Az élet győz!
„Azok a petíciók, amelyekben a munkások az egyesülési . . . szabadságot követelték, semennyire sem könnyítettek helyzetükön, ellenkezőleg, válaszul erre a követelésre a munkások sortüzet kaptak” . . . Kuznyecov képviselő beszédéből
Nem olyan régen volt — mindössze egy évvel ezelőtt —, amikor a „legális párt” megszállottjai, a likvidátor urak nagy hűhóval megkezdték az úgynevezett petíciós kampányt.
A likvidátorok „publicisztikai” folyóirata, a közismert „Djelo Zsiznyi” azt írta, hogy a munkásmozgalom soronlevő feladata a petíció útján való harc az egyesülési jogért.
A likvidátorok „tudományos” folyóirata a „Nasa Zarjá”, „megindokolva” ezt a feladatot, azzal biztatta a munkásokat, hogy a petíciók „széles tömegeket” szerveznek maguk köré.
De a lénai aranytelepeken lejátszódott a véres dráma, színre lépett a való élet a maga kérlelhetetlen ellentmondásaival — és a likvidátorok petíciós taktikája szétpukkant. A törvényes sztrájk, a petíciók, a kérések — minden füstbe ment. A „megújított” rend megmutatta igazi arcát. E rend képviselője pedig, Makárov miniszter, mintegy azért, hogy minden kétséget eloszlasson, kijelentette, hogy 500 munkás agyonlövése — még nem minden, hogy ez csak a kezdet, hogy ez isten segítségével a jövőben is így lesz. . .
Megadta nekik! A nagy garral meghirdetett petíciós taktika megtört az életen! A petíciók taktikája erőtlennek bizonyult!
Nem a petíciókra hárul tehát az a szerep, hogy megoldják az évszázados pert a régi és az új Oroszország között. . .
És a munkások nagyszámú gyűlései és sztrájkjai, amelyet a lénai vérfürdővel kapcsolatban Oroszország minden szegletében rendeztek — vajon ezek nem arról tanúskodnak újólag, hogy a munkások nem lépnek a petíciók útjára?
Hallgassák csak meg Kuznyecovot, a munkások küldöttjét:
„Lényegében azok a petíciók, amelyekben a munkások az egyesülési szabadságot követelték, semennyire sem könnyítettek helyzetükön, ellenkezőleg, válaszul erre a követelésre a munkások sortüzet kaptak”. . .
Ezt mondja Kuznyecov képviselő.
Hiszen nem is beszélhet másképp egy munkásképviselő, aki hallgat a testvéri munkáskörnyezet hangjára.
Nem, nincs szerencséjük a likvidátoroknak! . . .
Nos, és a petíciós taktika? Azt hová tegyük?
— Azt, persze, minél messzebbre a munkásoktól. . .
Igen, igen, az élet leckéi nyilván még a likvidátorokon is fognak. A petíciós mámor, úgy látszik, múlóban van. Üdvözöljük hát őket a kijózanodás alkalmából, tiszta szívből üdvözöljük!
Hiszen régóta erősítjük: az élet mindenható és mindig győzedelmeskedik. . .
„Zvezdá” („Csillag”) 30. sz.
1912 április 15.
Aláírás: K. Szálin.
(idézet: – Sztálin Művei 2. kötet – című könyvből)
Új szakasz
– írta: J. V. Sztálin –
A munkások gazdasági fellépései után — politikai fellépéseik következtek.
A munkabérért folytatott sztrájkok után — tiltakozások, gyűlések, politikai sztrájkok a lénai vérontás miatt.
Pétervárott és Moszkvában, Rigában és Kievben, Szarátovban és Jekatyerinoszlávban, Odesszában és Harkovban, Bakuban és Nyikolájevben — mindenütt, Oroszország minden szegletében felemelik fejüket a munkások a lénai telepeken elpusztított elvtársak védelmében.
„Élünk, piros vérünk a feltörő erő tüzétől forr”! . .
Elértük a munkásmozgalom növekvő élénkülésének harmadik fokát. És ezt az ellenforradalom tobzódásai után értük el.
Két évvel ezelőtt a munkások még csak ellenállni próbáltak a telhetetlen munkáltatók egyre növekvő támadásaival szemben. Védelmi sztrájkok, helyenként pedig támadó sztrájkok is — ebben fejeződött ki a mozgalom élénkülése. Ez volt az első lépcsőfok. Moszkva vidéke volt a kezdeményező.
Másfél évvel ezelőtt a munkások áttérnek a támadó sztrájkokra. Új gazdasági követeléseket támasztanak, vissza akarják szerezni az 1905—1906-os vívmányokat, amelyeket az ellenforradalmi tobzódás idején elvettek tőlük. Ez volt a második lépcsőfok. A kezdeményezők a nyugati határvidékek voltak.
Most elérkezett a harmadik fok, a politikai mozgalom szakasza.
Fokról-fokra!
És ez várható volt. A fő iparágak fellendülése és a tőkés nyereségnövekedése—amikor a reálbérek csökkennek; a burzsoázia szakmai és politikai szervezeteinek növekedése — amikor a munkásszervezeteket lerombolják; az élelmiszerárak emelkedése és a földesúri jövedelmek növekedése — amikor 30 millió paraszt éhezik, amikor a szükségtől hajtott apák és anyák kénytelenek lányaikat és fiaikat eladni: mindennek feltétlenül politikai élénkülést kellett előidéznie a munkásosztály soraiban.
A lénai sortűz csak jeladás volt.
Nyilvánvaló, hogy „a Sipka szorosban nem minden csendes”. Ezt érzik a hatalom képviselői is, akik sietve készülnek az ország „lecsillapítására”. Ez — úgy látszik, még külpolitikánk ügyein is visszatükröződik. . .
A politikai tiltakozó sztrájkokról szóló hírek pedig egyre jönnek.
Nem kétséges, hogy a felszabadító mozgalom földalatti erői működésbe léptek. . .
Köszöntünk titeket, első fecskék!
„Zvezdá” („Csillag”) 30. sz.
1912. április 15.
Aláírás: K. S z.
(idézet: – Sztálin Művei 2. kötet – című könyvből)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!