106 ügy fért a Fekete Könyvbe – tanulmánykötet az elmúlt nyolc év korrupciós folyamatairól

A Civitas Intézet megbízásából a Transparency International Magyarország elkészítette a magyarországi korrupció 2010 és 2018 közötti történetét feldolgozó Fekete könyvet. A kötetben külön fejezetekben foglalkoznak Magyarország antikorrupciós teljesítményével, a hazai korrupció minősített eseteivel, valamint az európai uniós források felhasználása és a közbeszerzések területén meglévő korrupciós kockázatokkal. A Fekete könyv ezen kívül 106 korrupciós ügy leírását is tartalmazza, közel 150 oldalon kísérli meg a két szervezet bemutatni a 2010 óta eltelt időszak korrupciós jelenségeit.
A kötet PDF-ben itt letölthető. Első része inkább elméleti jellegű, többek közt a Transparency International által világszerte használt korrupcióérzékelési index (CPI) alakulását mutatja be: nem meglepő módon a 180 országot tartalmazó rangsorban Magyarország kilenc helyet rontott tavalyhoz képest, így most 66. az összesítésben.
De a különböző módszertannal készült egyéb mérések is negatív tendenciákat, a helyzet romlását mutatják, akár a teljes Európai Unió, akár a volt szocialista országok a viszonyítás: bőven hihető, hogy
Magyarországon az üzleti élet szereplőinek több mint 90 százaléka gondolja úgy, hogy komoly probléma a korrupció – ez két év alatt tíz százalékpontnyi romlást jelent.
A tanulmány külön fejezetben foglalkozik a rendszerszintű korrupció három legnyilvánvalóbb esetével: a nemzeti bank alapítványaival, a látványcsapatsport támogatások („TAO”) rendszerével, és a letelepedési kötvény intézményével.
Külön fejezetet kapott az uniós források felhasználásában mutatkozó korrupciós kockázatok, illetve a közbeszerzéses piacon mutatkozó visszásságok bemutatása.
Az elméleti rész sok újdonságot nem tartalmaz, inkább összegző jellegű, de komoly érvanyagot jelenthet annak, aki a kormányzati sikerpropagandával szemben a második és harmadik Orbán-kormány valós teljesítményének bemutatására vállalkozik.
Ha az olvasó átküzdi magát az első rész huszonvalahány oldalnyi elméleti jellegű megállapításain, a második részben a korrupciós sztorik eleven dzsungelébe jut: a szerzők 106 közelmúltbeli esettel mutatják be a nagyon is konkrét magyarországi valóságot.

Hogy ezeknek a történeteknek milyen társadalomalakító hatása van, hogy a szereplők és a módszerek miképp hatnak a gazdaságra, az explicit módon persze nincs kimondva, de különösebb matekozás nélkül is egyértelmű, hogy a nyolc évet felelő sztorikban több ezer milliárd forint útját térítették el.
És meglehetősen sokat mond a magyarországi korrupció természetéről, hogy a történetek közt – a pitiáner, néhány tízmilliós ügyeket leszámítva – nincs egy eset sem, amelyik kizárólag valamilyen lokális hatalmi centrumhoz kötődne:
nincsenek csákmáték, egy Csák Máté van.
A korrupciós sztorik almanachja pont egy országosan kevésbé ismert történettel, a szegedi Vadasparki játszótér-beruházásról szól: a projektben közel 200 milliót loptak el. Na ugye, hogy helyi sztori – mondhatnánk első ránézésre,
csakhogy a lopást körömszakadtáig védte a helyi kormánypárttól Lázár miniszterig mindenki, mígnem az OLAF ajánlása nyomán az ügyészség kénytelen volt nyomozást indítani.
A második ügy a vizes vb története – az eseményről ma sem tudható, pontosan mennyibe került, az ár bruttó 137-170 milliárd között szóródik, és még ma is kerülnek elő újabb gyöngyszemek, mint a 230 millióért elkészített, de soha be nem mutatott kampányfilm.
A tanulmány összegzése szépen kirajzolja, hogy a magyar rendezésű vizes vb a NER kegyenceinek kifizetőprojektjévé vált: a Valton tulajdonos Varga Lajostól Kuna Tiboron és Garancsi Istvánon keresztül a nemzeti vagyonkezelőt irányító Szivek Norbertig számosan kerestek akár százmilliókat is a vég nélkül dráguló projekten.

Másfél oldal jut a TAO-támogatások általános bemutatásának, de külön fejezetet kap a 14 milliárdnyi TAO-pénzzel megtámogatott FUNA, a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány, a magyar sporttörténet legkínosabb fejezete.
Érdekes módon a Fekete könyv a nagy horderejű ügyek közt említi a Római parti mobil gát ügyét is, felemlegetve a Garancsi-féle lakópark és az elbuktatott népszavazás ügyét, bár ebben a történetben messze nem olyan egyértelmű a direkt korrupció, vagyis a közvetlen haszonszerzés hatása, mint a többi 105 esetben.
Felesleges és túlárazott építkezésekre nem volt lehetőség, de a kiválasztottak így is szépen kereshettek az 1956-os emlékéven,
mostanra nagyjából tudható is, hogy kik és mivel: a Fekete könyv is említi, hogy az Átlátszó perelte ki a Schmidt Mária-féle Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítványból a vonatkozó szerződéseket, de az emlékév vége után is folyamatosan dráguló, immár 16 milliárd körül járó projekt teljes pénzügyi elszámolása egyelőre nem ismert.
Emblematikus történet a Híd a munka világába is – ezt az ügyet a kormány kiszedte az OLAF karmai közül azzal, hogy a programra elköltött 1,6 milliárdot visszafizette az ORÖ helyett.
A roma felzárkózásra szánt uniós pénzek ebben a formában történő lenyúlásáért mindenképp felelős a Hídszövetkezet vezetője, Farkas Flórián Lungo Drom-elnök, aki ma a 17. a Fidesz országos listáján.
Az ügyészség egyszer már lezárta, majd a botrány miatt újrakezdte a nyomozást, eddig senkit nem gyanúsítottak meg.
A kötetet olvasva leginkább az döbbentheti meg az olvasót, hogy milyen sok nyilvánvaló korrupciós eset zajlott a szemünk előtt, maradt következmények nélkül, és vált hívószóvá: tarfikmutyi, Kishantos, Paks 2, Zöld dosszié, Liget-projekt, kitiltási botrány, földpályázatok, takarékszövetkezetek, Kiss Szilárd és a moszkvai vízumiroda – és persze a legnagyobb volumenű lopás, a Quaestor-ügy sem maradhatott ki egy ilyen összesítésből.
A 150 milliárdos csalás ügyében jelenleg csak Tarsoly Csaba és a cégháló vezetői vádlottak, a nyomozás során egyetlen állami szerv munkatársát sem gyanúsították meg. Holott Tarsoly nagyon komoly kapcsolatokkal rendelkezett, igaz, ez éppen lehet a magyarázat is az eljárás felemásságára: elég talán arra utalnunk, hogy
a botrány kirobbanásakor Tarsoly személyi titkárának, Mikuska Zoltánnak épp a legfőbb ügyész lánya volt az élettársa, Polt Péter felesége pedig vezető pozíciót töltött be a Quaestor felügyeleti szervénél, az MNB-nél.
Néhány kispályás játékos is oda tudott azért férni az első százba, ez a típus a pár tízmilliós polgármester-korrupció: a kenőpénzzel lebukott balmazújvárosi egykori jegyző, a „Szörpházat” építő edelényi Molnár Oszkár polgármester jelenítik meg a vidéki Magyarországnak ezt az arcát. Náluk valószínűleg sokkal fontosabb emberek
a nagy ügyek háttérfigurái, a Gubicza Ágostonok, Homolya Róbertek és Antal Kadosák, akiknek a nevét a jelentőségükhöz képest méltatlanul kevesen ismerik
– az mindenképp jó és hasznos, hogy egy ilyen összesítésben egy helyen olvashatjuk a NER ezen nyerteseinek a nevét.
(atlatszo)
Bal-Rad komm: Hát igen! A döbrögista dicsőségjelentések – amikből óránként löttyintettek egy jó adagot a pofánkba! – a ‘zeemúttnyócév Valódi Nagy Sikereiről nem szóltak!
Jó az ilyen kadvány, mert ha van valakinek ideje – és rossz a memóriája – annak egy ilyen gyűjtemény valóságos emlékkönyv. Jééé! Tényleg! Volt ez is, volt az is, volt amaz is! De hát a magyarok feje nem káptalan!
KI EMLÉKSZIK MÁR ARRA, MI VAÚT TEGNAP?!
Valaki(k) megírhatná(k) már A ‘ZEEMÚTTHUSZONNYÓCÉV históriáját is!
De tartunktőle, hogy azt is ellopnák! Olvasás közben. Pontosan úgy nem vennénk észre, mint ahogyan az ország ellopását sem!
Nagy munka, nagy feladat vár RÁNK – MAGYAROKRA! – ha akarunk mégegyszer egy SAJÁT országot. Ehhez össze kell fognunk, és április 8-án NAGYON SOKAN KELL HOGY ELMENJÜNK SZAVAZNI, a legesélyesebb antidöbrögista jelöltre!
Hogy melyik egyéni választókerületben ki az? Azt ide, ide, ide vagy ide kattintva megnézheti!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Transparency International Magyarország elkészítette…..
Ettől kezdve nem érdekel.
Hát…
Nagyjából eddig is tudtuk, hogy kik lopnak, és azt is, hogy kik nem loptak – ez utóbbiak listája igen kurta – mondaná Shrek! 🙂
Most másról írok, illetve ide kapcsolódik: vettem a fáradtságot, és végighallgattam-néztem a március 15-i orbán-beszédet. Eddig csak azt olvastam erről, amit mások írtak, tehát szubjektív. Ma, 3 nappal, és jó 10 celsius (mínuszban) különbséggel azt mondanám: alig van benne olyan, amivel nem lehet egyet érteni. Főleg, ha a fentebb említett korrupció nem létezne, igen, akkor balos létemre 100 %-ig egyetértenék, és azonosulnék vele.
De kérem: aki a KÖZÖSBŐL LOP…Arra nincs semmiféle mentség, csak MAGYARÁZAT VAN! Márpedig orbánnak erre külön hada van, akik a mi pénzünkön lenyomják a torkunkon az ő korrupciójukat..
A fő gond továbbra is az, hogy más dolog az, amit valaki MOND, és más, amit TESZ!
És hát a fránya számok.
De még egyszer: Magyarország megvédése valóban időszerű, sokkal inkább, mint bármikor, pedig (még) nem potyognak bombák.
A generális kérdés: kiknek védjük meg a Hazát, ha nem a miénk?
Azoknak akik azt mmondták huzzatok a picsába.
Moszkva nem lenne,Televiv már megtete volna az operativ lépéseket hazátokban.
Megsugjuk nektek,hogy a V4 sem az ott élö magyar sláv lakosok védelmében alakultak.
Izraeli teritorium lasu lakoság cserével.
Tanultak palesztin hibákbol.
A V4 területén lasu hosszutávu lakoság csere zajlik.
A kérdés,hogy jo szemmel nézik e europa közepére az izraeli betelepülést a nagyhatalmak.
Mi nem nézük jo szemmel itt Hévizen,hogy izraeli hivatásos katonák a tvben bohockodnak magyar területen.
https://www.youtube.com/watch?v=QzdpSqivNtk
Dr.Lázár László. ( lehet keresni rá,vagy adok linket)
Érdekes,amikor én ilyet mondok,vahabita vagyok.Téged miért nem basztatnak ezért?