Az USA vietnámi háborúja a polgári demokrácia és a népi demokrácia küzdelme volt és ekkor még a fejlettebb társadalmi formát képviselő Szovjetúnió, a szocializmus aratott győzelmet.
Tudni illik, hogy a népi demokrácia a dolgozó nép, a polgári demokrácia a kapitalista élősködők, bérrabszolga tartók hatalma. A népi demokráciát a szocializmus, a polgári demokráciát a kapitalizmus valósítja meg, ezért fejlettebb társadalmi forma a szocializmus.
Az emberiség fejlődésében megszokott a társadalmi visszarendeződés. A rabszolgalázadásokat a parasztfelkeléseket, a proletár forradalmakat rendszeresen leverték és megtorolták az urak, de mégis ez vitte előbbre a társadalom fejlődését. A termelőeszközök fejlődése megköveteli a társadalmi gazdasági rendszer változását. A következő fejlettebb társadalmi forma a kapitalizmus után a szocializmus, jelenlegi veresége csak időleges. A társadalmi gazdasági rendszerek ellentmondásai vezetnek harcokon, küzdelmeken keresztül a fejlettebb, emberibb szintre. Az emberiség érdeke az emberibb társadalmi forma megteremtése, de harc nélkül ez nem megy. A kapitalizmus kibékíthetetlen ellentmondása a termelés társadalmi jellege és az elosztás magánjellege, a dolgozó nép kifosztása, a termelőeszközök fejlődésével társadalmi katasztrófához vezet. Ez megköveteli a társadalmi gazdasági rendszer változását.
„Hamis híreken alapult a vietnami háború 2005. november 7. múlt-kor Történelmi Magazin:
Alaptalanul indította meg az Egyesült Államok a katonai támadást 1964 augusztusában Vietnam ellen, illetve a casus belliként értelmezhető jelentéseket továbbító Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársai tisztában voltak azok hamis tartalmával.
1964. augusztus 4-én, két nappal az első akciót követően, újabb támadás érte a Tonkini-öbölben állomásozó amerikai hadihajókat. Lyndon Johnson, az Egyesült Államok akkori elnöke és nemzetbiztonsági tanácsadója, Robert MacNamara azonnal kiadták a parancsot a légierőnek a megtorló hadműveletekre. Három nap múlva a Kongresszus is hitelesnek értékelte az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) jelentéseit mindkét támadásról. A döntés felhatalmazást és egyben igazolást jelentett az elnök számára a térségben való katonai jelenlét erőteljes növelésére.
A két NSA-jelentés tartalma a következő volt: augusztus 2-án három észak-vietnámi üzemanyagszállító hajó megtámadott egy amerikai felségjelzésű rombolót; (komolyabb sérülés, látványos kár nem keletkezett.) két nappal később, augusztus 4-én, egy ködös éjszakán több amerikai hajó jelentette, hogy valószínűleg észak-vietnámi hajók tüzeltek rájuk, bár mindez nem biztos, mivel semmilyen látható bizonyítékuk nincs, amivel alátámaszthatnák az állításukat.
Annak ellenére, hogy a második jelentés gyakorlatilag egyetlen bizonyítható állítást sem tartalmazott, az NSA mégis kijelentette: a támadás megtörtént, Hanoi másodjára alkalmazott szándékos agressziót Amerika ellen. A szervezet továbbította a jelentéseket Washingtonba, a Pentagonnak és a Fehér Háznak. Az elnök reakciója és a háború további alakulása ismeretes.
Matthew Aid, a hírszerzési ügyek elismert, független szakértője most azt állítja: az NSA hivatalnokai tökéletesen tisztában voltak az általuk továbbított második jelentés hamis tartalmával, azaz pontosan tudták, hogy a kulcsfontosságú bizonyítékként kezelt augusztus 4-i támadás soha nem történt meg. ….”
„A napalm sem tudta megtörni a vietnamiakat Múlt-kor történelmi magazin 2015
1975. április 30-án ért véget a vietnami háború. A háborúban az Egyesült Államok 58 ezer katonát vesztett, a vietnami katonai és polgári áldozatok száma több millióra tehető. A vietnami háború volt az Egyesült Államok történelmének első katonai veresége, a traumát az amerikaiak máig nem tudták teljesen feldolgozni. Bill Clinton amerikai elnök 1995-ben, a háború befejezése után 22 évvel jelentette be a kétoldalú diplomáciai kapcsolatok teljes körű normalizálását. …”
„Hazugságra alapozott támadás a vietnámi háborúban? National Geographic 2010. 10. 28.
Robert J. Hanyok amerikai történész olyan dokumentumokat talált, amelyből kiderül, hogy a vietnámi háború idején a titkosszolgálatok a lehallgatott üzeneteket meghamisították.
1964. augusztus 2-án erőtlen támadást indítottak az észak-vietnámi csapatok a térségben tartózkodó néhány amerikai hadihajó ellen. Az ütközetnek nem nevezhető incidenst követően mindkét fél inkább higgadtan próbálta kezelni a helyzetet, ám két nappal később az amerikai elnök a titkosszolgálatok jelentése alapján mégis offenzívába kezdett.
Az Amerikai Nemzetbiztonsági Hivatalból ugyanis olyan információk kerültek az elnökhöz, melyekből egy újabb, és immár súlyosabb vietnámi támadás képe rajzolódott ki. A titkosszolgálatok által lehallgatott vietnámi üzenetváltásból azt olvasták ki a kódfejtők, hogy az észak-vietnámi hadsereg augusztus 4-én ismét megtámad két amerikai hadihajót, a Tonkin-öbölben tartózkodó USS Maddox és a USS C. Turner Joy cirkálókat.
Halakra lövöldöztek
A katonai vezetés azonnal tűzparancsot adott ki, csakhogy mint utólag kiderült a hadihajók semmilyen célpontot nem találtak a közelben. Az eredménytelenség persze nem a rosszul célzott lövéseknek vagy a szerencsétlenül megválasztott taktikának volt köszönhető: a hadihajók közelében egészen egyszerűen nem tartózkodtak ezen a napon észak-vietnámi erők. A vélt vietnámi támadás két forráson nyugodott. Az egyik a titkosszolgálatok által lefülelt titkos távirat, a másik pedig a Maddox cirkáló szonográfusa által észlelni vélt ellenséges hadihajó motorcsavar hangja.
Ez utóbbiról ugyan hamar kiderült, hogy mindösssze a Maddox saját motorcsavarjának hangjáról van szó, a megfejtett titkos távirat azonban hosszabb „karriert” futott be. Az amerikai kongresszusban Robert S. McNamara védelmi miniszter többször is hivatkozott rá, mint az észak-vietnámi agresszió bizonyítékára, noha helyettese a New York Times cikke szerint már nem sokkal a támadást követően azt mondta: „A pokolba is! Ezek a hülye tengerészek repülő halakra lövöldöztek!
Gerge W. Ball mondata arra utal, hogy a védelmi minisztériumban is sejthették már augusztus 5-én is, hogy valójában a két hadihajót senki sem támadta meg. Mindezek ellenére a Tonkin-öbölben lezajlott állítólagos konfliktus jó alapot adott Johnson elnöknek arra, hogy a kongresszust jogkörének kiszélesítésére és a vietnámi szerepvállalás jelentős megnövelésére bírja. A vietnámi háború gyakorlatilag ezután az eset után eszkalálódott jelentős mértékben, hogy aztán közel ötvenezer amerikai és hozzávetőleg egymillió vietnámi életébe kerüljön a szándékosan félremagyarázott titkos távirat és a meg nem történt Tonkin-öböl támadás. …”
Vietnam a II. világháború előtt francia gyarmat volt, amíg Európában a nácik el nem foglalták Franciaország egy jelentős részét, távol-keleti szövetségeseik, a japánok pedig a francia gyarmatokra tették rá a kezüket. Vietnamban ellenük alakult meg a Viet Minh nevű fegyveres függetlenségi mozgalom, ami egyszerre volt nacionalista és kommunista, és a japánok kapitulációja után azt sem nézték jó szemmel, hogy a háború után a franciák visszaszereznék korábbi érdekeltségeiket.
Wikipédia: „ A szárazföldi hadműveletek nagyobbrészt Dél-Vietnámban, továbbá Kambodzsa és Laosz határ menti területein folytak. Kezdetben az amerikai katonai tanácsadók által kiképzett Dél-vietnámi Hadsereg csapatai próbálták felszámolni a délen az esőerdőkben és a kiterjedt föld alatti alagútrendszerekben bujkáló és a vidéki falvakat uraló ellenállók és gerillák csapatait. A délen uralkodó politikai elnyomás és káosz miatt az ellenállók száma az évek során nem csökkent, sőt emelkedett. Az amerikai politika és hadvezetés az 1960-as évek közepén úgy döntött, a tanácsadók és kiképzők mellé harcoló amerikai katonákat is küld a térségbe. A gerillák mellett az északi hadsereg katonái is gyakran harcoltak délen, sőt többször is megkísérelték a déli országrész teljes katonai megszállását, amit csak az amerikai tűzerő révén sikerült visszaverni.
Észak-Vietnám felett ugyanekkor légiháború dúlt. Az amerikai bombázók a teljes észak-vietnámi ipart lerombolták, bár a szovjet és kínai gazdasági és katonai támogatás miatt ez nem rengette meg az országot.
A becslések 800 ezer és 3 millió közé teszik a vietnámi áldozatok számát. A háborúban valamivel több, mint 58 000 amerikai vesztette életét.”
Történelmi cikkek: A vietnámi háború tekinthető az emberiség történetében a harmadik legpusztítóbb katonai konfliktusnak (a két világháború után) hiszen teljes időtartama alatt, 1955 és 1975 között összesen 5 millió áldozatot követelt. A vietnámi háború az USA történetének is fontos része, egy teljes generáció életének meghatározója, mivel 1960 és 1973 között összesen 2,5 millió amerikai fordult meg a vietnámi összecsapásokban.
A vietnami háború (1955-1975) alapvetően az első indokínai háború folytatásának tekinthető. Ezt a háborút a gyarmatosító Franciaország vívta Indokína visszaszerzéséért a Ho Si Minh vezette, Viet Minh (vagy Vietkong) nevű függetlenségi mozgalom csapatai ellen. Míg a Vietkong a kommunista országok támogatását élvezte, addig a franciák a Truman-doktrína alapján az Egyesült Államoktól kaptak mind nagyobb pénzügyi és logisztikai segítséget, hogy a kommunizmus további térnyerésének elejét vegyék. A háború utolsó éveiben a költségek túlnyomó részét már az USA viselte. Ennek ellenére a francia gyarmati hadsereg képtelen volt úrrá lenni a helyzeten, s 1954. május 7-én Dien Bien Phu alatt döntő vereséget szenvedett. 1954. június 22-én megbukott a francia kormány és a háborút ellenző Pierre Mendès-France került hatalomra. Ígéretet tett a francia nemzetgyűlésnek, hogy 30 napon belül rendezi az indokínai kérdést, ellenkező esetben lemond.
A vietnami háború az Egyesült Államok leghosszabb fegyveres konfliktusa volt egész történelme során.
A dzsungelben nagyon nehéz volt felvenni a harcot a bunkerekben, alagútrendszerekben bujkáló észak-vietnamiakkal. A viet cong katonáit sokszor meg se lehetett különböztetni a rizsföldeken dolgozó emberektől, így voltak olyan területek, amit free fire zone-nak nyilvánítottak, bárkire lehetett lőni, gyakorlatilag a civil lakosságra is ellenségként tekintettek. Úgyhogy csak meneteltek a dzsungelben, falvakat gyújtottak fel, helikopterekről lőtték az erdőt. Kicsit olyan volt, mintha az amerikaiak a dzsungellel hadakoznának: a Da Nang-i légi bázisról kiindulva bombákkal, napalmmal szórták meg az erdőt, valamint a hordók színe alapján az Agent Orange-nek nevezett növényvédő szerrel, amitől lehullottak a fák levelei.
A háború megítélése egy idő után nagyon rossz lett a hátországban, békemozgalmak alakultak, a tengerészgyalogosok által elkövetett háborús bűnök (a My Lai-i mészárlásként elhíresült esetben 1968. március 16-án az amerikaiak egy egész falut kiirtottak, gyerek, sőt csecsemők is voltak az áldozatok között), és a visszatérő sebesültek látványa és az általuk mesélt történetek elborzasztották Amerikát.
– Ez bizony fasizmus a javából. –
„Pentagon-iratok: 7000 fénymásolt oldal, ami megváltoztatta a világot 2018.02.25 444.hu
- 1971. június 13-án a világ legbefolyásosabb lapja, a New York Times címlapján valami olyasmi jelent meg, amitől mindenkiben megállt az ütő.
- A Pentagon egyik vezető szakértője 43 kötetnyi szigorúan titkos elemzést és kormányzati dokumentumot adott át a sajtónak, amelyek az egymást követő amerikai elnökök addig elképzelhetetlen mennyiségű és minőségű hazugságát leplezték le.
- És azt is, hogy egy megnyerhetetlen háborúban vesztette életét több millió vietnami civil és több tízezer amerikai katona.
- Ami a publikálást követő napokban történt, az alapvetően határozta meg, ahogy a szólásszabadságról, média és hatalom viszonyáról, a szivárogtatásokról, a demokráciáról, a háborúról és úgy általában a politikáról gondolkodunk. …”
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
+1
https://www.youtube.com/watch?v=H9tTiZBM5hg