„Írta: J. V. Sztálin” bővebben

"/>

Írta: J. V. Sztálin

A helyzetről
(Beszéd az OSzDMP IV. kongresszusának tizenötödik Ülésén
1906. április 17 (30) -én)

Senki előtt sem titok, hogy Oroszország társadalmi és politikai életében két út alakult ki: az álreformok és a forradalom útja. Az is világos, hogy az első útra a nagy gyártulajdonosok és a földbirtokosok léptek, élükön a cári kormánnyal, a másodikra — a forradalmi parasztság és a kispolgárság, élükön a proletariátussal. A fejlődő válság a városokban és az éhség a falvakban elkerülhetetlenné teszi az új kirobbanást — következésképpen itt az ingadozás megengedhetetlen: vagy fellendül a forradalom, és akkor végig kell azt vinnünk, vagy hanyatlásnak indul a forradalom és akkor nem tűzhetünk és nem is szabad ilyen feladatot magunk elé tűznünk. Rugyenko hiába gondolja, hogy a kérdésnek ilyen feltevése nem dialektikus. Rugyenko középutat keres, azt akarja mondani, hogy a forradalom fel is lendül meg nem is lendül fel, végig is kell vinnünk meg nem is, mert az ő véleménye szerint a kérdésnek éppen ilyen feltevésére kötelez minket a dialektika. Mi nem így képzeljük el a marxi dialektikát… Így tehát az új robbanás előestéjén vagyunk a forradalom fellendül, és nekünk végig kell azt vinnünk. Ebben valamennyien egyetértünk. De milyen körülmények között lehet és kell ezt tennünk: a proletariátus hegemóniájának vagy a polgári demokrácia hegemóniájának körülményei között? Itt kezdődik az alapvető nézeteltérés.

Martünov elvtárs már a „Két diktatúrá”-ban mondotta, hogy a proletariátus hegemóniája a folyó polgári forradalomban — káros utópia. Tegnapi beszédéből is ki-kiütközik ugyanez a gondolat. Azok az elvtársak, akik tapsoltak neki, nyilván egyetértenek vele. Ha ez így van, ha a mensevik elvtársak véleménye szerint nem a proletariátus hegemóniájára van szükségünk, hanem a demokratikus burzsoázia hegemóniájára, akkor magától értetődik, hogy sem a fegyveres felkelés megszervezésében, sem a hatalom kivívásában nem kell közvetlen tevékeny részt vennünk. Ez a mensevikek „sémája”.

Viszont, ha a proletariátus osztályérdekei a proletariátus hegemóniájára vezetnek, ha a proletariátusnak nem a folyó forradalom mögött kell kullognia, hanem annak élén kell járnia, magától értetődik, hogy a proletariátus nem mondhat le sem a fegyveres felkelés megszervezésében való aktív részvételről, sem a hatalom megragadásáról. Ez a bolsevikok „sémája”.

Vagy a proletariátus hegemóniája, vagy a demokratikus burzsoázia hegemóniája — ez a kérdés áll a párt előtt, ebben vannak nézeteltéréseink.

Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt
1906-ban, Stockholmban tartott
Egyesítő Kongresszusának jegyzőkönyve.
Moszkva 1907. 187. old.
(idézet: – Sztálin Művei 1. kötet – című könyvből)

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com