A Washington Institute nevű atlantista agytröszt elemzései alapján úgy tűnik, Libanonban kevésbé lenne szerencsés nyíltan a Hezbollah ellen fordítani a gépezet által támogatott erőket. De a Közel-Kelet még szolgálhat meglepetésekkel.
A terroristákat (megjegyzés: szokás, hogy különféle országok a saját ellenségeiket nemes egyszerűséggel terroristának bélyegzik, itt azonban csak a térség szunnita terrorszervezeteiről, elsősorban az Iszlám Államról és a Nuszra Frontról van szó) a cédrusok országában is visszaszorították, egy háború pedig – akár a szíriaihoz hasonló kliensháború, akár egy kiterjedt izraeli támadás – olyan súlyos következményekkel járhatna, amelyet felelősségteljes vezetők csak különlegesen szerencsétlen csillagzat esetén vállalnának. A “demokrácia” exportőrei természetesen folyamatosan figyelemmel kísérik a közhangulatot, amit néha egy-egy közvéleménykutatás eredményeivel pontosítanak. Nehéz a feladatuk. A lakosság kb. 40%-a síita, 30%-a szunnita, 25%-a keresztény, 5%-a drúz és egyéb kisebbség, ebben a környezetben kellene egységes támogatásra lelni valamiért, vagy valami ellen. A legutóbbi közvéleménykutatás még mindig azt hozta ki, hogy az első csoport túlnyomórészt pozitívan (88%), a második leginkább negatívan (85%), a harmadik pedig megosztottan (pozitívan 45%, negatívan 55%) viszonyul a szervezethez. És bár az Egyesült Államok közel-keleti politikáját a szunniták és keresztények mintegy fele értékeli kedvezően, valamint a három nagy csoport szűk többsége nyitott lenne egy liberálisabb iszlám felé, érthető történelmi okokból pontosan nulla százalékuk működne együtt Izraellel olyan témákban, mint pl. technológiai fejlesztés, terrorelhárítás és Irán megfékezése. Esélyes, hogy ilyen hangulatban, amelyet politikai bizonytalanság és menekültkrízis terhel, a lassú módszereket részesítik majd előnyben Libanon sorsának egyes külső befolyásolói (befolyásolók lehetnek például: Egyesült Államok, Franciaország, Izrael, Szaúd-Arábia, Európai Unió), hacsak kemény lépések sorozata miatt ki nem tör egy újabb háború. A Hezbollah-ellenes politikai erők támogatása részükről egy lehetőség, bár nem tűnik túl hatékonynak. Valószínűbb, hogy a szíriai háborúban komoly terhelést kapó szervezet gyengeségének látszatát akarják kelteni inkább (például az arab-iráni ellentétek hangsúlyozásával), és a nagyobb gazdasági lehetőségek biztosításával próbálják megnyerni maguknak a síitákat, kurtítva a Hezbollah társadalmi bázisát.
Azonban Szíriában a helyzet lehetővé tette, hogy Hasszán Naszrallah főtitkár bejelentse: az Iszlám Államot legyőzték, saját embereiket így hazahívják, hogy csatlakozzanak bármely “arénához”, ahol szükség van rájuk. Ez a lépés kifoghatja a szelek egy részét a Hezbollah ellenségeinek vitorláiból, és felkészíti a szervezetet Izrael és Szaúd-Arábia fenyegetésére. Az előbbi nem újdonság, az utóbbi azonban meglepő lehet, ha nem ismerjük a közelmúlt történéseit. A Hezbollah ugyanis gyakorlatilag háttérbe szorította a szaúdiak támogatta Március 14. Szövetséget (ez Szaad Harirí vezető, és az ország libanoni-szaúdi-francia állampolgárságú (!) miniszterelnökének vélhetően a szaúdi koronaherceg által kikényszerített, belpolitikai zavart fokozó lemondásával beteljesedett, de már a kabinetben is csak kevésbé jelentős posztokat kaptak), a szövetségesüknek tartott maronita keresztény, Mísal Aún (Michel Aoun) lett az ország elnöke (Harirí hibájából Szamir Dzsadzsa (Samir Geagea), a korábbi induló végül Aún mögé állt), a kabinetben két személy (Szalim Dreiszati (Salim Jreissati), Jakub asz-Szarraf (Yaaqoub al-Sarraf)) is képviseli az érdekeiket (a kabinet Libanonban igen nagy hatalmú), Gebran Bazsdzsilnak (Gebran Bassil) Irán külön örülhet, a parlamenben pedig szövetségeseikkel együtt teljes kontrollra törnek a választási törvény megreformálásával. Szaúd-Arábia tehát dühös, és aki dühös, az képes meggondolatlanságokra, mint Harirí esetében. De van itt más fejlemény is: az arab sivatagi királyság nyomására nemrég az Arab Liga terrorszervezetté nyilvánította a Hezbollahot, majd Mohamed bin Szalmán bin Abd al-Aziz asz-Szaúd koronaherceg a 2015-ben általa életre hívott, “Arab NATO” néven gúnyolt, valójában csak névlegesen működő Iszlám Katonai Szövetség (IMA) – egyelőre leginkább a koronahercegtől függő – lehetőségeire támaszkodva idén hadat üzent a terrorizmusnak a szervezet gyűlésén. Mivel jelenleg nincs olyan csoport a térségben, amely nagyobb fenyegetést jelentene a szaúdi (és a kérdésben teljes nyugalommal szaúdi szövetségesnek tekinthető izraeli) érdekekre, mint a Hezbollah, bátran kijelenthetjük, hogy a leendő trónörökös negyven másik névleges szereplővel együtt valójában a libanoni szervezettel, s rajta keresztül Iránnal szemben kezdte meg az immár alig leplezett “terror elleni” háborút. És ez a fenyegetés, figyelembe véve, hogy lehetséges iraki és szíriai “terrorellenes” műveletekre az ország májusban 34 ezer katonát különített el, valamint műveleti központot szándékozik létesíteni Rijádban, azért már figyelemre méltó.
(Fergeteg)
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!