizmus és a nemzeti kérdés” c. munkáját, amelyet Lenin igen nagyra becsült. Lenin azt írta erről a munkáról: „Az elméleti marxista irodalomban a szociáldemokrácia nemzeti programjának alapját az utóbbi időben már megvilágították (elől jár ebben Sztálin cikke).” Sztálinnak a „Marxizmus és a nemzeti kérdés” c. munkája a bolsevizmusnak rendkívül jelentős fellépése volt a nemzeti kérdésben a nemzetközi arénán a háború előtt. Ez volt a bolsevizmus elmélete és programnyilatkozata a nemzeti kérdésben. Élesen és nagy erővel állított szembe ez a munka két módszert, két programot, két világnézetet a nemzeti kérdésben: a II. Internacionálét és a leninizmusét. Sztálin Leninnel együtt összezúzta a II. Internacionálénak a nemzeti kérdésben vallott opportunista nézeteit és dogmáit. Lenin és Sztálin voltak azok, akik a nemzeti kérdés marxista programját kidolgozták. Munkájában Sztálin kifejtette a nemzet marxista elméletét, megformulázta a nemzeti kérdés megoldása bolsevik módszerének alapjait (azt követelve, hogy a nemzeti kérdést tekintsék a proletárforradalom általános kérdése egy részének, elszakíthatatlan kapcsolatban az imperializmus korszakában kialakult egész nemzetközi helyzettel), megalapozta a munkások nemzetközi tömörítésének bolsevik elvét.
1913. február 23-án Sztálint egy esti ünnepélyen, amelyet a bolsevikok Pétervári Bizottsága a Kalasnjikovi gabonatőzsde termében rendezett, letartóztatták. A cári kormány Sztálint ezúttal a távoli Turuchánszki vidékre száműzi négy évre. Sztálin eleinte a Kosztino nevű telepen tartózkodik; utóbb, 1914 elején, a cári csendőrök, újabb szökéstől tartva, még északabbra viszik, a Kuréjka nevű telepre, egészen az Északi sarkkörhöz. Itt tölti az 1914-es, 1915-ös és 1916-os évet. A messzi szibériai kietlenségben ez volt a lehető legsúlyosabb politikai száműzetés.
1914 nyarán megkezdődött az első imperialista háború. A II. Internacionálé pártjai gyalázatosan elárulták a proletariátust, átmentek az imperialista burzsoázia oldalára. Csak Lenin, csak a bolsevikok maradtak hívek a nemzetköziség harci lobogójához, csak a bolsevikok pártja tűzte ki azonnal és ingadozás nélkül az imperialista háború elleni elszánt harc zászlóját. Elvágva az egész világtól, elszakítva Lenintől és a párt központi szerveitől, Sztálin a háború, a béke és a forradalom kérdéseiben a lenini, internacionalista álláspontot foglalja el. Leveleket ír Leninnek, Beszédeket mond a száműzött bolsevikok gyűlésein Monasztyrszkoje nevű faluban (1915), megbélyegzi azt a gyáva és áruló magatartást, melyet Kámenjev a bolsevik „ötös csoport” — a IV. Állami Duma tagjai — elleni bírósági tárgyaláson tanúsított. A száműzött bolsevikok csoportjával együtt üdvözli (1916-ban) „A munkásbiztosítás kérdései” c. legális bolsevik folyóiratot, rámutatva, hogy a folyóirat feladata: latba vetni „minden erőt és igyekezetet abból a célból, hogy országunk munkásosztályát eszmeileg bebiztosítsuk Potrjészov, Levickij és Plechánov urak mélyen mételyező, proletárellenes és a nemzetköziség elveinek gyökeresen ellentmondó prédikációi ellen.”
1916. decemberben Sztálint mozgósítják a hadseregbe és Krasznojarszkba, majd Acsinszk városába toloncolják. Itt éri a februári forradalom híre. 1917. március 8-án Sztálin elutazik Acsinszkból; az útról üdvözlő táviratot küld Leninnek Svájcba.
1917. március 12-én Sztálin a turucháhszki száműzetés minden nélkülözését férfiasan kiállva, újra Pétervárott van, Oroszország forradalmi fővárosában. A párt Központi Bizottsága Sztálinra bízza a „Právda” vezetését.
A bolsevikok pártja éppen hogy kilépett az illegalitásból. A párt legtekintélyesebb és legtevékenyebb tagjai közül sokan távoli száműzetésből és börtönökből tértek vissza. Lenin emigrációban élt. A burzsoá Ideiglenes Kormány minden módon késleltette hazautazását. Ebben a felelősségteljes időben Sztálin tömöríti a pártot arra a harcra, amelynek célja a burzsoá-demokrata forradalom átnövése a szocialista forradalomba. Sztálin irányítja Molotovval együtt a bolsevikok Központi Bizottságának és Pétervári Bizottságának működését. Sztálin cikkeiben a bolsevikok megkapják az elvi jelentőségű irányító utasításokat munkájuk számára. Sztálin mindjárt első cikkében — „A Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjeiről” — így fogalmazza meg a párt alapvető feladatát:
„Megerősíteni ezeket a Szovjeteket, mindenütt megteremteni őket, összekapcsolni őket egymással, élükön a Munkás- és Katonaküldöttek Központi Szovjetjével, mint a nép forradalmi hatalmának szervével.”
Egy másik cikkben — „A háborúról” — Sztálin kimutatta, hogy az imperialista háború jellege nem változott meg azáltal, hogy a hatalom az Ideiglenes kormány kezébe ment át, hogy az 1914—1917-es háború a burzsoá Ideiglenes kormány alatt is rabló, igazságtalan háború marad.
Sztálin, Molotov és mások a párt többségével együtt az imperialista Ideiglenes Kormány iránt való bizalmatlanság politikája mellett szálltak síkra. Felléptek a mensevikek és eszerek honvédő álláspontja és az Ideiglenes Kormány feltételes támogatásának ama fél-mensevik álláspontja ellen, amelyet Kámenjev és más opportunisták képviseltek.
(idézet:- Sztálin: Rövid életrajz – című könyvből)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!