A Horthy-fasizmus is bővelkedik a fasizmus jellemzőivel, úgymint: Az úri osztály felsőbbrendűsége –nagyságos, tekintetes, méltóságos, stb.. A dolgozók kizsákmányolása, dolgozó osztályok elnyomása, szolgasorban tartása és a rajtuk való élősködés. Reakciós idealista világnézetek terjesztése és oktatása. Szélsőséges nacionalizmussal egybeforrott sovinizmus, fajüldözés – a zsidók, cigányok emberi és polgári jogainak korlátozása: zsidótörvények és ennek a nép általi passzív eltűrése -. A haladó gondolkodók, kommunisták üldözése. Tekintélyuralom és diktatúra a dolgozókkal szemben – dolgozók nincsenek képviselve a törvényhozásban, az úri osztályt képviselők hozzák a törvényeket. Hozzá jön még a klasszikus fasisztákkal, Hitlerrel, Mussolinival való elvbarátság, szövetség és a mai reakciós fasiszták részéről való tisztelete, imádása.
Mert aki Horthyt rendszerével szimpatizál, az bizony reakciós fasiszta.
„Néhány nappal az után, hogy a német monopóliumok urai Hitlert a kancellári székbe ültették, Gömbös Gyula miniszterelnök — minden más országot megelőzve — utasította a berlini magyar követet, hogy tisztelgő látogatásakor fejezze ki a magyar kormány teljes egyetértését és rokonszenvét az új német kormány iránt.
Az ellenforradalmi Magyarország első csatlósként zárkózott fel a náci Németország oldalára, és ez korántsem tekinthető véletlennek. Számtalan bel- és külpolitikai tényező együttes hatása magyarázza, hogy Horthyék a német nácik hatalomra jutása után miért orientálódtak azonnal Németország felé. A belpolitikai okok közül különösen fontos volt az a körülmény, hogy 1919 őszén a magyar uralkodó osztályok az átmenetileg diadalmaskodott proletárdiktatúra vérbefojtása után kerültek vissza a hatalomba. Éppen ezért riasztó emlékként állandóan szemük előtt lebegett a munkáshatalom, amely rövid fennállása alatt a nagyüzemek, bányák, bankok és nagybirtokok államosításával nagy történelmi lépést tett előre az elmaradott magyar társadalom forradalmi átalakítása felé. A Tanácsköztársaság alig öthónapos uralma miatt a haladás legkisebb megnyilvánulásával szemben is görcsös félelemérzés töltötte el a magyar uralkodó köröket. Ez a félelem uralta 25 esztendőn keresztül a magyar kormányok bel- és külpolitikáját, ez határozta meg a hivatalos Magyarország helyét a legreakciósabb külföldi erők oldalán.
A náci Németország és az ellenforradalmi Horthy-rendszer szoros szövetségének azonban egyéb belpolitikai okai is voltak: a Hitler ,,Mein Kampf”-jában kifejtett gondolatok legfontosabbjai: a fajelmélet, a legvadabb sovinizmussal párosuló nemzeti demagógia, a tömegek felett uralkodó vezér kultusza, a liberalizmus fasiszta kritikája stb. Horthyék politikájában gyakorlattá váltak, még mielőtt Hitlerék azokat elméleti rendszerbe foglalták.
Mindezek betetőzéseként az 1932-ben kormányt alakító Gömbös Gyula a gazdasági válság idején fellépő forradalmi veszélyt, a német monopoltőkéhez hasonlóan, a totális fasizmus bevezetésével akarta leküzdeni. Ez érthetően érdekközösséget teremtett a magyar és német uralkodó osztályok között.
Horthyék náci német orientációjában jelentős szerepet játszott a trianoni békeszerződés revíziójára irányuló törekvés. A magyar nagybirtokos és nagytőkés osztályok 1919-ben a győztes imperialista nagyhatalmak: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország segítségével kerültek újból hatalomra, s az ellenforradalmi rendszer pozíciója ekkor még egyáltalán nem volt szilárd. A trianoni békeszerződés, bármilyen súlyos is volt, lélegzetvételhez juttatta Horthyékat, és lehetővé tette nekik, hogy minden erejüket belső helyzetük megszilárdítására fordítsák. Az a körülmény, hogy a magyar ellenforradalmi rendszer konszolidációja a tegnapi ellenség, a győztes imperialista koalíció segítségévei valósult meg, kezdettől fogva magában rejtette ellentmondásait. Amíg segítséget jelentett belpolitikai téren, akadály, sőt tehertétel volt külpolitikai vonatkozásban. Ugyanis Nagy-Britannia, de főleg Franciaország a háború után kialakított status quo híve volt. A hazai reakció éppen ezért külpolitikai vonalon olyan nagyhatalmak felé orientálódott, amelyek a háború után kialakult erőviszonyok fenntartásában kevésbé vagy egyáltalán nem voltak érdekelve.
Az 1940-es nyugati hadjárat befejezése után a német vezérkar azonnal hozzálátott a Szovjetunió elleni támadás terveinek kidolgozásához.
Németország általános helyzete ekkor igen kedvező volt. Európa nyersanyagkészletének, ipari és mezőgazdasági termelésének jelentős többsége rendelkezésére állt. A német hadsereg erejének teljében volt — a nyugaton és a Balkánon folytatott hadműveletek nem tették próbára. De bármilyen hatalmas területeket sikerült is a németeknek megszállni, továbbra sem mondtak le Ukrajna értékes mezőgazdasági területeinek, Baku olaj-mezőinek és a Donyec-medence gazdag nyersanyagforrásainak megszerzéséről. Még ennél is lényegesebb volt számukra a politikai megfontolás: a proletárhatalom megfojtása. A német fasizmus Európa feletti hegemóniáját mindaddig nem tekinthették biztosítottnak, amíg létezik a Szovjetunió, amely puszta létével reményt és bizakodást öntött a kegyetlen fasiszta elnyomatás alatt sínylődő népekbe. Hitlerék célja tehát a régi „Drang nach Osten” törekvése mellett az volt, hogy kioltsák a haladás, a nemzeti függetlenség és a szabadság éltető lángját Európában. Csak ennek végrehajtása után tekinthették volna végérvényesnek a német fasizmus egyeduralmát, az európai „új rend” megszervezését.
A magyar kormány már 1940 őszén tájékoztatást kapott a készülő tervekről. Magyarországnak a „Barbarossa-tervben” előirányzott szerepét Bartha honvédelmi miniszter 1940 decemberében történt berlini látogatása alkalmával tisztázták. Keitel tábornok kilátásba helyezte, hogy a magyar honvédség fegyverzetét kiegészítik nehéztüzérséggel és páncélos erőkkel, viszonzásul azt kérte, hogy a magyar kormány tegyen sürgős intézkedéseket Kárpát-Ukrajna katonai megerősítésére. A Szovjetunió elleni támadásban való katonai együttműködés — állapította meg Keitel — Magyarország legfontosabb feladatává azt teszi, hogy biztosítsa a német csapatok gyors felvonulását és élelmiszerellátását. Az előkészületek során tehát nem vették számításba Magyarország aktív háborús fellépését!
Április 24-én Horthy látogatást tett Hitlernél. Eszmecserét folytattak a balkáni helyzetről, és megtárgyalták Magyarország szerepét a Szovjetunió elleni támadásban. Horthy feltétlen hűségéről biztosította Hitlert, és hangsúlyozta, hogy ő személy szerint is, mint a „bolsevizmus elleni harc veteránja”, nagy elégtétellel néz a Szovjetunióval való leszámolása elé.
Hitler ez alkalommal sem tette szóvá Magyarország aktív beavatkozását.1941 májusától megkezdődött a német hadsereg keleti irányú felvonulása. Időközben toborozták a szövetségeseket is a „keresztes hadjárathoz”. 1941 májusában Antonescu titkos szerződést kötött a németekkel, amelyben Hitler, a Szovjetunió elleni beavatkozás esetén, jelentős szovjet területeket ígért Romániának. Hasonló ígéret ellenében Heinriks altábornagy, a finn vezérkar főnöke is kilátásba helyezte a finn hadsereg részvételét.
A magyar politikusok és katonai vezetők közül sokan nem elégedtek meg a Magyarországnak szánt kisegítő szereppel. Így pl. Werth vezérkari főnök május 6-tól kezdődően emlékiratok egész sorában tanácsolta a kormánynak, hogy önként és azonnal, még a német támadás megindulása előtt ajánljon fel Hitlernek csapatokat a Szovjetunió elleni háborúhoz. Közölt emlékiratában azt jósolta, hogy a háború néhány hét alatt Németország teljes győzelmével befejeződik (!), s így a hadbaküldött magyar parasztokat már az őszi betakarítási munkák idejére leszerelhetik. Végzetes ostobasága, amelyet a náci propaganda táplált, csaknem az egész magyar vezérkart jellemezte. A berlini magyar katonai attasé is a hadbalépést tanácsolta, félve a kialakuló német—román közös határtól.
A Minisztertanács, június 15-i ülésén, elvetette az önkéntes csatlakozás gondolatát; nem mintha ellenezték volna a Szovjetunió elleni háborút, hanem a további területi revízió miatt Dél-Erdélyre gondoltak, és érintetlenül akarták megőrizni a magyar hadsereget. Örültek annak, hogy a „Barbarossa-terv” erőcsoportosításáról szóló, június 6-án kelt német vezérkari jelentésben csak annyiban esik szó Magyarországról, hogy esetleg kérik majd a magyar kormány hozzájárulását ahhoz, hogy a német déli hadseregcsoport egy része magyar területen összpontosuljon. A német vezérkar csupán Kárpát-Ukrajna további katonai megerősítését kívánta Magyarországtól, ezt a Minisztertanács egyhangúlag meg is szavazta.
A német csapatok június 22-én hajnalban hadüzenet nélkül megtámadták a Szovjetuniót. Hitler Erdmannsdorff budapesti német követ útján levelet küldött Horthyhoz, és azt a reményét fejezte ki, hogy Magyarország mindent elkövet a német győzelem érdekében. Magyarország katonai beavatkozásáról nem tett említést. Horthy válaszlevelében újra teljes egyetértéséről és feltétlen hűségéről biztosította Hitlert, és felajánlotta Magyarország messzemenő gazdasági segítségét. De Horthyék úgy érezték, ez kevés, és legalább azzal kifejezhetik egyetértésüket Németországgal, hogy a Szovjetunióval megszakítják a diplomáciai kapcsolatot. Ezért 1941. június 23-án, noha a szovjet kormány Kristóffy követ útján kérte, hogy ezt a lépést jól fontolják meg, a magyar kormány megszakította a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval.
Németország vezető politikai és katonai tényezői azonban nem teljesen egybehangzóan ítélték meg Magyarország szerepét. A támadás előkészületei során a katonai vezetők — maga Hitler is — azt hangsúlyozták, hogy Magyarország szerepe arra korlátozódjon, hogy a német hadsereg éléstára legyen a háború alatt. Ámde június 22. után, főként a náci párt egyes vezetői, akik a „bolsevizmus elleni keresztes hadjáratnak” összeurópai jelleget akartak kölcsönözni, célzásokat tettek Magyarország „lanyha részvételéről”. Feltehetően ezen kezdeményezés eredményeként, továbbá, mert a támadó német déli hadseregcsoport előnyomulása a szovjet csapatok heves ellenállása miatt a vártnál sokkal lassabban haladt, a német vezérkar június 24-én hivatalos formában, Himer tábornok, a német vezérkar budapesti összekötő tisztje útján kérte Magyarország „bizonyos mértékű” részvételét. Horthyékat nyugtalanította és a mielőbbi beavatkozásra ösztönözte az is, hogy a szlovákok — akiknek hadbalépését előzetesen szintén nem tervezték — bejelentették katonai közreműködésüket. Emiatt Horthyék attól féltek, hogy revíziós politikájuk ellenlábasai a végső osztozkodásnál Magyarországnál előnyösebb elbírálásban részesülnek. Ezt a helyzetet pedig minden áron el akarták kerülni. Elfogadható jogcímet kellett tehát teremteniük, hogy két hónappal a Jugoszlávia elleni támadás után újabb háborús bonyodalom elkerülhetetlenségéről győzzék meg a magyar közvéleményt. A magyar vezérkar eközben, szoros együttműködésben a németekkel, már készenlétben tartotta a hadbalépés megindokolásához szükséges provokáció tervét. Újszászy István, a magyar vezérkar kémelhárító osztályának vezetője, a nürnbergi háborús főbűnösök perében tett vallomása során feltárta a szégyenletes kassai provokáció előzményeit. Elmondta, hogy a provokáció terve Fütterer német tábornok, légügyi attasétól és László Dezső vezérőrnagytól, a magyar vezérkar hadműveleti osztályának vezetőjétől származott, akik megegyeztek, hogy szovjet felségjelekkel átfestett német repülőgépek támadást hajtanak végre a keleti határmenti magyar városok ellen.
Így került sor 1941. június 26-án Kassa, Munkács, Rahó stb. bombázására, amely a polgári lakosság részéről több halálos áldozatot követelt. A vezérkar lázas sietséggel jelentést küldött a kormányhoz, kérve, hogy a „szovjet támadást” megfelelő válaszban részesítsék. Néhány órával a kassai légitámadás után összehívták a Minisztertanácsot. Itt Bárdossy miniszterelnök közölte, hogy Magyarország, a kormányzó döntése alapján, elhatározta a hadbalépést a Szovjetunió ellen.
Június 27-én hajnalban — követve a német példát — a magyar légierő hadüzenet nélküli támadást intézett Panyiszláv (Stanislau) ellen, egyidejűleg a szárazföldi alakulatok is átlépték a szovjet határt. Bárdossy táviratban közölte ezt a hírt Sztójay berlini követtel, s burkolt formában utasította, hívja fel a német kormány figyelmét arra, hogy Magyarország e lépésével a bolsevizmus elleni harc egyenrangú résztvevője lett. Ezt a tényt az osztozkodásnál immár nem lehet figyelmen kívül hagyni.”
(idézet: Magyarország és a második világháború – című könyvből)
SaLa
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
„Tekintélyuralom és diktatúra a dolgozókkal szemben – dolgozók nincsenek képviselve a törvényhozásban, az úri osztályt képviselők hozzák a törvényeket. Hozzá jön még a klasszikus fasisztákkal, Hitlerrel, Mussolinival való elvbarátság, szövetség és a mai reakciós fasiszták részéről való tisztelete, imádása.”
Nézzük csak:”tekintélyuralom és diktatúra a dolgozókkal szemben”
Se az első, se a második leninista-sztalinista hatalomátvételt a nép nem akarta, erről nem volt népszavazás.
1947 után is a párt kormányzott, azon belül is csak egy senki által meg nem választott szűkkörű társaság.
A parlamentben ott voltak az „osztályok” képviselői. Ahogyan ma sem mondhatnak ellent, úgy a régebbi rendszerben sem tiltakozhattak.
„Hitlerrel, Mussolinival való elvbarátság, szövetség és a mai reakciós fasiszták részéről való tisztelete, imádása.”
Ebben sem különböztök, csak ti marxot, lenint, sztalint, rákosit, kádár-csermaneket imádjátok, és készek lennétek kiirtani a fél világot, a másik felét meg átnevelőtáborokban halálra kínozni, hogy győzhessen a vörös forradalom…
Röviden: ha valaki hazafias és nem szereti a marxizmust, az gyűlölni, kiirtani való féreg. Ha a sztalinisták csinálják ugyanezt, az jó…
Ezért mondom, semmi különbség nincs a két diktatórikus rendszer között.
Az embereknek ezért kell a harmadik utat választania! Amennyiben emberként akranak élni, nem valami politikusok rabszolgájaként.
Admin:
Te Kontroll! Komolyan mondom: te vagy itt a legszórakoztatóbb bolond!
Szorítkozzunk a tényekre:
volt-e népszavazás a szovjet katonai megszállás (amit durva eufemizmussal proletárdiktatúrának neveztek) idején?
Nem parlamenti képviselőválasztásra gondolok!
Nem úgy volt, hogy az emeszempé kihirdette a párthatározatot, aztán azt mindenáron végre kellett hajtani?
(Ha másképp nem lehetett, akkor papíron)
Szóval jó lenne, ha nem csak „szórakoztató bolondnak” neveznél, hanem TÉNYEKKEL cáfolnál…
Amikor már annyi tárgyilagos és pártatlan információ látott napvilágot a kommunizmus eszmei kitalálói, ( Marx, Engels ) gyakorlati megvalósítói, ( Lenin ) tévútra vivői, népirtói ( Sztálin ) szinte naprakész cselekményei kapcsán, mégis ezt az össz emberiség számára kivitelezhetetlen, fenntartani csak erőszakkal képes rendszert idealizálja. Ezen oldal szerkesztői nem hajlandók világképüket a valósághoz igazítani, hanem az egykori vörös terrorlegények téves gyűlöletével, irígységével, a leginkább magukban leledző tehetetlenséggel ostorozzák a látószögükbe kerülő , a kommunizmus kialakulásának negatívumait idejekorán megérző rendszer vezetőit. Írásaikban a pártatlanság, történelmi realitás szikrája sem lelhető fel, csak a vak gyűlölet. Ez az álláspont támogatókra a magyar társadalomban nem talál, sehová sem vezet. Hogyan lehetne szeretni egy olyan rendszert, amit Szamuely Tiborok tevékenysége fémjelez.
Admin:
Juditka drága! Nem tán irigykedni teccik, hogy nem a kegyed által istenített – MESESZÉP – döbrögizmust ajnározzuk itten!?
Kedves Judit, először is kimondottan örülök, hogy a főnökük újra ide küldte kommentelni, rég láttam itt!
Ami a sztálinistákat illeti, egy kis történelmi visszatekintés: ők viselhetők voltak, szemben mondjuk a maoistákkal.
Miért hozom fel most a maoistákat?
Azért, mert ez a mai fideszes rendszer alulról súrolja a legsötétebb, valaha létezett bármilyen diktatúrát, még a sztálinit is (bár csak az lenne), de leginkább a maoizmushoz hasonlít. Ez sokaknak még most sem tűnik fel, mert az ő tehene még nem döglött meg, de az idő mindent megold.
A maoisták szokása volt a tacepao, vagyis a kis utcai tapaszok, falragaszok, amelyekkel ijesztgették a munkába igyekvő, egységes kínai kékbe öltözött biorobot hadat, mint most a soros plakátokkal teszik ugyanezt a sárga mellényben igyekvő fűnyíró hadat. És a mai magyar maoisták serényen tacepaoznak immár a magán épületek kapujára is, minden létező POLGÁRI TÖRVÉNYT megsértve, amikor egy kis 20 év körüli kurva és annak stricije a mi pénzünkből fenntartott ún. köztévé kamerája által rögzívte megtacepaozza egy iroda ajtaját, hogy e zitt eggy migráncsos szervezet.
Szóval, most épp ezt éljük, és főleg ez a trend, most rá sem gondolok inkább, hogy merre tartunk, de nem a sztálinizmus felé, hanem ellentétes irányban, lefelé, a legsötétebb gödörbe, ahol olyan osztják az észt (meg a litvánt) mint ön, és fideszes tettestársai.
A fasizmus az uralmon lévők legagresszívabb, legsovinisztább és legimperialistább elemeinek nyílt terrorista diktatúrája! Dimitrovnak bizonyára ezért a le nem írt felismerésért kellett meghalnia. Milyen jellemzői vannak a fasizmusnak?
Etatizmus: „Az etatizmus államközpontúságot jelent, amikor az állam központilag kívánja irányítani például a teljes gazdaságot. Ez többek között azzal jár, hogy minden vállalat állami kézbe kerül, illetve a gazdaságot központilag készített tervek alapján igazgatják.” (Wiki)
Sovinizmus: „A sovinizmus egy politikai ideológia, ami alatt általában a hazafiság fanatikus megnyilvánulását értik, a haza vagy nemzet elvakult imádatát, kritika nélküli csodálatát tükröző, annak felsőbbrendűségét hirdető nézeteket.” (Wiki)
Voluntarizmus: „A voluntarizmus idealista, főképpen szubjektív idealista filozófiai, pszichológiai és politikai irányzat. Neve a latin voluntas, azaz „akarat” szóból képződött. Lényege az akarat elsődlegességének elve, ami szerint a tudattól független törvényszerűségek, szükségszerűségek nem léteznek vagy azokkal nem kell számolni, mert az erős emberi akarat ezek felett győzedelmeskedhet.” (Wiki)
Imperializmus: „Imperializmus a gyarmatbirodalmak kialakítására irányuló törekvés,… az imperializmus mögötti hajtóerő gazdasági természetű, célja az olcsó munkaerő és nyersanyagforrások kizsákmányolása.” (Wiki)
Totalitarianizmus: „A totalitarianizmus vagy totalitarizmus egy politológiai fogalom, amely önkényuralmi eszközöket, módszereket alkalmazó államok, politikai rendszerek megjelölésére szolgál. Az ilyen államot totális államnak szokták nevezni. Eszköze – általában – a pártállam.” (Wiki)
Korporativizmus: „A korporativizmus (másként korporatizmus) (olaszul: corporativismo) ideológia irányzat, amely szerint az egyes politikai érdekcsoportok (korporációk) egymással szemben nem ellenségesen állnak, egymással nem sztrájkoktól és osztályharctól terhes viszonyban vannak, hanem a munkabért és a munkafeltételeket békés egyetértésben rendezik.” (Wiki)
Szekularizmus: „Leginkább a vallástól és az egyháztól való tömeges elfordulás, de jelentheti az egyházi javaknak „világi”, magán vagy állami célokra való lefoglalását is.” (Wiki)
Antimarxizmus: „…Marxból nem levezethető Lenin (aki valójában antimarxista volt), és Leninből nem következik egyenesen Sztálin (aki egyszerre volt antimarxista és antileninista). Ám kétségtelen tény, hogy a világ megváltásának programjából a marxi »valódi emberi történelem kezdete« helyett az emberi történelem egyik legsötétebb fejezete nőtt ki: a sztálini rémállam, még ha ehhez az eredeti programot meg is kellett tagadni. Ez az állam azonban véletlenül sem volt sem kommunista, sem pedig szocialista – maga volt az ellenforradalom, teljes győzelmében.” (Konok Péter)
Konklúzió: A sztálini Szovjetunió 1927 (az SZKP XV. Kongresszusa) és 1956 (SZKP XX. Kongresszusa) között fasiszta állam volt. Az azt követő időszak is nyugodtan nevezhető fasisztoid, illiberális államnak.
Őrvezető elvtársnak: rövid válaszom most, ennyire érek rá: LÓFASZT!
Tehát, kicsit hosszabban:
Emlékeztetek mindenkit, akik feladatul kapták a létezett kommunista, és fasiszta rendszerek összemosását, hogy a kommunisták – kvázi sztálinisták, és maga Sztálin volt az, aki legyőzte a fasizmust!
Kifejezett cél ma a kommunista ideológiák támadása, miközben a világ egyfolytában a ma létező fasizmus terhei alatt nyög!
Soha nem volt ennyi nincstelen, kiszolgáltatott rabszolga a világon, mint most, és ez a ma is létező fasizmus (a dimitrovi) eredménye.
Felhívom továbbá a gyanútlan, jobb sorsra érdemes itteni olvasók figyelmét, hogy nagy eséllyel esnek áldozatul az újnácik által terjesztett kommunistaellenes propagandáknak. Igaz, kis mértékben maga a Balrad is kommunista ellenes, mert 100 %-ig kiszolgál egy imperialista nagyhatalmat, amely lényegében a fent nevezett Sztálin után „sikerrel” számolta fel a kommunizmust, vagy annak kezdeményét.
Zavar engem, ha kommunistának nevezik a bolsevik mozgalmárokat. Ők ezt a jelzőt illetéktelenül bitorolják, ráadásul soha nem voltak többségben. Nem Sztálin nyerte meg a háborút, hanem a Szovjetunió népei, hihetetlen áldozatok árán. E felfoghatatlan szenvedésért maga Dzsugasvili óriási mértékben felelős, amely nem a náci támadással kezdődött. Az első öt éves terv iparosítási törekvéseit a parasztság terhére, annak kifosztása árán lehetett teljesíteni. A begyűjtéseknek, a gabona exportnak és az erőszakos kolhozszervezéseknek az éhínség lett a következménye. A holodomor elhallgatott több milliós áldozata, a kannibalizmus felfoghatatlan esetei, az ukrajnai rendcsinálásra kirendelt szociopata Molotov intézkedései korban megelőzték a német rémtetteket. Érdemes lenne beszélni Sztálin és Trockij hatalmi harcáról, az internacionalizmus feladásáról, a spanyol antifasiszták cserbenhagyásáról, a Molotov- Ribbentrop alkuról, a Komintern szociálfasiszta teóriájáról, Molotov berlini kioktatásáról, a kommunista-szociáldemokrata nem megalkuvók (köztük magyarok) elhurcolásáról (nem egyszer likvidálásáról), a szovjet hadsereg lefejezéséről, stb., stb. és nyugati figyelmeztetések semmibevételéről. A Horthy korszak diabolizálása mellett-helyett foglalkozni szükséges a sztálini zsarnoksággal, mint a legtovább fennmaradt antikommunista diktatúrával.
A cikk, az előző hozzászólások ellenére is : reálisan ad számot a fasizmus kialakításáról és
a fasizmus ” bolsevizmus elleni ” véres háborújáról. Ezt a háborút, nem a nép vívta ! A ka-
tonákat besorozták gyilkolni a keleti frontra , harangzúgások és szenteltvíz áldások között.
Az akkori uralkodó osztály ISTENTELEN TETTEI okozták – korábban – a trianoni magyar
királyság szétdarabolását, s ebben a villámháborúnak indult véres harcban, több százezer
magyar veszítette el az életét. …. Az úri osztályok pökhendiségét jól jellemzi a vezérkari fő-
nök idézet naplója: ….. a gyors háború végén, a magyar parasztok már az őszi betakarítási
munkákat eltudják végezni. ( Dolgozz paraszt, ha élni akarsz!!!) Ehhez hozzáteszem, hogy
az úri osztály kiemelkedő része volt a főpapság, akiknek több százezer hold föld volt a tulaj-
donukba. Tehát: földesurak voltak , robotra, éhbérért és napszámba dolgoztattak !!! Hogy
mennyi földjük volt, még ma is őrzik a községek dűlőinek nevei, pl. pap-tag, sok település
neve pl. Érsekvadkert. Ha mélyebbre ások, akkor figyelemre méltó az a helyzet, amely az
egyházmegyék területét – még a szocializmusban is – a Trianon előtti területekre is értel-
mezte, ami abban is megnyilvánult hogy a püspökök a kommunista vezetőktől diplomata
útlevelet kaptak. …. Még sok hasonló aprónak tűnő s ma már feledésbe merült politikai
megoldások voltak, csupán az árnyalatokból jeleztem néhányat.
Akkor hajrá! Vessük össze a fasizmus és a cicilizmus, kommunizmus , sikereit és áldozatait. Hány ember halt meg lett kivégezve megkínozva a trockij, és a többi zsidó-komcsi által vezetett börtönökben, kínzókamrákban….rákosi bajtárs, gerő öcsi , farkas és a többi nagy magyhhar ugye milyen kis aranyos kedves hazáját szerető angyalok voltak? Valaki adja már össze a nagy világ a maos, lenines, trockijos zsidóo ávós kezek közt elhaltakat.
Fasizmus, volt 8 órás munkahét, beteg állomány, gyes, nem szerették ha a német zsidók a bankokon keresztül szabotálták a német nép ipari és tudományos fellendülését. Feltalálták a rakétát…a sugárhajtóművet, ..stb stb. A világ annyira bevolt szarva, a németek rohamos fejlődésétől, hogy a legnagyobb imperialisták, angol-jusa köpködve ugyan de a szovjet kommunisták mellé álltak, mert tudták hogy a német japán tengely legyűri őket a térképről. Miután a németek és a muszkák is kivéreztek, a japonok leatomozva
térdre lettek kényszerítve, hatalmas nyereséggel a zsebben az angolajkuak elkezdték a hideg háborút és a cicilizmustól rettegve elindult újra az őrült fegyverkezés. Ma is attól retteg a zsidók által elfoglalt usa , hogy a német és európai-orosz összefogás megtörténik. Két szarból nem lesz csokitorta….
Admin:
Ámbérék! Hogy jutunk el Horthytól mindig Pol-Poton keresztül a gulagokig? Tinektek „mindenről csak az jut az eszetekbe?” De ha jól tudom a whytézz úr jó keretyén ember volt. Putyin nem egy nagy ideológus, de alighanem rátapintott a lényegre akkor, amikor a keresztény/keresztyén és a kommunista dogmákat, és az azokra való hivatkozással megtörténteket összevetette. „Csak azt csinálták, amit a keresztények! Csak kisebb méretekben!”
Erről van szó kérem szépen! Zanzásítva.
Megy az összemosás, ahogy fentebbi kommentemben írtam, úgy látszik, most ez a feladat. Nagy az összeborulás a szélsőségek között e tekintetben, az indexes főkommentelők is csettintenének, ha olvasnák a neonáci kommenteket itt.
Kirajzottak a fasiszták,mint most a levéltetvek!A zöld leveleken fekete penész,és pusztulás!
Kitalálták valamelyes történészek,na meg az a félhülye .sértődött Szolzsenyicin,hogy Sztálin 60 millió szovjet állampolgárt végeztetett ki!Ha ez így lett volna ,akkor nem lett volna olyan hadserege,amely verte a fél világ fasisztáit!
És ezeknek a faszmadaraknak hiába rakja az orra elé a dokumentumoknak megfelelő idézeteket a nürnbergi perről,meg sok más hasonlókról,csak mondják az ótvar hazugságaikat,és mint bizonyítékra a mai magyar nyomorra egy pillantást sem vetnek,sem arra,hogy hogy a fasizmus ,és „szelidebb” szülője a kapitalizmus,és az imperializmus a kezdetektől százmilliókat irtott ki,és ezek között csak „enyhe” példa a 150 milliós észak-amerikai indiánság kiirtása !
És azt se feledjük,ha már a zU-ról van szó,hogy a kegyetlenkedések a 14 ország agressziójával kezdődtek,amely bebizonyította,hogy a kapitalizmus minden aljasságra képes!
Meghülyítette a cár atyuskába mélyen hívő parasztokat,akik aztán fel nem ismerve saját érdeküket egészen a harmincas évek közepéig lázadoztak,amit külföldről szítottak,de rendesen!
Ha ezeket a lázadásokat nem verik le,nem szeparálják el a Gulágra őket,akkor már a huszas évek elején Lenin beadhatta volna a kulcsot!
Az imperializmusnak és a fasizmusnak egyaránt már az első világháború előtt célja volt Oroszország,illetve a SzU területének meghódítása,feldarabolása,de eddig mindíg rajtavesztettek,remélhetőleg ezután is!Ma is az a cél,hogy természeti kincseit megkaparintsák,és az energia bizniszből kikapcsolják!
Nincs itt semmi ujdonság,kérem!A kapitalizmus ugyanolyan kegyetlen,és pofátlan,mint ezelőtt 200 évvel,mindent meg akar kaparintani,mindenkit uralma alá hajtani,és akit nem tud,azt igyekszik bemocskolni,és elszigetelni!
Az elszigetelésre példa:Észak.Korea,Kuba,Oroszország,korábban a SzU,és na szocialista országok!
Ugye ,azt sem tudják az éppen nem tiszteletre méltó kommentelők,de még talán a baloldalon sem sokan,hogy a Rákosi-éra alatt több,mint 250 ,külföldről a nyugati hirszerző-és provokatív szervezetek,és a magyar fasiszta emigráció által szervezett összeesküvést lepleztek le!
Hát,ez ilyen!
Na,és most lehet tovább mosdatni a fasiszta szerecsent!
stefimrich szerint:
2018-06-23 – 17:04
5*
Stefimrich!
Az első világháború előtti fasizmust úgy hívják, hogy marxizmus! (Akkor, ha Mussolinit tekintjük a fasizmus atyjának)
Itt olvashatsz erről: https://hu.wikipedia.org/wiki/Benito_Mussolini
Azt pedig még senki sem tudta meghatározni, hogy a gulagra milyen elv szerint hurcoltak el embereket. Volt egy központi elvárás, hogy egy bizonyos körzetből hány embert kell letartóztatni. Az hogy kiket az teljesen mindegy volt. A statisztika volt a lényeg.
A sértődött Szolzsenyicinnel kapcsolatban meg csak annyit, hogy több száz visszaemlékezést lehet már olvasni túlélő gulag foglyoktól, amik alátámasztják Szolzsenyicin szavait. Ezt teljesen figyelmen kívül hagyod.
Mussolini ma is olyan megosztó figura Olaszországban, mint Magyarországon Horthy és Kádár.
stefimrich szerint:
2018-06-23 – 17:04
„Meghülyítette a cár atyuskába mélyen hívő parasztokat,akik aztán fel nem ismerve saját érdeküket egészen a harmincas évek közepéig lázadoztak,amit külföldről szítottak,de rendesen!
Ha ezeket a lázadásokat nem verik le,nem szeparálják el a Gulágra őket,akkor már a huszas évek elején Lenin beadhatta volna a kulcsot!”
Még ugye véletlenül sem veszed észre az írásodban és eszmeiségedben az ordító logikátlanságot?
Egyrészt hiszitek, hogy a nép és a többség érdekében , a nép egyenjogúságáért nyomjátok a hazug kommunista propagandát,
másrészt meg elismered, hogy a szovjet nép többsége (a paraszti társadalom) a háta közepére sem kívánta a bolsevikokat, kommunistákat Leninestül, Trockijastul sem.
Mert ti, kommunisták aztán nagyon tudjátok, hogy a kommunista ideológiától meg nem hülyített népnek mi a jó, csak nehogy véletlenül is megkérdezzétek őket,
hanem egyből Gulág- ra és kivégzőosztag elé őket, mert különben annyi lett volna Leninnek is ……….. a terror, a megfélemlítés , az uralkodás , a gyilkolászás…………….
á, kicsit sem vagy mások elnyomásával, megölésével rajtok uralkodni akaró egoista szutyok.
stefimrich ….+1
„És ezeknek a faszmadaraknak hiába rakja az orra elé a dokumentumoknak megfelelő idézeteket a nürnbergi perről,meg sok más hasonlókról”
Igen, a per előtt találták ki a „háborús bűnös” kategóriát, AMELYET VISSZAMENŐLEGES HATÁLLYAL ALKALMAZTAK.
Magyarul: mikor elkövették a „háborús bűnöket” még nem létezett ilyen büntetési kategória. Ráadásul a bírók, ügyészek mind a bosszú népéből valók voltak…
Aztán felháborodsz, hogy a gondolkodó emberek nem hisznek az ilyen koncepciós kirakatpereknek..
Emlékeztetőül elmondom, hogy én se a kapitalizmusért, se a kommunizmusért nem rajongok, mert mindkettő hazugságokra épül. Ti itt leírjátok, hogy milyen gonosz a kapitalizmus rendszere.
Ez igaz.
De mikor arról van szó,hogy a marx-lenin-sztalinizmus nevében miket követtek el, akkor máris fasiszta levéltetvek másznak elő…. 😀 😀
Nincs bennetek semmi szeretet, csak gyűlöltök mindent, és azt hiszitek, hogy a többi ember is ilyen.
Pedig nem…
Szerintem tévedsz!
A vita tárgya az volt,hogy az egyik jobban ki lett domborítva mint a másik!
Főleg nem mindegy hogy a többség érdekébe történnek dolgok vagy azok elnyomására.
Az elmúlt közel harminc év alatt elüldöztek,lassú halálra itéltek,ellehetetlenitettek közel egymillió Magyar-t ,ezt hova sorólnád ?Ha már népírtásról írogatunk!
kontrollal értek egyet. Kinek az érdeke ? A múlt tisztázása mindenki érdeke, kivéve a hatalmat akaró és bitorló rétegnek. Lásd pl. a besúgók közzététele kérdéskört.
A jelenkor nem egymillió, hanem négy millió ember életét határozza meg a kiegyenlítődés esélye nélkül. De ez nem gulag, nem koncentrációs tábor, nemet is lehet mondani és szabadon elköltözni. Ez nem kényszer, hanem választási lehetőség.
Kösz az ilyen választási lehetőséget: vagy elhúzol ,vagy szép lassan megdöglesz!
Pompás!!
szoszó szerint:
2018-06-23 – 22:18
A választási lehetőség csak látszólagos!
El lehet költözni??? -hova? Te hova mennél, ha jobb világban szeretnél élni?
Ez kb. olyan, mintha azt mondanád, hogy szabadon lehet bárki a „királyi család” tagja… és akkor emberi élete lesz. Tudod, a teknős az autópályának azon az oldalán hal meg, ahova született…
Sikerült SaLa-nak megint valami „értékeset” olvasnia ,
gondolom most nem Ungváry Krisztián „magyarimádó” történész , vagy Romsics Ignác komcsi történész Magyarország a II. világháborúban című könyvéről lehet szó,
hanem a
Deborah S. Cornelius: „Kutyaszorítóban. Magyarország és a II. világháború ” című kötetéről, amiről SaLa vélhetően valami „véletlen folytán” avagy nagyon is tudatosan lefelejtette a kutyaszorító kis szavacskát, pedig ez lenne a mű teljes címe…………………
Mivel az éltes amerikai hölgyemény nem magyarnak született, ezért kérdés, mennyire kódolt génjeiben a magyar történelem. Az biztos, hogy 1956 után felfigyelt a magyar mentalitásra
És egypár lényeges szó a szerzőtől, ami nem az, amit SaLa a komcsi fejével kiolvasott:
„„A társadalom sok rétegből állt és sokféle reformot kellett végrehajtani”, és persze – tette hozzá – „vissza kellett állítani az államot is”.”
…….talán a gyengébbeknek is érthető, nem volt állam……
” a címadás jelentőségét is, amivel a szerző azt sugallja, hogy a kormányzó elitnek és a magyar társadalomnak csak igen korlátozott határok között volt lehetősége a saját sorsáról dönteni.”
A harmincas évek végétől kerül az ország vezetése igazi kutyaszorítóba, mert az Anschluss után már sokkal nehezebb volt ellenállni a német szövetségnek
Németország által uralt Európában Magyarország „igenis szigetnek számított”.
„Annyi bizonyos, hogy mindkét állam, Németország és Magyarország is elégedetlen volt a békékkel, és ebben kölcsönösen egyetértettek. De azt gondolom, sok minden alakulhatott volna másként, ha Hitler és a náci vezetés nem jut hatalomra. A harmincas évek végéig Magyarország szövetségesének sokkal inkább Olaszország számított.”
„A háttérben pedig mindig is ott volt az a vágy, hogy az elveszített területeket visszaszerezzék.”
hát ez sem egészen, mert Horvátországot nem akarták visszaszerezni és a nem magyarok által lakott vidékeket sem…..hanem inkább az elszakított nemzetrészek szabadságát visszaadni….
Azt pedig, hogy Horthy a német megszállást követően is pozícióban maradt, nem tekinti hősies cselekedetnek. A kormányzót ebben az a meggyőződése vezethette, hogy „az ország és a nép érdekében cselekszik”, de Cornelius úgy vélte, „nem gondolom, hogy ezt jól tette”.
hát utólag áttekintve kétségtelenül mindig bölcsebb az ember, de a szándékot Cornélia asszony is megérthette…….
Szóval ez is a képhez tartozik, nem csak a kimazsolázás……
De „azt állítják, jól megtanult magyarul, és a kötetben található magyar nyelvű forrásokat is önállóan értelmezte. A „lámpaláza” okozza csak, hogy a népes közönség előtt inkább az anyanyelvén beszél.”
hát hogyne,
akik ráéreznek a magyar nyelv intuitív és a sorok között megbúvó másodlagos és mégis fő jelentéstartalmára, annyira jól beszélik a nyelvünket, hogy sokféle magyar forrásmunkák tízezernyi oldalainak áttanulmányozása után, mint vérbeli magyar történelem szakértő mégis magyar helyett angolul tarja meg a könyv bemutatóját…………..
azt hiszem ezt nem kell kommentálni…………….
de az akadémia maximális támogatását élvezi, mert -vélhetően- maximálisan osztja a magyar tudományos poziban ülő emberkék nézeteit…….
mert különben a mű nem tartalmazna ilyen botorságot:
„a Hitler ,,Mein Kampf”-jában kifejtett gondolatok legfontosabbjai: a fajelmélet, a legvadabb sovinizmussal párosuló nemzeti demagógia, a tömegek felett uralkodó vezér kultusza, a liberalizmus fasiszta kritikája stb. Horthyék politikájában gyakorlattá váltak”;
mert erre az agyasságra mi mást is mondhatnánk,
mint igen, köztudomású
a magyar az igazi árja faj (ezt még Hitler is tudhatta),
a Lebensraum sem egy német geopolitikai fogalom, hanem magyarból lesték el a friccek,
és igaz, hogy Horthy rendszere liberalis tőkés államgazdaságot épített, de aztán ezt fasiszta módon kritizálta
és
a legvadabb sovinizmus az, amikor a nemzetiségnek államhatalomban képviselete van, sőt a visszatért felvidéken, Kassán szlávul mondott köszöntőbeszédet Horthy és biztosította a szlovákságot is jogaiban,
biztosított volt minden nemzetiségnek a nemzeti oktatás és identitás megőrzése no nem úgy, ahogy azt a románok tették,
a nemzeti demagógia (amit ugyebár komcsi barátaink hírből sem tudnak), hogy a Szent Korona királysága (és ezért kormányzó) azt jelentette, hogy minden, nemzetiségi alattvalója is a Szent korona oltalmát élvezi, ahol a király mint a népvezetője, csak a Szent Korona hatalmának emberi megbízott képviselője és jogrendjének végrehajtója kellene legyen………….
na ezt néha még értette az akkori ember, ma meg már csak röhögnek rajta……. legalább is a tökkelütöttek.
De sebaj, marhaságokért nem kell sokáig házalni…..Cornélia asszonyságnak is bizonyára volt miből csemegéznie………..
Milyen kupleráj let ebböl az oldalból!!
🙂 +1
Már ez jut eszembe róla.
https://www.youtube.com/watch?v=ACLL1M7k-II
MZ/X szerint:
2018-06-25 – 20:22
Milyen igazad van!
Már olyan ritkán olvasható egy kis jóízű „gyilkos lefasisztá”-zás, lenácizás……….hogy a jobb érzésű ember majdhogynem megsértődik a végén…….
Minden Tisztelt és nem tisztelt kommunistához lenne történelmi kérdésem;
találtam véletlenül egy írást,
ami szerint az 1917 szovjet forradalomban nagy számban vettek részt magyar emberek, többek közt a Cár legyilkolásában is; ugyebár kohn béláról épp eleget tudunk, bár a Trockijos jégcsákányos storyban erősen kételkedem.
Tiszteletteljes kérdésem, igaz-e az alábbi cikk valamelyest?
” ……….Kerenszkij-féle ideiglenes kormány az uralkodót és családját először Carszkoje Szeloban, augusztus 14-ét követően a szibériai Tobolszkban házi őrizetben tartotta, majd pár hónappal később továbbszállította Jekatyerinburgba, ahol egy helyi kereskedő, Ipatyev házában helyezték el őket. Az októberben, – a Gergely-naptár szerint november 7-én – „kitört” bolsevik forradalom* következtében Jekatyerinburg a vörösök kezére került. II. Miklós és családja őrzésére állítólag magyar és orosz katonákat rendeltek, más források szerint letteket. De az oroszok körében szokás volt minden más nem orosz nemzetiségűt „letteknek” nevezni. Történelmi tény, hogy a polgárháborúban közel 100.000 magyar hadifogoly a vörösök oldalán harcolt, ahonnan később közülük kerültek ki a hazai kommunisták nagy többsége is. Magyarok harcoltak a fehérek ellenében a Távol-Keleten (Amuri partizán…), Szibériában; Jekatyerinburgban még ma is utca van elnevezve róluk. Avdejev és Jakimov beszámolója szerint az Ipatyev-ház őrségét 1918 májusában magyar katonák alkották………………………………………említett állítás, miszerint magyarok is részt vettek a kivégzésben, részben a fehérek vizsgálódásának is köszönhető, mert a kivégzés helyszínéül szolgáló pincében az orosz nyelvű, a cári családot gúnyoló, gyűlölködő, trágár feliratok mellett van egy gyenge orosszal kezdődő, magyarul folytatódó felirat is: „Vargas karau…1918.VII.15…”, „Verhas Andras 1918.VII / 15e örsegen”. A kivégzők névsorát tartalmazó Meier-lista** szerint egy Andreasz Vergazi nevű „lett” (magyar) őrszolgálatot hajtott végre a ház őrposztján.
Az osztrák származású, orosz hadifogságba esett, kommunistává vált Johann Meier a kivégzés éjszakáján a házban tartózkodott, 1956-ban, a NSZK-ban megjelent 7Tage folyóiratban közzétett listája szerint a kivégzésben részt vett: Jurovszkij, P. Medvegyev, Nyikulin, Vagamov (oroszok) és 7 magyar, összesen 11 fő. A hét magyar neve: Gorvat Laiosz, Fiser Anzelm, Edelstein Izidor, Fekete Emil, Nad Imre, Grinfeld Viktor, és Vergazi Andreasz.
Magyarul így hangzanak ezek a nevek: Horvát Lajos, Fischer Anzelm, Edelstein Izidor, Fekete Emil, Nagy Imre, Grinfeld Viktor, Verhas András. A kivégzésben résztvevő, visszaemlékező Jurovszkij listájában habár lettek vannak említve, de a cirill betűs írást magyarra fordítva, a fent említett magyar neveket lehet olvasni.
Nagy Imre… Hogy ez a Nagy Imre azonos-e a későbbi moszkovita kommunista politikussal, majd magyar miniszterelnökkel, akit az 1956-os forradalomért kivégeztek, azt nem lehet tudni. A bolsevik forradalom oldalán harcoló közel 100 ezer magyar katona között sok-sok Nagy Imre lehetett, de az szovjet levéltárak által is dokumentált tény, hogy a későbbi miniszterelnök 1918 tavaszán Jekatyerinburgban és környékén teljesített szolgálatot (főleg katonai komisszárként). Ugyanez év őszén, Szibériában esett a fehér csehszlovák légió fogságába. Saját önéletrajzában is leírja, hogy 1918-ban a bizonyos ideig a városban tartózkodott…………..”
Előre is köszönöm a hivatkozásokkal támogatott válaszokat.
T. Kutja úr !
Engem nem szoktak küldeni sem a fidesz sem senki más. Az mszmp-n kivülmás párt tagja nem voltam és vagyok. Saját világnézetem és véleményem kialakításában nem szorulok egyetlen párt támogatására sem, a fideszére sem. Én nem tételezem fel senkiről hogy pártok megfigyelője, kommentelője lenne, ön se tegye. A legnagyobb gyűlölködés, ellenségeskedés, majmolódás kommunista oldalakon lelhető fel, zsigerből. Nem a kommunista lett gyülölködő, hanem a gyülölködőkből lettek a kommunisták. Nem az eszme miatt,hanem a nagyszámú ember, aki elégedetlen volt a sorsával, ráadásul megtudta hogy a gazdagot, az okosabbat gyülölni kell, beállt a kommunisták közé, és legszívesebben mindenkit legyilkolt volna aki nállánál előbbre jutott. Az izmusok hívei, édestestvérek. Amint a kommunista eléri óhajtott anyagi célját, azonnal gusztustalan és mohó kapitalistává válik.