Elkeserítően keveset keresnek a magyarok – A nemzetközi mezőny végén kullogunk
Az OECD országok közül Svájcban, majd Luxemburgban és Izlandon a legmagasabbak a fizetések. A 35 országból Magyarország a bruttó átlagbér tekintetében 31. helyen áll, viszont a magas hazai adóterhek miatt nettó kereset alapján csak Mexikót és Lettországot előzzük meg.
A howmuch.net az OECD friss kiadványát felhasználva készített egy ábrát arról, hogy a szervezet 35 tagországában jellemző átlagos fizetések hogyan viszonyulnak egymáshoz.
- Az éves fizetések dollárban vannak megadva, azonban az összehasonlíthatóság érdekében korrigálva vannak a helyi árszínvonallal.
- Az elsődleges sorrend a bruttó bér alapján került felállításra, az eltérő adóztatás miatt azonban sok esetben előfordul, hogy a listán előrébb szereplő ország állampolgárai kevesebb pénzt visznek haza, mint azok, akik mögötte állnak.
- Az oszlopok zöld része mutatja az éves nettó béreket.
Klikk a képre!
|
Mind a bruttó, mind pedig a nettó fizetés tekintetében a svájciak tudhatják magukének a legmagasabb béreket az OECD-országok állampolgárai közül, őket követik a luxemburgiak, majd az izlandiak. A sorrend ezt követően bonyolultabbá válik, hiszen bruttó bér tekintetében Dél-Korea jóval hátrébb van, mint Németország, az alacsonyabb adóterhek miatt a koreaiak mégis többet vihetnek haza, mint a németek.
Bruttó bér alapján Magyarország hátulról az 5. helyen áll, a magas hazai adóterhek miattviszont nettó kereset tekintetében Mexikó és Lettország áll csak mögöttünk. A szlovák nettó bérek (a helyi árszínvonalat is számításba véve) 5%-kal, a cseh és a lengyel 10-10%-kal magasabbak, mint a hazaiak.
(portfolio)
Bal-Rad komm: Persze a megfogalmazás úgy helyesebb lenne, hogy RENGETEGET KERES(gél)NEK a magyarok, csak elkeserítően keveset találnak! Ami megint csak részigazság. Hiszen a valódi probléma EGYIK lényeges oka, hogy a Direktórium húzza le a nemzetközi átlagnál tetemesebb sápot.
„…nettó kereset tekintetében Mexikó és Lettország áll csak mögöttünk…”
– FORDÍCCSUK meg a tabellát! Oszt’ mánis harmadikok vagyunk a zójeszídíbe!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Izland a harmadik…
Pedig ott nagy balhé volt a 2008-as válság idején. Aztán csak kijöttek belőle, a cikk szerint nem is akárhogy. A sarkukra álltak és a karvalytőke hagyta veszni a kis országot, mint gyarmatot. Hála az izlandi népnek és vezetőiknek. Aztán most meg harmadikak… Na ez az, ami Magyarországgal nem fordulhat elő, amíg az országot egy kutyának a kölkei vezetik. Akár kormányon, akár ellenzékben…
https://m.portfolio.hu/gazdasag/egy-orszag-amely-eltorolte-az-adossagokat-es-most-megis-mennybe-megy.242077.html
De Izlandról a karvalytőke médiái nem is beszélnek ám!!Arról nem is beszélve,hogy mi is történt azért,hogy ma így lehessenek!Hátha sok országban ez történne!!
Az összehasonlító táblázatból a szlovák és a lengyel adatokat érdemes különösen figyelni. Csehország, Szlovénia eredendően fejlettebb volt hozzánk képest. A balti államok, Izland és Luxemburg lélekszámuk és torz gazdasági szerkezetük miatt nem releváns országok. (Mellesleg, az adatok csak a legális és bevallott béreket tartalmazzák.) E mellett is megállapítható, elmaradásunk kétségtelen és hatása lassan végzetes következménnyel jár. Az elvándorlás tartós tendenciája az elöregedéssel együtt, katasztrofális munkaerő hiányt generál. Ki tehet ez ellen a negatív folyamat ellen? Három nagy foglalkoztatót, bér kifizetőt különböztethetünk meg; nagy vállalatok (főleg multik), hazai kis- és középvállalkozások és maga az állam.
A multik alapvetően a gazdasági környezethez igazítják béreiket. Ügyelve arra, hogy a régió munkavállalói hozzá és ne tőle el, mozogjanak. Az emelési törekvéseket a termelékenység fokozásával ellensúlyozzák. Az állam abban az esetben tudná javítani a bérpozíciókat, ha jelentősen átalakítaná bevételeit és kiadásait. Az átstrukturálásra nincs politikai akarat. A hazai vállalkozói réteg egyszerre szeretne magas színvonalon élni és tőkét felhalmozni. Ezért minimálbérre, részmunkaidőre jelenti be alkalmazottait. A kifizetések egy része zsebbe, láthatatlanul történik. Beruházás, termelékenység javítás helyett a klasszikus kihasználás eszközeivel élnek. Ők nem fogják javítani a statisztikát, nem érdekeltek a legális kifizetések növelésében. Van a megoldás? A környező országok magyar munkavállalói már nem hozzánk jönnek. Az ukrajnai toborzás kudarca jelzi, európai összehasonlításban nem vagyunk vonzó célpont. Az adó-és járulék csökkentést ellensúlyozni kellene, ez „ízlést és elvárást” sértene.
Amíg nincs politikai kényszer, érdekvédelem, szolidaritás és bérharc, marad a vegetálás, az agónia és gyerekeinknek a migráns élet.