DÖBRÖGISZTÁN KÜLFÖLDI TULAJDONBAN VAN – A SZTÁRKÖZGAZDÁSZ KIMONDJA AZ IGAZSÁGOT
A sztárközgazdász kiszámolta, hogy több profit megy ki Magyarországról nyugatra, mint amennyi uniós támogatás visszajön – Thomas Piketty a Makronómnak.
Nem igaz, hogy Magyarország óriási adományokat kap az uniótól támogatások formájában. A francia professzor, Thomas Piketty most kiszámolta, hogy hazánk vált az egyik leginkább külföldi tulajdonú gazdasággá a kilencvenes évek óta. Ez az oka annak, hogy Magyarországról sokkal több profit megy külföldre, mint bármely más közép-európai országból, és annál is több, mint amennyit az ország uniós támogatásként visszakap. A sztárközgazdász a Makronómnak nyilatkozott.
Bukott éltanuló, avagy Magyarország eladó
Egy pszichológiai kutatás szerint nem azok a diákok viszik a legtöbbre, akik jeles bizonyítvánnyal rendelkeznek, mert ők kevésbé tudnak fontossági sorrendet felállítani az életben. Magyarország sem tudott: éltanulónak számított a privatizáció során a közép-európai országok között és a lecke minden részét kritika, koncepció és hosszú távú karriertervek nélkül magolta be.
A külföldi tudás és technológia megtermékenyíti a szabad piacokat, a frigyből pedig innovációk és jólét születik a szocialista magyar ugaron – ismételgették a leckét a szocializmust elég jól, de a kapitalizmust még kevésbé ismerő közgazdászok.
Bár a nagymértékben központosított kelet-ázsiai országok piacnyitása csak fontolva haladt, a közép-európai országokban azonban mintegy öt év alatt privatizálták az állam piaci vagyonának több, mint ötven százalékát általában jóval a könyv szerinti érték alatt.
Ennek oka, hogy a döntéshozók – különösen hazánkban – általános csodaszerként, túlzott elvárásokkal tekintettek a privatizációra. Ez a kor szabadpiac-párti ideológiájának való megfelelési kényszerrel társulva a stratégiai szemlélet, a vízió és a szakértői kapacitások hiányával együtt oda vezetett, hogy a kritikus infrastruktúra külföldi befektetők kezébe került,
a stratégiai befektetők leépítették a több évtizedes tudástőkét felhalmozó vállalatokat, a magyar cégek pedig elvesztették piacaikat
– írja György László Egyensúlyteremtés című könyvében.
Olyan országokban, amelyek határozott célokkal rendelkeztek, például meg kívánták védeni a munkahelyeket és állami tulajdonban igyekeztek tartani a stratégiai fontosságúnak tartott cégeket, a privatizáció sokkal mérsékeltebben haladt, sőt Lengyelországban meg is akadt, mert a kormányzat a neoliberális politikát követő magyar kormánnyal ellentétben szociális szempontokat is figyelembe vett és ebben a szakszervezetek támogatását is élvezte.
A külföldi tőke térségbeli térnyerését Thomas Piketty új cikke is megerősíti, mely szerint a nyugati befektetők fokozatosan megszerezték a posztszocialista gazdaságok állótőkéjének negyedét (a lakáspiacot is beleértve), a vállalatokat tekintve ötven százalékát, a legnagyobb cégek esetében pedig még többet.
Külföldi tulajdonú ország
A magyar cégek felvásárlása és az új, zöldmezős beruházások biztosították a magyar gazdaságnak a tőkét, a költségvetésnek pedig az óriási bevételeket. A magyar gazdaság megkezdte bekapcsolódását a világgazdaságba, alacsony bérű összeszerelő országként, már amikor nem zárták be végleg a külföldi tulajdonosok a velük együttműködő hazai szereplőktől megszerzett vállalatokat. A „hatékonyságnöveléshez” az állam is hozzájárult, bevételeit mindinkább az egymillió inaktivitásba vonuló dolgozó feltétel nélküli jövedelmeire költve.
Az elhibázott és túlzott, a külföldieket előnyben részesítő privatizáció súlyos következményekkel járt. A naiv hazai gazdaságpolitika még a közműcégeket is privatizálni kezdte, különböző külföldi vevők számára, hogy ne alakuljon ki monopólium a piacon. Mihályi Péter könyvéből azonban kiderül, hogy
a Bayernwerk, a Ruhrgas vagy a Powergen olyan külföldi cégek, amelyek külön-külön jelentkeztek egy-egy magyar közműcégért, majd otthon, Németországban óriásfúziók révén egyesültek,
és végül mégiscsak létrejött egy külföldi monopólium. A megszülető E.ON cégcsoport például a hazai áramszolgáltatásban 2007-re már 45 százalékos, a földgázkereskedelemben 28 százalékos részesedéssel rendelkezett.
A korábbi éltanuló ekkor sem eszmélt, mert a leckét félreértve azt hitte, hogy a piaci, külföldi monopólium sokkal jobb, mint a hazai, állami. Így végül az adósságvezérelt gazdasági növekedésnek is köszönhetően Magyarországon 2006-ban a nettó külföldi eszközök a GDP százhúsz százalékát tették ki, míg a többi közép-európai országban legfeljebb hatvanat (lásd a cikk végén). Épphogy alábbhagyott a gazdaság privatizációja, amikor már meg is kezdődött a kétezres évek eladósodási hulláma. Így hazánk vált az egyik legeladósodottabb országgá, de ennek nagy ára volt.
„Az egyik legfőbb egyensúlytalanság ma a külföldi és a hazai tőke egyensúlyának felborulása, amely szakpolitikaként elhibázott folyamat eredménye, de ideológiaként racionális és kifizetődő a gazdagabb országok részéről” – mondta erről György László, a Neumann János Egyetem docense. Felhívta a figyelmet, hogy „2009-2010 óta folyamatos a magyar gazdaságpolitika törekvése az egyensúly helyreállítására: a nettó külföldi vagyon aránya abszolút értékben csökkenő pályára állt és már elérte a 2001-es szintet, bár a cseh és szlovén értékekhez való felzárkózáshoz tovább kell növelni a hazai tulajdon arányát.”
Filip Novokmet, Thomas Piketty és Gabriel Zucman közgazdászok a térség országait egyszerűen külföldi tulajdonú országoknak nevezik.
A gazdaság újraállamosításának mítosza
A visszavásárlásokkal kapcsolatban jelentős mozgástér áll még a gazdaságpolitika előtt, mivel bár a második Orbán-kormány több, mint kétszáz céget és 1600 milliárd forint értékű vagyont vásárolt vissza, államosítási kiadásai szerénynek mondhatóak a kilencvenes évek nagy privatizációs bevételeihez viszonyítva. Mihályi Péter könyveszerint a visszavásárlásokat egyébként „a korábbi kormánypárt, az MSZP is támogatta”. Szerinte „az is fontos megállapítás, hogy a tranzakciók túlnyomó többsége jogi-közgazdasági értelemben nem is államosítás volt, hanem a korábbi tulajdonosok kivásárlása. Méghozzá olyan tranzakciók keretében, amelyeken inkább a Magyar Állam veszített”. Elmondható tehát, hogy a fejlett nyugati piacgazdaságokra jellemző tulajdonosi szerkezet kialakításához – ami a kormány fő célja a privatizációval György László szerint – további erőfeszítésekre lehet szükség.
Külföldi tulajdonú gazdaság, külföldre áramló jövedelem
A hazai gazdasági szektor jelentős lépéshátrányba került és létrejött a duális gazdaság, amelyben egy nagyon versenyképes multinacionális szektor ural akár teljes iparágakat, vagy válik a legfőbb foglalkoztatóvá több településen. Ez a piaci hatalom magyarázhatja, hogy a külföldi vállalatok alulfizetik a dolgozóikat a magyar cégekhez képest: a megtermelt jövedelemből kisebb hányadot fizetnek ki bérként, azaz a bérarány e cégeknél alacsonyabb.„Ha a külföldi és hazai tulajdon aránya felborul, akkor a tőke és a munkajövedelem elosztásának aránytalanságai is növekedhetnek” – mondta erről György László, a Századvég vezető közgazdásza.
A külföldi tulajdonú gazdaság ugyanis – még ha nagyobb növekedésre is lehet képes gazdasági fellendülések idején – a megtermelt jövedelmek egy részét is külföldi tulajdonúvá változtatja.
Nem csak a közműszektorokban, hanem egy másik stratégiai ágazatban, a bankszektorban is így történt ez. A privatizáció segítette a külföldi vállalatokat, hogy Lóránt Károly számítása szerint végül a piac nyolcvan százalékát megszerezzék. A privatizáció ugyanis épp olyan időszakot előzött meg, amikor nagy vállalati összeolvadások történtek a privatizált szektorokban, amelyekben így oligopol piacok alakultak ki – ami azt jelenti, hogy csupán néhány nagy cég uralja a piacot.
E cégek sokkal nagyobb hozamokat értek el hazánkban, mint anyaországaikban. A bankpiacot a külföldi cégek a magyar kormány segítségével hódították meg:
a kormányzat és a bankok is jól jártak a magyar lakosság devizában való eladósodásra ösztönzésével.
A külföldi szereplők vagyonszerzésével megismétlődött az, ami az államszocializmus előtt is jellemző volt. Akkor német, francia, osztrák vagy éppen oszmán kézen koncentrálódott a magyarországi tőkeállomány jelentős része. Ez akkor is és most is azt eredményezi, hogy a statisztikailag mért egyenlőtlenségek alacsonyabbak, mint valójában. Csak a hazai szereplők közötti egyenlőtlenség alacsony, az országot elhagyó jövedelmeket a statisztika nem veszi figyelembe – tudhatjuk Filip Novokmet kutatásaiból.
Nettó külföldi tőkejövedelem a GDP arányában
A külföldre áramló tőkejövedelem márpedig épp Magyarországon volt a legmagasabb a visegrádi országok között a kétezres évekig, körülbelül háromszorosa a többi országból kiáramló GDP-arányos tőkejövedelemnek. Tőkejövedelem alatt a tőketulajdonosok (többek között a vállalatot vagy épp ingatlant birtoklók) tulajdonlásból származó jövedelmét, például bérleti díjat vagy éppen profitot értjük.
Míg Lengyelországból 2002-ig évente a GDP közel egy százalékára rúgó profit és tőkejövedelem hagyta el az országot, addig hazánkban ez egyes években a hat százalékot is túllépte és tartósan, drasztikusan meghaladta a többi térségbeli országot, 3,8 és 6,4 százalék között ingadozva. A kiáramló tőkejövedelem aránya 1995 és 2007 között megduplázódott. Az arány növekedése minden visegrádi országban lejátszódott.
Piketty és Novokmet friss számításai szerint pedig nem csak a kilencvenes években, hanem
2005 és 2015 között is átlagosan Magyarországot hagyta el a legtöbb külföldi tőkejövedelem évente,
nem csak a visegrádi országok között, hanem a közép-kelet-európai térségben is.
Eközben Szlovéniából vagy éppen Romániából átlagosan ennek kevesebb, mint a fele megy külföldre.
A francia közgazdász adatairól György László elmondta, hogy azok megerősítik azt a korábbi lengyel kutatást, amely „2012 körül megmutatta, hogy az uniós források több, mint fele végül visszaáramlik a nyugati országokba. Így az uniós támogatások nagy részben a nyugati nagyvállalatoknak nyújtott közvetett támogatásnak tekinthetők, a közép-európai országokon keresztül”.
Nyugat-Európa Magyarország egyik legnagyobb haszonélvezője
Ha ilyen sok tőkejövedelem és profit hagyja el a térséget, akkor fontos kérdéssé válik, hogy mennyit kap vissza Magyarország piacainak megnyitásáért és a magyar szempontból elhibázott privatizációs modell következményeinek enyhítése érdekében.
Thomas Piketty. Forrás: Flickr. Fronteiras do Pensamento / Greg Salibian
Thomas Piketty számításai szerint 2010 és 2016 között a profitok és más tőkejövedelmek éves kiáramlása átlagosan a GDP 7,2 százalékát tette ki Magyarországon, tehát ennyivel csökkentette a külföldi tulajdonú gazdaság a nemzeti jövedelmet. A közgazdász szerint ugyanebben az időszakban az uniótól hazánkba érkező éves nettó támogatások átlagosan épphogy elérték a magyar GDP négy százalékát.
Az ábra alapján úgy tűnik, hogy
Magyarország gazdasági értelemben az unió nettó befizetője, és felveti annak lehetőségét, hogy a legfejlettebb országok pedig nettó haszonélvezői.
Beáramló és kiáramló jövedelmek Közép-Európában (GDP százalékában, éves átlag, 2010-2016)
Piketty ábrájának érdeme, hogy teljes képet ad a Magyarország és külföld közötti kölcsönös jövedelemáramlásokról. Rámutat, hogy a magyar gazdaság teljesítményének elemzése nem lehetséges a beáramló forrásokat jelentősen meghaladó külföldre áramló profitok nélkül, amelyek a nemzeti jövedelem mellett a potenciális beruházásokat és a megtakarításokat csökkentik.
A kérdés tehát, hogy miként teljesítene a magyar gazdaság uniós források nélkül önmagában nézve nem csak tudományos fantasztikum, hanem megtévesztő is. Sőt nincs még egy ehhez foghatóan értelmetlen és valós tartalom nélküli, ám ennyiszer hangoztatott kérdés a magyar gazdasági közbeszédben. Magyarország ugyanis bonyolult gazdasági kapcsolatokban áll a fejlett világgal, amelynek van egy mérlege. Eszerint hazánk sokkal több jövedelmet termel a nyugat-európai országoknak, mint amit uniós támogatásként visszakap.
Míg a hazai közgazdászok „mérlegének” általában egy, Thomas Piketty mérlegének két serpenyője van,
ezért képes kiegyensúlyozott képet adni a magyar gazdaságról.
Ezért alacsonyak a bérek
A magyar gazdaság külföldi tulajdonba adása miatt a magyarországi tőkejövedelmek egyre nagyobb része áramlik külföldre, ez pedig az alacsony fizetések mögötti okok egyike lehet. Több cikkünkben mutattunk rá, hogy a magyar munkaerő részesedése a megtermelt jövedelemből a visegrádi országokban átlagosan tíz százalékponttal alacsonyabb, mint a nyugat-európai országokban. Egyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy emiatt a közép-európai országokban kevésbé éri meg dolgozni, hiszen a létrehozott értékből a dolgozó kisebb részt kap, mint nyugati társa.
Erről kérdeztük meg a jövedelmi egyenlőtlenségek egyik legfontosabb szakértőjének számító Thomas Pikettyt. A közgazdász a Makronómnak elmondta, hogy
„az alacsony bérarány és a külföldi tulajdonosok jövedelmei között valóban összefüggés állhat fenn”.
„A térség alacsony béraránya nagyon erős és szemléletes bizonyítéka annak, hogy a külföldi tulajdonosok valóban magas hozamokat érnek el a kelet-európai országokban” – nyilatkozta Piketty. Hozzátette, hogy „emiatt nem csodálkozhatunk azon, hogy a kelet-európai politikusok gyakran hivatkoznak arra, hogy
a külföldi befektetők a piaci erejüket arra használják, hogy alacsonyan tartsák a béreket, és így extraprofitot érjenek el”.
Ez összhangban áll a Magyar Nemzeti Bank jelentésével, amely szerint a külföldi vállalatok alulfizetik a magyar munkaerőt.
A következmények pedig súlyosak, hiszen a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenség akadályozza az innovációt, a vállalkozásokat és egy olyan rossz egyensúlyt tart fenn, amelyben a magasabb adók, az alacsony bérek, a magas adóelkerülés és a rossz minőségű közszolgáltatások megnehezítik a kormányzatnak a szegénység felszámolását.
Ráadásul a profit sokkal jobb forrása lehet a beruházásoknak, mint a támogatások, mivel utóbbi elszakadva a gazdasági szereplőktől bonyolult adminisztratív folyamatokon keresztül jut el a gazdaságba. És akkor a támogatások okozta ösztönzési problémákat (az úgynevezett holland kórt) még nem is említettük.
Az egyik fő európai törésvonal
„Brüsszel, Párizs vagy Berlin nehezen érti meg, hogy miért nem mutatnak a keleti országok több hálát az uniós támogatások miatt. Ők viszont úgy látják, hogy a térség nyugati befektetéseinek megtérülése magas volt, az országokból külföldre áramló profit pedig jelentősen meghaladja az uniós támogatások mértékét” – mondta el Piketty legújabb cikkére utalva.
Írásában a szakértő egyébként amellett érvel, hogy
a nyugati gazdasági hatalmak úgy tekintenek az egyenlőtlenségre, mintha az természetes lenne.
Eközben feltételezik, hogy a szabadkereskedelem a jólét méltányos elosztását eredményezi és úgy vélik, hogy ebből a természetes módon létrejövő egyenlőtlenségből méltányossági alapon nagyvonalú támogatásokat adnak a lemaradóknak. Azonban a jövedelmi és vagyoni viszonyrendszerek végtelenül bonyolultak, főleg egy az EU-hoz hasonlóan nagy politikai egységben, így a vagyoni viszonyok szabályozását nem lehet kizárólag a piac jóindulatára bízni.
Piketty reméli, hogy teljes szellemi és politikai megújulás következik Európában a 2018-as évben.
Oláh Dániel
A szerző a Neumann János Egyetem tudományos munkatársa, a Makronóm felelős szerkesztője. (mandiner)
Bal-Rad komm: A Magyarországot Döbrögisztánná változtató sztárközgazdászi elemzést lehozó írással igazolni akarják Döbrögi azon ritka IGAZ károgását, miszerint “…Nem igaz, hogy Magyarország óriási adományokat kap az uniótól támogatások formájában…”
Amikor erről halandzsál, akkor történetesen igazat beszél. AZ UGYANIS JÁR!
Ez a lízingdíj, amit a Magyar Népköztársaság – a magyar nép – vagyonáért fizet a gyarmatosító. Ez a júdáspénz! Amit nem az ország, hanem Döbrögisztán gyarmati terület Igazgatótanácsa KÉNYE – KEDVE SZERINT költhet el.
Amely Igazgatótanács feje – Döbrögi – GARANTÁLJA A ZAVARTALAN ZSÁKMÁNYSZERZÉS LEHETŐSÉGÉT! (Félreértés ne essék: a történet nem kizárólag Döbrögi-függő. Teljesen mindegy, hogy ki lenne az IT – feje! A KÖTELEZETTSÉGET teljesítené.)
Külön szépsége a történetnek, hogy a lízingdíjat a gyarmaton megtermelt profitból fizeti a VEVŐ!
Döbrögi tehát AKKOR IGAZAT RIKOLTOZIK, amikor azt kárálja, hogy a júdáspénz AZ JÁR!
Az AZÉRT VÁLLALT kötelezettséget pedig maximálisan teljesíti is!
Itt a péda: Öt hónappal a fenti írás után az alábbiról közöl cikket a fenti írást IS közlő, Kancsal Maca által birtokolt mandiner.hu:
“Német partnerek Szijjártónak: Kifejezetten kedvező a magyar beruházási környezet
Magyarország sikeresen áll át a gazdaság forradalmi megújulását jelentő digitális korszakra, ezt mutatják az olyan baden-württembergi óriásvállalatok beruházásai is, mint a Bosch, a Daimler és az SAP – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerdán az MTI-nek a német tartomány fővárosában, Stuttgartban folytatott tárgyalásait értékelve…” (Kancsal Maca újságja tehát ezzel az írásával gyorsan agyon is csapja előző erőlködését! De hát ezt a rajongók nem észlelik úgysem!)
– Döbrögi pedig udvartartásának és rajongói táborának nemzeti függetlenségről, szuverenitásról rikácsol! (Ugyanezt rikácsolna egyébként az ő helyében bármely ellenlábasa!)
A balrad.ru indulása óta hangoztatja: A JÚDÁSPÉNZ AZ JÚDÁSPÉNZ, NEMZETI FÜGGETLENSÉGÜNK, SZUVERENITÁSUNK NINCS, ÉS ESÉLYÜNK SINCS RÁ!
Ezt látszik igazolni a piacesprofit.hu – n megjelent írás is: “László Ervin: a szuverenitás csak illúzió.”
A portál interjút készített a Budapest Klub alapítójával, A kozmosz intelligenciája címmel megjelent új könyve apropóján.
“A legutóbbi Fenntarthatósági Csúcson úgy fogalmaztál, hogy a kizárólag a profitelvet szem előtt tartó gazdaság olyan a bioszférában, mint a testben a rákos daganat: kiválik a szervek közötti együttműködés harmóniájából, és csak a saját érdekeit nézi. Mit értsünk ezen?
– Az emberi testben több sejt van, mint csillag a galaxisunkban, és ameddig az ember egészséges, ezek mind együttműködnek, organikus rendszerben élnek. A rendszer azonban nem bontható a részeire. A bioszféra is ilyen, abban is a koherens, egységes rendszert kell fenntartani. Ha egy eleme kiváltságos helyzetbe akar kerülni, a rendszer többi része elpusztul.
Mi a gyógymód: kemoterápia vagy műtét?
– Egyik sem. Egy olasz rákkutató az Akasha-mező elméletemből merített ötlet alapján az őssejtek átprogramozásán dolgozik. A gazdaságban is hasonló megoldás hozhat eredményt: újra kell nevelni az embereket, átalakítani a gondolkodásukat. Egyetlen problémát sem lehet megoldani szimplán a probléma forrásának izolálásával vagy megölésével.
László Ervin: ha nem változtatunk, összeomlik a rendszer
Régebben mesélted, hogy az ENSZ kutatási intézetének munkatársaként mindig azt tapasztaltad, hogy az egyes országok képviselői meggyőzhetőek voltak a nemes célok érdekében szükséges lépések fontosságáról, de amikor hazamentek, a kormányuk visszakozott, mondván, nem az ő érdekük. Végül az atomizáltság, a részérdekek győztek. Ez ma is igaz?
– Igen. Az ENSZ-ben próbáltam összhangba hozni a delegációkat annak érdekében, hogy fontos lépéseket megszavazzanak. A krízis megnyitja a lehetőséget az összefogásra, ahogyan azt a párizsi klímaegyezmény példázza. De az egyes nemzetállamok vezetői csak a saját érdekeiket nézik.
America First, ahogy Trump szlogenje szól.
– Ami lényegét tekintve ugyanazt sugallja, mint a Deutschland, Deutschland Über Alles (Németország, Németország mindenek felett – A szerk.) a náci rendszerben. A küszöbönálló, már majdnem bekövetkező és már érzékelt krízis tudja a leghatásosabb módon mozgósítani az embereket. Ha a politikusok és a nemzetek elzárkóznak a közös érdekek mentén való együttműködéstől, fennmaradnak és erősödnek a konfliktusok. Az evolúciós elméletek megalkotói is rájöttek: nem az egyes ember rátermettsége, alkalmassága és fittsége számít, hanem a közösségé, az ökológiai és biogenetikai rendszeré, amely az egyes emberekből áll.
És a nemzeti szuverenitás elve?
– A szuverenitás régóta illúzió, a teljes szuverenitás emberi tévhit. Abban a világban, amelyben minden mindennel össze van kötve, nem létezhet. Ahhoz, hogy csak azt tehessük, amit mi képzelünk, ami a mi érdekünk, ki kell lépni az összeköttetésekből.
Jól értem, hogy a newtoni világ elvei alapján felépített politikában élünk, miközben a világ holisztikus, amely kvantumrendszerű megoldásokat igényel?
– Pontosan. Newtoni abban a tekintetben, hogy azt gondoljuk, minden darabjaira bontható benne, és darwinista abban, hogy a legerősebb fog nyerni, a többi pedig tűr a háttérben, vagy elpusztul. Versenytársadalomban élünk, ami materialista és redukcionista.
Milyen államrendszerre volna szükség?
– Amely nem önzési alapon szerveződik. Az egész világegyetem hologramszerű. A tudat maga is az. Az új könyvemben ezt írom le. Egy információs tenger részei vagyunk, amely azon alapul, hogy a világegyetemet működtető összes információ benne van minden egyes részében.
A párizsi terrortámadás kapcsán kiadtál egy nyilatkozatot, amiben azt mondtad, hogy a terroristákat az emberiség elidegenedett és elégedetlen tagjainak kell tekinteni, nem pedig zsigerből elítélni őket. Mennyire kaptál ezért kritikákat?
– Régóta ezt az álláspontot képviseltem, és szerintem már elfogadták, hogy a gondolkodásom ebben nem megváltoztatható. A terrorizmust ugyanúgy lehet kezelni, mint bármilyen betegséget: a renitenst meg kell próbálni átprogramozni, átnevelni a jobb irányba. Nem erővel, hanem úgy, hogy ő maga lássa be, mi a helyes út. A fenntartható élet az, amikor az ember külsőleg és belsőleg is koherens a világával, és nemcsak életben marad, hanem fejlődni is tud. Ha rájön, hogy ez az érdeke, akkor ennek megfelelően másként fog viselkedni: felelősen szavaz, tudatosan fogyaszt, megváltozik az étkezési kultúrája, természetközelivé válik az életvitele.
Könyveidben gyakran beszélsz a kritikus tömegről, amely képes változásokat előidézni. Most hét egész négytized milliárdan vagyunk a bolygón. Hány ember kell a változáshoz?
– Ha egy rendszerben előállt a kritikus egyensúlytalanság, akkor egy tucat ember is elég a változáshoz. Ha a rendszer stabil, és védi magát, akkor a népességnek több mint a fele tudja megváltoztatni.
Most milyen állapotban van a globális társdalom?
– Kezd erősen instabil lenni. Ezt igazolja az amerikai elnökválasztás vagy a Brexit. Az amerikai lakosság két részre szakadt, nagyok a vagyoni egyenlőtlenségek, és dúl az erőszak. Ha valaki nem ért egyet, megpofozza vagy lelövi a másikat. A Közel-Keleten ugyanez zajlik, és Európában is megosztó politikát látunk. Az emberek érzik, hogy a jelenlegi társadalmi és gazdasági rendszer nem fenntartható. Ebben a kritikus állapotban egy aránylag kis megmozdulás vagy mozgalom is nagy hatást tud elérni, ha rendszeres, összetartó és tudatos az erőfeszítése. Sajnos a fiatalok egy része elvesztette a bizalmát a nagy szervezetekben és a politikában, nem akarnak részt venni abban. Inkább találnak valami érdekes zenét, táncot, társaságot, esetleg meditációs közösséget. Politizáljatok, de ne velem, ne az én nevemben – mondják. Ez a letargia azonban átmeneti: a rendszer összeomlik, ha nem változtatnak rajta.
Mikor?
– Ha megmarad az egymással való küzdés, holnaptól kezdve bármikor. Bárhol bekövetkezhet egy erőszakos konfliktus, amelynek a nagyfokú összekötöttség miatt nem tudhatjuk, mekkora lesz a kilengése. Gyorsan szétterjedhet.
A káoszelmélet szerint, az instabil szakaszban, amikor erősödik a volatilitás, és a kilengések gyakoribbakká válnak, nemcsak szétesés következhet, hanem a rendszer ugrásszerűen felemelkedhet, és a komplexitás új, magasabb szintjére érkezhet.
– Te magad legyél az a változás, amit látni szeretnél a világban – mondta Gandhi. Csak úgy tudjuk elkerülni a katasztrofális összeomlást, ha az embereknek megvan ez az élményük. De én most pangást érzek.
Lehet, hogy szükség lenne egy karizmatikus személyre, aki hitelesen megtestesíti az új holisztikus világképet, és a példamutatásával ösztönzi az embereket?
– Jobb lenne, ha Victor Hugo gondolata érvényesülne. Ő úgy fogalmazott, hogy nincs erősebb dolog a világon, mint egy idea, aminek eljött az ideje. Célszerűbb lenne, ha az ideák hoznák össze az embereket, mintsem egy vezető emelné felszínre a katalizáló gondolatokat. Az embereknek maguktól kellene belátniuk, hogy szükségszerű változtatni a jelenlegi viszonyokon. Egyetlen igazán ígéretes dolgot látok: a fiatal generáció rájött arra, hogy mint természeti lényt kell saját magát kezelnie. Az új tudomány, a kvantumfizika bebizonyította, hogy a részeket nem lokális összeköttetések jellemzik. Amit teszünk, az nyomot hagy a természetben, a természetből pedig hozzánk kerül. Itt semmi sem választható külön. Az egyetemeken ma már markánsan jelen vannak a társadalmi és ökológiai fenntarthatóságról szóló új gondolatok. Abban bízok, hogy a fiatalok közül valakinek lesz aha-élménye: rájön, hogy tudja, sőt már tudta, és most tudatosul benne. Az angol nagyon szépen mondja ezt: a felismerés nem cognition, hanem recognition. Újrafelismerés…”
“…Az egyetemeken ma már markánsan jelen vannak a társadalmi és ökológiai fenntarthatóságról szóló új gondolatok…”
– Nem is olyan biztos ám, hogy ezek új gondolatok!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ezen kellene elmélkedni, és nem a magyar gyalázó hazugságokon, meg a több mint fél évszázados múlton. De nem ez a gyarmatosítók és szekértolóik érdeke. A magyar nemzet többet veszített a rendszerváltással, mint amit a világháború okozott, gyakorlatilag mindent. És van még pofájuk az ilyeneknek a nemzetet gyalázni.
Név *
Realista!
Hm?!
Bosszantásra alkalmas a fenti cikk . Megállapítani az evidenciát, hangoztatni az IMF támogatta szentencia idiotizmusát, álságos dolog. Ez ma már történelem, amely kihat a jelenre, de visszafordíthatatlan. A jövő alakítása a feladat. A piaci szereplők viselkedését szabályozni, befolyásolni szükséges. Mivel nem vagyunk “szigetország” és pénzünk sincs, szövetségeseket kell keresnünk az antiglobalista oldalon. A baloldalnak szabadulnia kell a liberális hitelvektől és merítőszákba szorítania az angolna szerű nagytőkét.
” Ez ma már történelem, amely kihat a jelenre, de visszafordíthatatlan. A jövő alakítása a feladat.”
Most nem tudom értelmezmi mikor napok óta dől a mult a megbocsájtó,tartsd oda a másik felét is keresztény magyaroktól az oldalra!?
Ajjaj!
Quantummechanika, meg holografikus világegyetem?
Ez az illető is csak kis vicces hülyegyerek?
Nem gyerek, de nettó hülye, makaón nyerhette a diplomáját mint Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat. Az EU kohéziós és struktúrúális támogatás az valóban jár és adópénz, de a nettó befizető tagországok is kapják, mivel nekik is vannak lemaradt régióik. A társadalmi rendszerváltás , pl a nyugdíjak megadóztatásának elszabotálása, vagyis a brutális munkaerőt terhelő elvonások miatt kell állami támogatást, adókedvezményt, mentességet adni a multiknak, akik nélkül 90 %-kal csökkenne az export és 33 %-kal a munkahelyek száma.
+1 … a jelent és a jövőt kell és lehet MÉG alakítanunk. Ami biztató: hogy kezd kinyílni az
áruló értelmiség utódainak szeme!
hábé szerint:
2018-07-01 – 20:10
Sterintem meg csak trón viszály!
Kontroll!
Nézz utána ezeknek a neten!Sokat fogsz tanulni belőle!
Tudod!A gugli a barátod!
A spiritualistás, a quantumvilág,és a világegyetem egyenlőre olyan,mint a lapos Föld elméletét vallóknak a Föld gömbölyűsége!Először hihetetlen,de rohamosan valósággá válik!És nagyon rövid idő alatt!
Én nem vagyok sem ateista, sem hívő, hanem bizonytalan, de a Föld gömbölyűségében nem hinni kell, hanem tudni, mint már az ógörög csillagászok is, mivel nem lehet más, mint a többi bolygó, legalábbis kicsi a valószínűsége.
Vakegerek, ahhoz mit szóltok, hogy Magyarország megelőzte Írországot, Ciprust és Máltát, a ahol a britek, főleg fiatal diplomások, a Brexit miatt felmenőkre hivatkozva uniós állampolgárságot kérnek, igényelnek?
Stefimrich!
Már többször jeleztem, éppen a quantummechanikai kutatások cáfolják a materialista filozófia összes állítását…
Most akkor?…
“Egyetlen problémát sem lehet megoldani szimplán a probléma forrásának izolálásával vagy megölésével.”
Azért én megpróbálnám mit veszíthetek?