Az oroszországi forradalom szocialista szakasza 1917

A bolsevik párt kilépése az illegalitásból, és áttérése a nyílt politikai munkára

Mi a polgári „demokrácia” és a népi demokrácia?

A polgári „demokrácia” a kapitalizmust, a kizsákmányolást, élősködést megvalósító gazdasági társadalmi rendszer, a termelőeszközök egy szűk csoportnak, a kapitalistáknak tulajdonában van. A termelés a kapitalisták irányításával működik és célja a profit, amihez a „szabad” dolgozó proletariátust bérrabszolgává kell tennie. A gazdasági és politikai hatalom a tőkésállam vezetésével a kapitalisták monopóliuma. A gazdasági és politikai hatalomban a dolgozó proletárok nem részesülnek, a felsőbbrendű kapitalisták kiszolgálása a feladatuk. A világnézetük alapja az erősebb uralkodj a gyengébben.

A népi demokrácia megvalósul a szocializmusban, ahol gazdasági, politikai, jogi egyenlőség és az élősködést kizáró népuralom van, a kommunista párt vezetésével, világnézeti alapja a marxizmus-leninizmus. A politikai hatalom a kommunista párt vezetésével a dolgozó nép monopóliuma. A proletárdiktatúra a kommunista párt vezetésével a kizsákmányolók és élősködők elnyomására szolgál.

A népi demokrácia és a polgári „demokrácia” egymástól különböző gazdasági társadalmi formában valósul meg. A lényeges eltérés a termelőeszközök tulajdonviszonyában és a működéséhez szükséges politikai hatalom monopóliumában van. Ez akkora különbség, hogy a két társadalmi forma egyidejű működése – a ki kit győz le – miatt állandó harcban áll és csak az egyik marad a hatalomban. A két társadalmi forma küzdelme az egyik győzelme után is tovább tart és a vesztes irányvonalat valamilyen formában és mértékben diktatórikusan elnyomja.

A forradalom szétzúzza a kapitalizmus gazdasági és politikai rendszerét és egy újfajta, a kapitalizmustól gyökeresen eltérő formát valósít meg. A kapitalizmus, amíg fennáll semmilyen formában nem reformálható úgy, hogy a kizsákmányolást az élősködést, a szolgatartást mellőzze, ezt csak a forradalom tudja megszüntetni, a szocialista forradalom útján. A kapitalizmus gazdasági modellje a kizsákmányolás a proletárokat bérrabszolgákká, csőcselékké zülleszti, embertelen társadalom, alapjaiban nem reformálható.

Talán a robotok elterjedésével új helyzet alakul ki, ami hasonlatos lehet a kommunizmushoz vagy a fasizmushoz. Történelem erre majd válaszolni fog. A fasizmus felsőbbrendűsége elpusztítja az emberiséget, egyedül a kommunizmus az egyen rendű emberek világa, az emberré válás emberséges útja.

„A februári forradalom győzelme új stratégiai feladatot állított a bolsevik párt elé. A bolsevizmus stratégiai terve a burzsoá-demokratikus forradalom győzelme előtt a következőképpen foglalható össze: „A cél: megdönteni a cárizmust, teljesen felszámolni a középkori csökevényeket. A forradalom legfőbb ereje: a proletariátus. A legközelebbi tartalék: a parasztság. A főcsapás arra irányul, hogy elszigetelje a liberális-monarchista burzsoáziát, amely azon van, hogy a parasztságot megnyerje és a forradalmat a cárizmussal való megegyezés útján felszámolja. Az erők elosztásának terve: a munkásosztály szövetsége a parasztsággal”.

A forradalom második, szocialista szakaszában, amely1917 márciusától 1917 októberéig tartott, a bolsevik párt stratégiai terve a következő volt: „A cél: megdönteni az imperializmust Oroszországban és kijutni az imperialista háborúból. A forradalom legfőbb ereje: a proletariátus. A legközelebbi tartalék: a szegényparasztság. A szomszédos országok proletariátusa — valószínű tartalék. Az elhúzódó háború és az imperializmus válsága — kedvező mozzanat. A főcsapás arra irányul, hogy elszigetelje a kispolgári demokráciát (mensevikeket, eszereket), amely azon van, hogy a dolgozó parasztság tömegeit megnyerje és a forradalomnak az imperializmussal való megegyezés útján véget vessen. Az erők elosztásának terve: a proletariátus szövetsége a szegényparasztsággal”.

A februári forradalom után a bolsevik párt szervezetei kiléptek az illegalitásból, és nyílt politikai és szervezőmunkába kezdtek. Pártunknak akkor 40—50 000 tagja volt. Ez nem volt sok. De ezek harcban megedzett káderek voltak, olyanok, akik a cári rendszer kegyetlen viszonyai között kijárták a forradalmi harc iskoláját. A pártbizottságokat a demokratikus centralizmus alapján átszervezték, valamennyi pártszervezetben megvalósult a választás elve. Gyors fejlődésnek indult a pártsajtó.

Vlagyimir Iljics Lenin ekkor még emigrációban volt Svájcban. A bolsevik párt nagy vezére azonban figyelemmel kísérte a forradalom minden lépését. A „Levelek a távolból” című nevezetes írásaiban rendkívül világosan és pontosan meghatározta a forradalmi események jellegét és megmutatta fejlődésük nagyszerű távlatait.

Lenin a „Levelek a távolból” cím alatt írott első levelében (március 7.) kitűzte a forradalom első szakaszáról a második szakaszra való átmenet feladatát. „Munkások, a cárizmus elleni polgárháborúban a proletárhősiességnek, a népi hősiességnek csodáit műveltétek, most csodákat kell művelnetek a proletariátus és az egész nép megszervezése terén, hogy előkészítsétek győzelmeteket a forradalom második szakaszában”.

A bolsevik párt a lenini útmutatások alapján cselekedett.

A nép leplezett ellenségei, mint Kamenyev, Rikov, Bubnov stb., ellentétes nézeteket vallottak. Arra a félmensevik álláspontra helyezkedtek, hogy az Ideiglenes Kormány és a honvédők politikáját feltételesen támogatni kell. A megalkuvóknak ez a kis csoportja nem talált támogatásra a bolsevikok körében, s nézeteiket a párt nyomban erélyesen elítélte. A bolsevik párt Központi Bizottságának Oroszországi Irodája, amelyet Molotov elvtárs vezetett, megalkuvást nem ismerő álláspontra helyezkedett az opportunistákkal, valamint a minden rendű és rangú békülékenyekkel szemben.

Molotov elvtárs, mint a pétervári bolsevik szervezet képviselője, bekerült a Petrográdi Szovjet Végrehajtó Bizottságába, ahol élére állt a mensevikek és az eszerek elleni harcnak. A mensevikek és az eszerek azt tartották, hogy a forradalom már befejeződött és most az a feladat, hogy ezt lezárják és áttérjenek a „normális”, alkotmányos élet vágányára a burzsoáziával együtt.

Molotov elvtárs kezdeményezésére megalakították a Szovjet katonai szekcióját, amely a munkásszekcióval együtt az egységes Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjét alkotta.

A Központi Bizottság Irodája március 4-én (17-én) Molotov elvtárs javaslatára határozatot hozott a taktikai feladatokról. A határozat a petrográdi szervezet és a Petrográdi Bizottság egyes tagjai közötti ingadozás ellensúlyozására a leghatározottabban kimondta, hogy a bolsevikok semmi körülmények között sem fogják támogatni a földesúri-burzsoá Ideiglenes Kormányt és nem lesznek bizalommal iránta. A Központi Bizottság Irodája által elfogadott határozatban ez áll: „A jelenlegi Ideiglenes Kormány lényegében ellenforradalmi, mert a nagyburzsoázia és a nemesség képviselőiből áll, ezért vele semmiféle megegyezés nem lehetséges. A forradalmi demokrácia feladata demokratikus jellegű Ideiglenes Forradalmi Kormány (a munkásság és a parasztság diktatúrája) létrehozása”.

A februári forradalom győzelme utáni első napokban Molotov irányításával újból megjelent a Pravda, a bolsevik párt Központi Bizottságának lapja. A Pravda első számában, amely március 5-én jelent meg, közzétették a bolsevik párt Központi Bizottságának a cári önkényuralom bukása alkalmából 1917. február 26-án kiadott „Oroszország polgáraihoz” című kiáltványát.

A Pravda a „Megdőlt a régi rendszer” című szerkesztőségi cikkében éberségre hívta fel a forradalmi proletariátust és a forradalmi hadsereget, figyelmeztetett arra, hogy a reakció elrejtőzött erői megkísérlik az ellenforradalom megszervezését.

A cikk kitűzte a fő feladatot: „ … Ideiglenes Forradalmi Kormányt kell alakítani, amelynek elő kell készítenie a demokratikus köztársasági rend bevezetését…

Az Ideiglenes Forradalmi Kormánynak haladéktalanul fel kell vennie a kapcsolatot a hadviselő országok népeivel, hogy véget vessenek annak a vérfürdőnek, amelybe az elnyomó osztályok kényszerítették a népeket”.

A bolsevikok, a mensevikek ellenére, akik akadályozták a proletár tömegszervezetek fejlődését, az önkényuralom megdöntése után azonnal megkezdték a munkásosztály régi szervezeteinek felélesztését és újak alakítását. Március 7-én (20-án) a Pravdá-ban a Pétervári Bizottság következő felhívása jelent meg: „A Pétervári Bizottság felhívja az elvtársakat, hogy önhatalmúlag haladéktalanul szervezzék meg a szakszervezeteket”.

Röviddel ezután a Pravdá-ban megjelentek a szervező bizottságok közleményei a kohászok, famegmunkálók, csizmadiák és cipészek, szövőmunkások stb. szakszervezeteinek megalakulásáról, amelyekben meghívták a munkásokat a szakszervezet alakuló gyűlésére. A bolsevikok kezdeményezésére és az ő vezetésükkel helyreállították a munkások társadalombiztosítási szerveit, ezenkívül számos gazdasági és kulturális szervezetet létesítettek: munkásklubokat, szövetkezeteket stb.

Sok vállalatnál önhatalmúlag bevezették a nyolcórás munkanapot. A kezdeményező ezen a téren a bolsevikok petrográdi szervezetének Viborg Kerületi Bizottsága volt.

A bolsevikok felvilágosító és szervezőmunkája különösen attól az időtől kezdve bontakozott ki és mélyült el, amikor 1917. március 12-én Sztálin elvtárs megérkezett Petrográdra.

Sztálin elvtárs a februári forradalom idején a távoli Turuhanszkban volt száműzetésben, Acsinszk városban. Sztálin elvtárs mihelyt hírt kapott a forradalomról, útnak indult Petrográdra. Útközben üdvözlő táviratot küldött Leninnek Svájcba.

Sztálin elvtárs megérkeztével megtartották a párt Központi Bizottsága Irodájának kibővített ülését, amelyen megvitatták az ország bolsevik pártszervezetei vezetésének kérdését, továbbá a Pravda kérdését is. A Központi Bizottság Sztálin elvtársat bízta meg a Pravda irányításával. Ebben az időben a bolsevikok Pétervári és Központi Bizottságának minden tevékenységét Sztálin elvtárs irányította, Molotov elvtárssal együtt. Sztálin elvtárs a Pravdá-ban megjelent első cikkeiben a forradalom valamennyi fontos kérdésében elvi útmutatásokat ad a bolsevikoknak, s egybekovácsolja a pártot a burzsoá-demokratikus forradalomnak szocialista forradalomba való átnövéséért folytatandó harcra.

Március 14-én a Pravda közölte Sztálin elvtársnak „A Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjeiről” írott cikkét. Sztálin elvtárs ebben a cikkében hangsúlyozta, hogy a forradalom továbbfejlesztése érdekében a munkások és a katonaköpenybe öltözött parasztok szövetségét „tudatossá és maradandóvá, tartóssá és szilárddá kell tenni, olyan szilárddá, hogy ellen tudjon állni az ellenforradalom provokációs kirohanásainak …

Ennek a szövetségnek a szervei a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjei”.

Ebből következik, írta Sztálin elvtárs, a párt legfőbb feladata:

„Megszilárdítani ezeket a Szovjeteket, megalakítani őket mindenütt, összekapcsolni őket egymással, élükön a Munkás- és Katonaküldöttek Központi Szovjetjével, mint a nép forradalmi hatalmának szervével.. .”

Sztálin elvtárs a munkásokhoz, parasztokhoz és a katonákhoz fordulva felhívta őket:

„Egyesüljetek mindenütt a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjeiben, az oroszországi forradalmi erők szövetségének és hatalmának szerveiben!

Ez a záloga annak, hogy a régi Oroszország sötét erőit teljesen legyőzzük”.

Sztálin elvtárs „A háborúról” című cikkében, amely március 16-án jelent meg a Pravdában, pontosan jellemezte a folyamatban levő háborút, s megállapította, hogy az imperialista, igazságtalan rabló háború. Hangsúlyozta, hogy a háború jellegén mit sem változtatott az, hogy a cári önkényuralom hatalmát (felváltotta a burzsoá-földesúri kormány hatalma. Ugyanis ennek a kormánynak az a szándéka, hogy a háborút a „végső győzelemig” folytatja. Ez pedig nem más, mint a cári önkényuralom politikájának a folytatása: más népek imperialista leigázására és kirablására irányuló politika — bármennyire is leplezik valódi szándékukat a „Veszélyben a szabadság!” hamis jelszavának ordítozásával.

Március 18-án jelenít meg a Pravdá-ban Sztálin elvtársnak „Az orosz forradalom győzelmének feltételeiről” írott cikke. Ebben a cikkében Sztálin elvtárs a forradalom győzelmének a következő alapvető feltételeire mutatott rá: szükség van az egész oroszországi demokrácia forradalmi harcának összoroszországi szervére, a Munkás-, Katona- és Parasztküldöttek összoroszországi Szovjetjére, amely a kellő pillanatban a nép forradalmi harci szervéből a munkások forradalmi hatalmi szervévé válik, szükség van a forradalmi mozgalom központjaival szerves kapcsolatban álló felfegyverzett munkások hadseregére, amely megóvja a forradalmat az ellenforradalomtól.

Sztálin és Molotov a párt többségével együtt az imperialista Ideiglenes Kormánnyal szembeni bizalmatlanság politikája mellett szálltak síkra, szembefordultak a mensevik-eszer „honvédők” politikájával és az Ideiglenes Kormány feltételes támogatásának félmensevik álláspontjával, amelyet Kamenyev és a többi opportunista képviselt. A bolsevikok aktív harcot hirdettek a békéért, az imperialista háború ellen.

A bolsevikok kizárták soraikból Szevrjuk és Vojtymszkij opportunista csoportját, amely a Szovjetek márciusi tanácskozásán a mensevikekkel együtt szavazott.

A bolsevikok a harc új viszonyai között új irányvételt jelöltek meg.

Sztálin a bolsevik párt új irányvételének időszakáról azt írta:

„Ennek az időszaknak jellemző vonása az a tény, hogy egymás mellett, együtt, egy időben fennáll a burzsoázia diktatúrája és a proletariátus és parasztság diktatúrája, s az utóbbi bízik az elsőben, hisz annak béke-törekvéseiben, önként átadja a hatalmat a burzsoáziának és ilyképpen annak függvényévé válik. Komoly összeütközések a két diktatúra között még nincsenek. Van viszont «összekötő bizottság».

Ez óriási fordulat volt Oroszország történetében és példátlan fordulat volt pártunk történetében. A kormány közvetlen megdöntésének régi, forradalom előtti platformja világos és határozott volt, de már nem felelt meg a harc új feltételeinek. Most már nem lehetett közvetlenül a kormány megdöntését célul kitűzni, mert a kormány kapcsolatban volt a Szovjetekkel, amelyek a «honvédők» befolyása alatt állottak, és a pártnak erejét meghaladó háborút kellett volna viselnie mind a kormány, mind a Szovjetek ellen. De nem lehetett folytatni az Ideiglenes Kormány támogatásának politikáját sem, mert az Ideiglenes Kormány az imperializmus kormánya volt. A pártnak a harc új feltételei között új irányt kellett vennie”.

Ezt az új irányt Lenin adta meg a pártnak híres Áprilisi Téziseiben.

(idézet: – A bolsevik párt a Nagy Októberi Szocialista forradalom győzelmének szervezője – című könyvből)

SaLa

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!