A második világháború amerikai hadisegélye
Kölcsönbérleti törvény – Wikipédia
A kölcsönbérleti törvény (angolul Lend-Lease Act) az Egyesült Államokban 1941. március 11-én hozott jogszabály, amely lehetővé tette az USA számára fegyverek és egyéb hadianyagok szállítását szövetségeseinek, elsősorban Nagy-Britanniának és a Szovjetuniónak. Ezzel az USA végképp feladta korábbi, az 1935-ös és 1937-es semlegességi törvényekben rögzített álláspontját.
Ezek a szállítások lehetővé tették, hogy a Szovjetunió a második világháború kezdeti (1941–1943) szakaszában pótolja saját hadiiparának a harcok során kiesett kapacitását. Ebben az időszakban a szovjetek számos gyárat telepítettek az Urál-hegységtől keletre, hogy megvédjék őket az előrenyomuló Wehrmacht fenyegetésétől. A háború során folyamatosan nőtt a szovjet hadiipari termelés, míg végül a szövetségesek szállításai elvesztették korábbi jelentőségüket.
Nevével ellentétben a törvény nem csak kölcsönbérletbe adásra hatalmazta fel az elnököt, hanem lehetővé tette számára azt is, hogy „eladjon, jogcímet átadjon, cseréljen, kölcsönbérletbe adjon, kölcsönözzön, vagy egyéb módon átruházzon” hadi és egyéb felszereléseket minden olyan ország kormányának, amelyeket az elnök fontos partnernek ítél meg az USA védelme szempontjából.
A program keretében összesen 50,1 milliárd dollár értékű árut szállítottak le. Ebből 31,4 milliárd Nagy-Britannia, 11,3 milliárd a Szovjetunió, 3,2 milliárd Franciaország és 1,6 milliárd dollár Kína részére történő eladás volt. A 2005-ös vásárlóerő-paritáson számítva mintegy százszoros szorzót alkalmazhatunk, vagyis például a Szovjetunió mai értékben kb. 1100 milliárd USD szállítást kapott. Összehasonlításul: ez az összeg Oroszország félévi nemzeti jövedelme.
Ellentételezésnek minősült például a katonai támaszpontok USA általi ingyenes használata, aminek a Brit Nemzetközösségen belül kb. 6,8 milliárd USD volt az értéke. Kanada hasonló program keretében 4,7 milliárd USD összegben támogatta Nagy-Britanniát és a Szovjetuniót. A fizetési feltételek szerint a kölcsön törlesztése a háború után kezdődött meg. Nagy-Britannia 2006. december 31-én utalta át az utolsó törlesztő részletet az Egyesült Államoknak, a Szovjetunió a törlesztést megtagadta.
Az USA-ból a Szovjetunióba 1941–1945 között szállított anyagok főbb tételei
- Repülőgép 18 735 db
- Harckocsi, önjáró löveg 11 567 db
- Vontatott ágyú 9600 db
- Vasútra szerelt, mozgó villamos erőmű 60 db
- Mozdony 1981 db
- Vagon 11 155 db
- Speciális tartályvagon 1000 db
- Tábori telefon 189 000 db
- Tehergépkocsi 375 883 db
- Dzsip 51 503 db
- Motorkerékpár 35 170 db
- Traktor 8071 db
- Nehézvontató 1200 db
- Tüzérségi vontató 5500 db
- Parancsnoki törzsgépkocsi 1700 db
- Szállítóhajó 90 db
- Tengeralattjáró-elfogó naszád 105 db
- Torpedónaszád 197 db
- Hajómotor 7784 db
- Szögesdrót 45 000 t
- Cipő- és csizmavasalat 10 500 t
- Szerszámgép 500 000 000 $
- Acéláru és acélszerkezeti idom 2 250 000 t
- Fémáru 912 000 t
- Réz 400 000 t
- Cink 8000 t
- Juta 13 000 t
- Alumíniumlemez 250 000 t
- Ólom 18 000 t
- Gumi 38 000 t
- Kőolajtermék 2 670 000 t
- Robbanóanyag 345 735 t
- Telefonkábel 1 000 000 km
- Élelmiszer 4 478 000 t
- Félcipő 15 000 000 pár
- Bakancs 43 000 000 pár
- Katonacsizma 15 417 000 pár
- Ruhagombok 1 647 000 $
- Pamutszövet 88 507 km
A mintegy 10 milliárd $ összértékű amerikai szállítások a teljes háború alatti orosz termelés nagyjából 7 százalékát tették ki.
A Vörös Hadsereg általános állapota 1945 januárjában: arcanum.hu
1944 végére a Vörös Hadsereg befejezte a Szovjetunió területének visszafoglalását és helyenként behatolt a német szövetségi rendszer korábbi tagállamainak (Bulgária, Románia, Szlovákia stb.) területére, valamint Magyarországra is. A keleti front ekkor mintegy 2 200 kilométer hosszan húzódott a Balti-tengertől egészen az Adriai-tengerig.
1945 januárjában a szovjet fegyveres erők gigantikus erőt képviseltek. A Vörös Hadsereg ekkor 7 millió 109 ezer főt számlált. A legnagyobb haderőnem, a szárazföldi csapatok állományába 6 millió 289 ezer fő tartozott, ebből 458 ezer fő volt a Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállásának (gyakorlatilag Sztálinnak) tartalékában.
A szovjet hadsereg fő csapásmérő erejét 457 lövész-, lovas- és légideszant-hadosztály mellett 34 harckocsi- és gépesítetthadtest, valamint 23 önálló harckocsi- és gépesítettdandár alkotta. Tartalékban volt 31 hadosztály, egy harckocsi- vagy gépesítetthadtest és hat harckocsi- illetve gépesítettdandár. A harcoló csapatok 12 900 harckocsival és önjáró löveggel rendelkeztek, a tartalékot 2 200 páncélos jelentette. A tüzérség mintegy 115 100 löveggel és aknavetővel rendelkezett (a sorozatvetők és 50 mm-es aknavetők nélkül), ebből 7 100 tűzeszköz tartalékban volt. A szovjet légierő a csapatokat 15 540 repülőgéppel támogathatta.
Ebből a hatalmas katonai potenciálból az összfegyvernemi magasabbegységek 58,7 százalékát és a nagyobb harckocsi- és gépesített kötelékek 70,2 százalékát a keleti front középső szakaszán vetették be. A dél szárnyon, ahová a magyarországi hadszíntér is tartozott, a szovjet összfegyvernemi erők 23,9 százaléka harcolt, s itt alkalmazták a harckocsi- és gépesített erők 24,4 százalékát is. A többi szovjet alakulat az északi szárny küzdelmeiben vett részt.
Szovjet vihar II. Világháború keleten (Bagration Hadművelet 1944)
Az 1944 nyarán végrehajtott „Bagratyion” és az augusztus végén indított „jaşi-kisinyovi” hadműveletek során a szovjet csapatok szétzúzták a német Közép Hadseregcsoportot és igen jelentős veszteségeket okoztak a Dél-Ukrajna (később Dél) Hadseregcsoportnak is. Szeptembertől kezdve azonban lassult a szovjet előrenyomulás sebessége és a veszteségek is egyre nőttek.
A keleti front hatalmas, sík területein tomboló csatákban páncélozott harcjárművek összecsapásaira jóval gyakrabban került sor, mint egyéb hadszíntereken (kivéve talán Észak-Afrikát). A szovjet harckocsizó- és gépesített alakulatok azonban még 1944-ben is igyekeztek kerülni a német páncéloscsoportokkal való találkozást, s inkább tüzérségükkel, páncéltörő ágyúikkal, valamint a légierő IL–2 típusú csatarepülőgépeivel vették fel ellenük a harcot.
A Vörös Hadsereg páncélosállománya jócskán megsínylette ezeket a harcokat. 1941. június 22-én a szovjet csapatok 22 600 (igaz nagyrészt elavult) harckocsival rendelkeztek, de 1942 januárjában már csak 7 700 páncélossal. A szovjet hadiipar páncélos-termelését 1944 végéig az alábbi táblázat mutatja:
| Páncélosok | 1941 | 1942 | 1943 | 1944 | Összesen |
|---|---|---|---|---|---|
| Harckocsi | 6 274 | 24 639 | 19 959 | 17 025 | 67 897 |
| Önjáró löveg | – | 51 | 4 047 | 11 958 | 16 056 |
| Összesen: | 6 274 | 24 690 | 24 006 | 28 983 | 83 953 |
A szovjet páncélos-termelés 1941-1944 között.
Ezek alapján az 1941. június 22-én meglévő állománnyal együtt összesen 106 ezer 553 szovjet gyártmányú páncélos „fordult meg” a csapatok állományában. A szovjet páncélosok számát tovább növeli, hogy a fenti 106 ezer 553 darabos mennyiségben még egyetlen angolszász harckocsi és önjáró páncéltörő ágyú sincs benne, amelyekből a kölcsönbérleti szerződés alapján az Egyesült Államok 5 887 darabot, Nagy-Britannia és Kanada további 4 523 darabot szállított a Szovjetuniónak 1944 végéig. Így mindösszesen 116 ezer 963 darab harckocsi, önjáró löveg és önjáró páncéltörő ágyú „ment át” a szovjet csapatok kezén 1944 végéig.
Ebből a mennyiségből a Vörös Hadsereg 1945 elején 25 ezer 400 harckocsival és önjáró löveggel rendelkezett. A harcoló csapatoknál a tartalékokkal együtt ebből 15 ezer 303 páncélos volt. A fennmaradó mintegy 10 ezer darabot minden bizonnyal a kiképző alakulatok használták.
Hová tűnt több mint 91 ezer 500 darab harckocsi, önjáró löveg és önjáró páncéltörő ágyú? A szovjet harckocsiveszteségek időbeli megoszlását a következő táblázat mutatja:
| Vörös Hadsereg | 1941 | 1942 | 1943 | 1944 | Összesen: |
| Harckocsi-veszteség | 20 500 | 15 000 | 22 400 | 16 900 | 74 800 |
Szovjet harckocsi veszteségek 1941. június – 1944. december között.
Ez az adatsor csupán a szovjet gyártmányú harckocsik veszteségeit tartalmazza, a szovjet használatban megsemmisült angolszász páncélosok mennyiségét nem. A fennmaradó 16 ezer 700 darabos mennyiség az 1942-1944 között elveszített szovjet gyártmányú önjáró lövegeket és a szovjet kezelőszemélyzettel harcoló megsemmisült angolszász páncélosokat takarja.
Ha az 1941-1944 közötti szovjet és német páncélos-veszteségeket összehasonítjuk, azt láthatjuk, hogy mintegy 91 ezer 500 szovjet páncélos hiánya áll szemben körülbelül 23 ezer 800 elveszített német páncélossal. Vagyis átlagban minden elpusztult német páncélosra csaknem négy megsemmisült szovjet harckocsi és önjáró löveg jutott. Egy angolszász elemzés szerint egy szovjet harckocsi várható élettartama legyártásától a harctéren való megsemmisüléséig alig hat hónapra rúgott.
A szovjetek a második világháborúban tehát hatalmas páncélos-veszteségeket szenvedtek el. A szovjet hadiipar termelése azonban fedezte ezeket a veszteségeket, sőt a legfelsőbb hadvezetésnek tartalékok felhalmozására is volt lehetősége. Az ugyancsak súlyos személyi veszteségek pótlására egyre fokozottabb mértékben vonták be a visszafoglalt szovjet tagköztársaságok férfilakosságát is.
SaLa
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Azon a háborún is jól meggazdagodtak a jenkyk…..
Nekem eszembe jut a témáról egy régen látott dokumentumfilm képei, melyben az láttuk, hogy adományoztak az egyszerű emberek a Szovjetúnió valamelyik városában az amerikai szállítások kifizetésére…… (aranygyűrűk, emléktárgyak, képek, egyéb értékcikkek gyűjtése….)
Én azt hallotam, hogy az oroszok pl. a Gulagon kibányászott arannyal ( is ) fizettek az USA -nak.
( Nevezetesen az egykori SZER adásában hallottam, hogy egy orosz hajó 5 tonna aranyat szállított
fizetségként az USA -nak. A hajó elsüllyedt, de a biztosítók kifizették a kárt.) Gondoljuk meg, ezt a hideg-
háború korszakában a Szabad Európa mondta ! ( Dicsőítve ezzel a nyugati világ üzleti szervezettségét. )
5 tonna arany azért nem semmi ! Én akkor ezen csodálkoztam…
1940. márciusában elfogadott kölcsönbérleti törvény egy hosszú politikai manipulációs folyamatnak az eredménye. Az elzárkózó, Amerika semlegességét valló politikusokat ekkorra sikerült Roosevelt elnöknek meggyőznie az angolszász civilizáció megmentésének fontosságáról. Az erőtől duzzadó volt gyarmat képviselői még nem álltak készen a háborúba való belépésre. Ehhez kellett az olajembargóval kiprovokált Pearl Harbor-i casus belli. Ezen események indukálták az új hatalom felemelkedését, egy az USA vezette birodalom kiépítését. Hol tartunk ma? Hová jutott ez az új gigász? Mivé lett a kimeríthetetlen gazdaság?
Obama szerint Oroszország egy hanyatló birodalom, ahol nincs más, csak olaj, gáz és fegyverek. Nos, ugyanez elmondható ma az USA-ról is.
A hanyatlás jele, hogy mind a szövetségi költségvetés, mind a külkereskedelmi mérleg szaldója negatív. A lakosság megtakarítása szinte nulla. A magán-és céges hitelállomány az éves GDP közel két és félszerese. Az államadósság meghaladja az egy évi GDP 106 százalékát. Az USA jelenleg egy eladósodott hatalom. Ennek oka: a lokális bevételi források nem fedezik a birodalom fenntartási költségeit. A birodalmi költségek közül a legjelentősebbek: a gigantikus hadi kiadások, az óriási külügyi apparátus számlái, a hírszerzés ismert és nem ismert tételei, a külföldre kifizetett különböző támogatások összegei és a centrális lét látens kontói (vámtarifa kedvezmények, árfolyam veszteségek, stb.). Ma azon országok tartják életben, táplálják ezt a szörnyeteget, akik fizetési ígérvényért, államkötvényekért cserébe halmoznak fel Amerikával szemben hihetetlen mértékű export többleteket (Kína!, Japán, Dél-Korea, Németország, Kanada, Mexikó és még sokan mások).
Mit tehet ilyenkor egy csődgondnok? Növelheti a bevételeket. De, az amerikaiak nem szeretnek adót fizetni. Ezért csökkenti az adókulcsok mértékét, emeli a vámtarifákat. Ezzel segíti a hazai termelést és növeli a bevételi forrásokat.
Emelhetné a forgalmi jellegű adókulcsok mértékét. Ám ez kényes terület. Az ilyen típusú adók többnyire tagállami hatáskörben vannak és emelésük a fogyasztói társadalom elemi érdekeit sérti. A választásokra gyakorolt hatása pedig életveszélyes lenne.
Kivethet francia mintára gyarmati adót. Ilyennek tekinthető a NATO országoktól megkövetelt 2% GDP arányos hadi kiadás. Ezt az összeget a szövetség tagjai – szinte kötelezően – amerikai fegyverek vásárlására fordítják.
Konfrontatív külpolitikával serkentheti az exportot: a megosztásra törekvés, a feszültség keltés, a konfliktusok kiélezése mind a fegyverexportot és az uralmi törekvéseket szolgálja. Az amerikai nyersanyagok és termékek eladásának érdekében alkalmaz harmadik országokat büntető, extra-territoriális szankciókat. A gazdasági konkurenciát, a versenytársakat gátlástalan, törvénytelen eszközökkel kiszorítja a piacról. Lásd: Északi-Áramlat, SZ-400 védelmi rendszer, stb.
Eladhatná a családi ezüstöt, ha lenne. Az állami tulajdonban lévő vagyon (földek, erdők, épületek és vállalatok) értéke inkább eszmei, mint valós érték.
Értékesíthetné az aranytartalékot (már ha megvan), elinflálhatja a dollár adósságot. Ám ezt a FED „biztonsági őrei” és a „New York – Tel-Aviv tengely” pénzeszsákjai nem engedélyeznék. Nem marad más mint a kiadások csökkentése, avagy…
Már bocsánat, hogy egy ilyen teljes körű összefoglalóhoz kukacoskodok, de a dollár elinflálása nem ördögtől való.
Sajnos a vityáéknak is ez most az elvük, a pénzt megtakarító állampolgárok megtakarításaiból származó hitelekkel finanszírozzák a saját-gűázszerelő gazdagodásukat, a saját cégbirodalmuk gyarapodását.
Az alacsony kamatszinttel és magas inflációval biztosítják magukat, hogy a visszafizetendő hitel piaci értéke lenullázódjon, ezzel persze a pénzügyi megtakarítással rendelkezők vagyona is.
Szóval a jenkik is megtehetik, hogy visszafizetés helyett elinflálják az adósságukat, csak mint tartalékvaluta ez ennél többet jelent és egy újabb világválságot indíthat el.
Persze akik pl. ingatlanok, bányák és egyéb materializált anyagi javakban ülnek, azok -mint mindig- óriásit kaszálhatnak.
Itt csak a kivárás és a bennfenteseknek az egyeztetett időpont a kérdés.
Persze addig a fentebbi módozatok is működnek, benne akár egy háborúig.
Ebben a „nagy” háború egy nagymértékű inflációt és a hitelezés felfutását valamint az elpusztított teljes ujjá építését jelentené. Mert a háborúnál jobb üzlet nincs, egycsapásra megoldódik minden gond……..
Köszönjük SaLa!