Ez áll a 13 forintos alma hátterében: Nagyon elbaltáztuk!
Kína és az USA után Lengyelország a világ harmadik legnagyobb almatermelője, idén pedig különösen nagy termést szüretelnek. Elég baj ez nekünk. Az elmúlt 14 évben minden lehetőséget elpuskáztunk az ültetvények és a feldolgozóipar korszerűsítésére, és ennek most isszuk az (alma)levét…
A traktorvásárlás támogatása egyszerű, gyors pénzkiszórást tesz lehetővé, az érdekelt gépforgalmazók is üdvözlik az ilyen jellegű pályázatokat. Könnyű pénzt jelent az ültetvények agrár-környezetgazdálkodásba vonása is: egy kicsit okszerűbb vegyszerhasználattal és több madárodúval megoldható, hogy több százezer forint extratámogatásban részesüljön a gazda – ugyanazon a korszerűtlen almaültetvényen.
Ezért nem került sor kellő mértékben az ültetvények felújítására és az öntözés fejlesztésére sem. Mostanra pedig elkéstünk vele. A lengyelek az elmúlt hat évben nagyot léptek előre, de tulajdonképpen a csatlakozás óta a termelésszervezés és a feldolgozás terén a legaktívabbak. Viszonylag kis üzemméretekkel is elérték, hogy a gazdák a biztos felvevőpiacra és saját hűtőkapacitásaikra támaszkodva bátran termelnek. Mindezt úgy, hogy a munkaerő-elvándorlás ott már évtizedek óta erős, így Ukrajnából kénytelenek dolgozókat toborozni.
A FAO 2016-os adatai alapján Kína évi 44 millió tonna almával verhetetlen top-termelőnek számít a világon. A termésből 1-1,3 tonna az exportpiacokra is jut, ezzel maguk mögé utasították a korábban piacvezető USA-t. Az Egyesült Államok mindössze 4,6 millió tonnás össztermelésre képes, de 2016-ig több almát tudott megmozgatni a világpiacon, mint kereskedelmi vetélytársa. A harmadik legnagyobb termelő pedig Lengyelország, 2016-ban 3,6 millió tonnás termést tudott felmutatni, amivel Európa legnagyobb előállítójának számít. Idén pedig valóságos almaözönnel néznek szembe: 4,5 millió tonnás termés várható. A belső piacon mindössze 6-800 ezer tonna alma fogy el, további 2,8 millió tonnát pedig feldolgoznak.
Nagy lesz a tülekedés, mivel ennek a gyümölcsnek most jó éve volt. Magyarországon is 25 százalékkal több termést várunk a tavalyinál. Feldolgozóiparunk pedig szinte nincs, legalábbis nagyítóval kell nézni az olyan óriási szereplők mellett, mint az Austria Juice.
Az osztrák Austria Juice 15 telephellyel rendelkezik világviszonylatban, ebből 5-5 található Lengyelországban és Magyarországon, de még Kínában is van egy gyára Hszian tartományban. A részben a kaposvári cukorgyárat is birtokló Agrana tulajdonában álló cég egyszerűen úgy gondolkodik, ahogy a tőke megkívánja: ha sok az alma, akkor nem kínál érte többet, mint amennyiért leszedni hajlandóak a termelők. Mivel a túlkínálat hatására a tavaly drága alapanyagból gyártott sűrítmények ára is lezuhant, most a raktárkészletek áron aluli kisöprését is a termelőkön akarja elporolni. Egyszerűen ez látszik rentábilis megoldásnak.
A lengyeleknél ugyanez az osztrák cég ugyanennyi telephellyel van jelen, mint nálunk, de az ottani termelők a korszerű hűtőházaknak köszönhetően könnyebben taktikázhatnak. Költségeiket csökkenti, hogy éghajlati okokból az öntözésre is kevésbé szorulnak rá, mint mi, ám a munkaerőhiány már ott is feszíti a gazdálkodást: az ukrán dolgozók nyugatabbra vándorolnak. A legnagyobb probléma számukra az, hogy a megszaladt termeléssel nem tart lépést a piac. Kis túlzással Ázsiát Kína, Amerikát pedig az USA látja el almával (bár az idei kínai termés gyenge). Oroszországba az embargó miatt nem indulhat európai almaszállítmány. Marad az öreg kontinens szűk piaca, ahol az olaszokkal és a franciákkal is meg kell ütközni a vásárlókért.
AZ ANYAG A „KUNYERA” UTÁN FOLYTATÓDIK!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: „…A szakigazgatásnak minden lehetséges eszközt meg kell ragadnia, ha ezt a fuldokló ágazatot meg akarja menteni…”
– A PROBLÉMA CSUPÁN AZ, HOGY NEM AKARJA! (Illetve MÁR NEM IS TUDJA!)
A SZABOLCSI almatermesztők esete KICSIBEN tükörképe a Döbrögisztán vajdasággá tett Magyarországnak. Bizonyos értelemben pedig a hatalomkiépítés technikájának. A kilóra így – úgy megvett szabolcsiak (az árvíz utáni újjáépítéstől kezdve, morzsákkal a helyi kegyurak alá szervezett – egymással is marakodó – pórnépek) lassan kezdik megtapasztalni a MAGYAR GAZDASÁG MEGSEMMISÍTÉSÉNEK járulékát.
Mert problémáik ebből adódnak, és ebből is fognak adódni! Ergo: A RENDSZERVÁLTÁSBÓL! Amely fölszámolta az önálló magyar gazdaságot. Amelynek a szabolcsiak is integrált részei voltak.
29 ESZTENDŐ PUSZTÍTÁSÁT KELLENE RENDBERAKNI! EGY KOMPLETT ÚJ MAGYARORSZÁGOT KELLENE AHHOZ FELÉPÍTENI MINDEN ELEMÉVEL EGYÜTT, hogy pl. a szabolcsi almatermesztők/almatermesztés – feldolgozás IS biztató jövőképpel rendelkezhessen. Mert ugye minden – mindennel összefügg!
De MI MAGYAROK nagyon elbaltáztuk! Hittünk a zsiványok ilyen – olyan kórusainak, és még sokan hisznek! DE MÁR NEM SOKÁIG!
Csakhát az építés az mindig JÓVAL HOSSZADALMASABB, FÁRDSÁGOSABB, DRÁGÁBB mint a rombolás.
Ráadásul „A SZAKIGAZGATÁS” nem akarja az újjáépítést. Ők tudják miért NEM!
Mi meg majd megtudjuk!
Itt valahol másban gyökeredzhet a probléma forrása.
Ugyanis bármelyik multinál az alma kilója nem kapható 300-400Ft alatt, az ízvilágáról meg inkább ne is beszéljünk.
Miért is nem lehet a magyar almából is 400 forintos fogyasztói áru alma?
Ja mert finomabb, mint az import és főleg mert magyar?
Léalmáról van szó…
Szerinted az étkezésiért mennyivel adnak többet, ha adnak?
Egyébként az import annyira rossz minőségű, hogy még ivólére is sokszor alkalmatlan.
Ha te írod, biztosan igaz…
Te nyugodtan egyed a lengyel importot, de segítek, az nem kósher.
„Olvasó”, szerencsétlen flótás, úgy viselkedsz, mint egy gyerek, a logikádat meg, eh… hagyjuk! Még mindig kényszerképzeteid vannak. Az étkezési almát, a léalmával ellentétben, nem kell feldolgozni, így az árát fölösleges az ipari léalmáéhoz hasonlítgatni, mert nem az ilyen üzemek veszik át. Az árról itt tájékozódhatsz, ha befejezted a napi kötelező zsidóimádást:
https://privatbankar.hu/agrar/kuszobon-az-ujabb-baj-beszakadhat-az-etkezesi-alma-ara-is-320957
Térjünk már észhez, tudjuk, hogy a ‘ rendszerváltásnak ‘ nevezett színjáték kimondottan a magyar ipar-, és mezőgazdaság minden részletében annak tönkretétele volt a cél !
Az újból teret nyert reakciónak egyedüli törekvése a szocializmust építő Magyarország minden sikerének – sikerágazatának, így minden demokratikus szereplőjének eltörlése….
Ezért vagyunk manapság ott – minden kormányzati handabandázás ellenére – ott, ahol vagyunk, a leghátul !
Amíg az önálló gazdasági törekvések meg nem indulnak – szortimentó, a termelés és a végleges eladható cikk sorában – itt felemelkedés nem lesz, annak viszont feltétele lenne egy olyan eszmeiséghez kapcsolódó törekvés, mely a mai közélettel elképzelhetetlen !
relatív szerint:
2018-08-28 – 13:40
Ez részigazság. A cél a piac megszerzése. A konkurencia megsemmisítése, vagy felvásárlása, csak eszköz. A multi ott termeltet ahol magasabb profitot tud elérni, vallottuk sokáig. A 2008-as válság cáfolta ezt, a centrum országok (francia, német, brit, stb.) a periférián zártak be üzemeket és a termelést otthon próbálták fenntartani. Ezt a hozzáállást, a hazai piac és termelés óvását, védelmét mulasztották el a rendszerváltás utáni kormányok. Az EU csatlakozás betetőze a kiárúsítás-elárúlás folyamatát. Nincs visszaút, meg kell elégedni a beszállítói szereppel és a végszereldék idetelepítésével. Az agrárium, adottságaink és a ráépülő élelmiszeripar miatt fontos lenne, de ez az ágazat tőkehiányos. A külföldi tőkét politikai okok miatt kizárjuk, az EU támogatás – lobbi érdekek miatt – nem célirányos és az állam szerepe is minimális. Az Unió nem fogja erősebben védeni a mezőgazdasági szektort, egyre inkább számolni kell az afrikai, amerikai és ázsiai beszállítókkal. (Az akció-reakció-erekció megközelítést el kell felejteni.)
ŐRVEZETŐ szerint:
2018-08-28 – 16:22
„Az agrárium, adottságaink és a ráépülő élelmiszeripar miatt fontos lenne, de ez az ágazat tőkehiányos.”
Még hogy az agrárium tőkehiányos?! -ne nevettess. A legnagyobb támogatást kapja az összes gazdasági ágazatot tekintve. Az összes paraszt Toyota, meg Nissan (városi) terepjáróval jár…
Rosi Nante szerint:
2018-08-28 – 18:05
Ahhoz, hogy a kapitalizmus természetét felfogjuk, tudni kell különbséget tenni kincs és tőke között. (Nem minden vállalkozó érti ezt.) Kincs: felhalmozott pénz, ékszerek vagy más nagy értékű ingó vagyontárgyak összessége. Tőke: befektetett érték, amely tulajdonosa számára újabb értékeket teremt. Mindkettő vagyon. Mitől lesz az egyikből pénzt fialó pénz és a másikból felélhető érték? Ennek leginkább civilizációs okai vannak. Az egykori spanyol gyarmatok arany, ezüst kincse nem képviselt kisebb értéket, mint a brit gyarmatok hozománya. Mégis az egyik kincsé nemesült, a másik tőkévé alakult át. A következményeket láthatjuk. A létezett szocializmus leginkább kincsképző társadalom volt (infrastruktúrába, házakba, oktatásba, egészségügybe, stb. fektetett). Ez nem lett volna baj, amennyiben hatékonyabban és az arányokat és igényeket szem előtt tartva működik. De, a tervgazdaság az emberi tényezőt alulértékelte. (A szocialista beszélőszerszám sem más, mint enni kérő csavarkulcs.) A magyar vállalkozók többsége egyszerre akar jól éni, kincset felhalmozni és tőkésként sikert elérni. Ez nem működik, ill. mások kifosztásával működik.
(A terepjárókat az ostoba támogatási rendszer miatt veszik, amortizálhatják, az üzemanyagot és a szervizelést elszámolhatják költségként, az ÁFA visszaigényelhető és még gépvásárlási támogatás is jár.)
ŐRVEZETŐ szerint:
2018-08-28 – 19:45
Hidd el, tisztában vagyok a „kincs” és a tőke közötti különbséggel.
A szoc-cal kapcsolatban rosszul látod, mert az infrastruktúra, az oktatás, egészségügy és a házak, azok az ország gazdasága szempontjából tőkének számítanak, és nem felhalmozásnak (kincsnek).
Egyébként egyetértünk.
olvasó szerint:
2018-08-29 – 09:43
Pár éve beszéltem egy mezőgazdasági vállalkozóval, és a saját köreimben lévők sem nagyon cáfolták, amit Ő mondott. A lényeg, hogy a földalapú támogatásokból csaknem teljes egészében meg tudja művelni, be tudja vetni a földet (gabona termelés esetén, ami a legnagyobb hányadot képviseli). A termés szinte tiszta haszon. Az időjárás okozta bizonytalanság miatti terméskiesésekkel együtt, amelyek miatt 3-4 éves gazdasági ciklusokban számolnak. A gépeket, épületeket, egyéb eszközöket paraszt nem vesz min. 50%-os vissza nem térítendő támogatás nélkül.
A fentiek miatt a mezőgazdaságot, ha összehasonlítjuk más gazdasági ágakkal, akkor azt láthatjuk, hogy a mezőgazdaság igen jó jövedelmezőségi viszonyokat élvez, nem úgy mint a többi ágazat. Én se nem irigylem, se nem sajnálom a parasztokat, ahogy a bányászokat sem.
ŐRVEZETŐ szerint:
2018-08-28 – 19:45
” A lényeg, hogy a földalapú támogatásokból csaknem teljes egészében meg tudja művelni, be tudja vetni a földet ”
A tisztán látás végett a támogatás nem magyar specifikus , ez minden unios országban van!
petymeg szerint:
2018-08-29 – 18:59
Oké, hogy utálsz, de legalább tőlem idézz mielőtt kritizálsz.
Rosi Nante szerint:
2018-08-29 – 10:47
Azért ez nem úgy van. Téged becsaptak.
A földalapú támogatás cirka 66.500 Ft/ha volt. Abból a pénzből te sem búzát, se semmilyen gabonát nem tudsz termelni.
A búza termelési önköltsége 150.000 ft/ha körül van és ebben se munkagép óradíj-amortizáció, se munkás munkaóradíj nincs benne. Ez jelenleg 3,5-4 tonna búza felvásárlási árával egyezik meg.
Ez évben, sajnos még ez a búzamenyiség sem termett meg mindenhol.
Jobb esetben a földalapú támogatással lett nullszaldós,
de pl. napraforgón 150.000 Ft/ ha veszteséget is össze lehetett idén szedni, amit a 67.500 Ft sem kompenzált.
Gépekre már hosszú évek óta nincs vissza nem térítendő támogatás, az épületfejlesztésre meg javarészt a cimbik viszik el a pénzt.
Sokan dobták be a törülközőt, ami földjük a nagyoknál landol.
Ha visszaszámolod, hogy egy sikeres év után is a befektetésarányosan 10-30% hasznot képes előállítani a növénytermesztés, az a kereskedelmi, szolgáltatói vagy ipari beruházáshoz nem mondhatni túl jónak.
Aki ezt megértette, az elkezdhet írigykedni.
ŐRVEZETŐ szerint:
2018-08-29 – 19:14
Rendben én b@sztam el !
Amúgy nem útállak , csak eszmét cserélünk!
Te csak a gázszerelő féle parasztokat látod,
akik pár ha, vagy pár 10 ha-on gazdálkodnak, azokat már nem.
Hogy tudd, a mezőgazdasági áruk felvásárlási árai évek óta változatlanok, miközben munkabér, üzemanyag, vegyszer,vetőmag, gépek, stb. folyamatosan emelkednek.
A mezőgazdasági támogatást pedig amerika kényszeríti rá Európára, valamint a nyugati gazdák jövedelemigénye.
Támogatás nélkül összeomlana némelyik fajta mezőgazdasági termelési ág.
Persze nagyon függ az aranykorona értéktől, de 10 ha már egy komoly birtok. A csóró parasztok az őstermelők, akik 1/2-1 kat. holdon gazdálkodnak, ami nem tsz ki 1 ha-t.
https://index.hu/gazdasag/2018/08/28/lealmaugyi_attores_egy_feldolgozoval_mar_megegyeztek_a_termelok/
Megjegyzem ipari tanuló koromban – ez ’84 körül volt- 1 hét gyakorlati oktatás helyett irány Nyírmada,- kötelezően,igazolatlan járt érte – és almát szedtünk,a tanárokkal együtt.
Az ellátásról ne beszéljünk.
Én a gimivel voltam almát szedni, valahol Sárospatak környékén. Fa ládákba kellett tenni, egy bizonyos mennyiség felett valami pénz is járt érte. A ládák a SZU-ba mentek.
A rendszerváltással a magyar piacot az EU megszerezte, a magyar hazaárulókkal a jól
működő magyar ipart és a nagyüzemi ( világhírű) mezőgazdaságot a feldolgozó üzemekkel
együtt: SZÉTVERTÉK. Így, 1990 óta a magyar földön -úgy mint a magyar királyság alatt-
csak olcsó nyersanyagokat lehet termelni , ennek van-volt nyugaton piaca. A többi árút
DRÁGÁN megtermelik a védett és jómódú nyugati országok. Akinek van pénze, az megveszi,
akinek nincs: az oldja meg a szegénységét ?! A rendszer neve: kapitalizmus! Még ennyi
szemétség után is sokan ( nagyon sokan) a helyes társadalmi útnak tartják? Ez van !!!
A kapitalista környezet többszereplős, ezért nincs eszmeisége, nem nevezhető kapitalizmusnak a rendszert.
Azok akik a ‘ rendszerváltás ‘ nyílt szereplői voltak, vannak csak marionettbábuk, egy olyan törekvés által mozgatottak, mely a korábbi státuszkó visszaállítására törekszik hazánkban IS, de természetesen a mai kornak megfelelő kapitalista globalizáció szerint.
Így kerültek a korábbi üzemek lebontásra, elkótyavetésre – melyeket a pillanatnyi lehetőséget megragadva néhányan javukra IS fordítottak, jól rosszul, szerencsénkre, vagy szerencsétlenségünkre.
A nemzetközi kapitalista környezet, aztán – kihasználva a korábbi támaszától megfosztott rendszert, a magyar értékeket – erősen rácsapott az elbizonytalanodott gazdaságunkra, és mint mentőangyal bekebelezett minden mézes-mázas csilivili káprázatokkal, melyek oda süllyesztették a magyar közéletet, gazdaságot, ahol manapság van, a süllyesztőbe.
Azokkal a nagy magyarkodásba csomagolt hülyeségekkel, mellyel a regnáló jelenleg butítja a népet, nem várható egy felfelé vezető út, csak a reménykeltés folyamatosan…..
„A szakigazgatásnak minden lehetséges eszközt meg kell ragadnia, ha ezt a fuldokló ágazatot meg akarja menteni. ”
Nem fogja ! Ugyan úgy felszámolja mint a bogyós ágazatot .