A szocialista forradalom továbbfejlődése falun

„A burzsoá-földesúri rendszer teljesen szétzilált közellátási viszonyokat hagyott örökül a szovjethatalomra. 1918 tavaszán és nyarán a városi lakosság élelmiszerellátása még tovább romlott a kulákok szabotázsa következtében. A kulákok jelentős gabonakészletekkel rendelkeztek, de nem voltak hajlandók a megállapított áron eladni azokat az államnak. 1918. április végén a napi kenyérfejadag Pétervárott 50 grammra csökkent; Moszkvában átlagosan 100 gramm kenyeret kaptak a munkások egy napra. Éhezett a szegényparasztság is.

Az éhínséget mindenekelőtt az okozta, hogy az ellenforradalmárok, a gabonakereskedők és a kulákok megszegték az állami gabonamonopóliumot, a termékeknek a lakosság közötti szabályszerű elosztását; arra számítottak, hogy ezzel döntő csapást mérnek a szovjethatalomra. A kenyérért vívott harc ebben az időben a szovjethatalom egyik legfőbb politikai és gazdasági feladata lett: harc a szocializmusért, az ország honvédelmi képességének biztosításáért, a szegény- és a középparasztság tömörítéséért a munkásosztály vezetése alatt.

A helyzet rendkívüli intézkedéseket követelt. A szovjet kormány 1918. május 9-i határozata közellátási diktatúrát léptetett életbe. A Közellátási Népbiztosság (élén A. D. Cjurupa állt) rendkívüli felhatalmazást kapott arra, hogy a falusi burzsoáziától a megállapított áron felvásárolja a gabonát; a népbiztosság hatáskörébe ment át az egész közellátás. Ezzel súlyos csapást mértek a kulákságra, és megkezdték az élelmezési válság felszámolását.1918 közepétől közellátási osztagokat küldtek szét a vidékre. Ezeket az osztagokat Moszkva, Pétervár és más városok élenjáró munkásaiból alakították, jelentős részük kommunista volt. Augusztusban több mint 16 000-en voltak, az év végén pedig már 26 000-en. A közellátási osztagok munkásainak komoly szerepük volt a szegényparasztság tömörítésében, a kuláklázadások leverésében és a gabonarekvirálásokban. Az 1918 nyarán Moszkvába és Pétervárra érkezett gabona jelentős részét a közellátási osztagok kobozták el a kulákok készleteiből.

A közellátási osztagok segítségével a szegényparasztság megerősítette szervezeteit, a szegényparaszti bizottságokat, amelyek az 1918. június 11-i dekrétum alapján alakultak meg. A szegényparaszti bizottságok létrejötte azt jelentette, hogy a falun tovább fejlődik a szocialista forradalom. E bizottságok a proletárdiktatúra támaszpontjai lettek. Számba vették és elosztották a gabonát és a mezőgazdasági szerszámokat, a közellátási osztagokkal együtt elkobozták a kulákok gabonakészleteit, s gondoskodtak a munkáslakta központok és a Vörös Hadsereg élelmezéséről. Tevékenységük eredményeként 50 millió hektárnyi kulákföld került a szegény- és középparasztság kezébe.

Mindez megerősítette a falu szocialista elemeit. 1918 végén (nem teljes adatok szerint) már 1600 kollektív paraszti gazdaság — mezőgazdasági artyel és kommuna — működött az országban. Megalakításukat a szovjet kormány is előmozdította, s az akkori idők lehetőségeihez mérten anyagi segítséget is nyújtott számukra. 1918 júliusában 10 millió rubelt utaltak ki erre a célra, a november 2-i dekrétum pedig egymilliárd rubeles külön pénzalapot létesített a kollektív gazdaságok segítésére.

Jelentősen nőtt a szovhozok száma is. 1918 őszén már több száz szovhoz működött, összesen több mint egymillió gyeszjatyina vetésterülettel. A nagy szovhozok a Földművelésügyi Népbiztosság irányítása alá tartoztak. Ezek közül (1918. októberi adatok szerint) 16 volt az orjoli kormányzóságban, 12 a moszkvaiban, 5 a vlagyimiriben, 3 a szaratoviban stb.

A szegényparaszti bizottságok tevékenyen részt vettek a Vörös Hadsereg kiépítésében is.

A kulturális átalakulás kezdete
A politikai és a gazdasági élet forradalmi átalakítása mellett a szovjethatalom Oroszország kulturális életében is gyökeres változtatásokat hajtott végre. Az országban új, szocialista kultúra volt születőben. A szovjethatalom elérhetővé tette a nép számára az iskolákat, az egyetemeket, a könyvtárakat, a színházakat, a klubokat, a múzeumokat, s megkezdődött az analfabetizmus felszámolása. Lenin azt mondotta, hogy az októberi forradalom eredményeként „a technika minden csodája, a kultúra minden vívmánya a nép közkincsévé válik, és mostantól fogva az emberi elme és géniusz sohasem lesz az erőszak eszközévé, a kizsákmányolás eszközévé.”

A közoktatást demokratizálták. Nagy munkát végzett a Közoktatásügyi Népbiztosság, amelyet a szovjet kulturális élet kimagasló alakja, A. V. Lunacsarszkij vezetett. 1918. október 16-án közzétették „Az egységes munkaiskola szabályzatát”. Egy másik dekrétum, amely a főiskolai felvételt szabályozta, megnyitotta a felsőoktatás kapuit minden jelentkező, elsősorban a munkások és parasztok gyermekei előtt. A középiskolai végzettséggel nem rendelkező munkások és parasztok számára esti iskolákat és egyetemeket szerveztek.

Sokat tett a tömegek politikai neveléséért a Politikai Felvilágosító Intézmények Főigazgatósága, a „Glavpolitproszvet”, amelyet N. K. Krupszkaja irányított.

A történeti emlékek és műalkotások védelméről hozott rendelkezés jóvoltából sikerült nemzeti vagyonként megőrizni olyan nagyszerű történelmi műemlékeket, mint a Téli Palota, a Kreml székesegyházai, a Pétervár környékén levő paloták és sok más. A szovjet kormány számos dekrétumot adott ki a tudományos értékek, így a múzeumok, művészeti gyűjtemények, tudományos szertárak, laboratóriumok, könyvtárak védelméről, a magánszemélyek, társaságok vagy intézmények birtokában levő műtárgyak és régiségek nyilvántartásba vételéről és külföldre történő kiszállításuk tilalmáról. A Tretyakov-képtárat s a Scsukin-féle művészeti galériát, A. I., Morozov, I. Sz. Osztrouhov és mások gyűjteményeit megnyitották a dolgozók előtt. A moszkvai és a pétervári konzervatórium a munkás-paraszt állam kezelésébe került.

A munkás-paraszt kormány nagy gondot fordított a klasszikus irodalmi alkotások, tankönyvek és más könyvek nagy példányszámban való kiadására.

Megvalósították az orosz helyesírás régóta esedékes reformját. A más országokkal egyforma időszámítás bevezetése végett 1918. február 1-én (14-én) a régi (juliánus) naptár helyett az új (Gergely-féle) naptárt léptették érvénybe.

A szovjethatalom a nép szolgálatába állította a tudományt. 1918 februárjában a Legfelsőbb Népgazdasági Tanács mellett szakértői bizottságot állítottak fel, amely a mérnökök, technikusok és a tudósok erőfeszítéseit volt hivatva összefogni és egyesíteni a gazdasági építés feladatainak megoldására. Ugyanezen év tavaszán befejeződtek a Közoktatásügyi Népbiztosságnak az Oroszországi Tudományos Akadémiával folytatott tárgyalásai, amelyeken elhatározták, hogy az akadémia együttműködik a szovjethatalommal az ország termelőerőinek felkutatásában. Azt a feladatot tűzték a Tudományos Akadémia elé, hogy mielőbb állítsa össze „az ipar újjászervezését és Oroszország gazdasági fellendítését célzó tervét.” Júniusban Moszkvában megnyílt a Szocialista Akadémia, amelynek a társadalomtudományok terén kellett megszerveznie a kutatómunkát és a tudományos káderek képzését.

A szovjethatalomnak már ezek az első kulturális és közoktatási intézkedései is nagy jelentőségűek voltak: a kultúrforradalom kezdetét jelentették.”
(idézet: – Világtörténet 8. kötet – című könyvből)

„Az állam politikailag független, nemzetközileg elismert, határokkal körülvett földrajzi egység. A társadalmasulás fejlett formája. Olyan intézményrendszer, amely egy földrajzi terület lakóit politikailag szervezi egységgé. Ennek eszköze a legfőbb hatalom központosított gyakorlása a közigazgatás és az erőszakszervezetek révén. A modern államot a hatalmi ágak szétválasztása jellemzi.
A három hatalmi ág:

• törvényhozó hatalom (Magyarországon: Parlament)
• végrehajtó hatalom (kormány)
• bírói hatalom (bíróságok)” Wikipédia

A polgári demokráciában a proletároknak nincs képviselője a parlamentben. A kormány a kapitalisták érdekében hozott törvényeket hajtja végre. A bírói hatalomnak a parlament által hozott törvény betartása a feladata. A polgári „demokrácia” a kapitalistáknak demokrácia, a proletároknak, pedig diktatúra.

A marxista-leninista államelmélet
„ „… minden forradalom legfőbb kérdése az államhatalom kérdése.” (Lenin) — ezért: az állammal kapcsolatos problémák tisztázottsága alapvető kérdés a munkásosztály szempontjából a hatalom kivívásáért és megszilárdításáért, a szocializmus megvalósításáért folyó harcban.
Mi az állam? Hogyan keletkezett?
1.      Az állam a mindenkori uralkodó-osztály erőszakszervezete. Az államnak (a kizsákmányolok államának) két alapvető feladata van: a kizsákmányolt többség kordában tartása (ez a főfeladata), az állam területének kiterjesztése más állam rovására, vagy megvédése más államok támadásaival szemben.

2.      Az állam az osztályok kialakulásával keletkezett. Az ős-kommunista társadalom felbomlása után szükségessé vált egy külön elnyomó szervezet létrehozása a kialakult uralkodó-osztály hatalmának biztosítására. Az állam az osztályellentétek kibékíthetetlensége eredményeként jött létre.

Az állam osztályjellege. A polgári állam.

1.      Az állam jellegét az határozza meg, hogy melyik osztály birtokolja az államhatalmat. Az állam négy típusát (államtípusok) különböztethetjük meg: rabszolga, hűbéri, polgári és szocialista állam. Az első három típushoz tartozó államok (egy típuson belül is) különbözhetnek egymástól formájukat illetően abban, hogy milyen a felsőbb kormányzati szerveik felépítése (a köztársaságok és monarchiák különböző formái). Abban azonban feltétlenül megegyeznek, hogy egyik vagy másik kizsákmányoló osztály uralmi szervei. A szocialista állam, amelyben a munkásosztály a hatalom birtokosa, minden kizsákmányolást megszüntet.

2.      A polgári állam a burzsoázia állama. Feladata, hogy biztosítsa a tőkés kizsákmányolást, a tőkésosztály uralmát a munkásosztály és a többi dolgozó felett.
A polgári államot a polgárság a hűbéri állam forradalmi megdöntése útján teremtette meg. Formája általában a köztársaság. A burzsoázia a monarchiát is meghagyja, ha a hűbériségnek ezt a maradványát saját céljaira fel tudja használni. (Pl. Anglia.) Bármilyen is legyen azonban a polgári államok formája — a lényegük egy: burzsoá diktatúra.

A polgári demokratikus állam (akár köztársaság, akár monarchia), jellemzői a képviseleti (parlamentáris) rendszer, valamint az úgynevezett „polgári szabadságjogok.” (Törvényelőtti egyenlőség, szólás-, sajtó-, vallás-, gyülekezési stb. szabadság.) A polgári demokrácia e „vívmányai” azonban formálisak, a termelőeszközök tőkés magántulajdona kizárja érvényesülésüket. Közvetve, vagy közvetlenül is az uralkodó osztályt szolgálják és jelentőségük éppen az, hogy leplezik a burzsoázia diktatúráját. (Az „úri” Magyarországon még ezek a formális szabadságjogok is kisebb mértékben voltak meg, mint más tőkés államban.)

Az imperializmus korában a polgári állam már nem az egész polgárság, hanem csak a fináncoligarchia szerve, s csak annyiban képviseli az egész polgárságot, amennyiben a tőkés társadalmi rendet védi a munkásosztállyal szemben. A polgári államot most már egyre inkább a „polgári szabadságjogok” felszámolása jellemzi.

A marxista-leninista tanítás szerint a polgári demokrácia viszonylag kedvező harci terep a munkásosztály számára.”
(idézet: – Marxizmus-leninizmus kérdései – Útmutató – című könyvből)

SaLa

 

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!