Óriási szükség van a kormány mestertervére – Állva hagy minket Európa, ha nem teszünk valamit

Bár 2000 és 2016 között az összes európai feltörekvő ország közelíteni tudott a nyugat-európai fejlettségi szinthez, az egyes felzárkózási pályák között nagy eltérések voltak, Magyarország pedig igencsak a sor végén kullogott – derül ki az Európai Központi Bank konvergenciával foglalkozó elemzéséből. Az EKB tanulmánya sorra veszi azokat a tényezőket, amelyek a gyors és tartós felzárkózáshoz szükségesek, ezek alapján pedig van még mit tenniük a magyar döntéshozóknak, ha a kormányzati célnak megfelelően a 2020-as évek végére érdemben közelebb akarunk kerülni az Európai Unió átlagos életszínvonalához.

Készül a mesterterv!

A magyar gazdaságpolitika az új kormányciklus egyik, ha nem a legfontosabb feladataként a versenyképességi fordulat végrehajtását – vagy legalábbis az ehhez szükséges alapok létrehozását – nevezte meg. A cél, hogy a magyar gazdaság tartósan gyorsabb növekedési pályára álljon, ugyanis csak így érhető el, hogy a következő két évtizedben érdemben meg tudjuk közelíteni a nyugat-európai országok átlagos életszínvonalát. A felzárkózás feltételeinek megteremtéséhez fontos támpontot jelent a Magyar Nemzeti Bank július 10-én közzétett, 180 pontos javaslatcsomagja, amelyet a Nemzeti Versenyképességi Tanács számára készítettek.

2018.07.11 05:45Elkészült a mesterterv, amivel Magyarország megközelíti Ausztriát
A dokumentum hangsúlyozza, hogy a versenyképesség növelését célzó reformok megvalósítása nélkül Magyarország további felzárkózása nem biztosított, ezzel pedig könnyedén a közepes fejlettség csapdájában ragadhatunk.

2018.07.16 10:55Itt az MNB nagy terve, amivel Magyarország elkerülheti a csapdába esést
Az Európai Központi Bank nemrég kiadott egy elemzést, amely a fejlődő európai országok 2000 és 2016 közötti, illetve potenciális jövőbeli felzárkózásával foglalkozik. Az átfogó tanulmány alapvetően három országcsoportot különböztet meg (az ábrákon ezek alapján lehet majd könnyebben eligazodni):

• az időközben euróövezeti taggá vált országokat (az ábrákon Euro area NMS meghatározás tartozik hozzájuk),
• a nem euróövezeti tagokat (Non-euro area NMS – ide tartozik Magyarország is),
• illetve a nyugat-balkáni országokat.

Jelentős felzárkózás történt 2000 és 2016 között, de nagyok az eltérések az országok között

Az EKB elemzése kiindulási pontként megállapítja, hogy az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson számolt (PPP) GDP alapján a fejlődő európai országok a fent említett bő másfél évtizedes időszak alatt közelíteni tudtak a jelenleg 28 tagú Európai Unió átlagos életszínvonalához, azonban az egyes országok esetében jelentős eltérést tapasztalhattunk a reálkonvergencia tekintetében.

Az ábrán látszik, hogy a vizsgált időszakban az EU-ban éves átlagban alig több mint 1%-kal nőtt az egy főre jutó PPP GDP, miközben a balti államok, Románia, Bulgária és Albánia rendre 4% feletti növekedést tudott felmutatni ezen a téren, vagyis ők voltak azok, akik a leggyorsabban zárkóztak fel a nyugathoz. A másik oldalon viszont Szlovénia, Horvátország és Magyarország sokkal visszafogottabb ütemben tudott növekedni, vagyis a konvergencia is jóval lassabb volt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a leggyorsabb konvergenciát produkáló országok életszínvonala az ezredforduló idején jóval a magyar alatt volt (a szlovénról nem is beszélve), ami a béta konvergencia fogalma értelmében magasabb növekedési pályát vetít előre a számukra (az alacsonyabb kiinduló jövedelemi szint persze önmagában nem garancia a gyorsabb felzárkózásra, hiszen abban egyéb, országspecifikus tényezők is szerepet játszanak).

Amellett, hogy a vizsgált országok eltérő felzárkózási pályát futottak be 2000 és 2016 között, még egy fontos megállapítást tesz az elemzés: a válságot megelőzően az országok többségében sokkal gyorsabb volt a felzárkózási folyamat, ami a 2008-at követően érdemben lelassult.

Az ábrán látszik, hogy Szlovákia, Litvánia és főleg Lengyelország ebből a szempontból kilógnak a sorból, hiszen 2008 után is folytatták relatíve gyors felzárkózásukat.

Ezt jól mutatja az EKB a következő ábra is.

Itt látszik csak igazán, milyen durva eltérések vannak az egyes országok fejlettségi szintjei és felzárkózási dinamikái között.

• Litvánia az egyetlen olyan ország, amelyik az EKB számításai szerint – ha tartani tudja 2010 és 2016 közötti növekedését – már 2025 előtt utolérheti az EU-t az egy főre jutó (PPP alapú) GDP tekintetében. Ez egészen elképesztő tempójú felzárkózásra utal, hiszen jelenleg 77% körül állnak.
• Észtország és Szlovákia a 2010 és 2016 közötti növekedését tartva 2030-ra, Lettország és Lengyelország pedig 2035-re érheti el az EU átlagos fejlettségi szintjét.
• Horvátországnak, Szlovéniának és Bulgáriának kéne a legjobban összeszednie magát, hiszen az elmúlt évek gazdasági teljesítménye alapján növekedésük jócskán elmarad attól, ami a gyors felzárkózáshoz szükséges lenne. Igaz, Szlovénia már így is 80% felett áll az EU-s fejlettség átlagában, szóval inkább a horvátoknak és a bolgároknak van ezen a téren házi feladata.
• Magyarország esetében elmondható, hogy a lassabb felzárkózók közé tartozunk, hiszen ahhoz, hogy 2035-re elérhessük az EU átlagos fejlettségét, az egy főre jutó PPP GDP-nek éves átlagban körülbelül 3%-kal kellene nőnie, szemben a 2010 és 2016 közötti 2% körüli dinamikával. Ahhoz, hogy már 2030-ra utolérhessük az EU-t, közel 4%-os éves átlagos egy főre jutó GDP-növekedésre lenne szükség.

Itt érdemes egy pillanatra megállni és összevetni ezt az előrejelzést az MNB javaslatcsomagjában felvázolt pályával. Utóbbiban fő összehasonlítási alapként Ausztria szerepel: a dokumentum azt állítja, hogy amennyiben a reformoknak köszönhetően az éves átlagos GDP-növekedést a következő közel másfél évtizedben 4,4%-ra tudja emelni a kormány, akkor 2030-ra Ausztriához viszonyított relatív fejlettségünk 86%-os lesz, szemben az alappálya esetén becsült 59%-kal. Jelenleg az osztrák fejlettségi szint az EU 128%-a.

Ha azt feltételezzük, hogy ez körülbelül így is marad 2030-ig (néhány százalékpontos csökkenés valószínűsíthető, hiszen alapesetben a többi ország is zárkózik fel az osztrákokhoz), akkor Magyarország 4,4%-os éves GDP-növekedés mellett(a magyar népesség és a munkaképes korú lakosság csökkenése miatt ez kicsivel nagyobb egy főre jutó GDP-bővülést eredményezne) az EU-s átlagfejlettség 110%-ára kellene, hogy kerüljön. Az Európai Központi Bank becslése alapján 4,5% körüli egy főre jutó GDP-növekedéssel valamikor 2027 környékén érhetnénk el az EU-s átlagot. Ebből kiindulva az MNB várakozása kicsit talán optimista, azonban nem tér el érdemben az EKB tanulmányában szereplő megállapítástól.

Utánaszámoltak az EKB szakértői

Szükség van tehát egy receptre, amivel a tartós és gyors felzárkózás megvalósítható. Ehhez az EKB szakértői elvégeztek néhány számítást.

• Első lépésként a szakirodalom alapján kiválasztottak néhány olyan változót, amelyek a gazdasági növekedés szempontjából relevanciával bírnak, mint például a kereskedelmi nyitottság foka, a GDP-arányos beruházási ráta, az egy millió főre jutó szabadalmak száma, a munkaképeskorú lakosság és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, illetve az intézményi rendszer minősége (ehhez a World Bank World Governance Index index nevű mutatóját használták fel, ami többek között a szabályozói környezet minőségéből, a kormányzati hatékonyságból, a korrupcióból és a jogállamiság tényezőkből tevődik össze). A cél az volt, hogy minél több területről merítsenek változókat: legyenek olyan mutatók, amelyek a növekedést a munka (mint termelési tényező) oldaláról ragadják meg, de olyanok is, amelyek a tőkét érintő folyamatokról, illetve a termelékenység alakulásáról árulnak el információt.
• Második lépésként összegyűjtötték az egyes országok fenti változókra vonatkozó adatait 2000 és 2016 között, majd regressziószámítás segítségével meghatározták, hogy az egyes magyarázó változók hogyan befolyásolták a GDP-növekedés, vagyis az eredményváltozó alakulását.
• Összesen öt különböző számítás végeztek, amelyekben változtatták például a vizsgált országok körét (a második modellben kihagyták a nyugat-balkáni országokat), a GDP növekedést kiigazították egy ciklikussági tényezővel, illetve olyan módszertani simításokat végeztek, amelyekkel igyekeztek kizárni a helytelen következtetések levonásának esélyét.

Összességében a különböző számítások megközelítőleg azonos eredményt adtak, vagyis az egyes magyarázó változók hasonló mértékben befolyásolták a GDP alakulását. Az egyes változókhoz tartozó együtthatókat megvizsgálva az EKB szakértői levonták a következtetéseket, hogy mire van szükség egy országnak a sikeres felzárkózáshoz.

Kellenek a beruházások

A közepes fejlettségi csapda a termelékenység növelésével kerülhető el, ami kellő mennyiségű beruházás nélkül nem valósítható meg. A válságot követően a térségi országok konvergenciafolyamatának lassulása részben abból adódott, hogy a beruházási aktivitás érdemben visszaesett. A visszaesés oka, hogy 2008 előtt a jelenleginél jóval nagyobb mennyiségű külföldi tőke áramlott a térségbe, részben ez volt felelős az időszak építőipari fellendüléséért. A válságot követően azonban a túlzott hitelezésre és külföldi tőkére épülő ágazat összeomlott, már nem áramlott annyi tőke az országokba, a GDP-arányos beruházási ráta pedig emiatt érdemben csökkenni kezdett, ami így közelebb került a belföldi megtakarítási rátához.

A történet tanulsága, hogy ugyan szükség van a külföldi tőke beáramlására a beruházások megvalósítása, és így a növekedés támogatása érdekében, amennyiben viszont nem olyan helyre kerül ez a pénz, ami az adott ország hosszú távú növekedési potenciálját emeli, hanem buborékok kialakulását segíti elő, az komolyan hátráltathatja a felzárkózást.

A fentiek alapján nem meglepő, hogy az EKB szakértőinek számítsa szerint ugyan a magasabb beruházási ráta gyorsabb növekedéssel párosult (vagyis pozitív volt a kapcsolat a két tényező között), a beruházási ráta egy százalékpontos emelkedése nem hozott olyan jelentős többlet GDP-növekedést (hiszen például az építőiparba áramló jelentős külföldi tőke miatt felfúvódó ingatlanpiaci buborékoknak később meglett a böjtje és évekre visszavetették a fejlődést).

Legyen hatékonyabb az intézményrendszer, kevesebb a korrupció

Az igazán sikeres országokban a vizsgált időszak alatt jelentős mértékben javult az intézményi keretrendszer minősége, legalábbis a World Bank World Governance Index mutatója (WGI) alapján. A kormányzati hatékonyság növelése, a korrupció csökkenése, a jogállamiság erősödése, illetve a szabályozói környezet minőségének javulása egyaránt pozitívan járult hozzá a konvergenciához.

A következő ábrán látszik, hogy a legsikeresebb felzárkózók, vagyis a balti országok és Szlovákia (kék vonal) érdemben megközelítették az EU-átlagot (zöld vonal) az intézményrendszer minőségét illetően, miközben a nem euróövezeti feltörekvő országok, köztük Magyarország (citromsárga vonal) nem tudott az utóbbi években közelíteni az átlaghoz.

Minél gyorsabban kell a termelékeny ágazatok felé elmozdulni

Az intézményi keretrendszer javulása mellett az is fontos szerepet játszott a konvergenciában, hogy az adott országban milyen gyorsan valósult meg a mezőgazdaságból más, termelékenyebb ágazatok felé történő munkaerő-átcsoportosítás. A magasabb hozzáadott értéket jelentő, termelékenyebb ágazatok irányába való elmozdulás azért is kulcsfontosságú a jövőbeli felzárkózás szempontjából, mivel a régió többnyire kedvezőtlen demográfiai trendje miatt a munkaképes korú lakosság csökkenésével kell számolni, vagyis a kieső munkáskezeket a termelékenység növelésével (illetve, ahol mód van rá, az aktivitási ráta emelésével) kell pótolni.

A következő ábrán látszik, hogy a legtöbb térségi országban már 2000-ben (vagy az 2000-es évek elején) tetőzött a munkaképes korú lakosság aránya az össznépességen belül, a következő másfél évtizedben pedig mindenhol a 15-64 éves korosztály arányának visszaesése várható. Márpedig a konvergenciatényezőket számszerűsítő modell szerint szignifikáns magyarázóerővel bír a munkaképes korú lakosság aránya a GDP-növekedés tekintetében, vagyis a kedvezőtlen demográfiai helyzet a jövőben egyre jobban hátráltathatja a felzárkózást.

Javítani kell a versenyképességet

A tanulmány megállapítja, hogy az igazán sikeres felzárkózók sokat javítottak versenyképességükön a vizsgált időszakban. Ezt az egyes országok világexporton belüli részesedésének alakulásával mérték. Az alapvető logika világos: minél versenyképesebbé vált egy ország, annál nagyobb szeletet tudott kihasítani magának a világkereskedelemből. Ebben a tekintetben lenne hova javulnunk, az EKB elemzése ugyanis kiemeli, hogy miközben Magyarország az egyik legnyitottabb ország a külkereskedelem szempontjából, 2004 és 2016 között nem tudta növelni világexporton belüli részesedését, vagyis nem javult a versenyképességünk.

A fenti ábrán látszik, hogy egyedül Horvátország exportpiaci részesedése esett vissza a vizsgált időszakban, Magyarország mellett pedig Szlovéniáé stagnált. Eközben például Románia több mint megkétszerezte részesedését.

Oktatás, innováció

Korábban már volt róla szó, hogy a termelékenység növelése szükséges ahhoz, hogy a régiós országok ne kerüljenek bele a közepes fejlettségi csapdába, és folytathassák felzárkózásukat a nyugati országokhoz. A térségi demográfiai folyamatok csak ráerősítenek erre a kényszerre. A termelékenység növeléséhez elengedhetetlen a rendelkezésre álló humántőkével való minél hatékonyabb gazdálkodás, amelynek alapja az oktatás fejlesztése. Bár a humántőke fejlettségét nem könnyű számszerűsíteni, az EKB elemzése a 25 év feletti, felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányát veszi alapul. Számításaik szerint statisztikailag szignifikáns jelentősége van a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányának a GDP-növekedésben, vagyis a diplomások magasabb aránya pozitívan járult hozzá a felzárkózási folyamathoz.

Magyarország ebben a tekintetben nem áll rosszul, azonban Litvánia és Lettország (a legsikeresebb felzárkózók) még így is köröket vernek ránk.

Az oktatás mellett a versenyképesség és a termelékenység növelése szempontjából fontos tényező az innováció is. Az EKB szakértői ezzel kapcsolatos számításaikhoz a lakosság arányában benyújtott szabadalmak számának változását vették alapul.

Bár a kapcsolat pozitív volt az innovációs hajlandóság és a GDP-növekedés (ezáltal a konvergencia) között, az nem volt olyan erős, mint az oktatás, a versenyképesség, vagy a munkaképes korú lakosság alakulása esetében. Ennek ellenére nem elhanyagolható tényező.

Csak ne adósodjunk el túlzottan!

A regressziós számítás azt az eredményt adta, hogy a gazdaságban lévő (GDP-hez viszonyított) hitel mennyisége GDP-növekedéshez viszonyított kapcsolata negatív volt, vagyis minél jobban el volt adósodva egy ország, annál lassabb volt a felzárkózási folyamat. Ez azzal hozható összefüggésbe, hogy azon térségi országok, amelyekben a magánszektor a válság előtt jelentős adósságtömeget halmozott fel (ilyen volt Magyarország is), a válságot követően durva kiigazításon mentek keresztül, amely évekre visszavetette fejlődésüket. Fontos hangsúlyozni, hogy itt a meglévő magas hitelállomány volt az, ami negatív hatást gyakorolt a növekedésre, az alacsony eladósodottság melletti hitelezés élénkülés alapvetően pozitívan járult hozzá a konvergenciához.                                                                       (portfolio)

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Bal-Rad komm: Tervek azok vannak. Abban Döbrögisztánt hiányt nem szenved. A gond a tervekkel csupáncsak az, hogy figyelmen kívül hagyják élőhelyünk természetes adottságait. Ami – ugyebár – a mezőgazdálkodásra és JÓ MINŐSÉGŰ ÉLELMISZER ELŐÁLLÍTÁSÁRA predesztinálhatná élőhelyünket.

„…hogy az adott országban milyen gyorsan valósult meg a mezőgazdaságból más, termelékenyebb ágazatok felé történő munkaerő-átcsoportosítás…”

– Ami garanciája ugye a sikernek.

Valószínűleg igaz ez ott, ahol a mezőgazdálkodáshoz a feltételek nem annyira adottak.

Döbrögisztán alkalmazkodik a Gazda által elvárt trendhez. Autóösszeszereldéket a szántóföldekre. Az ekevas kiváló autó alapanyag. Fegyverből már egy időben tudtunk sinálni ekevasat. Most megpróbáljuk fordítva. Az ennivalót meg előállítják a tengerparti országok.

Döbrögisztán ismétli a Rákosi – rendszer hibáját, amikor az a vas és acél országává akarta tenni Magyarországot. Most az összeszereldék országa lettünk/vagyunk! Csak már nem a saját országunkban, hanem tartózkodási helyünkön.

Ám „AKKOR” volt egy kijózanodás, és volt korrekciós lehetőség. Amihez volt olyan szövetségi – szervezeti háttér, amely képes volt INTEGRÁLNI A MAGYAR GAZDASÁGOT. Mert – bármily hihetetlenül is hangzik ez ma már – VOLT MAGYAR GAZDASÁG!

Ma már nincs magyar gazdaság! Csak KIJELÖLT KÉNYSZERPÁLYA!

Ezen a kényszerpályán mozogva akár még közelíthet is Döbrögisztán territórium a jóval előtte haladókhoz!

HA AZOK FÉKEZNEK VAGY MEGÁLLNAK!

Elképzelhető az egyáltalán hogy fékezzenek vagy megálljanak? Hogy minket – lemaradtakat – bevárják?

Dehogy képzelhető el! Ha elképzelhető lenne, akkor semmi értelme nem lett volna a rendszerváltásnak!

Ilyen egyszerű ez!

A többsebességes Európai Unióban MI CSAK ZÚGUNK MEG ERŐLKÖDÜNK! Mert csak zúghatunk meg erőlködhetünk.

Viszont a zúgás és erőlködés „…a konvergenciatényezőket számszerűsítő modell szerint szignifikáns magyarázóerővel bír…”

Egyszerűbben: DÖBRÖGISZTÁN JOBBAN TELJESÍT!

Ha pedig nem firtatja senki, hogy mihez képest? – máris működik a számmisztika. Ez a lényeg!