részlet: A felszabadult főváros húsz éve (1965)
ÉS AZ ÚJ ÉLET MEGSZERVEZÉSE
„1945. február 13-án Budapesten elhallgattak a fegyverek. A szovjet csapatok a sokat szenvedett magyar fővárost is felszabadították. A háború legközvetlenebb megpróbáltatásai véget értek, de a kép, amely a lakosság szeme elé tárult, kétségbeejtő volt. Budapest romokban hevert. Az élet legelemibb feltételeinek biztosítása is reménytelennek látszott. Az 1945 márciusában Kis-Budapesten elvégzett összeírás adatai szerint az épületek mintegy háromnegyede sínylette meg a háborút. 1500 lakóépület teljesen rommá vált, s mintegy 13 600 lakás — 25 800 lakószobával — semmisült meg.
A pusztulás, a károk teljes felsorolása köteteket tenne ki. A Vízművek gépi berendezései, műszerei megsemmisültek; az 1366 km hosszúságú hálózat majd minden kilométerére jutott egy csőtörés. A Gázműveket a hidakon vezető főcsövek megsemmisülése érintette a legérzékenyebben, de a termelőtelepeket ért károk is igen számottevőek voltak. Az Elektromos Művek közvilágítási kábeleit 90%-os, a többi kábeleket 30%-os, a 747 km hosszúságú légvezetéket pedig 98 %-os pusztulás érte. A Duna-hidak felrobbantásával Pest és Buda között az összeköttetés megszakadt, a közlekedés úgyszólván teljesen megbénult. A pályatestek, vezetékek súlyosan megrongálódtak, a villamoskocsiknak fele maradt épségben, és mindössze 4 használható autóbusz állt rendelkezésre.
A felhalmozódott hulladék a rosszul táplált, legyengült lakosság számára közvetlen járványveszélyt jelentett. Ugyanakkor a főváros az 1940. évi 20 ezer kórházi ággyal szemben csak 12 500-zal rendelkezett, nem is beszélve a kórházak hiányossá vált felszereléséről és ellátási nehézségeiről; az orvosok 40%-a volt távol munkájától, a műszerek 60%-a pusztult el. A több évtizede leküzdött kiütéses tífusz — mely a háború velejárójaként újból jelentkezett — 760 megbetegedést okozott. A vérhas-megbetegedések száma megkétszereződött, tífuszos pedig háromszor annyi volt 1945-ben, mint a háború előtti 10 évben átlagosan.
Úgyszólván valamennyi fővárosi iskola megsérült, s közülük 13 épület megsemmisült. Ebből az igen hézagos felsorolásból talán ezúttal ki is hagyható a művelődési és szórakoztató intézményeket ért súlyos károk felsorolása. A fázó és éhező lakosság kultúra iránti igénye csak később jelentkezett.
A létfenntartás útját a tömegek részére mindig a munka jelentette. Munkalehetőségként pedig úgyszólván mindenhol a romeltakarítás ígérkezett, mely nem termelt anyagi javakat. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy a gyárak termelő-berendezéseinek nyugatra hurcolása, nagymérvű megrongálódása, az energia és a nyersanyag hiánya mit jelentett a lakosság életében Budapesten, ahol az ország ipari népességének, termelésének több mint fele összpontosult.
A város akkori vezetősége úgy ítélte meg, hogy Budapestnek a pusztítások kiheveréséhez 30, sőt 50 év is kell. A főváros polgármestere 1946 januárjában így írt a Budapest közállapotait ismertető egyik könyv előszavában a fővárosról és lakosságáról: „Önerejéből nem képes úrrá lenni az élelmiszerekben, tüzelőanyagban, ipari nyersanyagokban, gyógyszerekben és minden más téren fennálló hiányokon, úgy, hogy mindezek folytán 1945/46 telén már nemcsak a végletekig leszállított életszínvonal fenntartása, hanem a lakosság puszta léte is kockán forog”. Ma már tudjuk, hogy az ilyen jóslatok túlzottan borúlátónak bizonyultak. Nem számoltak az élni akarás erejével, és nem tételezték fel az aktivitás kibontakozásának olyan sikerét, melyet a munkásosztály, a Magyar Kommunista Párt irányítása mellett, az összes egészséges társadalmi erőket magával ragadva felmutatott.
1945. május 1-ét még külön-külön ünnepelték Buda és Pest felszabadult lakói, de ezen a napon már megindult a Körúton 6-os villamos, és megkezdte adását a Magyar Rádió.
1946. január 20-án átadták a forgalomnak a Kossuth-hidat, s februárban már elkezdték a Szabadság-híd újjáépítését. Elkészültével, 1946. augusztus 20-án újból megindult a villamosközlekedés Pest és Buda között. 1948-ban befejeződött a Margit-híd újjáépítése, majd 1949-ben eredeti formájában megépült a Lánchíd.
Az iparvállalatok közül elsőként a textilgyárak kezdtek dolgozni, majd más iparágakban is megindult lassan a munka. Az 1945. évi termelés azonban még csak 15%-a volt a háború előttinek.
A dolgozó emberek azonban bíztak a jövőben és abban, hogy a jövőt ők fogják formálni. Az 1945. évi községi választásokon elért 43%-os munkáspárti szavazati arány a budapesti lakosság állásfoglalását jelentette a szocialista demokrácia mellett. A nép követelései nyomán, a bányák és bankok államosítása után, köztulajdonba kerültek az első nagy iparvállalatok is (Weiss Manfréd Művek, Ganz Művek stb.).
Az életkörülmények azonban nem javultak, a jegyre kiadható élelmiszer-fejadagokat 1945 őszétől többször csökkenteni kellett.1945/46 telén az átlagos élelmiszer-fogyasztás az 1938. évi színvonal felét sem érte el. A spekulánsok arattak. A gyárakból kikerült áru sokszor 8—10 kézen át jutott a fogyasztókhoz. Ugyanakkor 1946 tavaszán az üzemek már nem tudták kiadni dolgozóiknak a kalóriajárandóságot, és a lakosság sokszor nem kapta meg a jegyre járóélelmiszert sem. A pénz értéke rohamosan romlott. Az infláció aránya 1946 nyarára soha nem tapasztalt méretet öltött. A Magyar Kommunista Párt azonban előkészítette és megvalósította az értékálló pénz bevezetését. A stabilizáció sikere, a gazdasági és társadalmi erők összefogása alapján rátérhettünk a tervgazdálkodásra és megvalósíthattuk a 3 éves terv ismeretes fő célkitűzését: az újjáépítés teljes befejezését, gazdasági vonatkozásban a háború előtti színvonal elérését.
Legdöntőbb feladat az ipari kapacitás helyreállítása volt, s miután a fővárosban települt ipar az ország iparának felét jelentette, Budapest a 3 éves terv végrehajtásának fő részese lett. Feladatát sikerrel teljesítette, és a tervidőszak végén a termelés már 25%-kaltúlszárnyalta az 1938. évit.
A fogyasztási cikkekből — időszakos áruhiányoktól eltekintve — általában kielégítő mennyiség jutott az üzletekbe. Az élelmiszerfogyasztás az alapvető cikkekből 1949 végén már meghaladta az 1938. évi szintet.
A tervgazdálkodás eredményességét a gazdasági, szociális és kulturális élet minden területén adatok sokasága igazolja. A dolgozóemberek munkája, kitartása, a kommunisták céltudatos szervezése és vezetése révén 1949-re elértük, sőt több tekintetben túlszárnyaltuk a háború előtti színvonalat, s ezzel megkezdődhetett a szocializmus építésének időszaka.
A gazdasági törekvésekkel és vívmányokkal párhuzamosan haladtak a kedvező társadalmi-politikai változások és sikerek is. Megérett a helyzet a szélesebb körű államosításra. 1948 tavaszán a 100-nál, az év végén pedig a 10-nél több munkást foglalkoztató üzemek kerültek köztulajdonba. Ezt megelőzően már 1947-benmegkezdődött a kereskedelem államosítása, majd 1948-ban az iskoláké és moziké, 1949-ben pedig állami tulajdonba kerültek a színházak is.
Az első 3 éves és az első 5 éves tervidőszak mezsgyéjén, 1950.január 1-én lépett érvénybe a törvény, amely 7 megyei város és 16 község Budapesthez csatolásával kialakította Nagy-Budapestet. Az idecsatolt kb. 300 km2-nyi területtel Budapest területe 525,5 km2-re emelkedett. A lakóépületek száma 40 ezerről 132 ezerre, a lakásoké 306 ezerről 467 ezerre, a lakosságé 1 millió 58 ezerről 1 millió 630 ezerre növekedett. Ez a törvény nem egyszerű közigazgatási esemény volt, hanem egyben régi politikai adósság törlesztése is. Felszámolása annak a törekvésnek, mely a felszabadulás előtt így akarta biztosítani, hogy a peremvárosokban tömörült munkáslakosság ne érvényesíthesse befolyását a mindenkori törvényhatósági választásokon, illetve, hogy lakóterületük fejlesztésére ne kérhessenek részt a fővárosi költségvetésből, beruházásokból. Az1950-ben megalakult Fővárosi Tanács az elmúlt másfél évtized alatt igen sokat tett a felszabadulás előtt rendkívül elhanyagolt munkáslakta kerületek fejlesztéséért.”
SaLa
Bal-Rad:
Nos – megitélés dolga, ki minek nevezi a történést. Megszállás vagy felszabadulás?
Magyarország Hitler utolsó európai szövetségeseként harcolt egy dicstelen háborúban a Szovjetunó, a szovjet Vörös Hadsereg ellen. Ebben a háborúban Magyarország veszített.
Magyarországot – Budapestet – a Vörös Hadsereg elfoglalta, megszállta. Az akkori hivatalos szóhasználattal is!
Ugyanakkor a magyar nép a Vörös Hadsereg által FEL IS SZABADULT az addigi társadalmi béklyóiból, és történelmi lehetőséghez jutott valami új, valami jobb megteremtéséhez.
A szovjet Vörös Hadsereg legyőzte és megszállta Magyarországot, a Szovjetunió pedig fölsegítette a legyőzöttet, és segítette Magyarország újjáépülését, fejlődését!
Слава Героям! – Dicsőség a Hősöknek!
Благодаря Советскому Союзу! – Köszönet a Szovjetuniónak!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Budapest nem szabad ma.
A jezsuiták visszahozták koronájuk,és elviszik az országban termelt javak 90%-kát.
1945-1990 közt nem vitték el a dézsmát.
Az igy megmaradt javakat akkor a nép szociális ellátására,magyarán a szocializmus finanszirozására lehetet költeni.
Ma mit adnak cserébe a jezsuiták,és helytartoik.
Propagandát.
https://www.youtube.com/watch?v=E5mkQJL_Z3g
Közben a jezsuita pénzszivatyu miatt összeomlik az állami infrastruktura.
https://www.youtube.com/watch?v=E5mkQJL_Z3g
Semmiféle jezsuita nem hozott ide koronát. Jimmy Carter amerikai elnök baptista volt.
1945.-előtt sem volt már semmiféle dézsma, azt ugyanis 1848.-ban eltörölték
a főnemes, gróf Batthyány Lajos és Széchenyi István grófék, herceg Esterházy Pállal, valamint báró Eötvös Józseffel, a többi köz és kisnemesi kormánytaggal, lásd:
https://1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5277
https://1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5281
Megjegyzendő, hogy Kollonich Lipót (labanc) esztergomi érsek már 1689.-ben a közteherviselés bevezetését szorgalmazta a királynál.
István kapta a Jezsuita pápátol,cserébe megkellett ölni a jogos örököst KOPÁNYT.
https://www.youtube.com/watch?v=w9n5MZmpJ2g
Nos,akkor most vesszük a Wiki féle(elfogadott) verziót, miszerint a pápától kapott korona NEM azonos a ma ismerttel, és III.Henrik lenyúlta Aba Sámuel legyőzésekor, mjd visszaküldte a pápának.Eszerint a mai Szent Korona III Béla idejében jött létre.
VAGY vesszük a szakrális vonalat, miszerint ez már Attila koronája volt és valóban sokkal nagyobb jelentősége van, mint egy csilivili koronázási ékszernek.
Mindenesetre mindkettő távol áll Ájgorunk fantazmagóriájától, attól meg végkjépp hogy a koronának köze lenne a Jezsuitákhoz.
Élőfa!
Nyilván erre a labancra már hatottak a polgári eszmék, ami nyugaton előbbre járt mint nálunk. Egyébként, pedig az arisztokrácia volt a legnagyobb jobbágytartó földbirtokos osztály. Sok 10 000 jobbágy ember dolgozott, hogy műveltek legyenek az urak és eltartják a kisujjukat a pezsgős pohártól, amikor isznak. De mitől voltak nemes lelkűek? Élősködtek és ez nem nemeslelkűség ez rosszabb, mint a jobbágyok tanulatlansága, akik dolgoztak és megteremtették a lehetőséget az uraknak a jó modorra. A polgárság kialakulása nem is volt olyan jó a nemeseknek, szabadabb éltért küzdöttek és ehhez a nemesség általában nem rajongott. Bár biztosan voltak a nemesek között is igazi emberi nemességgel rendelkezők, de ez nem jellemző. Az arisztokráciára a világ népeinek nincs szüksége, amit elő kell állítani ahhoz csak okos dolgos kezek kellenek, az élősködő nemesekere a történelem szemétdombja várjon.
Közben összepomlik az állami infrastruktura
https://www.youtube.com/watch?v=urx476SrRFU
Közben összeomlik az állami infrastruktura.
https://www.youtube.com/watch?v=gaqUP1y9zLU
Közben összeomlik az állami infrastruktura
https://www.youtube.com/watch?v=sbjVx795Roc
Közbe összeomlik az állami infrastruktura
https://www.youtube.com/watch?v=2zPgyDLbmqk
Közben összeomlik az állami infrastruktura
https://www.youtube.com/watch?v=ZJhroWH5PSM
Közben összeomlik az állami infrastruktura
https://www.youtube.com/watch?v=ZMQ6zfIn7g0
A képeket elnézve azt gondolhatnánk Afganisztánban járunk.
Nézzük a történelmi TÉNYEKET!
Kinek köszönhető az I. és a II. Bécsi Dekrétum? (Melyben Magyarország határait módosították, és visszakapott erdélyi és felvidéki országrészeket). Hitlernek. Akkor kinek a szövetségese lesz Kassa bombázása után? Egyértelmű, hogy nem sztalinnak…
(Anglia elvesztette Dunkerk-nél a II.V.H.-t. Ha az USA nem lép közbe, ma az angelamerkel talán a Föld elnöke lenne, és a német lenne a világnyelv, nem az angol… Bizony a szovjeteket is tönkreverték, és ha nem kapnak az USA-tól fegyvereket, élelmiszert, itt még mindig Magyar Királyság lenne)
A szovjet hadsereggel tehát hadban álltunk. Akkor ők semmi képpen sem szabadíthattak fel a szövetséges hadsereg uralma alól. A hadijelentésekben mindig területek, városok-falvak elfoglalásáról jelentettek.
Az megint tipikus propaganda-hazugság, hogy az ország újjéépítése a pártnak, vagy a szovjet megszállóknak az érdeme. Hiszen Európa szinte összes városát szétlőtték/lebombázták. A lakosság mindenütt hozzálátott a romok eltakarításához, és az ujjáépítéshez. Nyugat-Németországban nem volt szovjet segítség, mégis sikerült ujjáépíteni…
Admin:
Megsúgnám – de csak halkan: Nyugat-Németország nem volt romokban. Mint ahogyan Nyugat-Európ általában nem. Nem úgy Kelet-Európa. A Volgáig.
Amúgy ma van Drezda fölégetésének-lebombázásának évfordulója!
Kontrol!
Nézzük a történelmi TÉNYEKET!
A Szovjetunió kapott valamennyi hitelt, mint Anglia is, de a tankokat, repülőket a szovjetek készítették. A 10 milliónyi szovjet katona sem semmi. Az USA ettől nagyon félt. A szovjet gazdaság sikeresen átállt a hadigazdálkodásra, ez a tény. Nem az amerikaiak győztek a piszlicsár hadseregükkel, hanem a szovjetek, ez a tény. Ha Sztálin úgy akarta volna betolta volna az amerikaiakat az óceánba a haderejével, ez is tény.
A MARSHAL segély az a nép ellenségének júdáspénze volt, ezért a népi demokráciák ezt nem fogadhatták el. A németeket meg a háborúban a világ nyomorán meggazdagodott amerikaiak pénzelték, nem önzetlenül. A népi demokráciák saját magukra voltak szorulva, a háború romjain a dolgozókra tudtak csak számítani. De tegyük hozzá, a népi demokrácia mégis a legjobb volt a magyar nép számára. Ellenben a mostani gyarmati sorunkkal.
Nézzük a történelmi tényeket:
Az I., és a II. világháború már csak a végkifejlet volt, az utolsó önvédelmi harca a fény erőit megtestesítő Osztrák-Magyar monarchiának.
A lényeges dolgok már rég elvesztek, ledőltek, megsemmisültek, a visszaszerzésükre már csekély esély volt csak, ugyanakkor meg kellett tenni bizonyos dolgokat.
Az első kontinentális császári-királyi vereség már 1315.-ben, a Morgarteni csatával kezdődött (svájci anarchia), majd,
a második 1568.-ban a németalföldi szabadságharccal (holland demokrácia), majd
a harmadik, a harminc éves háború 1618.-1638.-ig(német demokrácia), majd
a negyedik a napóleoni háborúkkal(német anarchia) az 1700.-as években folytatódott, míg végül
az ötödik a szabadkőműves olasz és a protestáns német, valamint szabadkőműves román állami egységek létrejöttével fejeződött be az 1800.-as évek végén(utoljára elveszett még Lombardia is, már az osztrákoktól).
Az a hallatlan skandallum már csak megkoronázása a történteknek, hogy az I. világháborúban a német császár katonailag felettese volt az osztrák császárnak, magyar királynak.
Mert az 1800.-as évek végén nem a Hohenzollern vezetésű protestáns kisnémet egységnek kellett volna létrejönnie, hanem a katolikus Habsburg vezetésű nagynémetnek, visszaállítván a Német-római Szent Birodalmat, de ha már létrejött a kisnémet, akkor mindenképpen Wittelsbach vezetéssel kellett volna, ahogyan a megegyezés szólt. A román egységet semmiképpen nem lett volna szabad hagyni szabadkőműves vezetésel létrejönni, ahogyan az olaszt sem.
Ezeknek a megtörténte súlyos mértékben korlátozta, sőt megszüntette a szuverén katolikus állami hatalomgyakorlást és a normális államélet lehetőségét a térségünkben.
Ami ezek után következett, az I. Világháború elvesztése, ezáltal Lengyelország elvesztése, majd a II. Világháborúban német-náci hegemónia kialakulása a térségünkben, Magyarország számára vazallusi-alávetetti szerep jutása.
Nem kell nekünk egyáltalán a protestáns náci Németország és a bolsevik Szovjet Unió között választanunk, ezek nem ideális, hanem antikrisztusi ál-államok, amikkel konzervatív jobboldaliként semmi dolgunk nincsen.
Ezeknek a megtörténte súlyos mértékben korlátozta, sőt megszüntette a szuverén katolikus állami, térségi, és kontinentális hatalomgyakorlását a fény erőinek, és a normális államélet lehetőségét a térségünkben, kontinensünkön, a keresztény Európában, mert magát a keresztény Európát számolták föl és korlátozták.
Ahogyan Oroszországban a kapitalizmus megszüntette(az emberek tudatában, lelkében és hűségében) a cári monarchiát, és egy terrorisztikus bolsevik-kommunista uralom töltötte be az anarchiában keletkezett űrt.
Ilyen hatalmi vákuum csakis összeomlást, káoszt, terrort és zűrzavart eredményezhet, ahogyan az ma nagyon jól látható, mint hosszú távú eredmény.
” itt még mindig Magyar Királyság lenne”
Csak halkan mondom nem királyság de még magyarország sem lenne!Max mint megye vagy tartomány!
„Ha az USA nem lép közbe, ma az angelamerkel talán a Föld elnöke lenne, és a német lenne a világnyelv, nem az angol… Bizony a szovjeteket is tönkreverték, és ha nem kapnak az USA-tól fegyvereket.”
Egy percig se zavarjon,hogy a szövetségesek huzták-halasztották a hadba szállást arra várva mi a mérközés kimenetele! Miután megfordult a kocka beszálltak a buliba!
Kontroll!
Te melyik náci ölből szabadultál ki?!
Persze, hogy nem felszabadítás volt, hanem elfoglalás.
Példa erre Lengyelország is, esete tökéletesen bemutatja Sztálin aljasságát.
A Vörös Hadsereg közeledtével Varsóban felkelés tört ki. A szovjet előrenyomulást Sztálin megállította. Még azt sem engedélyezte, hogy a szövetségesek a VH által már elfoglalt területeket a segélyszállítmányok célba juttatására felhasználja. Inkább megvárta, amíg a németek az ellenállást leverik, az esetleges későbbi ellenzéket egyszerűen a németek által likvidálta. Varsó megmenekülhetett volna. A VH a földig rombolt kiürített Varsóba vonult be.
Nem az Oroszok támadták meg a nácikat.
Jobbak voltak öregapáink azt szétcsapták aí buzi agreszorok pofáját
Sub Zero!
A felszabadítás az a fasizmus és a kapitalizmus alól is kellett. A Varsói felkelés provokáció volt, aminek Sztálin nem dőlt be. A bűnös, aki így szervezte és nem volt véletlen. A bűnöst Angliában és az USA-ban kel keresni. Sztálin nem akart kapitalizmust a lengyeleknél sem és milyen igaza volt. De inkább vizsgáljuk a németek és későbbi amerikai szövetséget, ami a fasizmus folytatása finomabb formában. Ha Sztálin nem megfelelően lép, akkor nem biztos, hogy a lengyelek a népi demokrácia útját választják. Bizony az osztályháború áldozatokat kíván, mint bármely más háború. Csak körül kell nézni a mostani világban és a milliárdnyi éhező nyomorgó ember az osztályháború áldozatai.
Honnan veszed, hogy a lengyelek Sztálint akarták? Szemükben a szovjetek semmivel sem voltak különbek a németeknél.
https://kuruc.info/r/7/47424/
Aztán ott van Katyin.
Sub Zero!
A lengyel dolgozók is a kapitalista kizsákmányolásban szenvedtek. A szovjetek megmutatták nekik a felszabadulás után, hogy lehet emberként is élni. Honnan tudhatták volna ezt a lengyel kapitalista diktatúra, majd a fasiszta diktatúra elnyomásában. Előbb meg kellet tanítani az dolgozó embereket, hogy ők is emberek és nem a kizsákmányoló a jó ember, hanem az bűnöző. De meg is értették, így jöhetett létre a lengyel népi demokrácia. Sztálin olyan okos volt, hogy előre tudta ezt. Katyin. Hát a győztes azt hazudik, amit akar. Ha ott volt valami, annak nyilván oka volt, amit az ellenség most bármire felhasználhat. Majd egyszer kiderül az igazság talán.
Szerintem nem éltek jól a szociban, különben nem jöttek volna ide tömegesen csencselni.
A másik, hogy elég visszás az, hogy Sztálin megmondta a tutit és egy személyben eldöntötte, hogy mi a jó a lengyeleknek. A lengyelek meg az előzmények miatt hátuk közepére sem kívánták. Ezt fenntartani csak diktatúrával lehetséges. Sztálin nem okos volt, hanem gátlástalan.
Legyünk tárgyilagosak ! !
Amikor a háború hazánk határain belülre érkezett, felpörögtek az események.
A német hadsereg MEGSZÁLLTA Magyarországot, nehogy „kiugorjon” a szövetségéből.
A szovjetek nem Magyarország elfoglalására jöttek, (bár alappal megtehették volna, hiszen mi mentünk oda előszőr), hanem a német-fasiszta fenevadat kiűzni, illetve megsemmisíteni.
Tehát egyidejűleg történt katonai értelemben az ORSZÁG ELFOGLALÁSA, és politikai értelmezésben a FELSZABADULÁS.
Felszabadulás az akkori avít társadalmi berendezkedésből, felszabadulás a háború minden nyomorától, érzésvilágától.
Felszabadulás, mert egy új korszak reményét hozta az újjáépítés.
Más kérdés, hogy szerintem aki ezen „vitatkozik”, az szüleink, nagyszüleink átélt háborús élményeit tagadja, nem tiszteli a kor tanuinak véleményét.
Az is tény, hogy a háború után mondjuk 25 évvel, a megszálló ( vagy nevezzük aminek akarjuk ) átlag-
embere rosszabbul élt, mint a megszállt területek lakossága.
A megszállt ( felszabadított ) területeken, nem volt káosz hanem rend uralkodott kb. 45 évig.
Általános iskolába pl. szigorúan kötelező volt járni. A felsőoktatást is sok-sok szegény számára tették elérhetővé. Bűnözés a – maihoz képest – nem volt. ( Ellenpéldák természetesen vannak. ) Cserébe ” ugatni ”
csak a „szájkosár ” felvétele után lehetett.
És mi van most , itt és máshol a demokráciákban ? Kinek az emberei élnek jobban , a láthatatlan megszállóké vagy a megszállt területek lakossága ? A válasz egyértelmű.
Ha lassan is de át fog értékelődni a megszállás korszaka.
Igen, a MEGOLDÁS!
A megoldást nem lehet megtalálni hazugságokra épített gazdasági-társadalmi rendszerekben.
Vissza kell térni a hazug és rabszolgatartó római jogrendszerről a természetjogra, a kereskedelmet és a pénzhasználatot abbahagyni.
Ez a SZERVES TÁRSADALOM.