A menthetetlen!

Órákig hagytak haldokolni egy férfit a Honvédkórház sürgősségijén

Gyermekei súlyos hasi fájdalmakkal vitték be a kórházba édesapjukat, akit többszöri kérésre sem láttak el. Fél napi várakozás után vitték be a műtőbe, de már késő volt. Az 58 éves férfi másnap délelőtt meghalt.

Garai Ivett édesapjánál 2017 augusztusában diagnosztizáltak hasnyálmirigy-daganatot, az orvosok kemoterápiára küldték. Az 58 éves férfi négy kezelésen volt túl, amikor október 23-án súlyos hasi fájdalmakra ébredt. A család kihívta az ügyeleti orvost, aki azt tanácsolta, menjenek be vele a kórházba, mert a mentő kiérkezéséig akár két órát is várhatnak.

Garai Ivett egyeztetett édesapja onkológusával, a megbeszélést követően pedig beutalták a beteget a Honvédkórház sürgősségi osztályára. Az onkológus azt javasolta, hivatkozzanak rá a betegfelvételnél, hogy mielőbb ellássák.

Mire beértek a kórházba, a férfi már olyannyira rosszul volt, hogy kerekesszéket kellett kitolni érte. Lánya és fia leadta az okmányait, a regisztráció fél órán át tartott.

„Az első vizsgálatra két óra várakozás után került sor. Hasi röntgent és hasi ultrahangot végeztek el édesapámnál, de ezek eredményeiről semmilyen tájékoztatást nem kaptunk. A nővérnek közben többször jeleztem, hogy édesapám szenved, mire odatoltak egy ágyat. Fekve még nagyobb fájdalmai voltak, le akart esni a földre. Hiába szóltam bárkinek, csak azt hajtogatták, ne pánikoljunk, annál később kerülünk majd sorra” – idézte fel a történteket a nő.

Fél 4 körül a férfi már vért hányt, állapota percről percre súlyosbodott, de még fájdalomcsillapítót sem kapott.

Egész nap egy korty vizet sem tudott lenyelni, mert azonnal kijött belőle. Mivel gyógyszeres kezelés alatt álló cukorbeteg is volt, egész nap fontos lett volna neki az étel és az ital, de képtelen volt bármit is elfogyasztani, így nagy szükség lett volna infúzióra. Estére már 20 felett járt a cukra.

A nővérek keresztül néztek Garai Ivettéken, azt mondja, a kéréseiket egyszerűen semmibe vették. A nő 7 óráig jól tartotta magát, de ekkor kikelt magából és kiabálni kezdett, hogy foglalkozzanak az édesapjával.

„Estére sikerült elérni, hogy megvizsgálják őt. 7 és 8 óra között CT-re vitték, ekkor derült ki, hogy a hasi artériája elzáródott, vérrög keletkezett, a vékonybél egy része elhalt. Zacher Gábor körülbelül ezzel egy időben érkezett meg a kórházba. Erre egy kicsit felpörögtek az események. ő hívta össze az orvosi konzíliumot. Édesapám infúziót kapott, végül 22 óra 45 perckor bevitték a műtőbe. Felnyitották és rájöttek, hogy a vékonybél teljes hosszában elhalt, nem lehet már rajta segíteni” – mondta Garai Ivett.

Az orvosok a sikertelen operáció után közölték a rossz hírt: a férfi meg fog halni. A lány értesítette a család többi tagját, hogy elbúcsúzhassanak hozzátartozójuktól. A férfi másnap délelőtt 11 óra után elhunyt.

„Az egész ügyben az embertelen bánásmód fáj a legjobban. Jól tudták, hogy hibáztak, de a nővérek, az orvosok és a vezetőség fedezték egymást. A papírokat csak pénzért adták ki, és eleinte a boncolást sem akarták elvégezni.”

A nő felháborítónak tartja azt is, hogy édesapját a triage rendszer szerinti hármas kategóriába sorolták az ötös skálán. Ez határozza meg ugyanis, hogy a beteget mennyi időn belül kell orvosnak megvizsgálnia. Ennek megállapításához előbb vérnyomást, szaturációt, hőmérsékletet, pulzust néznek és szükség esetén EKG-t végeznek, vércukrot mérnek. Legalábbis ez a protokoll, mert a férfi esetében – lánya azt mondja – ránézésre történt minden.

Garai Ivett panaszt tett a Honvédkórháznál, apja halálának ügyét kivizsgálták. Dr. Muzsaly Ildikó, az Egészségügyi Szervezési Intézet igazgatója a távollévő orvosigazgató nevében azzal védekezett a válaszlevelében, hogy érkezésükkor már 29 beteg vizsgálatai folytak, akik között több súlyos állapotú is volt, illetve a vizsgálatok alatt, amíg a Sürgösségi Betegellátó Centrumban tartózkodtak, még további 68 beteg került felvételre.

A vérhányás és a vérvizelet tényét a jelentés szerint egyáltalán nem dokumentálták.

Azt is írták, hogy a férfi áttétes daganatos állapotából kifolyólag menthetetlen volt, tehát az esetlegesen korábban elvégzett műtéti beavatkozás sem eredményezhette volna életének szignifikáns meghosszabbítását.

„Az Intézmény orvosigazgatójaként az Osztályvezető főorvosok nyilatkozatával egyetértek, és megállapítom, hogy a betegellátás a szakma szabályai szerint történt”
– áll a levélben annak ellenére, hogy a férfi órákig haldoklott a kórház folyosóján.

Garai Ivett megszerezte Zacher Gábor elérhetőségét is, de ő nem reagált a panaszára. A 24.hu megkereste a Honvédkórházat, de a betegjogokra való tekintettel nem nyújthattak információkat az esettel kapcsolatban. A család jogászokhoz fordult és büntetőeljárás indításán gondolkozik a kórház ellen.
(24.hu)

Bal-Rad komm: „…a férfi áttétes daganatos állapotából kifolyólag menthetetlen volt, tehát az esetlegesen korábban elvégzett műtéti beavatkozás sem eredményezhette volna életének szignifikáns meghosszabbítását…”

– Aligha lehet bárkinek is gondja – baja ezzel a megállapítással.

„…vért hányt, állapota percről percre súlyosbodott, de még fájdalomcsillapítót sem kapott…A nővérek keresztül néztek…”

– Mindez egy közispotály sürgősségi osztályának FOLYOSÓJÁN! Népes közönség szeme láttára, füle hallatára. NÉZZÉTEK! HALLJÁTOK! EZ VÁR RÁTOK!

EZ MÁR AZÉRT GOND! NEM IS KICSI GOND! A MI GONDUNK!

 

 

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

 

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!