1848 Március 15-e polgári forradalom és szabadságharc

Petőfi Sándor – A XIX. Század költői – Igazi baloldali hitvallás –

…. Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!
(Pest, 1847. január.)

Petőfi Sándor: A nép nevében – Igazi népi forradalmár –

Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hírét?
Izzó vastrónon őt elégettétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; úgy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!
..… (Pest, 1847. március)

Az Európa-szerte érlelődő forradalom ismét Párizsban tört ki. 1848. február 23-án este eldördült az első sortűz, másnap már égett Lajos Fülöp trónszéke, s Franciaország forradalmi köztársaság lett. A forradalom hulláma ellenállhatatlanul terjedt. A szomszédos kis német államokban is felvonultak a diákok és külvárosi munkások, elégedetlen kispolgárok, s a megrettent uralkodók sorra meghátráltak. Elkergették abszolutisztikusan kormányzó minisztereiket, s alkotmányt, parlamentáris kormányt adtak „szeretett” népeiknek.

A párizsi események híre megdöbbenést keltett Bécsben, bár arra, hogy a forradalom a Habsburg-birodalmat is érintse, egy percig sem gondoltak. Kossuth viszont azonnal fölismerte a nagy lehetőséget. Bár a párizsi események híre csak március 1-re jutott el Pozsonyba, Kossuth március 3-án már új, átfogó programjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé, amelyben alkotmányt követelt az egész Habsburg-birodalom számára, felelős nemzeti kormányt Magyarországnak, s jobbágyfelszabadítást, alapvető polgári reformokat az elnyomott osztályoknak. Az udvar taktikázott, az elutasítás lehetőségeit kereste, amikor váratlan csapás érte: 1848. március 13-án Bécsben is kitört a forradalom. Hősei a diákok és a külvárosi munkások voltak, akik rövid utcai harc után kivívták Metternich elbocsátását, s az alkotmány bevezetésének ígéretét. Metternich elmenekült, a szentszövetségi rendszer végérvényesen összeomlott.

A bécsi forradalom szikrája Magyarországot is lángra lobbantotta. Amikor 1848. március 14-én este a bécsi hajóval Pestre is meghozták a nagy hírt, az ifjúság véleményét Petőfi így fogalmazta meg: „Íme a forradalom förgetege már itt zúg a közeli szomszédban. És mi tétovázunk? Nem! Cselekedni fogunk… Tenni kell és mindjárt holnap… hátha holnapután már késő lesz.”
Március 15-én reggel Petőfi, Vasvári és Jókai vezetésével a Pilvax kávéházból indult a fiatalok lelkes csoportja. Programjukat az előzőleg szerkesztett 12 pont, érzéseiket pedig Petőfi Nemzeti dala fejezte ki. Kis csoportjukhoz először az egyetemisták csatlakoztak, majd a pesti kispolgárok, s a József-napi vásárra feljött parasztok. Az egyre lelkesebbé váló tömeg először a mai Kossuth Lajos utcában levő Landerer-féle nyomdához tartott, ahol a „nép nevében” lefoglalt gépeken kinyomtatták a szabad sajtó első termékeit, a Nemzeti dalt és a 12 pontot.

Petőfi Sándor: Nemzeti dal – A szabadságharcos –

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
……(Pest, 1848. március 13.)

1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését.
2. Felelős minisztériumot Buda-Pesten.
3. Évenkénti országgyűlést Pesten.
4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
5. Nemzeti őrsereg.
6. Közös teherviselés, képviselet egyenlőség alapján.
7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.
8. Esküdtszék.
9. Nemzeti Bank.
10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.
11. A politikai státusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
12. Unió, vagyis Erdélynek Magyarországgal egyesítése.

A Múzeum téren tartott nagygyűlésen már vagy tízezer ember szorongott. A tömeget a szakadó márciusi eső sem riaszthatta el. Pest-Budát elöntötte a forradalmi láz. Délután a városi tanács is csatlakozott a forradalmi programhoz, s a városházán megalakult a forradalom irányító szerve, a Közcsendi Bizottmány (vagy más néven Közbátorsági Választmány). Közben Budán a régi rend utolsó őrzői, a helytartótanács urai – a 7 000 főnyi helyőrségre számítva – terrorakciókra gondoltak, s azt latolgatták, „nem lenne-e célszerű” a nyugtalanabb fejűeket bebörtönöztetni, amikor kibontott zászlókkal, mint egy 20 000 ember jelent meg a kapuk előtt. „A nagyméltóságú helytartótanács sápadt volt és reszketni méltóztatott – írja naplójába a boldog nap estéjén Petőfi – és ötpercnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett.” A katonaság lábhoz tette fegyverét, eltörölték a cenzúrát, s szabadon bocsátották a politikai foglyokat. Az egy évvel korábban bebörtönzött Táncsicsot valóságos diadalmenetben vitték Pestre, ahol a Nemzeti Színház azon az estén a Bánk bánt játszotta.

Közben a bécsi forradalom híre Pozsonyban is új irányt szabott az egymást drámai gyorsasággal követő eseményeknek. A főrendek, akik addig – a kivárás taktikáját választva – nem tárgyalták Kossuth „felirati javaslatát”, a császárvárosban történtek hatására azonnal megjuhászodtak és csatlakoztak Kossuth követeléseihez. Az országgyűlés elhatározta, hogy március 15-én fényes küldöttség viszi a felirati javaslatot Bécsbe. Kossuth joggal írhatta később, hogy 1848. március 15-én a büszke császárvárosban nem a Habsburgok, hanem ő volt a helyzet ura. A szabadság első boldog perceit élő bécsi nép határtalan lelkesedéssel fogadta. Nem felejtette el, hogy ő volt az első, aki március 3-i felirati javaslatában az osztrák népnek is alkotmányt követelt. Kossuth útja emiatt egyetlen diadalmenet volt.

A bécsi udvar kínos választás elé került: vagy enged, vagy nyílt erőszakot kell alkalmaznia. Az államkonferencia, a Habsburg-monarchia legfőbb testülete, szíve szerint az utóbbit választotta volna, ehhez azonban sem elég pénze, sem elegendő katonája nem volt. Közben megérkezett a pesti forradalom híre, s a bizonytalan, a Habsburg-birodalom egységét komolyan veszélyeztető helyzetben az udvar engedett. Elfogadta a magyar országgyűlés követeléseit, s miniszterelnökké jelölte gróf Batthyány Lajost.

SaLa

Nagy munka, nagy feladat vár RÁNK – MAGYAROKRA! – ha akarunk mégegyszer egy SAJÁT országot. Ehhez össze kell fognunk, és április 8-án NAGYON SOKAN KELL HOGY ELMENJÜNK SZAVAZNI, a legesélyesebb antidöbrögista jelöltre!

Hogy melyik egyéni választókerületben ki az? Azt ide vagy ide kattintva megnézheti!

 

 

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

 

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!