„A Nagy Októberi Szocialista Forradalom félelmet és gyűlöletet keltett az egész világ kapitalistáiban, mert megmutatta uralmuk ingatagságát, és tettekkel bizonyította be, hogy a kizsákmányolok hatalmát meg lehet dönteni. A forradalom elvette a külföldi tőkésektől oroszországi gyáraikat, koncesszióikat, tőkebefektetéseiket, és érzékeny csapást mért a New York-i, londoni, párizsi, berlini bankárok és nagyiparosok érdekeire.
Az októberi forradalom a béke jelszavával győzedelmeskedett. Mindkét hadviselő tábor imperialistái attól féltek, hogy Szovjet-Oroszország békeharca és a háborúból való kilépése minden országban erősíteni fogja a békevágyat. A háború ügye, az imperialisták ügye komoly veszélybe került.
A kapitalista országok uralkodó köreit félelemmel töltötte el az októberi forradalomnak a nemzetközi munkásmozgalomra és az elnyomott népek felszabadító harcára gyakorolt erkölcsi hatása is. A szovjet állam, amely már létének puszta tényével is forradalmasította a világot, az egész kizsákmányolt emberiség vonzási központja lett.
Az imperialisták kérlelhetetlen osztálygyűlölettel viseltettek a szovjet állam iránt, létének első percétől kezdve. Ez az ellenségesség a szovjetek köztársaságának belügyeibe való közvetlen beavatkozásban, a katonai intervenció megszervezésében teljesedett ki, aminek a szovjethatalom megdöntése, a burzsoá-földesúri rendszer visszaállítása, Oroszország leigázása és feldarabolása volt a célja.
Az intervenciósok szövetségesekre leltek az oroszországi ellenforradalmárok személyében. Az Oroszországban megdöntött tőkés és földesúri kizsákmányoló osztályok, az ellenforradalmi pártok — a kadetek, a mensevikek, az eszerek, az anarchisták, a burzsoá nacionalisták pártjai — nem voltak hajlandók megadni magukat. A kizsákmányolok ellenállása az osztályharc legélesebb formájában nyilvánult meg: a polgárháborúban. Ez a háború — a szovjethatalom nagy túlerejénél fogva — viszonylag gyorsan véget érhetett volna. De a belső ellenforradalom katonai, politikai és gazdasági támogatást kapott a külföldi imperialistáktól; ezért a polgárháború a végsőkig kiéleződött, elhúzódott, s hatalmas áldozatokat és nélkülözéseket követelt Oroszország népeitől.
A külső és belső szovjetellenes erők velejéig reakciós szövetségbe tömörültek, hogy megakadályozzák — vagy legalábbis feltartóztassák — a történelem előrehaladását. E szövetség résztvevői között nagy nézeteltérések voltak. Az orosz burzsoázia vissza akarta szerezni hatalmát, hogy megvédelmezhesse érdekeit és profitját; a külföldi imperialisták viszont az orosz burzsoázia rovására még jobban meg akarták erősíteni pozícióikat Oroszország gazdasági és politikai életében. Az orosz burzsoázia, mint gyengébb fél, minden engedményre hajlandó volt, és szemérmetlenül áruba bocsátotta az ország területét és természeti kincseit.
A szovjetellenes intervencióban kisebb vagy nagyobb mértékben a tőkés világ összes nagy állama részt vett; ott volt mellettük sok kisebb ország is. Az osztrák—német tömb országai éppúgy fegyvert fogtak a szovjetek köztársasága ellen, mint az antantállamok; csapatokat küldtek Szovjet-Oroszországba, óriási összegeket költöttek az intervencióra, pénzzel, fegyverrel, lőszerrel, felszereléssel segítették az ellenforradalmár fehérgárdistákat.
Az intervenció fő szervezői és résztvevői Anglia, Franciaország, Japán és az Egyesült Államok voltak. Az Egyesült Államok — a tőkés világ leggazdagabb országa, amely a legnagyobb anyagi lehetőségekkel rendelkezett a szovjetellenes erők támogatására —, képmutatóan leplezve valódi, imperialista céljait, a legtevékenyebben részt vett az intervenciósok blokkjában. Amerikai csapatok fegyveres intervenciót folytattak orosz területen — északon és a Távol-Keleten. Amerikai diplomaták, államférfiak és katonai vezetők szovjetellenes összeesküvéseket szőttek, államszövetségeket hoztak létre Szovjet-Oroszország ellen. Miként Lenin írta: „Az amerikai milliárdosok, ezek a modern rabszolgatartók különösen tragikus fejezetet nyitottak a véres imperializmus véres történetében éppen most, amikor beleegyezésüket adták — egyre megy, hogy közvetlenül-e vagy közvetve, nyíltan-e vagy képmutatóan leplezett formában — ahhoz, hogy az angol—japán fenevadak fegyveres hadjáratot indítsanak, amelynek célja az első szocialista köztársaság megfojtása.”
A világ imperialistái egyek voltak abban a törekvésükben, hogy megsemmisítsék a szovjet államot, de minden egyes imperialista államnak megvoltak a maga külön, önző céljai is; mindegyik igyekezett visszaszorítani konkurenseit, igyekezett kedvezőbb pozíciókra szert tenni. Nemcsak a két szemben álló hadviselő tábor — az antant és a központi hatalmak — között voltak kibékíthetetlen imperialista ellentétek, hanem az angol—francia—amerikai—japán tömbön belül is: az Egyesült Államok és Japán, Anglia és Franciaország, az utóbbiak és az Egyesült Államok között stb.”
„Az oroszországi polgárháború (oroszul: Гражданская война в России, Grazsdanszkaja vojna v Rossziji) 1917-től 1922-ig tartó belháborús konfliktus volt Szovjet-Oroszországban (1922. december 30-tól Szovjetunió) a vörösök, a fehérek, illetve az egykori cári Oroszország nemzetiségei között. A belháborút idegen országok – előbb a németek, majd az antant – katonai beavatkozásai kísértek a bolsevizmus megállítására. A polgárháború Európában 1920-ban, Vrangel csapatainak a Krímből való evakuálásával ért véget, míg a Távol-Keleten 1922-ben értek véget a harcok. Mind az első világháború, mind az azt követő konfliktus az Orosz Birodalom és a helyén létrejövő Szovjetunió meggyengüléséhez, függetlenségi mozgalmak sorához és szuverén országok létrehozásához vezetett.” Wikipédia – A bolsevizmus a dolgozó nép demokráciáját valósította meg, ezt akarták megállítani a polgári diktatúra megteremtésével. Nagy áldozatokkal sikerült a bolsevikoknak a bitangokat legyőzni, ezt soha nem felejtik el a nép ellenségei. Csak így sikerülhetett a bolsevikoknak a Szovjet-Oroszországot a Szovjetuniót felépíteni, a dolgozó nép hazáját.
A nyílt imperialista intervenció kezdete és a belső ellenforradalom aktivizálódása
A külső és belső szovjetellenes erők összefogása.
A szovjet köztársaság a frontok gyűrűjében.
„Az antant eleinte burkolt intervenciót folytatott: politikailag és anyagilag támogatta az oroszországi ellenforradalmat, szovjetellenes lázadásokat szervezett. 1918 tavaszára azonban világossá vált, hogy az oroszországi tőkések és földesurak egymagukban nem képesek megbirkózni a győzelmes szocialista forradalommal. Az antant ezért a saját csapatait küldte Szovjet-Oroszország ellen. Amíg az európai háború tartott, és a központi hatalmak tartották kezükben a fekete-tengeri szorosokat, az antant nem tudott Oroszország egész területén nagyobb szabású hadműveleteket indítani. Abban az időben csak északon és a Távol-Keleten, Közép-Ázsiában és a Kaukázusontúl folytatott hadműveleteket.
Az antant intervenciója ténylegesen háborút jelentett Szovjet-Oroszország ellen; az imperialisták ezt a háborút annak a frázisnak a leple alatt folytatták, hogy „segítséget nyújtanak” az orosz népnek Németországgal szemben. Ennek az állításnak az alaptalanságát már az a tény is mutatta, hogy az antanthatalmak Németország kapitulációja után nemcsak folytatták a szovjetellenes háborút, hanem még fokozták is.
1918. március 9-én Murmanszkban partra szállt az első angol fegyveres osztag, amelyet hamarosan nagy amerikai, angol, francia csapatok követtek. Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok képviselői a murmanszki szovjet hazaáruló tagjaival kötött egyezményben arra kötelezték magukat, hogy nem avatkoznak be a terület belügyeibe. A valóságban az intervenciósok erőszakkal feloszlatták a dolgozók szervezeteit, békés lakosokat gyilkoltak halomra. Kemben egy angol—francia katonai osztag szétkergette a helyi szovjetet és agyonlőtte vezetőit.
Augusztus 1-én intervenciós flotta jelent meg Arhangelszk partjainál. Másnap az ellenséges erők partra szálltak a városban; ellenforradalmi puccsot szerveztek, és fehérgárdista bábkormányt hoztak létre, élén egy Csajkovszkij nevű „népi szocialistával”.
A szovjet kormány több jegyzékben erélyesen tiltakozott az intervenció ellen. Az antantkormányok válaszjegyzékeikben képmutatóan azt állították, hogy hadihajóik csak a „német veszély” elhárítása végett horgonyoznak Szovjet-Oroszország északi kikötőiben. Valójában Murmanszk és Arhangelszk vidékén semmiféle német veszély sem volt. Ezt a szövetségesek hivatalos képviselői is elismerték. Az arhangelszki amerikai konzul a következőket tudatta Francisszel, az Egyesült Államok oroszországi nagykövetével: „A cél nem pusztán Arhangelszk megszállása, hanem az oroszországi belső területek felé való előnyomulás is… ”
A Távol-Keleten 1918 áprilisának első napjaiban indult meg az intervenció. Vlagyivosztokban japán, angol, majd később (1918 augusztusában) amerikai csapatok szálltak partra. 1918 második felében csupán az amerikai sereg létszáma 9000 fő volt.
1918. május végén szovjetellenes lázadás tört ki a csehszlovák hadtestben. Ez a hadtest a volt osztrák—magyar hadseregben szolgált csehekből és szlovákokból állott, akik 1914-1917 között estek hadifogságba. A szovjet kormány megengedte nekik, hogy a szibériai vasútvonalon Vlagyivosztokba utazzanak, ahonnan azután tovább mehettek volna Európába. Az antant-imperialisták azonban, T. Masaryk és E. Benes cseh burzsoá vezetők segítségével, ellenforradalmi célokra használták fel a csehszlovák hadtestet. A hadtest parancsnoksága, hitszegően megsértve a szovjet kormánnyal kötött megállapodást, útközben ellenforradalmi lázadást szervezett.
A csehszlovák hadtest mintegy 50 000 jól felfegyverzett katonából állott Sok orosz fehérgárdista is csatlakozott hozzá. Úticéljuk felé tartva, a hadtest alakulatai Penzától egészen Vlagyivosztokig húzódtak szét a szibériai vasútvonal mentén. Mivel itt igen kevés szovjet csapat állomásozott, a vasútvonal egész hosszában elfoglalták a városok nagy részét, és visszaállították a burzsoá rendet.
Az Oroszországban tartózkodó cseh és szlovák hadifoglyok túlnyomó többsége (számuk a hadtest tagjain kívül 150 000 volt) nem támogatta a nemzetközi imperializmus és a csehszlovák reakciósok ellenforradalmi vállalkozását. Sok cseh és szlovák belépett a Vörös Hadseregbe, amelyben csehszlovák alegységek alakultak. Az oroszországi csehszlovák kommunista csoport tagjai leleplezték az imperialisták provokációit, és fáradhatatlan agitációs munkát folytattak a csehszlovák hadtest katonái között. Mégsem sikerült megakadályozniuk, hogy az ellenforradalmi tisztikar — a jobboldali szociáldemokraták támogatásával, szemérmetlen demagógia és csalás segítségével, a nacionalista szenvedélyek felkorbácsolásával – a szovjethatalom elleni harc eszközévé tegye a hadtestet.
Az imperialista beavatkozás kibontakozásával fokozódott az oroszországi belső ellenforradalom tevékenysége is. A csehszlovák hadtesttel együtt a Volga-vidéki, az uráli, a szibériai ellenforradalmi erők is fegyvert fogtak a szovjethatalom ellen. 1918 nyarának végén már nagy területeket tartottak a kezükben: egész Szibériát, az Urál nagy részét, több Volga-menti várost: Szamarát, Szimbirszket, Kazanyt. Szovjet-Turkesztánt elvágták az ország centrumától. Június első felében a csehszlovákok által elfoglalt Szamarában a kadetok, az eszerek és a mensevikek részvételével ellenforradalmi „kormány” alakult, az úgynevezett „Komucs” — az alkotmányozó gyűlés tagjainak bizottsága. Omszkban megalakult a fehérgárdista szibériai „kormány”. A cári hadsereg volt tisztjeiből alakult „önkéntes” hadsereg, amelyet Alekszejev, Kornyilov és Gyenyikin tábornokok vezettek, elfoglalta Észak-Kaukázus nagy részét.
Az antant fegyveres intervenciója a Kaukázusontúl és Közép-Ázsiában is megindult. 1918 augusztusában egy Iránból érkezett angol intervenciós csapat, Dunsterville tábornok parancsnoksága alatt, bevonult Bakuba. Ezzel egyidejűleg más, ugyancsak Iránból érkezett angol csapatok, amelyeket Malleson tábornok vezényelt, elfoglalták a Kaszpi-tenger mellékét.
A császári Németország is esküdt ellensége maradt a szovjet államnak. Megszegve a breszti békeszerződést, megszállta a Krím-félszigetet, csapatokat küldött Észak-Kaukázusba és a Kaukázusontúlra. A doni kozákok lázadása megdöntötte a szovjethatalmat a Don vidékén. Krasznov tábornok, „a nagy hatalmú doni sereg” atamánja, a német imperialisták segítségével nagy sereget szervezett, majd Caricin és Voronyezs ellen vonult.
Németország szövetségese, a szultáni Törökország a Kaukázusontúl indított támadást. 1918 szeptemberében a török csapatok elfoglalták Bakut, és lemészárolták a város sok lakóját.
Ukrajnában, a Baltikumban, Belorussziában, a Krím-félszigeten a német megszállók bábkormányokat hoztak létre a legreakciósabb, nagyobbrészt monarchista elemekből. 1918 áprilisának végén az ukrán Központi Radát új „kormány” váltotta fel az „egész Ukrajna hetmanjává” kikiáltott volt cári tábornok és nagybirtokos, Szkoropadszkij vezetésével. Az ukrán nép kirablása hallatlan méreteket öltött. Szkoropadszkij uralma alatt Ukrajnából kilencmillió púd gabonát és 3,5 millió púd cukrot szállítottak Németországba, a hatalmas mennyiségű egyéb élelmiszerről és nyersanyagféleségről nem is beszélve. 1918 nyarán a németek előkészületeket tettek a litván monarchia megteremtésére. A trónra Wilhelm von Urach német herceget jelölték.
A német imperialisták által megszállt területeken valójában a katonai vezetés gyakorolta a korlátlan hatalmat. A megszállók visszaállították a burzsoá-földesúri rendszert, minden joguktól megfosztották a munkásokat és a parasztokat, szétkergették a szakszervezeteket, a demokratikus társadalmi és kulturális egyesületeket. A börtönöket zsúfolásig megtöltötték azokkal, akik akár a legszerényebb módon is tiltakozni merészeltek a megszállók cselekedetei ellen; a munkások és parasztok ezreit gyilkolták le.
Az antant táborába tartozó intervenciósok szintén kegyetlen megszállási rendszert léptettek életbe az általuk elfoglalt területeken. Az intervenciósok útját a meggyilkolt szovjet hazafiak, a tömegesen lemészárolt békés emberek vére jelezte.
Északon az intervenciósok és a fehérgárdisták uralma idején a terület lakosságának egyhatoda börtönben vagy koncentrációs táborban sínylődött. Murmanszkban, ahol az intervenciósok öt börtönt létesítettek, állandóan legalább ezer embert tartottak fogva. Az intervenciósok Mudjug szigetén és a Kola-félszigeten fekvő Jokanga állomáshelyen koncentrációs tábort állítottak fel, amelyekben a meggyötört és megkínzott szovjet emberek az éhezés és a hideg következtében kínhalállal pusztultak el. Szibériában több mint 80 000 munkást, parasztot és értelmiségit zártak börtönbe, illetve koncentrációs táborba, 40 000 embert pedig agyonlőttek vagy halálra kínoztak.
Lemoshatatlan gyalázat bélyegét sütötték magukra az angol intervenciósok a Kaukázusontúl. A szovjethatalom Bakuban történt megdöntése után az angolok a szocialista forradalom 26 kimagasló alakját („a 26 bakui komisszárt”), a szovjet nép önfeláldozó, bátor fiait — M. Azizbekovot, P. Dzsaparidzét („Aljosát”), J. Zevint, G. Korganovot, I. Maligint Sz. Oszepjant, Sz. Saumjant, I. Fioletovot és másokat — elvitték az angol csapatok által megszállt Kaszpi-tenger melléki területre. Itt, 207 versztnyire Krasznovodszktól, ember nem lakta pusztaságon, 1918. szeptember 20-ára virradó éjjelen a Teeg-Johnes angol százados vezette hóhérok bestiális módon meggyilkolták a kommunizmus hős harcosait.” – Nem felejtünk!
(idézet: – Világtörténet 8. kötet – című könyvből)
SaLa
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Azért ha mind a 140 millió volt cári alattvaló (kivéve a tiszteket, kulákokat és burzsoáziát) a lelkesen bolsevikokkal tartott volna, akkor nem lettek volna ekkora bajban 1-2 millió intervenciós hadsereg miatt.
Ez az egész cikk csak azt támasztja alá, hogy a szovjet bolsevikoknak mennyire élet-halál kérdése volt európa szerte kirobbantani a bolsevik forradalmat és mennyit is köszönhettek a Tanácsköztársaságnak, amit – igaz lehet- hogy az orosz bolsevikok szerveztek meg.
„A történeti diskurzusokban nagy hangsúlyt kapott a Szovjet-Oroszország elleni „keresztes hadjárat”, ugyanakkor a bolsevik kormányzat 1917-től a forradalom exportjára törekedett, Európa-szerte fegyveres és anyagi támogatást nyújtva egyes „vörös” (baloldali szociáldemokrata, szocialista és kommunista) politikai erőknek. … A törökországi kemalista erőknek adott, legalább egymillió rubelnyi támogatás egyszerre szolgálta az antant meggyengítését és a tengerszorosokhoz való hozzáférést.” (Wiki)
A polgárháború 1922-re gyakorlatilag véget ért, de a terror folytatódott. A borzalmak mélységei leginkább az örmény népirtáshoz hasonlatosak. Nincs erre bűnbocsánat, csak ócska magyarázat; az ember elfajulása bizonyára a háború következménye, de a terror megideologizálása szándékos vetemedés. Az elkövetők és dalosaik számára az „eljövendő világ” méri ki a büntetést és a gehenom hoz megtisztulást. Hol kezdődik és hol ér véget az ember? A cél valóban szentesíti az eszközt?
http://oroszvilag.hu/?t1=tortenelem&hid=3180
És arról még nem is volt szó, hogy a szibériai őslakosokkal mit műveltek, és művelnek még a mai napig?
Pontosan ugyanazt, amit az angol hódítók csináltak Amerikában és Ausztráliában. A végeredmény is ugyanaz lett: a legtöbb törzs kihalt, akik meg életben maradtak, már elfelejtették nyelvüket, szokás és hitrendszerüket, legtöbbjük alkoholista roncs…
Érdekes,hogy a fenti hozzászólóknak nem az jön le,hogy ugyanaz volt a helyzet,mint ma,hanem az hogy a legemberségesebb társadalom ,vagy akár nevezzük szerves társadalomnak (kontroll) a megalkotása lehetetlen a mai (és akkori) tudati szinten!
Tehát hagyni kellett volna,hogy Oroszországot továbbra is bent tartsák a háborúban,hagyni kellett volna ,hogy az ország tovább zülljön,és mint SaLa írja,hogy a szocializmus ellenzőinek árulása folytán az Oo. angol,francia,és amerikai felosztás szerint darabolódjon fel!
Mi keresni valójuk volt ott a franciáknak,angoloknak,az USA-nak?
Milyen jogon csonkolták pl. Magyarországot,és milyen szerepe volt a csonkolás elfogadásában Horthynak.Ezt csupán a történelmi analógia miatt mondom,hiszen Oo. esetében is a vesztésre álló,és a hatalomba vissza kapaszkodni akaró burzsoázia hajlamos lett volna kiárusítani Oo.-t hogy legalább morzsák jussanak-maradjanak nekik!
Érdekes kérdés ez,mert Trianont a mai napig nem tudja megemészteni a mai magyar burzsoázia,és fenekedik ,hogy aztán milyen igazságtalan volt az,és Oo. estében körültekintés nélküli,és elvtelen prókátorai a fenti kérdések megfontolása nélkül támadják az akkori történéseket,és furcsa módon olyan párhuzamokat állítanak,
(örményirtás,vagy éppen az észak-amerikai indiánok 150 milliós populációjának a kiirtása ) elítélendő a NOSZF,amik jóval bővebben
megvalósultak,és megvalósulnak a ugyanazoknak a kivitelezésében,mint akkor a Szovjet-Orosz Köztársaság ellen!
És az sem érdekli őket,hogy azért a ma csak tengődő közép-európai ,volt szocialista országok mélyen az alatt a szinvonal alatt élnek,mint amit a SzU szárnyai alatt,és segítségével megteremtettek!
Oroszország felosztásának ,letámadásnak gondolata még ma is él,hiába lett Oo. szintén kapitalista ország,és joggal gondolom,hogy a NOSZF megtörténte akkor cselekvésre késztette a Nyugatot,ma pedig azért folyik ellene a támadás,mert hiába kapitalista ország,a Nyugat egyeduralmát veszélyezteti,és nem enged a zsarolásnak!
stefimrich szerint:
2018-08-29 – 12:54
„mert Trianont a mai napig nem tudja megemészteni a mai magyar burzsoázia”
Elég nagy semmi lehet neked a szíved helyén és a magyar lelked helyett.
Ami biztos, te csak magyar állampolgár lehetsz, de nem magyar, mert különben ilyen marhaság és aljasság nem jutna az eszedbe!
Trianonnal nem a burzsoázia vesztett, hanem főleg a sok egyszerű magyar ember, akiket a megszállók vegzáltak, kínoztak, kifosztottak, legyilkoltak.
De te csak az oroszok miatt sajnálkozol. Miért nem költözöl ki végleg hozzájuk?
stefimrich
„Oroszország felosztásának ,letámadásnak gondolata még ma is él,hiába lett Oo. szintén kapitalista ország,és joggal gondolom,hogy a NOSZF megtörténte akkor cselekvésre késztette a Nyugatot,ma pedig azért folyik ellene a támadás,mert hiába kapitalista ország,a Nyugat egyeduralmát veszélyezteti,és nem enged a zsarolásnak!”
Dehogy 🙂 A nagy (és kisebb) cégek szemében Oroszország (és az USA is) csak egy piac! Viszont egy ország politikai vezetőinek (hogy fenttarthassák a hatalmukat a következő választáson is), mindig táplálni kell egy ellenség képet, amitől megvédik az állampolgáraikat. Az utóbbi 60-80 évben ez a keletnek a nyugat, a nyugatnak a kelet, az oroszoknak az usa, az usának az orosz. A kommunistáknak a kapitalista, a kapitalistáknak a kommunista… a náciknak a zsido…. stb stb stb. (A mű balhékat Te meg úgy szopod, mint, veszélyezteti az egyeduralmát, nem enged a nyugat zsarolásának, ő a jó kapitalista, az USA a rossz kapitalista, mindjárt egymásra támadnak… és valamelyik oldal kapitalista médiája már az ujja köré csavart, pedig ez csak az adott ország saját polgárainak szólt, de a politikai érdeklődéseddel csak Te is bevonódtál az ő játékukba is 🙂
Fasiszta olvasó! !
A pofátlanságod,meg az értetlenséged,és a burzsoáziához való nyalonckodásod az egeket veri!
Hogyan merészeled nekem ezeket leírni,amikor te Oo.felosztását megérted,és amikor az akkori orosz oligarchák,cárevicsek,meg eszerek képesek lettek volna felosztani Oo.- a külföldi hatalmaknak,csak azért,hogy hatalmon maradhassanak,és minden aljasságra képesek voltak,ugyanazt tették,amit Horthy valóra is váltott,beleegyezve abba,hogy megcsonkolják Mo.-t,csak azért,hogy kormányzó lehessen!
A magyar vöröskatonák szembeszálltak a hódító csehekkel,a románokkal,Kratochvill pedig megnyitotta a frontot a románok előtt,később pedig a Gömbös-féle ,a vörös vezérkarban tevékenykedő tisztikar átadta a TK támadási tervét az antatnak,és a románoknak!
Akiket te itt becsmérelsz,azok védték Nagy-Magyarország határait,és szeretett horthyistáid pedig elárulták őket!
Ennyit a te lángoló hazafiságodról!
És hogy legyen miről értekezned,álljon itt Kádár véleménye:
Ezt a helsinki értekezleten is elmondta:
„Ezzel az okmánnyal a status quo helyre lett állítva,de ami helyre lett állítva az egy rabló békeszerződés eredménye volt.”Ez a mondata a trianoni békeszerződésre vonatkozott,és megjegyezte,hogy a határkérdések ezzel nem,záródtak le,ezekről a későbbiekben még beszélni kell!Ebből nem lett semmi,ma pedig még csak ábránd sem lehet,és ezt jól vésd az eszedbe,és nem csak te,hanem mindenki,aki ilyen revíziós baromságon gondolkodik!
Erdélyről pedig az volt a vélemény e Csau idején,hogy Romániában nem csak magyar nem szeretne lenni,de román sem,de ha valaki azt mondaná,hogy foglaljuk vissza Erdély,akkor lőjenek bele legalább kettőt,mert mi lenne,ha erre készülnénk?!Először is,legalább egymillió ember fogna itt fegyvert,de mind elveszne,mert nem csak a románokkal kellene megküzdeni,hanem az összes utódállam nekünk jönne,és a Nyugat is mögéjük állna!
Ráadásul C.2 millió magyar túszt ejtene!Míg nekem szavam lesz,addig Erdélyért magyar vér nem fog folyni!”
Mindezt szóról szóra pontosabban elolvashatod Moldova György Kádár János c.-ű könyvéből,és ha van egy csepp józan eszed(ebben nem hiszek,csak egy szélsőjobbos papagáj vagy,és nem vagy egyedül!) akkor egyet is érthetsz vele.Ennek aktualitása még nagyobb ma,mint Kádár elhangzott véleménye idején!
Annak,hogy én most mit gondolok erről,és fáj-e nekem Trianon,arról pedig nem nyilatkozom,mert megint más a gyilkos,ész nélküli álmodozás,és mások a realitások!
A hülyeségeidtől pedig kímélj meg a jövőben,meg a harcias kiskakas mentalitásodtól is,mert csak annyi a hőzöngésed,nem több!
stefimrich szerint:
2018-08-30 – 18:16
Pofátlan és idegenszívű vagy, a magyarokhoz semmi közöd!
Mert aki olyan bődületes ostobaságokat ír és minden magyar burzsoá , akinek fáj trianon az vagy idióta, vagy magyargyűlölő, avagy mindkettő. te az utóbbi lehetsz.
Oo. egy agresszor feudalista jellegű központi uralmú cári ország volt, ahol a népek jogfosztva éltek az orosz parasztsággal-munkásokkal egyetemben.
A szovjet uralom sem hozott nekik szabadságot, hiszen sok nép az orosz-szovjet elnyomás alatt kultúráját, identitását, nyelvét is elvesztette, sőt némelyikük a kihalás szélére került. És még isteníted ezt az elnyomó szovjet uralmat.
Számtalanszor történelmi idézetekkel kitárgyaltuk, hogy a tanácsköztársaságiak nem Magyarországot védték, hanem gyilkos hatalommániájukat és a szerepük a Szovjet-Oroszország elleni antant invázió megosztása, gyengítése volt.
Amikor vesztésre állt a dolog, a vörös vezetők egy kis rablott ékszerrel felpakolva gyorsan ki Bécsbe, ki Moszkvába szaladt nyúlcipőjében.
Eleve az a utánpótlás hiányától szenvedő 80.00 vörös katona nem vehette fel az angol-francia utánpótlást hátuk mögött tudó 200.000 jól felszerelt román katonával + egy másik 100.00-res cseh hadsereggel, meg a teljes Monarchiát is elfenekelő szerb-horvát hadsereggel.
Miért is nem álltak a Tanácsköztársaság mögé a parasztok, munkások tömegei?
Hiszen 1 évvel korábban még 800.000 magyar katonaveterán tért vissza fegyverzetével az I. világháborúból.
Ja magyar kommunista urak jobban féltették a hatalmukat a veterán igaz magyar bakától, mint a románoktól.
„Kratochvill pedig megnyitotta a frontot a románok előtt”
persze, mert a Székely Hadosztályt szinte teljesen lefegyverezték a kommunista urak és ágyútölteléknek használták őket.
Nem megnyitotta a frontot, hanem fegyver-utánpótlás nélkül mit kellet volna tennie? Kihívni a románokat egy boxmérkőzésre?
Akinek mindez nem fér bele buggyant fejébe, azzal tényleg nincs mit kezdeni.
Ki akarja Erdélyt fegyverrel visszafoglalni te szerencsétlen?
A fajtádon kívül senki sem hangoztat ilyen idióta lázálmokat!
De a határon túl élők jogainak csorbítására és az igazságtalanságra, a korabeli rabló diktátumra miért ne lehetne felhívni a tolvajok és nemzetközi figyelmet és beszélni róla.
Neked nem trianon fáj, hanem a magyarság, mert erről írásaidban számtalanszor hangot adtál!
Admin:
Olvasó! Te egy annyira fanatikusan kommunistagyűlölő vagy, hogy a LEGEGYSZERŰBB TÉNYEKET IS képes vagy figyelmen kívül hagyni. Te csak fújod az Új Tanítást, és utánanézni a dolgoknak nem vagy hajlandó! Ha mást nem, legalább a Wikipediát nézd.
Ha más nem, legalább a honnan indult? – mire jutott? – összevetést csináld meg!
Admin!
Nem minden kommunistát utálok, hanem azokat, akik a szovjeteket a magyar nemzet elébe helyezik és a politikai ideológiát a józan ész elébe.
Egyébként csaknem semmi bajom nem volt a magyar szocializmus utolsó 20 évével, sőt , ha lehetne választani megszavaznám.
De ha gondolod, logikusan megválaszolhatnád, hogy a Tanácsköztársaság megvédésére miért is csak 80.000 embert sikerült kiállítani és nem az egész 8,5 milliós lakosság közel negyede , 2,1 millió fő katonakorú férfilakosságát.
És miért nem jöhetett haza a tanácsköztársaság megvédésére a Szovjet-Oroszországban vörösökkel harcoló 100.000 fő öntudatos magyar katona?
Nem foglalkozok új tanítással, csak az igaz történelemmel, ideológia és hazugság mentesen.
Azért sokat köszönhetek ezen oldalnak, mert azt ezeddig nem tudtam, hogy 100.000 magyar harcolt a szovjet forradalom megvédésében és hogy a 11 fő cári családot legyilkoló vörös közül 7 magyarországi bolsevik volt.
Látod, mindenhonnan tanulok valamit.
Admin:
Szovjet-Oroszország évek hosszú során át háborúzott!
Magyarországon 133 napig tartott ki a tanácsköztársaság, egy Oroszországhoz semmiképp sem hasonlítható területen, KÜLSŐ – BELSŐ ellenséggel!
Hogy miért csak 80 ezer vöröskatona volt? EGY HÁBORÚT VESZTETT ORSZÁG lakossága nem könnyen fogható hadra! Horthynak mennyi idejébe telt hadat szervezni? Pedig ideje volt bőven! Meg KÜLSŐ TÁMOGATOTTSÁGA is!
Hogy mennyi magyar harcolt Oroszországban, meg menyi lőtt a cárékra? – no ezt nem tudom. Olyat orosz oldalakon nem olvastam, hogy magyarok is voltak az osztagban. (Ettől még lehettek. Nem ásom bele magam minden témába!) Engem úgy általában a honnan – hová érdekel. A mikéntet pedig a maga korába és földrajzi közegébe helyezem. Amikor és ahol TALÁN a miénktől (?) eltérő szokások dívtak.
Lehet hogy volt százezer magyar katona akkoriban Oroszországban szerte – széjjel, de azt nem föltételezem, hogy egy alakulatban, egy helyen lettek volna! Ma Donbasszban vannak valamivel többen, mint 300 – an. Három nem tud a negyedikről ezt állíthatom! Pedig csak egy jó Dunántúlynyi területen vannak. Hát még egy AKKORI Oroszországban ha szétszórtan voltak! Arról nem is szólva, hogy lehet hogy nem is hallottak az itthoni esetről. Szóval mindent a helyén kell kezelni.
Admin!
Az igaz, de az oroszoknál is volt külső és belső ellenség is.
A múltkoriban tettek be linkeket a magyar katonák harcairól a szovjet vörös hadseregben,
amit még ha kétkedve is, de be kell látni lehet alapja, mivel a cseh légióról is van tudomásunk, sőt a történelmi szerepükről is Kolcsak kézre kerítésében, kivégzésében.
A cári családot legyilkoló vörös katonákról, köztük a magyar bolsevikokról is részletesen olvashattál, ha akartál volna.
Arról is, hogy rengeteg volt magyar hadifogoly szolgált a Vörös Hadseregben az tény, élükön az un. moszkovitákkal .
Mint ahogy más nemzet orosz hadifoglyai is beálltak a vörösökhöz.
Biztosan nem egyben, de az is biztos, hogy nem egyedileg. És hogy 100.000 fő magyar nem elhanyagolható szám egy a 2,3 milliósra növesztett szovjet vörös seregben, az is tény.
A Tanácsköztársaság 80.000-res haderejéhez meg pláne nem.
„EGY HÁBORÚT VESZTETT ORSZÁG lakossága nem könnyen fogható hadra! ”
nem értek egyet, mert háborút nem vesztett az ország, mivel a tűzszünet idején a Monarchia csapatai mindenhol a határokon kívül álltak.
Hanem szétesett a Monarchia és vezetése a kommunista és felbujtatott nemzetiségek aknamunkájának hatására.
Az is igaz, hogy további harcra alkalmatlanok voltak és a bukás előre látható volt, mint a többi nemzet fásultsága is , az olaszok is csak amerikai és francia-angol segítséggel állították meg Velence előtt a Monarchia kényszeredett hadseregét.
Magyarországra 1918 novemberében javarészt alakulatban, fegyvereiket magukkal hozva tértek vissza a frontvonalról a magyar csapatok maradéka, 800.000 fő..
Ezeknek az embereknek a java a haza és családjuk védelmére ismét fegyverbe hívható lehetett volna 1919-ben, egy elfogadott és megbecsült vezető általi hívó szóra.
Eleve egy jól szervezett államban az általános katonai szolgálat kötelezettsége országra törő ellenséggel szemben nem lehet akarom-nem akarom kérdése.
Hogy miért is nem vonultak be a Tanácsköztársaság zászlaja alá?
És miért is nem sorozták be őket?
Gondolom van elképzelésed róla, még ha nem is szívesen mondod ki.
Ennyit a Tanácsköztársaság elismertségéről és a nagy öntudatosságról.
Gondolom azzal is tisztában vagy,
hogy a magyar Tanácsköztársaságnak egyedül csak a bolsevizmus kiszélesítésével, nemzetközi exportjával lett volna esélye, mint ahogy az eperjesi szlovák tanácsköztársaság kikiáltásával meg is próbálkoztak.
Horthyt most nem illene belekeverned , mert igaz a nagy antant általi elismertsége megvolt és a magyar káoszban pont őt szemelték ki, de mivel főként a kommunisták aknamunkájának következményének tartotta a Monarchia szétroppantását, talán jogosan nem várható tőle el, hogy a kommunistáknak kínálja fel szolgálatait a nemzetközi angol-francia támogatói ellenében.
Ideje és tekintélye igaz volt, de semmi egyebe.
Egy bolsevikok által uralt és csehek-románok által félig megszállt országban ugyan milyen lehetősége volt fegyveres csapatot szervezni?
Eleve a bolsevikok sem néztek barátilag rá.
Nagy nehezen sikerült csak rendet teremtenie a vörösök után visszamaradt káoszban, a kis hadurakat megfékeznie, sőt a románoknak Pestre megüzenni, amennyiben beteszik a lábukat a dél-Dunántúl felé, akkor fegyveres ellenállásra számíthatnak.
No ezt megüzenni és fellépni 30.000 katonával a háta megett a fosztogató 200.000-res román sereg ellen…………..persze ehhez kellett a nyugatiak románokkal szembeni szóbeli támogatása is, mert különben úgy leverik a románok , mint vak a poharat.
No de kérem ezt hívják megfontolt és megtervezett politizálásnak.
Bolsevik uralom esetére a nyugat ráeresztette volna a teljes intervenciós kutyáit Magyarországra, összesen mintegy félmillió fegyverben álló katonát a környező kisantant országokból.
És ha kell, rövid időn belül még több millió saját katonát + gyarmatiakat ereszthetett volna rá a közeli nyugatról a renitens Magyarországra.
Aki ezt akkoriban nem látta át (és ma sem) annak csapnivaló történelmi és stratégiai érzéke volt-van.
Szóval efféle ismeretem van azon időkről, ami ha valamiben hibás, nyugodtan cáfold meg, elgondolkodom az értelmes érveken.
Stefimrich!
A trianoni diktátum igazságtalanságához semmi kétség nem férhet!
A történelemben példa nélküli aljasság volt!
Nem tudom Te hogy vagy ezzel,
de a vérkomcsiknak valószínűleg nem a magyarokért gyűlik könnycsepp a szemük sarkába az efféle dalok hallatán;
https://www.youtube.com/watch?v=SsSoUP-k0nM
https://www.youtube.com/watch?v=BLmKV0YlI5E
És arról még nem is volt szó, hogy a szibériai őslakosokkal mit műveltek, és művelnek még a mai napig?
Pontosan ugyanazt, amit az angol hódítók csináltak Amerikában és Ausztráliában. A végeredmény is ugyanaz lett: a legtöbb törzs kihalt, akik meg életben maradtak, már elfelejtették nyelvüket, szokás és hitrendszerüket, legtöbbjük alkoholista roncs…
Hozzátenném, hogy a hantik-manysik a finnugrászkodásnak köszönhetik, hogy megmaradtak, mert a „magyar nyelvész elvtársak” állandóan hozzájuk utaztak ki, és mégsem lehet így eltüntetni őket egyik napról a másikra… 😀 😀
Meg kellene érteni, hogy Szibériában a világtól elzárva éltek a törzsek, nem voltak kizsákmányolva, és kevés volt közöttük a gyári munkás, mint monszunesőben a hajszárító. Ők nem kívánták a materializmust, meg a marxizmust, meg a nemzetköziséget. Ez az ő világukba nem fért bele. Mit csináltak a jóságos lenin-fiúk velük? Kiirtották őket.
A magyaroknak sem kellett a tanácsköztársaság.
Mit csináltak a magyarokkal?
Lebutították, alkoholistává tették a nemzetet.