Németh Zsolt: Romániának el kell döntenie, részt kíván-e venni a térségi együttműködésben
Németh Zsolt szerint a közép-európai térségi együttműködés „kopogtat az ajtón”, és Romániának el kell döntenie, hogy részt kíván-e ebben venni.
Az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke az erdélyi magyar pártok vezetőivel közösen tartott szombat esti kolozsvári pódiumbeszélgetésen tért ki erre.
Kijelentette: Magyarország évek óta elkötelezetten dolgozik a közép-európai építkezés mellett, és bevonná ebbe Romániát is. Úgy vélte, ha Románia részt kíván venni a térségi együttműködésben, akkor a magyarokkal és Magyarországgal való együttműködés nem megkerülhető számára. Németh Zsolt úgy látta, hogy Románia vonakodása összefügg az erdélyi magyarok kérdésével.
(MTI)
Bal-Rad komm: Döbrögisztáni átlagmagyarokként roppant nehéz dolog állást foglalni ebben a kérdésben.
Ugyanakkor a MAGYAR NYELVTAN ÉS KIFJEZÉSLOGIKA szabályai szerint példátlanul durva Mihai Tudose kijelentés nem csak a megszólítottakat, nem csak az erdélyi magyarságot, és nem csak a határon belüli magyarságot kell hogy fölháborítsa. Fel kell hogy háborítson minden jóérzésű embert is szerte a világban.
Ezzel együtt is Tudose minősíthetetlenül durva kijelentése – ami valószínúleg a román nyelvi logika szabélyai szerint is csak egyféleképpen értelmezhetők – egy ingerült válasz a pofátlan döbrögista erdélyi fölforgatásra.
Amely pontosan úgy állítja szembe a romániai magyarokat a romániai románokkal, mint a határainkon belüli magyarokat a magyarokkal. A következményekkel nem számolva.
Döbrögisztán a jelenlegi társulási és szövetségesi rendszerén belül a „nagyok” számára csupán egy marginális vajdaság. Nem tényező! Építgethet Döbrögi akármiféle KE – tákolmányt, most még jóindulatúan mosolyognak rajta. „Homokvárat épít a gyerek!”
Egyszercsak azt vesszük majd észre, hogy a román külügyi államtitkár Szegeden tart eligazítást a Tiszán inneni Régió román helytartóinak.
Annyira jól sikerül Romániát bevonni a KE- térségi együttműködésbe!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Rossz zsaru jo zsaru játék.
A rossz zsaru támad a jo zsaru véd.
A székely meg a jozsarura szavaz.
A román miniszter privát kontoja meg millios tételekkel gyarapszik a mondatáért.
Ilyen mondatokat nem szoktak ilyen pozicioban lévö emberek mondani,
Kivéve ha pénzt kapnak érte.
Na, ennyire azért nem vagyok tájékozott a román politikai elit játékairól. Kizárólag a kijelentése és a fotója alapján tudnám megítélni ezt a vizenyős tekintetű széles szájú orrszarvút! (Alkoholista.)
Na,de mindig tudták,hova kell állni az adott pillanatban!A lehetséges,és a lehetőségek művészei!
Ennek az atlantista politikusnak a szavai nagyon jól tükrözik a külhoni magyarság tekintetében (is) érzelmekre építő, ám a hatalmon lévő elit szempontjából valójában nagyon higgadt, pragmatikus hozzáállást, ahol a látszólag érzelmes válaszok is csak akkor és annyira érzelmesek, amikor és amennyire azt a körülmények engedik. Most az EU belharcaihoz „barátokra”, vagy legalábbis nem ellenségekre van szükség a kritikus szavazásoknál, ez lenne a „közép-európai térségi együttműködés”. Romániával már próbálkozott a Vajda, csak hát a román belpolitikának megvan az a vonása, hogy érzékeny pillanatokban előhúzzák a magyar kártyát (nem a harminckét lapost), mint Traian Băsescu is tehette 2012-től, amikor nyilván felmérte, hogy mely területekről szavaztak jobban ellene a megdöntésére irányuló, utóbb érvénytelennek bizonyult népszavazáson (regáti részek), és honnan kevésbé (Erdély), majd tudván, hogy kinek a támogatása fontosabb, már inkább nem lett a Vajda „barátja”. A mostani magyarországi külpolitika pedig szintén rendszeresen használja ezt a kártyát, csak éppen a határon túlit. Ha az érdekek megkívánják, még erre az inzultusra is lehet olyan választ adni, mint amit most a Vajda lelkiismeretének szélsőségesen atlantista fele adott. És a román vezetők is tudják, mikor engedhetnek meg maguknak őszintébb nyilatkozatokat. Nemrég hivatalba lépett miniszterelnökként és a magyarországi választások előtt, Tudose nem bizonyulhat gyengének otthon. Miért ne székelyezne, amikor tudja, hogy maximum ilyen gyenge reakciókra számíthat azoktól, akiknek a szavai számára azért lényegesek? És az már igen kevés vizet zavar, ha a Fidesz ernyője alá állt kisebb szerveződések vagy megmondóemberek hevesen bírálják majd érte. Erre egyébként lehet számítani. A magyar szíveknek kedves érzelmek húrjain honi és külföldi szekértolók, szimpatizánsok szépen játszani fognak, függetlenül attól, hogy az „európai” politika közép-európai hatalmi vetülete éppen mit kíván. Mert szükség van a szavazatokra, amiket ezzel szerezni lehet. A jó zsaru-rossz zsaru ezeknek belefér, ha magyar részről a jó zsaru egy kicsit halkabb. Győztes-győztes. Majd a választások után lenyugszanak a kedélyek, és lehet újra próbálkozni. Vagy vádaskodni, ha nem jön össze.