A kör bezárul
A trianoni nemzetgyilkossági kísérlet után talpra állítja az agyoncsonkított országot
Ma százötven éve, hogy Horthy István és Halassy Paula gyermekeként Kenderesen (Jász-Nagykun-Szolnok megye) megszületett Horthy Miklós, később csaknem negyedszázadon át Magyarország kormányzója. Egy egész korszak fűződik a nevéhez. Életútja ismert.
Annyi mocskot alighanem még nem hordtak össze magyar államférfiról az igencsak eseménydús legújabb kori magyar történelem során, mint 1945-től róla, jó háromnegyed évszázadon keresztül. Volt fasiszta („Horthy-fasizmus”), antiszemita, népnyúzó, de legalábbis és minimum tehetségtelen, ostoba senkiházi (sok-sok egyéb mellett). Talán csak azt nem állították róla, hogy ő Belzebub és az Antikrisztus, szimultán. Magukat történésznek, szakembernek és hasonlóknak tituláló egyedek hosszú és unalmas, de annál jobban támogatott tanulmányféleségekben bizonygattak – mit is? Mindegy. Fő, hogy lejárató legyen. Negatív, felháborító vagy legalábbis szánalmas színben feltüntető. Démonizáló, deheroizáló, kiábrándító, elítélő, megutáltató, mocskoló, mindezt hol árnyaltabban, hol közvetlenebbül, netán időnként (egyre sűrűbben) körmönfontan „objektív” köntösben – a lényeg mindvégig egy és ugyanaz. De e tények is ismertek.
Az már kevésbé, hogy például ő is az 1956-os forradalom és szabadságharc hősi halottja. Ugyanúgy belepusztul a forradalom leverésébe és a harcokba, mint Gérecz Attila a Klauzál téren, vagy az oroszok által agyonlőtt bármelyik pesti srác. („November 4-e után nem kapcsolta be a rádiót, nem olvasott újságot… teljesen meg volt törve… mindent egyfajta gépiességgel csinált, minden kezdeményezőkészség nélkül” – írja 1957. februári halála után a menye.)
Előbb azonban, a trianoni nemzetgyilkossági kísérlet után talpra állítja a jóformán kivégzett, agyoncsonkított, meggyalázott, kifosztott, majdhogynem megsemmisített országot. Bevezeti az ingyenes gyógyellátást és a korszerű betegbiztosítást, a táppénz összege a fizetés ötven százalékáról ötvenöt-hetven százalékára nő, a baleseti járadék a teljes munkaképesség elvesztése esetén a bér 66,6 százaléka. Ezek a szolgáltatások a legfejlettebb országokéhoz viszonyítva is enyhén szólva figyelemre méltók voltak: az angliai betegségi táppénz például csak a fizetések tizennyolc-harminckét, a baleseti járulék csak harmincegy-ötvenhat százaléka.
Ötezer tanyasi iskolát építtetett. A szükségből erényt kovácsolva, Szegedből egyetemi város lesz, és egyetemi klinikák sora épül, nem beszélve a város jelképévé lett dómról és az egyik legszebb európai térnek számító Dóm térről. És a lillafüredi Palota Szálló és a csepeli szabadkikötő, no meg a villamosított Budapest–Hegyeshalom vasútvonal. És a többi, és a többi.
Bevezeti a nyolcórás munkaidőt, és több mint egymillió-kétszázezer hold földet oszt szét. Saját vagyona egész kormányzói tevékenysége alatt egy cseppet sem nő, miként birtoka sem bővül egy centiméterrel sem. A pengő a harmincas években Európa hatodik legerősebb valutája. A kulturális élet soha nem látott virágzásnak indul, rendkívüli színvonal, elképesztő egyéni – Nobel-díj, Szent-Györgyi Albert – és kollektív teljesítmények.
A külföldi magyar intézetek kiépítése. Világszínvonalú oktatás.
A magyar sport a világ élvonalában. A magyar futballválogatott világbajnoki ezüstérmes. (Ne csak Puskásékat emlegessük!) A győri fegyverkezési program nagyságrendje a Magyar Honvédséget Európa legkiválóbb haderőinek sorába kívánja emelni. (Egészen más, tragikus kérdés, hogy ez a törekvés kettébe tört.) És az egyik legeslegnagyobb történet: a szívós, ügyes és felelősségteljes külpolitikával eléri, hogy az elszakított területek visszaszerzésével a magyarságnak végre a számára legfontosabb – a sikerélmény – megadassék.
Idős zsidó emberek könnyek között, szobájuk falán a kormányzó úr fényképével mesélik, mi mindent is köszönhettek azon a ’44-es nyáron a ténynek, hogy Horthy Budapestre rendeli Koszorús Ferenc ezredes páncélosait, így megmentve több százezernyi budapesti zsidót. És a legjobbak nem felejtenek: ők biztosítják az emigrációban a család megélhetését.
A Fennvaló számon tartja a tényeket: míg Károlyi Mihály 1955-ben távozik ebből a földi árnyékvilágból, az elrabolt magyar területeket visszaszerző kormányzónak megadatik, hogy megérje a magyarság igazi, gyönyörű forradalmát. A kör bezárul. (MH)
Bal-Rad komm: Hát feleim! A fenti óda olvasható ma a „Magyar” Hírlap címre hallgató döbrögista – horthysta udvari zsurnálban. A ma 150 éve született whytézzről! A Nagy Elődről, a döbrögizmus Pédaképéről! A szentek sorába emelt Kohmányzó Úhhól!
Aki Isten (és az Antant) kegyelméből…
A pátoszos méltatásből kiderülnek az imponáló tettek. Mintha csak napjaink történései elevenednének meg.
Whytézz Horthy közel 25 esztendőn át való uralkodása, és Döbrögi közel 25 évre tervezett országlása.
No meg az eredmények fölsorolása. (Amit el kell ismerni, azt tegyük meg. Hozzátéve, hogy azokat azért nem tömegek élvezték!) Az „eredmények” ma is hosszan vannak sorolva. Annál rövidebb az azokat élvezők listája. Akárcsak a whytézz Fővezír idején!
NEKÜNK mindazonáltal hiányérzetünk van a ditsőséglista olvastán.
Nincs megemlítve az a másfél millió, aki „kitántorgott” Amerikába! Széles jókedvében.
Hiányzik a fölsorolásból a II. vh-s 340–360 ezres katonaveszteségünk. Amive az európai veszteségdobogó harmadik fokára repítette Magyarországota whytézz úrr! Az ország jelenlegi területén a légitámadások és a földi harcok következtében a Központi Statisztikai Hivatal 1945. júniusi felmérése szerint 45 ezer polgári személy vesztette életét.
A nemzeti vagyont ért károk összességében 1944–1945-ben mintegy 22 milliárd (1938-as vásárlóerejű) pengő tettek ki, ez az 1938. évi nemzeti jövedelem több mint ötszöröse, a nemzeti vagyon kb. 40%-a. A pusztítások következtében a harcok során keletkezett károkkal csaknem azonos értékű vagyon ment veszendőbe.
Ezek az adatok MA IS VISSZAKÖSZÖNNEK! A rendszerváltás Fénylő Ustököse, a Méltó Utód és Körei – valamint segéderői – áldásos ténykedésének hála, BÉKEIDŐBEN hozták ugyanezeket a számokat.
Szóval igazán nagy kár, hogy a whytézz úrr érdemeinek fölsorolása ilyen kurtára kerekedett. Ki tudja milyen okból?!
Van persze sejtésünk a dolgot illetően.
Merthogy a kör az akkor zárulhatna be, ha abban minden érdem ott vala!
Igen ám, de ha az úgy lenne, akkor nem kör, hanem csak egy piszkosszürke nagy folt lenne!
Az meg nem szép!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Admin!
„Hiányzik a fölsorolásból a II. vh-s 340–360 ezres katonaveszteségünk. Amive az európai veszteségdobogó harmadik fokára repítette Magyarországot”
Ugyan már apróságok ne is zavarjanak -mint máskor se- a tódításban;
első a Szovjetunió, második Németország, 3. Jugoszlávia, 4. Lengyelország, 5. angol-francia-olasz és csak talán utána valahol a magyar, ami így sem kevés……….
„érdemeinek fölsorolása ilyen kurtára kerekedett.”
ebben az egyben igazad van…….
korábban már volt ez ügyben szócséplésünk, sajnálatosan még a kommunista történelemírást sem ismered pontosan -még szerencse, hogy mi „fasiszták” olvastuk-
de azért egy Horthy képes meséskönyvet -ahogy hivatkoztál rá- közzétehetnél, mert olyat még nem láttam……
Admin:
Tanujj! http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/74.html
Jah! Hogy „EZ” hülyeség?
Áh!
Újfent sikerült egy komcsi időben összeollózott fércelést belinkelned, még ha a mai Széchenyi Könyvtár neve alatt is fut a fércmű……. végül is őriznek ott mindenféle avittos komcsi hadovát ma is….
De az már tényleg ne is zavarjon, hogy pl. Jugoszlávia nem is szerepel a listán, meg ha megnézed a listát, azon nem Magyarország katonavesztesége a 3., de biztosan nem ismered a számokat.
Egyébként az adatok már csak azért sem helyesek, mert csak az amerikai fogolytáborokban 3-5 millió német katona halt meg és még mennyi a szovjet fogolytáborokban!
ezért az a pl. 3,5 millió német katonaveszteség úgy marhaság, ahogy van………
a lengyelek voltak olyan idióták, hogy a németek ellen felvették a fegyvert, meg a szovjetek is tízezrével végezték ki a lengyel katonákat, ezért Lengyelország esetében sem igaz a 300.000 fő katonaveszteség….
Admin:
Te most tényleg ennyire hülye vagy, vagy csak a szemed arra használod, hogy csípesd a szappannal?
„…meg ha megnézed a listát, azon nem Magyarország katonavesztesége a 3., de biztosan nem ismered a számokat…”
NÉZZ RÁ A TÁBLÁZATRA, ÉS LÁSS! Főképp pedig gondolkodj! (Bár a te esetedben az kizárt képesség! TŰNŐDJ!)
Mi a nagyobb veszteség? A 6,49, vagy a 6,44? (Bár a te logicád…)
Tehát MINDEN FÉRCMÚ! – ami nem a te baromságaidat igazolja! Gratulálok! Úgy gondolom, ezzel aztán még azon néhányak szemében is alaposan megcsappant az ázsiód, akik szájtátva olvasták az igéidet. Tulajdonképpen magadnak kerested a bajt! Általában így járnak azok, akik át akarják írnia történelmet a MAGUK SZÁJA-ÍZE SZERINT! A szerecsent sikálhatod szép ecsém! Az attól nem lesz fehérebb!
itt egy másik hiteles: http://mek.niif.hu/00000/00056/html/258.htm
„340–360 ezres katonaveszteségünk”
ami ugyebár nem százalék, hanem nominális érték.
De a komcsiktól a logika messze áll,
ezért mindegy nekik az abszolút szám, vagy a százalék. Vagyis azt hadoválják össze, amelyik éppen nekik tetszik.
Az se zavarjon – ha nem vetted volna észre—, hogy az a százalék veszteség az összes lélekszámhoz képest és nem a katonai veszteség, hanem a teljes-civilekkel együtt mért veszteség; és az sem definiált, hogy csak halottakban, vagy minden egyébben.
De könnyebb össze-vissza hadoválni, mint előbb elolvasni és értelmezni, mert az nem a komcsik erőssége!
Az hogy a 80 milliós Németeknél háború utánra -hivatalosan- alig maradt férfi ember; hát hogyne lenne igaz az a 6,44%!
Mikor az angol gyújtóbomba se válogatott nő és férfi civil között.
Ugye nehéz gondolkodni?
Ha a görögöket és jugókat is a listára tették volna, akkor még %-ban se férnénk az első fertályba!
A komcsi történelemhamisításba meg az is belefér,
hogy nem a harcban elesettekről írnak, hanem az össz veszteségről, amibe a sebesültek, eltűntek, fogságba esettek, messze földre menekültek is szerepelnek.
Ilyen alapon a II. hadsereg vesztesége 120-130.000 katona volt, amiből a ténylegesen elesettek száma 40-60.000 fő. És a doni veszteség kb. a magyar katonaveszteség 50%-át tette ki.
Az a komcsi 340.000 fő a franc se tudja hogy jön össze, mert más források a teljes II. világháborús magyar katonai veszteséget bőven 300.000 fő alá teszik.
Mivel a II. világháború után 45 éven át komcsi uralom dútt, ezért természetes, hogy a komcsik által kitalált számokat használják ma is.
Arról persze a nagy vörös barátok is elfeledkeznek, hogy a lágerjeikben mennyi magyar fogoly halt meg, ami a statisztikai veszteség többségét teheti ki, és nem a harc közben elesettekét!
Nekem nem célom senkit sem mosdatni, hanem a valós történelmi tények után járni és nem bedőlni mindenféle kommunista és egyéb történelemhamisításnak…..!
Az tény, hogy az ország vesztesége nagyon nagy volt,
de döntő javarészt nem a fronton szenvedte el az ország, hanem a baráti elvtársak országban történő díbolása és gyilkolászós kedvük miatt!
MEG JÖTT! ITT VAN! Már azt hittem,hogy üres marad az oldal és tudatlanul kell nyugovóra térnünk!
Áldassék a sors keze!
nem ugy volt bünös ahogy balradosok állitják hanem forditva–horthynak sokkal fontosabb volt zsidok joléte mint magyarország magyar lakosságának joléte-nem magyar gazdaság dübörgöt hanem a zsidoé–tény hogy világhirü vállalatok jöttek létre de mind zsido tulajdonban—már 1875után megkezdödött zsidok beözönlése s föleg tiszaeszlári lány eszter meggyilkolása után a hatalom átvétele mert ugyan zsido orvos ölte meg lányt de egy magyar szifiliszes föur gyogyitásáért(-vérátömlesztés) igy aztán mikkor zsidok rájöttek hogy agyar föuri rend fél a botránytol kedvezö feltételeket zsaroltak ki de visszatérve hortyra valoban feláldozta több százezer magyar életét hogy mentse zsidok életét hisz ha megtagadja hadsereg donkanyarba küldését akkor németek azonnal megszállták volna országot már 1943 ban—nem véletlenül hortyt a zsido izrael állam látta el haláláig–persze hogy mennyire férgek zsidok ök ugatnak a legjobban rá…
Ez a cikk nem a katonai veszteségeket taglalja. Mint tudjuk a számok nem hazudnak. Europa egyik legjobb valutája lett a magyaré, táppénz, rokkantnyugdíj, ötezer tanyasi iskola, évente tíz tízenkétezer új lakás épült a harmincas évek végétől,villanyvasút? Nem véletlen dicsérte szegény megboldogult nagybátyám az a rendszert, pedig nem volt zsíros zsellér! A zsidókat is megmentette, érdekes nem, hogy mennyi minden kimaradt a cicilista korszak töeténelem könyveiből! Pl. hány millió nem komcsi szegény ember lett kiírtva a trockista leninista, maoista polpotista stb rendszerekben, erről írogassatok, katonai emberveszteségekről irogató tudosaim! Abban az időben a németek már megszállták a fél világot, Ausztriától É. Afrikáig a Kaukázostól Norvégiágig, idióta banda….Szerintetetek Ságvári Endre, meg a többi vörös, zsidó jobban vezette volna a megcsonkitott országot. Láttuk Rákosi, Gerő meg a többi komcsi zsidó mit tett az országgal nemde? OHHH persze a forradalom az csak a cia miatt volt, meg a lengyelek forradalma is, biztos a túl jó élet ellen tüntettek nem?
Horthy fasiszta rendszer az urak és a szolgák országa volt. Már ezért is a magyar nép bűnözője lehetne. Amit a proletár rabszolgák jobb képességeinek érdekében tett, az csak a nagyobb haszonért tette. A rabszolga akkor értékesebb, ha jól van tartva, de azért még csak alacsonyabbrendű, kizsákmányolók hasznáért élő beszélő szerszám. A parlamentben nem volt képviselője a magyar népnek, csak az uraknak. Ez a Horthy féreg a nép ellensége volt. A magyarországon élő zsidókkal és cigányokkal együtt a emymillió magyar kirtásáért felelős fasiszta háborús bűnös. Látszik, hogy az 1956-os ellenforradalomban is szeretet volna visszatérni tovább rombolni a magyar hazát. Akinek Horthy jó az bizony fasiszta. Ez a rendszer a Horthy fasizmus útján jár. Nép és hazaáruló bitangok vezetik az országot. Osztogatják a nép által megtermelt pézek jelentéktelen részét, miközben az urak jól megszedik magukat a nép verejtéke árán.
Sztálin szerint:
2018-06-18 – 15:12
A grúz népi tömeggyilkos nevével aposztrófált barátom!
„A magyarországon élő zsidókkal és cigányokkal együtt a emymillió magyar kirtásáért felelős fasiszta háborús bűnös”
Vesszél már össze Adminnal, mert az általa belinkelt idézett „mannában” ‘csak’ 830.000-950.000 magyar veszteségről és nem egymillióról értekeznek a kommunista urak!
Bár megjegyezném, a zsidókat és cigányokat a magyaroktól valamiért különálló kategóriában kezeled……
Másrészt a háborús bűnösséget csak a magyarnak csúfolt kommunista urak aggatták rá a II. világháború után, hiszen semmilyen számonkérést és vádat nem indítottak ellene a győztes hatalmak közül senki sem,
sőt száműzetésében 3 gazdag volt magyar zsidó család könyörületes és hálás anyagi támogatásából vegetált élete végéig….
„Nép és hazaáruló bitangok vezetik az országot. Osztogatják a nép által megtermelt pézek jelentéktelen részét, miközben az urak jól megszedik magukat a nép verejtéke árán.”
kijavítanám a mondatodat,
hogy „jelentéktelen” helyett ‘jelentős részét’ és nem urak, mert a gázszerelő pl. sosem úr…….egyszerűen nevezzük politikusbűnözőknek és strómanjaiknak az újonnan és jogtalanul a magyar nép verejtékén és kizsigerelésével meggazdagodottakat…..
Admin:
Te Olvasó! Te már teljesen behülyültél. Olyan dolgokat tulajdonítasz nekem, amivel nem is foglalkoztam! Bár az még külön érdekesség, hogy NEM EGYMILLIÓ AZ, CSAK kilencszázötvenezer! CSAK! Hm!
Admin!
Hm!
Beszéld meg a számadataidat Sztálinnal, hiszen pont erre hivatkoztál:
„Tanujj! http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/74.html”
Az idézett komcsi irományban az össz magyar veszteség 830.000-950.000, az szerinted egymillió?
A „CSAK”-ot Tenmagad írtad oda – nem én- jó komcsi szokás szerint 950.000 ember élete csak……….
végül is lehetett volna annál akár sokkal több is a 40-es évek végén, ha a komcsiknak jobban elgurult volna a gyógyszerük…….!
A 830-950.000 fő és egymillió között van 170.00-50.000 fő differencia, ami 20%- 5,5% eltérés pontosan.
Ez tényleg nem csúsztatás, csak pici komcsi kerekítés!
Mert a komcsik nagyon „precízek”.
Még egy ember élete is sok, nemhogy 170.000 emberé!
És ha már nem normálisan csesztetsz, hát nézd meg az idézett mannádat,
mert benne:
aszerint amennyiben 340-360.000 fő volt a magyar katonai veszteség és még hozzáadod a TABU 600.000 zsidó polgártársaink holocaust-ját,
akkor az már önmagában 940-960.000 áldozatot tenne ki a fércmű irományban szereplő 830-950.000 fővel szemben.
Azaz kiderül a végén, hogy a II. világháborúban nem is volt civil magyar áldozat,
sőt………
na ennyit a ti félétek matekjáról, mert még számolni sem tanítottak meg benneteket rendesen az iskolában,
csak a propagandát nyomni agyatlanul!
Admin:
A KONKLÚZIÓ te nagyonhülye:A LAKOSSÁG SZÁMARÁNYÁHOZ VISZONYÍTOTT VESZTESÉGÜNK A HARMADIK LEGNAGYOBB VOLT! Bárhogy csűröd-csavarod-fényezed a dolgokat. Ez pedig a whytézz úr elvitathatatlan érdeme!
A kb 1 milliós magyar veszteség – holokasuszt, frontkatonák, bombázásokban és szárazföldi harcokban elhinyt civilek, hadifglyok, gulágok – az 1938-41 között visszacsatolt tedrületek lakosságárával együt érvényes, a 93 030 km2 veszteségét 450-500 ezer főre becsülik, ami szintén nagyon nem kevés. Vsak 1945-47 köztt kb 200 wzren emigráltak vándoroltak ki, rengedtegen menekültek át asz említett területekről. Ők sem önkpéntes bevándorlók voltak, mint a Szlovákiából kitelepített magyarok és nem ön kéntes kivándorlók voltak a Magyarországról kitelepített svábok. Amt a Horthy-korszakról írnak az igaz, de nem az ő reszortja volt sem a gazsaág, sem a társadalom, sem a népjóléti politika, hanem a kormányoké, ő csak aláírt, de persze volt beleszólása is. Az alaófikú oktatőás kiépítése az ostrák származású, elmagyarosodott gróf Klebersberg Kunó kultuszminiszter érdeme, aki nem mellékesen radikális fizetésemeléssel a középosztályba emelte az addig a nemzet napszámosainak nevezett pedagógusokat. Rákosi egy tollvonással ‘1/6-odára csökentette, ami gondolom nem kell elregélnem, hogy mit okoziott és okioz, mivel még mindig nincs visszaemelve.- A nyolcórás munkaidőt, a kötelező fizetett szabadságot, a családi pótlékot és a munksnélküli segélyt a Darányi-kormány vezette be, hogy a kevesebb munkaóra ne járjon bérveszteséggel, a teljesítménybérrel együtt.
alsófokú oktatás. nem önkéntes bevándorlók/kivándorlók. 1945-47 között kb 200 ezren emigráltak, vándoroltak ki.
Jó lenne, ha befejeznéd ezt. Az olvasó olvasson!
http://www.rev.hu/sulinet45/szerviz/szakirod/stark.htm
A magyarázat meglehetősen egyszerű. A másik (Admin által hozott) táblázatban szereplő katonaveszteség a halottak mellett a sebesültek, eltűntek és fogságba esettek számát is tartalmazza, bár lehet, hogy némileg túlbecsülten. Azonban a szám biztosan 300 ezer fölé kúszik, ha hozzáveszik a Budapesten elszenvedett veszteségeket is. 1944 novemberéig a hivatalos adat 256 431, ehhez jön még kb. 50-55 ezer fős magyar veszteség a fővárosból (halott, sebesült, fogságba esett vagy eltűnt), és még valamennyi az ország egyéb területeiről. A halottak száma ebből „csak” valahol 100-180 ezer, elég széles skálán mozog. Ha összeadod a teljes katonaveszteséget (nemcsak a halottakat) és a becsült polgári halálos áldozatok számát (zsidók nélkül) a halottnak tekintett zsidókéval, akkor ki fog jönni a közölt érték alsó határa.
Alsó határ (rendre):
340 000 (katona) + 80 000 (polgár) + 410 000 (zsidó) = 830 000
Felső határ (rendre):
360 000 (katona) + 100 000 (polgár) + 460 000 (zsidó) = 920 000
A maradék 30 000 lehet a többi, számszerűleg nem részletezett, bizonytalan veszteség becslése. Ez persze nem jelenti azt, hogy a közölt számok pontosak, csak annyit, hogy a logika felismerhető. Zsidóknál a számítás:
http://epa.oszk.hu/00000/00036/00015/pdf/09.pdf
Ennek fényében a magyarországi és a háború után elvesztett területek zsidó népességhiánya nagyjából a két érték között van. A jól ismert hatszázezres mantra a 435 ezer deportált zsidó, a zsidó munkaszolgálatosok igen tág határok között becsült nagyobbik száma (kb. 150 ezer) és az egyéb, kisebb veszteségek (kb. 41-44 ezer fő) összeadásából jön, de ezek közül nem mindegyik halt meg.
Fergeteg szerint:
2018-06-18 – 19:45
Ha megengeded, pontosítanák.
Nagyjából igazad lehet, mert a II. világháborús magyar katonai harci eseményekben elesettek számát korabeli források 160.000 fő körülire becsülik.
A veszteségek között általában benne szerepel a halottakon kívül a sebesült, fogságba esett, eltűnt, dezertált, stb. is.
Sajnos ezt nem kezelik különállóan, miközben a „túléltek” nem jelentenek feltétlenül végleges veszteséget a családnak, a nemzetnek.
Ilyen alapon, minden embert áldozata egy háborúnak, aki megélte……
A számaiddal annyiban nem értek egyet, mert a magyar polgári áldozatok-halottak száma nagyon magas, nem csak a front, az amerikai bombázások és a megszálló csapatok „szórakozása”-sanyargatása jelentett veszteséget, hanem a rossz ellátás, betegség, stb. is.
A civilek elesettek számát nagyon nehéz megállapítani, mert pl. Drezda bombázásának eredménye sem egyértelműsített, a 80.000- től a 600.000- főig beszélnek a meghaltakról. Egy biztos, iszonyatos mennyiségű bombát dobtak le a kimondottan civil emberekre a barbár angolok, köztük a korai napalmot, foszfort is, ami elől nem volt menekülés……
Visszatérve Admin által idézett honlaphoz, több ellentmondás van benne, pl. a zsidó holocaust áldozatait relativizáló módon 400.000 főben határozta meg a korabeli író, ami manapság elfogadhatatlan, börtön járna érte…. ebből is látszik az iromány régi, komcsi eredete.
Egyébként manapság zsidó honlapok is más számot határoztak meg , az elhurcoltak számát 1944 októberig 436.500 főben határozták meg.
Ehhez jön még 1944 végén a menet és a korábbi munkaszolgálatosok (akik valójában civil hadszolgálatosok és emberveszteségük a harcoló alakulatoknál messze alacsonyabb, 5% körüli volt) korabeli források állítása szerint.
Régebben konkrétan számontartották a honlapon a zsidó megöltek és meghaltak számát és nem 400.000-t, de mára a számadatot átjavították.
A régit nem írom ide, mert akkor büntethető lennék relativizálásért!
Magyarán se a katonai, se a civil, se a zsidó áldozatok idézett számaiddal nem értek egyet, talán még a katonai áll a legközelebb hozzá, amennyiben az eltűntek, sebesültek, foglyokat is oda számítod. Bár a foglyul esettekkel meg jóval több.
„Ennek fényében a magyarországi és a háború után elvesztett területek zsidó népességhiánya nagyjából a két érték között van”
Nagyon nehéz pontosan meghatározni; a visszacsatolt területekkel együtt kb. 900.000 és 1.100.000 fő közé teszik a korabeli magyar állampolgárságú zsidók számát. Igen, a korabeli Németországi 5-6% al szemben, nálunk 8-10%-ra.
És ebben a számban pl. azok sincsenek benne, akik csak részben zsidó származásúak, mint volt pl Horthy felesége is 1/8-ban………
Az biztos, hogy sokan nem vállalták fel korábbi identitásukat és vagy nagyon sokan nem tértek vissza szülőföldjükre!
A háború után meg alig 50-200 ezerre csökkent a vállalt szám, de a meghaltakon kívül sokan nem tértek vissza Magyarországra és a hatalomra jutott szovjet kommunista ideológia miatt egyébként sem tartották fontosnak a vallási elhivatottság nyilvántartását……
A másik, Admin által idézett táblázat nem lehet pontos, ugyanis a német áldozatok száma sehogy sem lehet se 6,44 és se 5.300.00 fö, hiszen csak a katonai halottak és foglyok száma is messze többszörös mint 5-6.000.000 fő volt…………..
Látod, örülök, ha tudunk higgadtan beszélgetni. Adminnal szemben is valahogy így kellene, még ha vitatkozol is vele. Azt mindenképpen hangsúlyoznám, hogy ezek a számok mások számai (én legfeljebb csak hivatkozom rájuk, ha az esemény előjön), és nem is feltétlenül tartom őket pontosnak, de a témában nálam sokkal nagyobb tudású emberek állították őket össze, ezért úgy gondolom, nagyon alaposan kellene utánajárni a dolgoknak, mielőtt komolyabban bírálni kezdeném az eredményeiket. Ért már meglepetés ezzel kapcsolatban.
A polgári lakosság veszteségeire nézve az 1945-ös júniusi KSH jelentés ad némi támpontot, ez a szám (44 490) 45 ezerre kerekítve szerepelt az Admin által, és korábban általam is hivatkozott oldalon, de arra felhívja a figyelmet, amire gyakorlatilag te is utaltál, hogy volt háborús polgári többletveszteség. Ez lényegében azokból ered, amiket felhoztál (rossz ellátás, betegség, megszállók és a többi). Hogy ez a kb. plusz 35-55 ezer főnyi többletveszteség reális-e, azt nem tudom biztosan, egyelőre elfogadom, már csak azért is, mivel a maiaknál nagyobb területekről volt szó, ténylegesen kimutatható volt a rossz életkörülmények miatti többlethalálozás, és az újra elcsatolt területeken is voltak vérengzések.
A katonai áldozatoknál az általad említett kb. 160 ezres (egyébként korábbi háborús tapasztalatok alapján becsült) szám mindenképpen alacsonyabb a végső, ugyanazzal a módszerrel becsülhető értéknél, mivel a központi adatszolgáltatás 1944 október végéig követhető vissza, utána csak más jelentések alapján lehet következtetni a további veszteségekre. Így jön ki a kb. 100-180 ezer közé tehető halott katonák száma.
A mantrázott zsidó áldozati szám attól függ, mire utalnak éppen, csak ez a fejekben gyakran összekeveredik (zsidó fejekben is). A hiány, ami magában foglalja a halottakat is, nagyjából kiszámolható, és az 424 ezer körül van Stark szerint. Ebbe nehezen köthetnek bele. A munkaszolgálatosok között egyébként nem csak zsidók vagy részben zsidó származásúak voltak, hanem más (pl. egészségügyi, más vallási, ideológiai, egyéb származási vagy politikai stb.) okokból katonai szolgálatra alkalmatlannak minősítettek is. A családomban akadt ilyen keresztény, bele is halt szegény, olyan helyre osztották be más keresztények, ahol szinte biztos volt a halál. Köze nem volt a zsidókhoz, a karszalagja sem fehér vagy sárga volt, nem az ún. kisegítő munkásszázad tagja volt. És mivel a körülmények a fronton még sokkal rosszabbak voltak, az 5%-os munkaszolgálatos veszteség nekem kevésnek tűnik, különösen, hogy Starknál ezt olvasom: „A katonai munkaszolgálatra vezényelt zsidóság harctéri veszteségei a rossz bánásmód következtében relatíve meghaladták a fegyverrel harcolók közül elesettek számát.” Szovjetektől szökött volt hadifogoly is volt nálunk, aki harcolt a 2. magyar hadseregben (nem akart menni, de vezényelték, mennie kellett), jó véleménye volt az egyszerű, segítőkész oroszokról, ő túlélte, de nem következmények nélkül. Úgyhogy igen „hálásak” lehetnénk a „tengerész” úrnak, azonban szerencsére nem ez határozza meg a gondolatainkat.
Ami a zsidók korabeli számát illeti, a forrásaidat nem láttam. Azt azonban tudom, hogy kb. 825 ezer embert érintettek a rájuk (is) vonatkozó törvények 1941-ben, az akkori területen. Úgyhogy a szám eltúlzottnak tűnik.
Nem beszéltünk még a szovjet hadifogságban elhunytakról. Lehet persze ezt a szovjetek nyakába varrni, de egy biztos: ha Magyarország nem lép be a németek oldalán a Szovjetunió elleni hadműveletekbe, és nem viselkedik megszállóként, ezt biztosan elkerülhettük volna.
Fergeteg szerint:
2018-06-19 – 13:49
Igazad van, igen, lehet higgadtan is beszélgetni.
Sajnos nincs időm és lehetőségem minden hivatkozott és olvasott tanulmányt és dokumentumot visszakeresni.
A korabeli Magyarország a közép-európai menekült zsidók gyűjtőhelye lett, mivel mind a lengyeleknél, ukránoknál, észteknél, szlovákoknál, stb. már voltak pogromok, míg Horthy idejében, 1944 márc. 19-ig legalább személyi biztonságuk garantálva volt. Ezért is menekültek több százezren anno hazánkba, csak Lengyelország felől több mint 100.00 ren.
A magyar közigazgatásnak ezért kellett külön foglalkozni a lengyel üggyel.
Nagyon sokaknak sikerült papírokat szerezniük, amivel tovább utazhattak-menekülhettek.
Teljesen igazad van abban, hogy éppen pillanatnyi az érdekek határozzák meg , éppen mi a hivatalos álláspont.
A magyart most bűnösnek kiáltják ki egyesek, ezért sem sok szó esik arról, hogy „menekültbefogadó” ország miért is lettünk anno.
A munkaszolgálatosok veszteségét (amiben ideológiailag) a megbízhatatlan kommunisták is voltak, persze a veszteségüket nehéz megbecsülni. Az tény, hogy dolgozni, a hadsereget és az utánpótlást, ellátást segítendő vitték oda őket, nem kivégezni. Az orosz frontszakaszon eleve kevés volt az emberanyag, ezért minden dolgozni hajlandó kézre szükség volt.
Persze ez logikusan nem vonatkozik a parancs megtagadókra, dezertőrökre, megszökőkre, kollaborálókra, árulókra és kémkedőkre……
Mivel a korabeli statisztikák anno a „királyi” Magyarország keretében készültek, amik lehet szándékosan torzítottak, de ezt az adatot a kommunisták utána vagy átvették, de inkább a saját szájuk és érdekük alapján hazudták el.
Az tény lehet, hogy a frontvonalban harcolók között inkább tarolt a gránát, mint a védműveket, ellátást építők között , ez alapján tűnik logikusnak az áldozatok arányainak becslése……..
Admin mek.oszk linkjéből idézve:
„Szovjet fogságba 600 ezer magyar állampolgár került, legalább 20%-ban polgári személy. Az elhurcoltak és a hadifoglyok közül 200 ezren haltak meg a szovjet táborvilágban.”,
azaz a rendszerváltás előtt írt történelem sem tagadja a civilek összefogdosását és gulágokra deportálását.
LEGALÁBB 20%-ban!!!!!
És a foglyok 1/3-a halt meg, azaz arányosan a civilek közül is legalább 40.000 fő.
Szóval az általad emlegetett 1945 juniusi KSH 45 ezres civil áldozat szám kevés, hiszen az 1945 derekáig szovjetek által összefogdosott és gulágra hurcolt civilek száma bőven túllépte a 120.000-ret.
Amennyiben csak a harcokban elhunyt civilek száma 45.000 fő (ami megint alábecsült lehet) akkor sem fog összeállni a 830-950.000 fős veszteség….
Az epa.oszk szerint:
” A vármegyei és városi törvényhatóságok jelentései alapján összeállított mérleg – számításainkkal szinte teljesen megegyezően 176.207 elhurcoltról ad számot. „, azaz jócskán ellentmond a 600.000 legalább 20%, azaz 120.000-nek.
„Feltételezések szerint Sztálin rémuralma alatt körülbelül 20 millióan haltak meg a táborokban.[1] Magyarországról körülbelül 700 000 embert deportáltak a Gulagra, közülük 300 000 meghalt a rabság során.[2]” (forr :Dupka györgy, oszk, Stark)
Igen a 700.000 s szám közel áll a 600.000 -hez.
Amennyiben ezt a számot elfogadjuk és még legalább 400.000 zsidó honfitársunk halálát mellétesszük, az máris egymillió, egyéb ostrom ideji civil áldozatok nélkül, ami ugyebár megint csak nem passzol az Admin féle idézett 830.00-950.000 magyar össz vesztességgel.
És akkor a civil lakosságon kívül a sebesült katonákról, megszököttekről-elmenekültekről , stb. megint szó sem esett.
Szóval zavaros ez és mindenki az érdeke szerint szépítgeti.
Tőled idézve:
” Így jön ki a kb. 100-180 ezer közé tehető halott katonák száma.”
ami szerintem azt az általam tudott 160.000 -rel összhangban áll, akiknek közel a fele már a Kárpát medencei harcokban esett el.
A Regio írja azt is, hogy a gulágokra legalább 20.000 zsidó ember került, részben munkaszolgálatos, részben összefogott civil, akik közül alig 7.000-ren jöttek haza.
Azt, hogy mennyi zsidó polgártársunk nem tért vissza szülőföldjére, megintcsak nem mértékadó számítás, mert sokan a lenyel táborból egyből nyugatra mentek, vagy beálltak a szovjet kommunisták közé, stb.
Izrael állam 1948-as kikiáltásakor a jiddish és héber után a magyar volt a leggyakrabban beszélt nyelv.
Nem idézem a zsidó honlap régebbi számadatait, mert relativizálásért bajba kerülnék, de ott is leírt volt, hogy nem 400.000 a megöltek száma és még a nagyvilágba, USA-Délamerika, Délafrika, Ausztrália, nyugat Európa növekvő diaszpóráit nem is említették.
Szóval ez a hiányzás olyan, mint mikor elcsavarognak a kisdiákok fagyizni az iskolából, de attól még nem lettek áldozatok, csak hiányzók….. persze a politikai célokat pont ez a nem egészen korrekt meghatározás szolgálta…
Írod. hogy
„ha Magyarország nem lép be a németek oldalán a Szovjetunió elleni hadműveletekbe, és nem viselkedik megszállóként, ezt biztosan elkerülhettük volna.”
Játszunk el a gondolattal,
ha 1941.-ben kerec-perec Hitlert kirúgja az akkori vezetés……………….. szerinted akkor megúszta volna az ország a német, majd szovjet megszállást és a 800.000-900.000 főnyi veszteséget?
Kíváncsi vagyok az érveidre!
Oolvasó írta de… Amerikai fogságban max 30-50 ezer német katona halhatott meg, mert sok példa volt rá, amit a Ryan közlegény megmentése is ábrázol, lelőttek fedgyverüket eldobó, felemelt kezű katonákat. Sok hadifogoly SS-t végezek ki, mint az oroszok. Ha jól számolom egy a sok közül nagyszülői fokozatú nagybátyám megúszta a Hunyadi SS Páncélos Hadcisztály tagjaként, pedog fel kellett tartaniuk a hónaaljukat. A szortírozó orfosz katona, talán őrmester, nrm vette, vagy nem akarta észrevenni a tetoválást. Intett, hogy menjen a „normál” hadifoglyokkal. Féltestvérét az utólsó etápban hívták be és a németek azt csinálták velük Kápátalján, mint Szent Pál az oláhokkal:) Adja meg magát az oroszoknak,? Fehér zászlóval is lelövik. Próbáljon hazaszökni? Magyarok, vagy németek felszólítás nélkül lelövik. Mint Trianon előtt Pestre szakadt szlovák család tagjának az a mentő ötlete támadt, hogy a volt szlovák határ levegős és arra nem szökik senki. Az volt az elsődleges anyanyelve, beállt szlovák partizánnak. Harci cselekményekben nem részt, ha egyáltalán korábban voltak ilyenek, amit nem nagyon hiszek, de Pesten jó néven vették, mármint 1945 után.
Olvasónak
A GULAG egy másik fejezet, az általad említett 200 ezer halott már leginkább oda tartozik. Ez nem volt benne a vitatott áldozati számban, így a katonák és a polgári személyek veszteségei között sem jelent meg, ezt érdemes külön hangsúlyozni. Erről van egy másik összegzés is a tarsolyomban, az adatai érdekesek, moralizálni pedig nem nagyon fogok ennek kapcsán:
https://web.archive.org/web/20141221174602/http://www.kortarsonline.hu/regiweb/0202/stark.htm
Az első elszállítási hullám 1944 végétől kb. 40 ezer embert érintett, többségükben magyarokat. A második hullám nem sokkal később kezdődött a szovjet előrenyomulást követően. Ezek közül az egyik érintette egy rokonomat, de végül megúszta (már másodszor), a neve ugyanis nem volt német. Mi várt volna rá? „Magyar források alapján a visszatérők összlétszáma mintegy 330–380 ezer főre tehető. A folyok és a visszatérők száma közötti 270–370 ezres hiány tükrözi hitelesen a szovjet táborvilágban, illetve az oda vezető úton elpusztult magyarok számát, figyelembe véve azt a tényt, hogy az átmenőtáborokban és a kiszállítás közben elhunytakat a szovjet őrök nem regisztrálták” – írja Stark. Nem biztos, hogy másodjára sikerült volna a szökés. Szóval egy szó mint száz, a GULAG-ra összefogdosott személyek (legalább a vissza nem térők, de akár az összes elvitt ember a zsidók kivételével, hiszen őket külön számolták) a vitatott táblázatban szereplő számhoz még hozzáadandók. Egyébként az mindenképpen elmondható, hogy nem konzekvens az ottani összegzés, mert vegyíti a halottakat és az egyéb veszteségeket, de mégis, a logikája követhető. Zsidóknál nem véletlenül hangsúlyozom a hiányt, ahogy a GULAG-ra vitt emberek esetében is érdemesebb erről beszélni halottak helyett, mert egy részüknek a sorsa ismeretlen.
Az utolsó kérdésedre azt válaszolnám, hogy ez egy szűk utca, amibe nem mennék bele. Azt még nyugodtan állítom, hogy ilyen mértékű megtorlást biztosan megúsztunk volna, hiszen a megszállásban való részvétel, valamint a szívós védekező harcok nagyon felbőszítették az ellenfelet, azonban egy korábbi német megszállás, vagy a szovjet ígéret esetleges be nem tartása mindenképpen okozhatott volna veszteségeket.
Fergeteg szerint:
2018-06-19 – 19:02
Hát igen, ezek a fránya statisztikák…….
„mert csak annak a statisztikának hiszek, amit saját magam hamisítottam” (wc), ez elmond mindent.
A szűk utcáról, mert arról is kell beszélni:
Egy politikai hatalomnak mindenképpen azonnali bukás az idegen megszállás, nép életének rosszabbodása.
Aztán sok megszállt országban haltak tömegek éhen és szolgálták munkájukkal a megszállót.
Ezt 1944-ig sikerült elkerülni. Sőt…… vértelen revíziót!
Hogy mennyivel lehetett volna rosszabb, vagy jobb a német megszállás? A zsidó polgártársainknak biztosan teljes KO.
De azért az érdekes, hogy a románok , szlovákok a szovjet megszállásban a magyarok előtt jártak, mégsem bosszulták meg őket.
Másrészt az ország védelme már nem adhat okot a bosszúra, hiszen akkor már a szovjetek voltak a hódító megszállók. Vagy nekik agresszorként is joguk van?
Aztán a lengyelek még harcoltak is a németek ellen, mégis megszállták őket, sőt több millió lengyelt kitelepítettek, országuk egy darabját lecsípték, mert a szovjet elvtársak véletlenül sem hódítók! Meg sokukat kivégezték.
Szóval a megtorlásnak köze sem volt az igazsághoz.
A másik, hogy Magyarország megszállására ilyen durva és ennyi áldozattal járóan semmi logikus magyarázata sem volt, hiszen mire Bécsig eljutottak a szovjetek, addigra Berlint is bevették.
Hitler és a németek nélkül pedig bármilyen magyar vezetés is a szovjetek ölébe hullott volna vértelenül.
Már a középkorban is a megerősített helyeket az agresszorok bekerítették és továbbmentek.
Az ostrom később is ráért, ha a védők addig nem éheztek ki.
Akkor miért kellett teljesen feleslegesen feláldozni sok tízezer szovjet és magyar ember életét, iszonyatos anyagi károkat okozni?
Csak hogy Sztálin önkényesen megmutassa, mint agyatlanul Hitler a Sztálingrádi ostrommal?
vendég szerint:
2018-06-19 – 18:17
” Amerikai fogságban max 30-50 ezer német katona halhatott meg”
hát nem éppen; manapság egyre több olyan dokumentum lát napvilágot, hogy az amerikai fogolytáborokban szándékosan éheztették a németeket és nem biztosítottak ellátást, ami szándékos cselekedetnek több millió német fogoly halála lett az eredménye.
Ezt nem én mondom, hanem manapság leadott angolszász dokumentumfilmek, elemzések.
Olvasónak
Azért a lengyelek után is maradt bőven tüske a történelemben. Elég a Lengyel-Litván Unió időszakából csak erre gondolni, vagy az első világháború szovjet hadifoglyainak sanyarú sorsára. Ez az ellenfél részéről már elegendő lehet a megtorlás igénylésére egy győztes helyzetben. Nem érdemes igazságot vagy arányosságokat keresni. A győztesek kihasználják a helyzetüket. Volt, amikor a lengyelek kerültek kedvező helyzetbe. Még Magyarországból is kaptak Trianon után. Emiatt nem kell a lengyeleket utálni, csak a nagy barátkozás közepette érdemes fejben tartani ezt is, meg pl. azt is, hogy a vezetőik kikkel barátkoztak még a történelmük során (pl. a második világháború előtt). A több millió lengyel kitelepített erős túlzás, tízzel osztva emészthetőbb.
Visszatérve a szovjet bosszú jogosságára, én biztosan nem keresnék csak racionális okokat egy ilyen helyzetben. Persze ott vannak azért azok is, hiszen pl. egy szörnyen feldúlt országot mielőbb helyre kellett hozni. Ha a győztes ehhez foglyokat vehet igénybe, akkor őket (is) fogja használni. Például azért, mert a saját férfilakossága jelentősen megcsappant. A másik, hogy egy egész országot a 20. században egyszerűen nem lehetett „bekerítve” hátrahagyni, mint egy várat. Már ahhoz is több ember (és fegyver) kellett egyébként, mint amennyi a védőké volt, ha nem akarták kockáztatni a vereséget a várból kitörőkkel, vagy a segítségükre sietőkkel szemben. De ez annál sokkal bonyolultabb. Otthagyni egy (több) ellenséges országot a hátunk mögött, riválisokkal kiegyezni kész vezetéssel? Naivitás és óriási hiba lett volna.
Fergeteg szerint:
2018-06-19 – 23:32
Nem reagáltál józan érvvel arra,
hogy szerinted volt-e bármilyen stratégiai értelme Magyarország legyalulásának és a sok százezer emberi halottnak, miközben ez idő alatt már Berlint is bevették a vörös csapatok és a győzteseknek teljesen kiszolgáltatottá vált minden vesztes és semleges fél.
A középkorban számos eset mutatta meg, hogy egy erősebb helységet a hódítók egy max akkora erővel körbezártak és az előrenyomulást folytatták a fősereggel, céljuk érdekében.
Ugyanis a „vár” nem maradhatott védtelenül védő nélkül, és segítséget, utánpótlást csakis az ostromlók kaphattak a „főseregtől-hátországtól”.
Egy „várvíváshoz” legalább 3x akkora erővel kellett rendelkezni, míg a körbezáráshoz max a védőkével megegyező is elég.
Ennek a taktikának számtalan példája volt 1848-49-ben is.
Magyarán Budapest helyett a lekötött erőforrásaikat fordíthatták volna egyből a Dunántúl-Bécs vagy Berlin ellen is, sokkal eredményesebben.
Nem vitatva a több évszázados ellenségeskedést orosz és lengyel között, azért mégis a II. háború után csak Lengyelország egyharmadát „lecsippentették” a szovjetek és a német tartományból kárpótolták őket. Ez több milliós egy kissé noszogatott is népvándorlást indukált.
„Visszatérve a szovjet bosszú jogosságára, én biztosan nem keresnék csak racionális okokat egy ilyen helyzetben.”
A rosszul felszerelt II. magyar hadsereg csak egy jelentéktelen 200 km-en és javarészt védekező harcot folytatott. Csaknem ki se mozdult a lövészárkából.
Igen nincs is racionális-logikus és igazságos magyarázat „a szovjet bosszú jogosságára”.
Csak a terrorisztikus öntelt önkény, amely a saját népet is csak eldobható eszköznek használta.
Itt megjegyezném a statisztikai trükközés propaganda célú használatát, ugyanis a frontzónából a veszteség és rombolás kisebbítése volt a magyar vezetés célja, míg a szovjeté pont fordítva a hazai lelkesítés, feltüzelés és jóvátétel követelés növelése, míg Magyarországi harcokban a magyar vezetés a veszteségek felnagyításában, míg a szovjetek pedig pont a kisebbítésében érdekeltek fentebbi okból.
„Persze ott vannak azért azok is, hiszen pl. egy szörnyen feldúlt országot mielőbb helyre kellett hozni. Ha a győztes ehhez foglyokat vehet igénybe, akkor őket (is) fogja használni. ”
Ez is igaz,
csak akkor logikusan a munkaerő megtartására és mennél többet dolgoztatására kellett volna törekedni, mert az szolgálta volna a SZU újjáépítését.; és nem a lestrapálásukra, az elpusztításukra……… ugyanis az erőtlen, beteg vagy halott -ugyebár- nem tud dolgozni……..így ez az érv nem állja meg a helyét.
De ez a helyzet az ujjáépítés helyett inkább hasonlított a nácik ideológiájához, hogy hadd pusztuljon a zsidó és a szláv hadifogoly, hiszen annyi van belőlük, hogy a polc is tele van velük.
” Otthagyni egy (több) ellenséges országot a hátunk mögött, riválisokkal kiegyezni kész vezetéssel? Naivitás és óriási hiba lett volna.”
Ezt a véleményt nem osztom,
mivel Teherán óta deklarált volt a befolyási övezetek elismerése.
Mivel a szovjet csapatok 1945-re már Német-Lengyel határon álltak, attól a vonaltól keletre már biztosított volt a befolyásuk, délről pedig a szerb haverok által…..
Eleve a közbenső országok gazdaságilag, csere exportkereskedelemtől elvágva életképtelenek, belső politikai harcokkal terheltek.
A légteret teljes egészében a szövetségesek és az orosz légierő ellenőrizte, így a még megmaradt ipar is kiszolgáltatott helyzetben, alapanyag. logisztika nélkül volt.
Ipari háttér nélkül, bunkósbottal pedig nem lehetett modern háborút vívni.
Nem azt állítom, hogy esetleg ne kössenek le német-nyilas haderőt a sík terepen, de sok áldozatot követelő városi csatába, beásott védvonalba teljesen felesleges volt belemenni.
Ez kb. olyan , mint mikor Hitler öntelt hiúságában Sztálingrádot ostromoltatta ahelyett, hogy megkerülve azonnal tovább nyomultak volna.
Eleve a németek feltétel nélküli elbukása garantálta a kisebb államok és vezetésük teljes kiszolgáltatottságát.
Szerintem itt csak a zsarnoki és kegyetlen önkény diktálta hatalom fitoktatása, a megfélemlítés, hogy több millió embert küldhetek a halálba (saját népemet is) és a földdel egyenlővé tehetek országokat, ha akarok- volt az ok és nem a józan ész és tisztesség……….valamint a szabad rablás lehetősége……..
Csak ezt az erőfitogtatást a jenkik 2 db atombombával „ügyesbe” megoldották ………
Olvasónak
Szerintem hiba, hogy igazságot és morális érveket keresel egy háborúban (az agresszió természete nem igazságos és nem arányos). Ezeket egy sokkal erősebb, keveset szenvedett ellenfél esetleg szem előtt tarthatja, különösen akkor, ha a világ figyel, és neki amúgy fontosak a jó kapcsolatok, de éppenséggel reagálhat ellenkezőleg, megfélemlítő módon is, ha tudja, hogy megteheti. Egy rendkívül nagy veszteségeket szenvedett, egyébként pedig nagyhatalmi státuszra igényt tartó, súlyosan megtépázott ellenfél nem fog udvariasan viselkedni. Mennyit vesztett Magyarország? Sokat. Mennyit vesztett a Szovjetunió? Szintén sokat, emberéletben pl. sokkal többet. Ez nem a lovagok csatájának feltételeit teremtette meg.
„Nem reagáltál józan érvvel arra, hogy szerinted volt-e bármilyen stratégiai értelme Magyarország legyalulásának és a sok százezer emberi halottnak, miközben ez idő alatt már Berlint is bevették a vörös csapatok és a győzteseknek teljesen kiszolgáltatottá vált minden vesztes és semleges fél.”
Na most erre már nem tudok mást írni, mint azt, hogy vegyél elő egy történelmi atlaszt vagy egy jó internetes szemléltetővideót, és tekintsd át a frontvonalakat, hogy épp mikor, hol húzódtak!
„A középkorban számos eset mutatta meg, hogy egy erősebb helységet a hódítók egy max akkora erővel körbezártak és az előrenyomulást folytatták a fősereggel, céljuk érdekében. Ugyanis a »vár« nem maradhatott védtelenül védő nélkül, és segítséget, utánpótlást csakis az ostromlók kaphattak a »főseregtől-hátországtól«. Egy „várvíváshoz” legalább 3x akkora erővel kellett rendelkezni, míg a körbezáráshoz max a védőkével megegyező is elég.”
Súlyos tévedés. A várak alapszintű védelmét általában meglehetősen kevés ember is el tudta látni, de hatalmi és logisztikai központok lévén olykor tekintélyes számú helyőrség is állomásozott bennük, ráadásul bizonyos esetekben számítani kellett a felmentő csapatokra (ne gondold, hogy a hírek nem tudtak kijutni a körülzárt várból, vagy nem szokták megtámadni az ostromlókat). Ha egy várat hátrahagytak megfelelő ostromló sereg nélkül, ami képes lett volna ellátni mind az ostrom, mind az esetleges külső támadás elleni védelmet, azzal a vereséget és a hátbatámadást kockáztatták. Ez teljesen logikusan azt jelenti, hogy jelentősen nagyobb erőt kellett tartani a vár körül, mint amennyi a védőké volt. Gondold át: akkor tudtak továbbmenni a fősereggel, ha az ostromra hátrahagyottak száma és eszközállománya megfelelőnek bizonyult. Aztán az, hogy épp milyen stratégiát választottak az ostromhoz, a körülményektől függően változott. Emellett az ellátás kérdését is meg kellett oldaniuk, mert a vonalak megnyúlásával ennek terhe a helyi lakosságra hárult, ami korlátozta mind a pusztítások, mind az előrenyomulások lehetőségeit. Gyorsan és nagy mennyiségben egy-egy vár és a körülötte lévő termőföldek elfoglalásával lehetett pl. élelemhez jutni, de amíg a vár a védők kezén volt és a parasztok nem dolgoztak, a meglévő élelmiszer hamar eltűnt egy védőkénél nagyobb sereg gyomrában. Nálunk a török hódoltság határterületein egy idő után megállt a „török” előrehaladás, és csak néha mozdultak a vonalak, viszont rendszeresek voltak az átcsapások az ellenséghez, és a fosztogatások is, amelyek egy idő után élhetetlenné tették a kisebb településeket. Ennek következménye lett aztán a rengeteg elnéptelenedett, majd a „török” kiverésével újra benépesült falu.
„A rosszul felszerelt II. magyar hadsereg csak egy jelentéktelen 200 km-en és javarészt védekező harcot folytatott. Csaknem ki se mozdult a lövészárkából. Igen nincs is racionális-logikus és igazságos magyarázat »a szovjet bosszú jogosságára«.”
Úgy érzem, elbeszélünk (elírunk) egymás mellett. Azt hittem, világos volt, hogy én a „szívós védekező harcok” alatt a Magyarországon előrenyomuló, és különösen a Budapestet ostromló szovjetek elleni műveletekre céloztam, ahol a szovjeteknek nagy veszteségeik voltak, de most egyértelművé teszem. Újból javasolnám, hogy egy háborúban ne keress morális érveket, de ez csak egy tanács, nem kell megfogadni.
„Ez is igaz, csak akkor logikusan a munkaerő megtartására és mennél többet dolgoztatására kellett volna törekedni, mert az szolgálta volna a SZU újjáépítését.; és nem a lestrapálásukra, az elpusztításukra……… ugyanis az erőtlen, beteg vagy halott -ugyebár- nem tud dolgozni……..így ez az érv nem állja meg a helyét.”
Ehhez egyrészt látni kell az akkori Szovjetunió hatalmas területeinek éghajlati és (háború által megtépázott) logisztikai adottságait, másrészt azt, hogy a nyugati agresszió miatt az ipar súlypontjai eltolódtak, harmadrészt a hatalmas károkat, veszteségeket emberben, infrastruktúrában, anyagiakban, negyedrészt a hangulatot, ami egy ilyen pusztító háború után uralkodott, ötödrészt azt, hogy a 20. század közepén járunk csak. És még biztosan lehetne sorolni, de szerintem ennyi elég.
„Ezt a véleményt nem osztom, mivel Teherán óta deklarált volt a befolyási övezetek elismerése. Mivel a szovjet csapatok 1945-re már Német-Lengyel határon álltak, attól a vonaltól keletre már biztosított volt a befolyásuk, délről pedig a szerb haverok által…..”
Ismét javasolnék egy történelmi atlaszt, és óva intenék attól, hogy egy háborúban a megállapodásoknak szent és sérthetetlen érvényt tulajdoníts. A megállapodásokat erő felmutatásával lehet betartatni. Komolyan gondolod, hogy egy „bekerített” ország hátrahagyása (bárhogyan is képzeled ezt), amelynek vezetése, sőt német „szövetségese” (megszállója) is százszor inkább hajlandó lenne megadni magát a nyugatiaknak, mint a szovjeteknek, az erő jeleként értelmezhető? Akár a riválisok, akár a dühös sajátjai részéről? Ráadásul egy elárult szerződés után a szovjetek érthető módon már nem bíztak annyira a riválisaikban sem, maga Sztálin pedig híresen bizalmatlan volt.
Fergeteg szerint:
2018-06-20 – 15:03
Nem követtem nyomon, mennyire erős a kommunista meggyőződésed, a megfogalmazásaid után biztosan lehet.
De örülök, hogy az alábbi mondatokat Te mondtad ki helyettem,
mert itt sokan csak orosz jogot, morált, igazságot és magyar terrort, agressziót emlegettek folyamatosan……
„egy háborúban ne keress morális érveket”
„hiba, hogy igazságot és morális érveket keresel egy háborúban (az agresszió természete nem igazságos és nem arányos)”
„én a “szívós védekező harcok” alatt a Magyarországon előrenyomuló, és különösen a Budapestet ostromló szovjetek elleni műveletekre céloztam, ahol a szovjeteknek nagy veszteségeik voltak, de most egyértelművé teszem. Újból javasolnám, hogy egy háborúban ne keress morális érveket”
Szóval köszönöm, hogy ezt nem nekem, egy „fasisztának ” kellet végre kimondania,
hogy az itt hangoztatottakkal ellentétben mégsem csak a magyarok voltak a gonoszak, a szovjetek meg az igazság és jóság szent grál lovagjai.
” Súlyos tévedés ! A várak alapszintű védelmét általában meglehetősen kevés ember is el tudta látni, de hatalmi és logisztikai központok lévén olykor tekintélyes számú helyőrség is állomásozott bennük, ráadásul bizonyos esetekben számítani kellett a felmentő csapatokra”
ezzel önmagában egyetértek,
mert vagy csak kis létszámú várvédő, mint pl. Eger, Szigetvár a XVI században, vagy pl. Gyulafehérvár, Déva 1849-ben. Igen néha az 50 szeres túlerő sem tudta a várat sikeresen megvívni..
Vagy Komárom védműrendszere, amely 1849-ben már egy 20.000-es, kiterjedt logisztikai hadműveletre is képes tekintélyes létszámot tartott.
Nem is ostromolta az osztrák, inkább körbezárta és szabad elvonulást biztosított Klapka csapatainak a vár feladása fejében.
Vagy Déva várának 2.000 osztrák védőjét Bem 1.600 honvédje zárta körbe 3 hónapon át, mire a várvédők fegyvereikkel együtt szabad elvonulást és kiemelt zsoldkifizetést alkudtak ki a magyaroktól a vár feladása fejében.
Mert kifizetődőbb volt, mint ostrommal bevenni.
Szóval -történelmi példák igazolják- egy körbezárás sokkal eredményesebb és sokkal kevesebb emberi és anyagi-technikai veszteséget jelent, mint egy sikeres ostrom megvívása.
Vagy 1849 májusában Buda várának visszavétele éppen azt a 2 hét időveszteséget jelentette, amíg Bécsből ki lehetett volna verni a Habsburg központi hatalmat.
Ezt az oroszok nem értették meg, azaz Sztálin nem kultiválta……
A körbezárt Budapest esetében a német erőtlen felmentést mindig sikeresen elkaszálták, a kitörést vérbe fojtották.
Önmagában a főváros nagy áldozatokkal járó megvívásának — a történelmi példákon okulva– semmi értelme nem volt szerintem……..
a város ostromideje helyett a szovjetek egy előrenyomulással hirtelen Bécsig jutottak volna, ráadásul a Dunántúli harcokat fölényesen erősítve a lekötött Pesti ostromló erőkkel…….és ezáltal végül úgyis az ölükbe hullott volna a főváros tokkal-vonóval.
„a török hódoltság határterületein egy idő után tényleg megállt a “török” előrehaladás, és csak néha mozdultak a vonalak”
igen, mert a törököknek először a magyar végvár rendszerekkel akadt problémájuk, majd a terjeszkedő habsburgok fél európai hátországán véreztek el.
Másrészt a török birodalom túlnőtte magát;
mind észak Afrikában, mind a Közel Keleti pozíciójuk megosztotta az erejüket és még a belső konfliktusokat is kezelni kellett.
„”a munkaerő megtartására és mennél többet dolgoztatására kellett volna törekedni, mert az szolgálta volna a SZU újjáépítését.; …………. az erőtlen, beteg vagy halott -ugyebár- nem tud dolgozni……..”
Ehhez egyrészt látni kell …………. területeinek éghajlati és (háború által megtépázott) logisztikai adottságait,………. agresszió miatt az ipar súlypontjai eltolódtak, harmadrészt a hatalmas károkat, veszteségeket emberben, infrastruktúrában, anyagiakban, negyedrészt a hangulatot, ami egy ilyen pusztító háború után uralkodott, ötödrészt azt, hogy a 20. század közepén járunk csak. …….. szerintem ennyi elég.””
Szerintem ez akkor sem érv, az élőmunkaerő elpusztítására,
hiszen akkor megbukik az infrastruktúra-ipar-emberi erő elpusztítása okán szükséges emberi munkaerő pótlására hozott indok,
és
a nép hangulatát nem az javítja, ha rejtett és zárt munkatáborokban németek és magyarok milliói-százezrei halnak meg rejtve a köznép elől,
hanem pont az, ha a szovjet népnek ipart, infrastruktúrát, mezőgazdaságot , azaz jólétet építenek és nem pedig meghalnak.
Az egyszerű emberek általában egyébként sem bosszúállók…….
Mit jelent a XX. század közepe?
Tán csak nem azt, hogy nem sokat ér az emberélet, mert akkor ezt az érvet a németek kegyetlenkedésekor is be kell ám vetni!
„javasolnék egy …. atlaszt, és óva intenék attól, hogy egy háborúban a megállapodásoknak szent és sérthetetlen érvényt tulajdoníts. A megállapodásokat erő felmutatásával lehet betartatni. Komolyan gondolod, hogy egy “bekerített” ország hátrahagyása ……., amelynek vezetése, hajlandó lenne megadni magát a nyugatiaknak, mint a szovjeteknek, az erő jeleként értelmezhető?”
én még kiegészíteném a logisztikai útvonallal, mezőgazdasági -egyéb nyersanyaggal, erőforrással.
Köszönöm,
hogy helyettem ezt is megfogalmaztad;
éppen erről beszéltem én is Adminnak és a többi elvakult komcsinak is , amikor azt fejtegettem, hogy Hitler nem hagyhatott a hátában egy „semleges ” Magyarországot, ezáltal a magyar vezetést kényszerpályára állítva………….
Amennyiben a válaszérveimben valamilyen ellentmondást találsz, kérlek hívd rá fel a figyelmem!
Én csak az oldal és Admin szimpatizánsa vagyok, egy példa arra, hogy keményvonalas ideológiai elkötelezettség nélkül is egyet lehet érteni sok fontos dologban. Köszönöm a beszélgetést! Szerintem leírtuk, amit akartunk, talán hasznos volt mindkettőnknek.
Admin!
„II. vh-s 340–360 ezres katonaveszteségünk. Amive az európai veszteségdobogó harmadik fokára repítette Magyarországot”
Szóval most akkor ne katona áldozatok abszolút számairól beszéljünk, amivel kezdted, hanem %-okkal.
Jó.
„A KONKLÚZIÓ te nagyonhülye: A LAKOSSÁG SZÁMARÁNYÁHOZ VISZONYÍTOTT VESZTESÉGÜNK A HARMADIK LEGNAGYOBB ”
nem lehetett,
ugyanis a linkelt táblázatodból idézve:
1. a lengyelek 14,96%,
2. a szovjetek 8,42%,
3. igaz itt a magyar lenne 6,49 %-al, de amikor a korabeli történetírás a szovjetet veszteséget és a németet is egyaránt 20 millióra becsülte (szocialista történelemírás) , akkor a 20 milliós német veszteség a 80 milliónak nem lehetett a 6.445-a.
Jó lenne, ha az orrodnál tovább látnál és legalább azt elhinnéd, amit korabeli komcsi elvtársaid tanítottak anno.
Nem, Te azt fogadod el, amit épp olvasol, de nem igaz.
Csak 1944-ig több mint 3,5 millióra teszik a német katonai veszteséget civilek nélkül, amit a keleti front dobott meg látványosan………és csak utána jött a java…..
És akkor még nincsen a táblázaton rajta a jugoszláv és görög veszteséglista, mint ahogy az észt, a lett, norvég, stb. egykor független államok veszteségei sem.
„Ez pedig a ” felszabadító szovjet hadsereg” elvitathatatlan érdeme!”
Admin:
„…3. igaz itt a magyar lenne 6,49 %-al, de…”
– De te-TE NAGYON HÜLYE!-ezt nem vagy hajlandó elfogadni! Csak csűrni-csavarni, mintha az életed múlna rajta. Tudod ondot meggyőzni arról hogy ő beteg, még senkinek sem sikerült. Nekem meg nincsenek gyógyítási ambícióim!
„De te” igen, én nem fogadom el a hazudozást……
Tudom, neked a hazudozás, a komcsi propaganda jobban fekszik, mint az igazság.
igen, nem vagyok hülye elfogadni,
hogy azt a németséget, ahol a 15 éves kortól 60-ig minden férfit a frontra vittek „meghalni a führerért és Németországért”,
ahol az amerikai és angol bombázók a városokat földig rombolva hivatalosan 100.000 rével ölték meg a német civil lakosságot, ahol az amerikai fogolytáborokban milliószámra haltak meg a német foglyok,
ahol churchill, a zsidók ki akarták a német népet teljesen irtani a föld színéről, azt a népet, amelyet a balti szülőföldjén teljesen megsemmisítettek a szovjetek, stb. ,
hogy kevesebb áldozata legyen %-osan, mint a magyarnak, akik csak kis létszámmal és húzódozva vettek részt a keleti harcokban….?
hát igen nagy együgyűség és vakság kell hinni a hazug statisztikának és propagandának!
aztán ott vannak a görögök,
akiktől a németek elrekvirálták az élelmiszert és a megszállt országban százezrével haltak éhen az emberek,
vagy ott vannak a jugoszlávok, akik közel 2 millió embert vesztettek a német megszállás, a csetnik-usztasa polgárháborúban, meg még a monarchistáik is……
De ha jólesik, vedd le a lengyel és a szovjet áldozatok számát is félmillióra ( bár akkor orosz barátaid megrónának), hogy legyen az első a magyar veszteség és fennhangon kiáltsd a világba a hazug bolsi propagandát!
Hazudnak. Népes volt a tág család, nem vér, hanem, jog szerinti nagyapám amerikai fogságban volt. Az ellátásra nem volt panasza, csak az, hogy unalmas, babkonzerv, húskonzerv. Karácsonykor whisky is. Arra igen, hogy a francia és a lengyel őrök verték őket, ami bizonyos szempontból érthető is:) Negyedik fő – halált megvető bátorsággal masírozott egy bp-i laktanyában és ezzel letudta. Ötödik fő – keleti front, rádiós, de a Don-kanyar előtt kivonták és leszerelték, ennyi volt.
Tény, hogy Horthy is csak egy politikus volt, tehát „nem vagyok oda érte”.
De H. nyakába varrni a II. v.h. katonai veszteségeit, az a demagógia csúcsa.
A II.v.h. amerikai zsidó hadüzenettel kezdődött Németország felé.
Az akkori magyarországi vezetés elkötelezettje volt Hitlernek az I. és II. Bécsi Döntés miatt.
A magyar hadsereg német parancsnokságnak volt alárendelve.
Hol van itt Horthy? Sehol.
Sőt, megpróbált kilépni, elárulni az addigi szövetségesét…
Ez erkölcsi szempontból vállalhatatlan.
Juj!
A II. vh. azzal kezdődött, hogy Németország megtámadta Lengyelországot, 1939. szeptember elsején.
Mondja, maga ennyire tanulatlan, vagy félrevezették jó alaposan?
Ezt a mesét a győztesek írták! Ezzel az erővel akár ez az esemény is lehetne a II. vh. kezdete:
1923. január 11-én nehézfegyverzettel felszerelt francia és az őket támogató belga csapatok vonultak be a Németországhoz tartozó Ruhr-vidékre.
A véleményem pedig az, hogy nem volt I. és II. vh. A párizsi tárgyalások aljas módon zárták le az elsőt, ezért a két vh. közötti időszak csak tűzszünetnek tekinthető.
Más fórumokon az irreddenta fórumozók a románokat – Erdéy ügyében és a koszovói albánokat tartják pédaképnek, ha egy nép valamit egységesen, egyöntetűen nagyon akar, mindent megtesz, pálfordul, beáldoz érte, az meg is fogja szerezni és meg is tartja. Ellenben a magyar nép takonygerincű. Lehet benne valami, de a reménytelen trianoni revízóval a horvát tengerpart kivételével, ami nem csak reménytelen, de röhej is lenne visszaigénylése, nem gazdasági előny, hanem gazdasági nyomorúság lenne. Mármint Székelyföld, az egyetlen terep, ahol még többségi magyar lakosság van. Elfelejteni. A kassai bombázást egyértelműen az oroszok követték el, lehet, hogy mert a június 22. utáni összeomládban összekeverték egy, a már hadban álló Szlovákia városával. De az lehetetlenség volt azoktól az állatoktól, hogy elismerjék, bocsánatot kérjenek és a kártérítést pl arany formájában letétbe helyezzék a semleges Törökországban. Bárdossy helyében ma is a hadüzenet mellett döntenék.
” A kassai bombázást egyértelműen az oroszok követték el, lehet, hogy mert a június 22. utáni összeomládban összekeverték egy, a már hadban álló Szlovákia városával”
Van erre valamilyen dokumentált bizonyíték? Jó lenne egy link!
Kassa bombázása – Wikipédia
köszi, de az csak találgatás, nincs konkrét bizonyíték…..
Az biztos, hogy magyar gép nem lehetett, mert
„három nagyméretű, gyors kétmotoros bombázógépből álló köteléket, de típusukat kézi távcsövön át nem tudták felismerni ”
„29 db (+1 Enyickére) légibomba hullott, amelyek a 100 kg-os méretkategóriába tartoztak.”
a magyar hadseregnek nem volt kétmotoros bombázója akkor és a Sólyom is csak 240 kg bombaterhet tudott vinni összesen, és nem 10 x 100 kg-osat.
Ami viszont az igazság, hogy minden környező államnak érdeke volt a magyarokat beleprovokálni a II. világháborúba……!
Soha nem értettem, hogy pont a hazai jobboldal mit eszik ezen a tehetségtelen, ostoba lovastengerészen.
Most hagyjuk a ’19-es helyzetet, amikor Szegeden árulta a hazáját, majd végigszántotta fehér lován az országot, másfél ezer halottat hagyva maga után, különítményeseivel (köztük többeket megnyúzva ástak el). Hagyjuk azt is, hogy ’44-ben egyetlen szó nélkül a helyén maradt, mikor a nácik megszállták az országot (ha akkor lemond, az egy nyilvános kiállás lett volna, és az ország egész más helyzetbe került volna a békekötésnél). Hagyjuk azt is, hogy mit műveltek a zsidókkal: mindenről tudott pontosan. Pont a „legfőbb hadúr” ne tudta volna?! Ugyan már! Hagyjuk a szánalmas „kiugrási kísérletét” is, ahogyan azt elcseszte (tessék megnézni a románokat, mit csináltak!), majd államfőhöz teljesen méltatlanul odadobta az országát egy őrült pszichopatának, ő pedig „angolosan” (de német kísérettel:)) távozott!
DE!
Egy jobboldali ember számára mi, ha nem máshoz nem fogható bűn 200 ezer keresztény magyar ember teljesen értelmetlen vágóhídra küldése? A 2. magyar hadsereg pusztulása teszi őt igazán a XX. század egyetlen valódi tömeggyilkosává. Azt tudjuk, hogy a jobbszél számára a zsidó és „egyéb” (értsd: baloldali, más nemzetiségű, meleg, nőnemű, sérült, stb.) honfitársaink sz.rt sem érnek, ezt már „megszokhattuk” sajnos. Na, de 200 ezer keresztény magyar honfitársuk sem számít???
Bakker, mennyire szánalmas vagy már!
Történelem helyett csak hazugságokkal tömték a fejeteket, ti meg mind bevettétek, onnét már nagykalapáccsal sem lehet kiverni a hülyeséget.
Volt egy repülőgép, amelyik megszórta bombával Kassa városát. Nem volt rajta semmilyen felségjelzés, a tipusát sem tudták megállapítani.
Ezen provokáció miatt az ORSZÁGGYŰLÉS szavazta meg a hadba lépést a szovjetunió ellen.
De inkább tegyed vissza a kedvenc vöröscsillagos szemellenződet, és énekeld el kétszer az internacionálét, és vigyázz, nehogy az igazságmorzsák tönkretegyék a hazugságokból épített kártyaváradat…
A korábban mellőző, vagy némi mentegetéssel kritikus jobboldal Horthy-kultuszát az generálta, hogy a Poitical Capital felmérése szerint a főiskolások, egyetemisták többsége őt tekintette a XX. század legnagyobb magyar államférfijának. Én nem vagyok jobboldali, hanem centrista, de amíg ki nem csúsztak a kezéből a dolgok, egy enyhén szólva nem tökéletes, de normális, élhető, polgári rendszer volt, hogy az akkor ellenzéki Faludy Györgyöt idézzem. 1918-19-ben és 1941-44 ben is a 22-es csapdájában volt, ahonnan nem lehet jól kijönni. Mint tudjuk.