Sehol sem éleződött ki annyira a választási küzdelem, mint Pétervárott. Sehol sem voltak olyan összeütközések a pártok között, mint Pétervárott. Szociáldemokraták, narodnyikok, kadetok, feketeszázasok, a szociáldemokrácián belül bolsevikok és mensevikek, trudovikok, a narodnyikok között eszerek és népi szocialisták, a kadetpárton belül baloldali és jobboldali kadetok — mindezek ádáz harcot vívtak egymással…
Viszont sehol sem mutatkozott meg olyan világosan a pártok arculata, mint Pétervárott. Ennek így is kellett lennie. A választási küzdelem — élő gyakorlat, a pártokat pedig csak a gyakorlatban lehet megismerni. Világos, hogy mennél elkeseredettebben folyt a harc, annál élesebben kellett kirajzolódnia a harcolók arculatának is.
Ebben a tekintetben igen érdekes a bolsevikok és a mensevikek magatartása a választási küzdelem idején.
Önök valószínűleg emlékeznek a mensevikek szónoklataira. Még a választások előtt kijelentették, hogy az Alkotmányozó Gyűlés és a demokratikus köztársaság fölösleges teher, hogy mindenekelőtt Dumára és kadét kormányra van szükség, minek következtében választási megegyezésre kell lépni a kadetokkal. Ellenkező esetben, mondták, a feketeszázasok győznek. Csereványin, a mensevikek vezére a választások előestéjén ezt írta:
„Ostobaság és oktalanság volna a proletariátus részéről, ha megkísérelné — amint ezt némelyek ajánlják —, hogy a parasztsággal együtt harcba szálljon mind a kormány, mind a burzsoázia ellen a teljhatalmú és az egész népet képviselő Alkotmányozó Gyűlésért” (lásd „Nase Djelo” 1. sz.).
A mensevikek másik vezére, Plechánov, helyeslően bólogatott Csereványinnak, szintén elvetette az egész népet képviselő Alkotmányozó Gyűlést és helyette „teljes hatalommal felruházott Dumát” javasolt — ennek a követelésnek kell a kadetok és a szociáldemokraták „közös platformjává” válnia (lásd „Továriscs”, 1906. november 24).
Az ismert mensevik Vaszíljev pedig még nyíltabban azt mondotta, hogy az osztályharc „az adott pillanatban gyilkos és bűnös harc . . .”, hogy a különböző osztályoknak és csoportoknak „félre kell tenniök minden «legjobb programot» és egybe kell olvadniok egyetlen alkotmányos pártba . . .” (lásd „Továriscs”, 1906. december 17).
Így beszéltek a mensevikek.
A bolsevikok már a kezdet kezdetétől elítélték a mensevikek efféle álláspontját. Azt mondották, hogy szocialistának nem való a kadetokkal való megegyezés — a szocialistáknak önállóan kell fellépniök a választási küzdelemben. A választások első szakaszában a megegyezés csak mint kivétel engedhető meg, s akkor is csak olyan pártokkal, amelyek a nap jelszavául az egész népet képviselő Alkotmányozó Gyűlést, minden föld elkobzását, a nyolcórás munkanapot stb. tűzik ki. Márpedig a kadetok mindezt elvetik. A „feketeszázas veszély” nem egyéb, mint a liberálisok koholmánya némely naiv ember megfélemlítésére. A feketeszázasok nem tudják „rabul ejteni” a Dumát. A mensevikek a liberálisok szavait ismételgetik, amikor „feketeszázas veszélyről” beszélnek. Van ellenben „kadét veszély” és ez valóban veszély. A mi kötelességünk — minden forradalmi elemet magunk köré tömöríteni és harcra kelni a kadetok ellen, akik a reakcióval a forradalom ellen szövetkeznek. Nekünk egyidejűleg kettős harcot kell folytatnunk: mind a reakció, mind a liberális burzsoázia és ügyvédjei ellen.
Így beszéltek a bolsevikok.
Közeledett tehát a pétervári szociáldemokrata értekezlet megnyitásának napja. Itt, ezen az értekezleten, a proletariátus színe előtt két taktikának kellett megjelenni: a kadetokkal való megegyezés taktikájának és a kadetok elleni harc taktikájának .. . A proletariátusnak most, ezen az értekezleten, ki kellett értékelnie mindazt, amit a bolsevikok és a mensevikek eddig beszéltek. A mensevikek azonban megszimatolták, hogy vereség vár rájuk, megérezték, hogy az értekezlet el fogja ítélni taktikájukat, és úgy döntöttek, hogy otthagyják az értekezletet és szakítanak a szociáldemokráciával. A kadetokkal való megegyezés kedvéért a mensevikek megkezdték a szakítást. A kadetokkal való alku útján akarták bejuttatni a Dumába a „saját embereiket”.
A bolsevikok határozottan elítélték ezt a jellemtelen eljárást. Számadatokkal bizonyították be, hogy nincs „feketeszázas veszély”. Kíméletlen kritikával illették az eszereket és a trudovikokat, nyíltan felszólítva őket arra, hogy tömörüljenek a proletariátus köré az ellenforradalom és a kadetok ellen.
És ugyanakkor, amikor a bolsevikok azon fáradoztak, hogy a forradalmi elemeket a proletariátus köré egyesítsék, amikor hajthatatlanul megvalósították a proletariátus engesztelhetetlen taktikáját — a mensevikek a munkások háta mögött a kadetokkal tárgyalásokat folytattak.
A kadetok pedig fokozatosan jobbra hajlottak. Sztolipin meghívta magához „tárgyalásokra” Miljukovot, a kadetok vezetőjét. A kadetok egyhangúlag megbízták Miljukovot, hogy a „párt nevében” folytasson tárgyalásokat a reakcióval. Világos, hogy a kadetok meg akartak egyezni a reakcióval a forradalom ellen. Ugyanakkor Sztrúve, a kadetok másik vezetője, nyíltan kijelentette, hogy a „kadetok megegyezést akarnak az uralkodóval, hogy alkotmányt kapjanak” (lásd „Récs”, 1907. január 18.). Nyilvánvaló volt, hogy a kadetok szövetségre lépnek a reakcióval.
A mensevikek azonban mégis tárgyaltak a kadetokkal, mégis keresték velük a szövetséget. Szerencsétlen emberek! Nem is gondoltak arra, hogy amikor megegyezésre léptek a kadetokkal, a reakcióval léptek megegyezésre!
Ugyanakkor megkezdődnek a hatóságok által engedélyezett vitagyűlések. Itt, ezeken a gyűléseken világosan kitűnt, hogy a „feketeszázas veszély” nem egyéb, mint fantázia, hogy a fő harc a kadetok és a szociáldemokraták között folyik, és az, aki megegyezésre lép a kadetokkal, elárulja a szociáldemokráciát. A mensevikek többé nem láthatók a gyűléseken: kétszer, háromszor megpróbálták védelmükbe venni a kadetokat, de szégyent vallottak és elbújtak. A kadetok csatlósai — a mensevikek — már hitelüket vesztették. A bolsevikok és a kadetok maradtak a vita küzdőterén. Az ő harcuk töltötte be a gyűléseket. Az eszerek és a trudovikok elutasítják a kadetokkal való tárgyalásokat. A népi szocialisták ingadoznak. A bolsevikok állnak a választási harc élére.
Hol voltak ezalatt a mensevikek?
A kadetokkal értekeztek három képviselői mandátum ügyében. Ez hihetetlen, de tény, és nekünk kötelességünk nyíltan megmondani az igazságot.
A bolsevikok kijelentik: le a kadetok vezető szerepével!
A mensevikek azonban elvetik ezt a jelszót és ezzel meghódolnak a kadetok vezető szerepe előtt, a kadetok uszályában vonszolódnak.
Ezalatt lezajlanak a választások a munkáskúriákban. Kitűnt, hogy a munkások a mensevik kerületekben majdnem mindenütt eszereket választoltak meg meghatalmazottaknak. „Nem szavazhatunk azokra, akik megegyeztek a kadetokkal, az eszerek mégis jobbak náluknál” — íme így beszéltek a munkások. A munkások liberálisoknak nevezik a szociáldemokratákat és inkább a polgári demokratákkal, az eszerekkel mennek együtt! Ezt érték hát el a mensevikek az ő opportunizmusukkal!
A bolsevikok folytatják engesztelhetetlen taktikájukat és felszólítanak minden forradalmi elemet, hogy tömörüljön a proletariátus köré. Az eszerek és a trudovikok nyíltan csatlakoznak a bolsevik jelszóhoz: le a kadetok vezető szerepével! A népi szocialisták szakítanak a kadetokkal. Mindenki láthatja már, hogy a szociáldemokraták és eszerek-trudovikok megegyezése semmi esetre sem osztja meg annyira a szavazatokat, hogy a feketeszázasok győzzenek. Vagy a kadetoknak, vagy a szélső baloldaliaknak kell győzniük, — a „feketeszázas veszély” fantázia.
A kadetok eközben beszüntetik tárgyalásaikat a mensevikekkel. Nyilván eredménytelenül. A bolsevikok viszont megegyeztek az eszerekkel, trudovikokkal és népi szocialistákkal, elszigetelték a kadetokat és közös támadást indítottak a reakció és a kadetok ellen. Pétervárott három választási listát hirdettek ki: a feketeszázasokét, a kadetokét és a szélső baloldaliakét. Így váltak valóra a mensevikek ellenére a bolsevikok szavai a három listáról.
A mensevikek, akiket a proletariátus elutasított, a kadetok cserben hagytak, az eszerek és trudovikok kigúnyoltak és a történelem megcsúfolt, lerakják a fegyvert és a szélső baloldaliak listájára szavaznak, a kadetok ellen. A mensevikek Vüborg-kerületi bizottsága nyíltan kijelenti, hogy a mensevikek a szélső baloldaliakra fognak szavazni, a kadetok ellen.
Ez azt jelenti, hogy a mensevikek elismerték, hogy nincs „feketeszázas veszély”, elvetették a kadetokkal való megegyezést és a bolsevik jelszót támogatták — le a kadetok vezető szerepével!
Ez azt jelenti továbbá, hogy a mensevikek elvetették saját taktikájukat és nyíltan elismerték a bolsevikok taktikáját.
Ez azt jelenti végül, hogy a mensevikek nem kullognak már a kadetok után és most a bolsevikokat követik.
Végül, lezajlottak a választások és kitűnt, hogy Pétervárott egyetlen feketeszázast sem választottak meg!
Így igazolódott be a bolsevik taktika Pétervárott.
Így szenvedtek vereséget a mensevikek.
„Csveni Czhovreba” („Életünk”) 1. sz.
1907. február 18.
Aláírás nélkül.
Az eredeti nyelve: grúz.
(idézet: – Sztálin Művei 2. kötet – című könyvből -)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!