Demokratizálható vajon a polgári „demokrácia”?

A polgári „demokrácia” jobboldali erkölcse a kapitalizmus erkölcse is. Vagyis a felsőbbrendűségre épülő kizsákmányolás, amit a rendszer erkölcse és a törvényei biztosítanak; a kizsákmányolás az egyben élősködés is; az élősködéshez pedig a polgári diktatúra szükséges; a kapitalizmus nem képes kizsákmányolás és élősködés nélkül működni. A polgári diktatúra a kisebbség diktatúrája az értékeket termelő proletárok felett, ami undorító és embertelen parazita erkölcs. A kapitalizmus az egyén szabad vállalkozása, ami a termelőeszközök magántulajdonával és a proletárok feletti uralmával valósít meg; ez ragyogóan működik, miért változtatnának a totális hatalom birtokában lévő polgári „demokrácia” haszonélvezői ezen?

A polgári diktatúrában a kapitalizmus működési modelljének kényszere és a jobboldali erkölcse miatt kénytelen világnézeti tudatlanságban tartani az emberiséget; így lassan visszatér a középkori színvonalú világnézeti butaság is; a kapitalistáknak nincs szüksége a hatalom mindenkire kiterjedő demokratikus megosztására; a kapitalizmus működik a proletárok valóságos demokráciája nélkül is; a választási jog szükséges, de nem elégséges a demokráciához. Amelyik társadalmi osztály a politikai és gazdasági hatalom birtokosa az szinte kizárólagosan a saját érdekeinek megfelelően befolyásolhatja a „demokratikus” választásokat, de ehhez a kapitalizmusban a torz embertelen világnézet is szükségszerű. Vagyis, hogy mindenkinek a legjobb a kapitalista kizsákmányoló rendszer és ennél nem is lehet jobb.

Tehát, miért kellene a kapitalistáknak a polgári „demokráciában” a hatalmat megosztania a proletár bérrabszolga dolgozókkal?

A törvényhozás és az állam birtokában a polgári „demokrácia” haszonélvezői a kapitalistáknak nincs szükségük a nép számára valódi, a dolgozók valós kizsákmányolástól mentes érdekeit figyelembe venni, nem is tehetnék ezt meg; a kapitalista gazdasági modell nem működik kizsákmányolás nélkül; ha a proletár bérrabszolga dolgozók ezt elfogadják, akkor ez mégis csak diktatúra, az agyak manipulálása által. Mivel ezt a diktatúrát a proletár bérrabszolga dolgozók elfogadják, nem is lesz demokrácia a dolgozó nép számára a polgári „demokráciában”; a proletárok öntudatlanná manipulált agya igazából nem is igényli a demokráciát; így nem lesz képviselője a dolgozó népnek a parlamentben; a proletárok által üzemeltetett termelőeszközök működése útján keletkezett profit így a kizsákmányolóké, élősködőké lesz. Marad a kizsákmányolás, a diktatúra, ami önkényuralom, mert a kizsákmányolók szinte bármit megtehetnek a dolgozókkal szemben a profitjuk érdekében. Teljesen mindegy a proletárnak, ki zsákmányolja ki és ki élősködik rajta, mennyi élősködő típusú polgári párt közül lehet választania.

A polgári diktatúra jó a proletár bérrabszolga dolgozóknak?

Gusztus kérdése ez. Az proletárok agyán uralkodóknak ez természetes. Az érdekeiről az agymosás útján lemondott proletárok többsége ezt nem is érti. A világ amilyennek a hatalmon lévők mutatják mindenki számára meghatározó, a kizsákmányolók és proletárok többsége is akár kényszerből, akár butaságból sokáig elfogadják ezt, de az alapvető ellentmondás előbb utóbb a felszínre kerül. A kapitalizmus legfontosabb emberi tulajdonságait a kizsákmányolást, élősködést, felsőbbrendűséget, szolgaságot, diktatúrát, önkényuralmat csak az agymosás tudja elfogadtatni az emberiséggel. De ez egyszer visszaüt a kizsákmányolókra és az egész emberiségre. A polgári diktatúra keménysége változik a polgári „demokráciákban”, egészen a totális diktatúráig, amikor már nem lehet másként megtartani a kapitalistáknak a hatalmat.

A proletárok előtt nem titkolják el a gazdagodás okát a kizsákmányolást, de ezt természetesnek emberinek mutatják be. Ha szorgalmas vagy te is lehetsz gazdag kizsákmányoló, élősködő, sugalják. A világ dolgozó népeit ez azonban nem fenyegeti, szolgák maradnak. De bíznak, mint a lottó 5-ös találatban, de hiába, és mégis ezen az úton járnak. Okos dolog ez? Az agymosás ehhez elég? Hová vezet ez az út az emberiség számára?

Amint a polgári „demokrácia” feladja a polgári diktatúrát az már csak a népi demokrácia lehetséges. De ennek önkéntesen nincs valóságos lehetősége. Nincs szüksége az uralkodó elitnek a demokrácia mindenki számára való kiterjesztésére, a dolgozó proletár bérrabszolgákra. A bérrabszolgák pedig bámulnak ki a fejükből és csak azon a szemüvegen keresztül látják a világot, amit kaptak a polgári „demokráciától”, ami a jobboldali felsőbbrendűségre alapozott kizsákmányolók imádnivaló szépségének a képe.

Tehát a mindenkire kiterjedő valódi demokráciát nem lehet megvalósítani a polgári „demokrácia” keretében működő kapitalizmusban; erre nincs szüksége a kapitalistáknak sem a proletár bérrabszolga dolgozóknak a sikeres elbutításuk és ebben megtartásuk miatt. Ez az önkényuralom azonban nem érdeke az emberiségnek.

„Demokrácia (politikai rendszer): A demokrácia a társadalom jelentős számú, szavazati joggal rendelkező tagjainak hatalmából eredő politikai rendszer, egy közös területen, ahol hatalmi fékekkel és ellensúlyokkal biztosítják a társadalom jól szabályozott működését, mint például a közhatalom gyakorlóinak kizárólagos hatalomra törésének a megakadályozását, a társadalmi igazságosságot és a jóléti társadalom megvalósulását. A jogosultak közügyek döntéseiben való részvételi módja alapján közvetlen és képviseleti demokráciák létezhetnek.

• Olyan politikai rendszer, melyben a szuverén „nép”, tehát a társadalom összes teljes jogú tagja – nem egyén, kis csoport vagy a hatalom bizonyos csoportja – igazgatja a közügyeket, beleértve a kormányzást is.
• A demokrácia olyan politikai rendszer, amely a népnek a közügyekben való részvételére épül.
• Népszerű meghatározása a demokráciának a népuralom, egyenjogúság; az a politikai rendszer, melyben a népé a hatalom. A legtöbb közismert „demokrácia” közös jellegzetessége nem a közvetlen néphatalom, hanem a közhatalom választásának a legitimációja.” Wikipédia

„kapitalizmus: Az emberiség történetének egyik alapvető társadalmi-gazdasági alakulata, amely legtisztább formájában a polgári forradalommal felszámolt feudalizmus romjaira épült. A kapitalizmus előfeltételei az árutermelés kiszélesedésével, majd az eredeti tőkefelhalmozással még a feudalizmusban létrejöttek. A polgári forr. hatalomra juttatja a polgárságot, és megteremti a kapitalizmus számára legkedvezőbb társ. és pol. feltételeket. A kapitalizmusban a polgárok és a proletárok képezik az alapvető társ. osztályokat. Lényegi jellemzője, hogy a kizsákmányolt proletárok meg vannak fosztva mindenféle termelési eszköztől és csakis munkaerejüket bocsáthatják áruba. A kapitalizmusban általánosan érvényesülnek az árutermelés viszonyai. Fejlődése – a belső mozgatóerőktől meghatározottan – két nagy szakaszra oszlik: a szabadversenyes kapitalizmus és a monopolkapitalizmus, állammonopolista kapitalizmus v. imperializmus korára. A kapitalizmus alapvető ellentmondása a termelés társ. jellege és a termékek elsajátításának magánjellege közötti kibékíthetetlen ellentét. Ez az imperializmusban, ahol egyre éleződik a munka és a tőke, valamint az elnyomó és az elnyomott nemzetek ellentéte, megteremti a proletárforr. lehetőségét. A kapitalizmus létrejötte a XVI. sz. végétől a XIX. sz. végéig tartott. Szerkesztette: Lapoda Multimédia”

„Demokrácia és diktatúra: Osztálytársadalmakban a demokrácia sem lehet más, mint osztálydemokrácia. Valójában demokrácia és diktatúra egymástól elválaszthatatlan hatalomgyakorlási mód, a történelem során már az ókortól kezdve napjainkig meghatározott történelmi feltételektől függően egymást váltogatja. Még a polgári parlamentarizmus úgynevezett demokráciájában sem zárható ki a diktatúra jelenléte. A diktatúra tehát szükségszerű, a demokratikus hatalomgyakorlásból fakadó ellentmondások feloldásának eszköze. A diktatúra társadalmi bázisát tekintve lehet jobb és baloldali, tehát minden esetben osztálydiktatúra, attól függően, hogy melyik társadalmi osztály érdekeinek közvetlen érvényesítésére alkalmazzák. Amikor feladatát betöltötte, a diktatúra enyhítésére vagy feloldására törekszenek az osztályérdekek érvényesítésében a különböző társadalmi osztályok küzdelme (osztályharca) során. Visszatérés történik a parlamentarizmus valamilyen formájához. Mindebből következik, hogy a nép hatalma valójában a jelenlegi gazdasági-társadalmi-történelmi feltételek között csakis a proletárdiktatúra lehet, amennyiben a munkásosztály érdekeinek közvetlen érvényesítésére törekszik a tőkésosztállyal szemben, függetlenül attól, hogy az hazai vagy nemzetközi. A tőkés rendszert proletárdiktatúra nélkül felszámolni lehetetlen.

A diktatúrát tehát vállalni kell. Illúzió azt remélni, hogy a jelenlegi gazdasági-társadalmi viszonyok között a különböző társadalmi osztályok érdekeinek valódi egyeztetése lehetséges a parlamentarizmus keretei között, mert az maga is a diktatúra egy formája, olyan hatalom, amelyet az uralkodó osztály politikai képviselete tart a kezében.” Népi Front

SaLa

 

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!