Véget ér a magyar csoda, ha nem csinál valamit sürgősen a qrmány

A közép- és kelet-európai országok óriási hasznot húztak az elmúlt évtizedekben a nyugat-európai országokkal való egyre szorosabb gazdasági integrációból, azonban az a növekedési modell, aminek ez a nagy felzárkózás volt köszönhető, a jövőben nem lesz tartható – foglalja össze a jelenlegi helyzetet az Economist elemzése. A régiós országok nyugati vállalatoktól (és ezen keresztül az exporttól), valamint az EU-s forrásoktól való függősége kiszolgáltatottá tette őket, ezért mihamarabb szükség van egy új növekedési modellre való átállásra, ami az összeszerelő-műhely és back office státuszából az innovatívabb, magasabb hozzáadott értéket képviselő ágazatok felé mozdítaná el a térségi államokat. A három kulcsszó az innováció, az oktatás és a diverzifikáció.

Sok ország, ugyanaz a recept

Az Economist cikke azzal kezdődik, hogy párhuzamot von a közép- és kelet-európai országok elmúlt bő két és fél évtizede produkált gazdasági fejlődésében, amelyben kulcsfontosságú szerepet játszottak a nyugat-európai nagyvállalatok, elsősorban az autóipari cégek. A fejlődési recept leegyszerűsítve három lépésből állt:

• A külföldi nagyvállalatok rengeteg tőkét hoztak be az országba, amiből helyi gyártóüzemeket hoztak létre. Az autóipari óriásokkal együtt megjelentek a nagy autóipari beszállítók is.
• Az olcsó munkaerő felhasználásával előállított termékeket a nyugati országokban értékesítették, így a keleti országok erősen függővé váltak az exportkereslettől.
• A szóban forgó nagyvállalatok jelentős támogatást kaptak a helyi kormányoktól, akár infrastrukturális fejlesztési projektek (a kormány modern úthálózatot húzott fel a leendő gyár közelében, hogy az hatékonyan be tudjon kapcsolódni az európai gazdaság vérkeringésébe), akár adókedvezmények formájában. Ebben sokat segítettek az EU-s pénzek is, hiszen a kohéziós pénzek egy része az infrastruktúra fejlesztésére ment el, ami a nyugati nagyvállalatoknak is kapóra jött.

Eddig sikeresnek bizonyult a recept

A külföldi tőke által vezérelt gazdaságfejlesztési modell a ’90-es évektől kezdve mostanáig sikeres volt, hiszen a közép- és kelet-európai gazdaságok jelentős életszínvonal-javulást tapasztalhattak ezen időszak alatt.

Klikk a képre!

Az egyes országok között ugyanakkor jelentős eltérések voltak: a Balti országok és Szlovákia kiemelkednek a mezőnyből, míg Magyarország összességében a gyengébben teljesítő országok közé tartozik, hiszen a ’90-es évek közepén régiós társaink nagy részét magunk mögött tudtuk, azóta viszont többen is megelőztek minket.

Ez az összesített képen azonban nem változtat: a régiós országok érdemben közelebb kerültek a nyugati országok életszínvonalához. Ráadásul egyelőre úgy tűnik, hogy rövid távon kitart ez a lendület.

Az IMF várakozásai szerint idén átlagosan 4%-kal növekedhet a közép- és kelet-európai országok GDP-je, ami kétszerese annak, amit a kontinens nyugati felétől vár a szervezet. Ráadásul a jelenlegi növekedési ciklus szerkezetében sokkal fenntarthatóbb, mint ami a 2007-2008-as válságot megelőzte, amikor csúnya vége lett az olcsó devizahitelek (elsősorban svájci frank) által fűtött, fogyasztásbővülésen keresztüli növekedésnek. Bár most is a lakossági fogyasztás adja a növekedés oroszlánrészét, a háttérben a növekvő bérek állnak, nem pedig a rohamos eladósodás.

Az építőipari cégeknek is nagyon jól megy most, hogy a szektor átlagosan kétszer olyan gyorsan növekszik, mint a GDP, nyilatkozta az Economist-nak Thomas Birtel, a Strabag építőipari nagyvállalat vezére.

Az építőipar mellett a szolgáltatói szektor is kiveszi a részét a jelenlegi bővülésből, legalábbis sokkal inkább, mint a válság előtti időszak alatt. A nyugati bankok és pénzügyi szolgáltató cégek előszeretettel helyezik ki támogató, back office tevékenységüket keletre. Sőt, az utóbbi időben egyre több alaptevékenységhez kapcsolódó (front office) pozíció is nyílik ezekben az országokban, igaz, az elemzés itt elsősorban Lengyelországot emeli ki, ahol olyan óriások, mint a JP Morgan, a Goldman Sachs, vagy a McKinsey is egyre szívesebben kínálnak ilyen álláslehetőségeket.

Minden csoda három napig tart

Bár a jelenlegi növekedés sokkal kiegyensúlyozottabb szerkezetben zajlik, mint a válság előtt, ráadásul a rövid távú kilátások is biztatók, van azért miért aggódni. A cikk három tényezőt sorol fel:

• a helyi kkv-k gyenge innovációs képességét,
• a kedvezőtlen demográfiai kilátásokat,
• illetve a külföldi (elsősorban német) gazdasági szereplőktől való túlzott függőséget.

Az első problémát jól mutatja, hogy általában nagyon kevés helyi vállalat tud bekapcsolódni a nagy nyugati cégek ellátásláncába.

– fogalmaz Richard Grievson, a WIIW osztrák agytröszt szakértője, aki arra figyelmeztet, hogy ugyan a nyugati cégek által behozott tőke eddig nagyban hozzájárult a régió növekedéséhez, ez a jövőben kevés lesz a további fejlődés biztosításához.

Az érintett országoknak többet kellene kutatás és fejlesztésre és oktatásra fordítania, emellett a vállalatok működését megkönnyítő reformokra, szerkezeti reformokra lenne szükség a termelékenység növelése érdekében, ami elengedhetetlen feltétele a nyugati országokhoz való felzárkózásnak.

Ez alapvetően egy hosszabb távú probléma, aminél van egy sokkal égetőbb, rövid távú kérdés: az egyre nagyobb méreteket öltő munkaerőhiány, ami elsősorban a szakképzett munkavállalókat érinti.

Klikk a képre!

A hiány az egész régiót érinti, nem csak Magyarországot, igaz, nálunk a legrosszabb a helyzet. Már most is rengeteg munkavállaló hiányzik a gazdaságból, a szűkülő munkaerő-kínálat pedig lefelé húzza az ország növekedési potenciálját. A jövőben ráadásul csak rontani fog a helyzeten az elöregedő társadalom és a fogyó népesség miatt csökkenő foglalkoztatottság.

A termelékenyebb, magasabb hozzáadott értékű tevékenységek felé történő elmozdulás segíthetne az elöregedő társadalom problémájának orvoslásában, hiszen így hosszú távon is tarthatóvá válna az a bérnövekedés (a vállalati profitok erodálása nélkül), ami a növekvő idős populációs eltartásához szükséges. Ehhez azonban a szakképzés fejlesztésére és hatékonyabb oktatásra lesz szükség, hiszen csak így valósítható meg az a cél, hogy a régiós országok feljebb lépjenek a globális ellátási láncon belül, kitörve ezzel a közepes jövedelmi csapdából.

A régiós országok gazdaságainak diverzifikálása két okból is fontos lenne. Egyrészt a túlzott exportfüggőség fokozottan kiteszi őket a világgazdaság ciklikus ingadozásának, aminek most, Donald Trump kereskedelmi háborús fenyegetései között különösen nagy jelentősége van. A másik ok, hogy a következő EU-s forrásciklusban a keleti országok lesznek az új forrásallokáció nagy vesztesei, a visszaeső támogatásból fakadó negatív gazdasági hatást pedig mással kell majd ellensúlyozni.

(portfolio)

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Bal-Rad komm: Bizony ez a fenti cikk egy hatalmas beismerés! Egy közel 45 éves korszak – a szocializmus – valamennyi eredményének a szétlopását és szétverését írja meg.

A SZERVEZETT JÖVŐTLENÍTÉS TÖRTÉNETÉT!

Némiképp föl van vázolva a „miként tarthatnánk a pozíciónkat?” kérdésre a LEHETSÉGES válasz – oktatás, szakképzés fejlesztése – ám az hosszú idő, és rengeteg pénz! Egyik sincs! Ráadásul senkinek fogalma sincs, hogy mit is kéne tanítani, hiszen a várható (?) technikai változásokról, azok hatásairól „lövése sincs” a vajdasági polythykay elythnek, és álellenzékének. Van viszont – hiszen NEKIK KELL HOGY LEGYEN – az összeszereldék tulajdonosainak. Ezen elképzeléseiket viszont számukra érthető okokból NEM OSZTJÁK MEG a gyarmat Igazgató Tanácsával. Amely IG nem is firtatja a dolgokat.

MINDENKI TISZTÁBAN VAN VELE: VAJDASÁGBÓL CSAK A TERÜLET KELL, és az ipari robotokhoz az anyagot odahordó biorobotokra. A legegyszerűbb tevékenységre pedig BÁRKI ALKALMAS, amíg erős és egészséges. TUDÁSRA NINCS SZÜKSÉG!

Így aztán a júdáspénzekre sem! Infratruktúra megvan, az összeszereldék meg a megtermelt profitjukból majd beruháznak az új technikába.

Az IG CSAK A SZÜKSÉGES ENERGIÁT KELL HOGY BIZTOSÍTSA, ÉS A RENDET-FEGYELMET! Erre föl is van készülve! A globális ellátólánc helyi erősségeként.

Lehetne a várható fejlődésnek nyertese egy ÚJ, VALÓDI MAGYARORSZÁG?

Lehetne! VALAMIKOR! Egy más társadalomszerkezetben – SZOCIALIZMUS! – és más sövetségesi-ársulási formációban. Hosszú, kínkeserves, kitartó munka eredményeként!

Azon pedig már történelmietlen dolog vitatkozni, hogy mi lett volna, ha…

Ha nem jön Gorbacsov az átépítési ötletével. Methogy a „Peresztrojka” az átépítést jelent.

A gyakorlatban viszont rombolást, pusztítást eredményezett.

ITT EGÉSZ KONKRÉTAN DÖBRÖGISZTÁNT EREDMÉNYEZETT!

A magyarság történelmének legnagyobb mértékű katasztrófáját. Békeidőben, komolyabb természeti csapásoktól mentes 29 év alatt!

Úgyhogy nem maradt más, mint: