Még a kocsma is meghal
Hazánkban ma csaknem 3200 települést tartanak számon, a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb jelentése szerint azonban ezek közül 15-20 éven belül legalább ezer eltűnik. (Tartok tőle, a lényeget tekintve már el is tűnt, ennél akár több is.)
Mégis az 500-1000 fős településeken is őrzik a lakosok az identitásukat. Még ott is, ahol a polgármesterek csak arra lehetnek büszkék, hogy a munkanélküliek egy részét közfoglalkoztatottként, állami alamizsnával juttatják kegyelemkenyérhez.
A kiürülő falvak szívet szorító szegénysége átüt minden politikai akaraton. A keleti végekről Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is ismerek olyan településeket, ahol a falvak konganak az ürességtől – a tiszteletre méltó öregek ott maradtak, de a fiatalok már a határainkon túl keresik a boldogulásukat. Ezek a leszármazottak azok, akik még idős szüleik megélhetésébe is bepótolnak, miközben nekik is fáj, hogy ki kellett menni. Őseik pedig aggódnak: teljesül-e a vágyuk?
A magamfajták még jól emlékeznek a negyven évvel ezelőtti, nyüzsgő vidékre. Arra a kegyelmi állapotra, amikor egy néhány száz fős falu vagy ezres község maga volt az ott élőknek az éden, a Paradicsom: egy élhető település, az emberi kapcsolatok hálózata, a biztos jövedelem. Mert volt minden: pénz, jólét, megélhetés. Ma jobb esetben a falugondnok lelkiismeretessége dönt mindenről, az ügyintézésről, gyógyszerkiváltásról, hétköznapi bevásárlásról. De vajon mindenhova elér-e a segítség? Félek tőle, hogy nem. Ellátatlanul maradnak a rászoruló családok, a kiszolgáltatott idősek.
Sorra zárnak be a kistelepüléseken az amúgy is szűk választékkal rendelkező boltocskák, mivel a kisvállalkozók képtelenek kitermelni a hasznukat. (A KSH adatai szerint háromezren húzzák le a redőnyt három éven belül.) Ugyanígy tesznek a postahivatalok, ahová aligha térnek be a befektetni vágyók, legfeljebb a sárgacsekket fizetik be és az ajánlott leveleiket veszik át a helyiek, mert már postás sincs. Folytathatnánk: a szolgáltatási szektor (cipész, háztartásigép-szerelő, fodrász, stb.) ugyancsak eltűnt még az egy-kétezres településekről. Inkább bejárnak a félszáz kilométernyire lévő városokba, ahol még van felvevő piac.
És akkor még nem beszéltünk az egészségügyről, a vidéken hiányzó orvosok ezres nagyságrendjéről. Arról, hogy 50-100 kilométert kell utazniuk a betegeknek az alapvető ellátásért. A kisgyermekek oltásáért, az idősek szűrővizsgálatáért. Vagy hogy a halódás legkézenfekvőbb példáját említsük: mind több aprófaluban és kisközségben már a „kocsmahivatal” is bezárt! És az ajtón nem az áll, hogy „technikai okból”, hanem feketén-fehéren, hogy „nem működik”.
Márpedig ha egy vidéki italbolt lakatot tesz az ajtajára, akkor a faluban már mindennek a vége.
Nagy Zoltán egyetemi docens, médiakutató
(nepszava)
Bal-Rad komm: “…A magamfajták még jól emlékeznek a negyven évvel ezelőtti, nyüzsgő vidékre…”
– Talán nem kell negyven évre visszaemlékezni! De egye fene! Legyen negyven.
Sajnos az írás szerzője adós egy beismeréssel! AKKOR MÉG MIÉNK VOLT AZ ORSZÁG!
Úgy hívták, hogy Magyar Népköztársaság!
A “MAGUNKFAJTÁKNAK” van összehasonlítási alapunk! Meg némi bűntudatunk! És egyre növekvő bosszúvágyunk!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Úgy hivták Magyar Népköztársaság.Most úgy hivják kis izrael.
Gyáva népnek nincs hazája…
A gyáva népnek nincs katonája, amivel Hazát teremthet.
Azért nincs a magyar népnek katonája, mert ha lesz is katona, az nem a népé lesz, hanem az uraké, vagyis orbáné, vajnáé, pintéré, csányié, demjáné, de ugyanúgy – legyen igazság – gyurcsányé, medgyesié és a többieké, mindegyiké, akinek már túl sok veszíteni valója van.
E pillanatban nem a nép a gyáva tehát, hanem ők ott fenn, a hatalom bitorlói, gyávák ahhoz, hogy igazi, ütős népi hadsereget teremtsenek, inkább rábízzák (maradék) országunkat a niggerekre.
Következtetés: gyáva, és kapzsi, harácsoló vezetőiknek nincs se népe, se hadserege, de hazája az van, ami csak az övék, mi pedig mindenki más lábakapcája lettünk.
A mi gyávaságunk az, hogy nem akarunk NÉP lenni!
Lemaradt:
A gyáva nép fél EGY cigánytól, ezért inkább isteníti, és hagyja, hogy kilopja a szemét, ellopja a saját, és gyermekei jövőjét, és világgá zavarja!
+1
Orb án nem cigány, hanem egy rendes zsidó ember, ezt Ő maga mondta az édesapjára.
Sosem volt miénk az ország, 28 évvel ezelött is kapitalizmus volt, államkapitalizmus. A munkásnak akkor is kuss volt, nem szólhatott bele semmibe, sem a társadalomban, sem a munkahelyén.
30 évvel ezelőtt mindenbe beleszóltam (közismert mondás a ’80-as évekből: nem mikrofon, ne szólj bele!). A tél közepén, havas-sáros bakancsban mentem a szakszervezeti irodába, végig a bordó szőnyegen – a titkárnő nézte a lábnyomom, megjegyeztem: van takarítógép, nemrég javítottuk a műhelyben. És volt panasz az SZB-titkárnál, és lőn intézkedés is, konkrétan túlóra ügyben! Bizony, hogy volt beleszólás, és volt sok más dolog is, ami egy mai átlag magyar dolgozónak már sohasem jut osztályrészül, még csak nem is álmodhat róla.
A munkájuk után volt szavuk a munkásoknak, ez igaz, és valóban, a szájhősöknek kuss volt, ma épp fordítva van.
szakszervezet ? ugyan nevetséges. Ma is van. A tulajdonba, a termelöeszközök dolgába nem volt beleszólás, amit megjegyzel, az karc a felszínen.
vajon miért volt oly sima az átmenet 89-ban ? mert nem kellett rendszert váltani, államkapitalizmusból átment minden magántulajdonba. Nem vettek el a néptől semmi tulajdont, mert tulajdonidegenek voltunk.
Ezért nem is volt senki aki védte volna a nem létező népi tulajdont.
Admin:
Nem érzed az ordító-ellentmondó hülyeséget egy mondaton belül: “…nem kellett rendszert váltani, államkapitalizmusból átment minden magántulajdonba…”
Ráadásul ott van az KIK ALKOTJÁKAZ ÁLLAMOT?-kérdés is! Ami egy “államkapitalizmus” esetén eléggé egyértelmű!
Én értem hogy te mire gondolsz, csak a probléma az, hogy te nem érted!
Admin!
Kutya szerencsétlen nem ért semmit, olyan zavar lehet a fejében. Ennyi zagyvaságot összehordani, mint ő…
Értem, hogy mire gondolt Kutya. A szocializmus fejlődése nem a várt kommunizmus irányába haladt, hanem egyfajta (Kutya szavaival élve.) államkapitalizmus alakult ki. A vállalati vezetők egyre inkább sajátjuknak érezték a vállalati vagyont, miközben a munkások meg egyre kevésbé.
Ezért ment olyan könnyedén a rendszerváltás. Csak legalizálták a helyzetet.
Ebben azért lehet valami.
admin !
Azért tartasz ott ahol vagy, mert szemellenzős vagy és bigott.
Az államkapitalizmus és magán tulajdonú kapitalizmusban egy a közös : a kapitalizmus
Állam ma is van. Te is a polgára, vagyis a tagja. De van-e részed a hatalomból ? Mert régen sem volt, és ma sem érzem, hogy lenne. Az ún. elit írányit, dönt, rólad is. Régen az elit a pártot jelentette, ma a politikai hatalom és a gazdasági hatalom részben szétvált (az összefonódást korrupciónak nevezzük ) Neked ez jó, mert tudásod és felfogásod szerint ez így van rendjén. Nem is érted, hogy a múltban és ma is mi történik a háttérben, ezért rábízod magad sok másokkal egyetemben a bábjátékosokra.