Lett “eredménye” a da nangi nem is csúcs-csúcsnak. Egy közös nyilatkozat.
Vlagyimir Putyin és Donald Trump ebben a közös nyilatkozatukban ismét megerősítették Szíria szuverenitása, egysége, területi épsége és világi jellege iránti elkötelezettségüket az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatával összhangban. Mindketten felszólították a szíriai konfliktusban érintetteket, hogy tevékenyen vegyenek részt a válság rendezését szolgáló genfi politikai folyamatban, támogassák a sikerét szolgáló erőfeszítéseket.
Távozva az APEC-csúcsról Trump az mondta, hogy a nyilatkozatról nagyon gyorsan megállapodtak. Úgy fogalmazott, hogy a dokumentum rengeteg életet fog megmenteni Szíriában.
Bele van foglalva ebbe a nyilatkozatba az is, a jordániai Ammanban működő tűzszüneti megfigyelőközpont fogja kukkerolni a szíriai történéseket. Ahol azon kívül orosz és amerikai szakértők tovább fogják csiszolgatni az együttműködést.
A közös nyilatkozat alighanem inkább Szergej Lavrov és T. Rex tárgyalásainak az “eredménye”. Ők ugyanis azért elég sok időt töltöttek el egymás társaságában.
Dmitrij Zaharov orosz politológus, a moszkvai Eurázsiai Kutatási és Fejlesztési Központ első elnökhelyettese úgy ítéli meg, hogy Trumpnak ez a nyilatkozat létfontosságú volt. A szíriai Abu-Kemal városának pillanatok alatti fölszabadítása teljesen váratlanul érte az USA-t, amelynek tervei voltak Raqqa elfoglalása után. Most viszont hogy Abu-Kemel ismét a damaszkuszi kormány fennhatósága alá került, Amerika kénytelen újratervezni. Ehhez pedig időre van szüksége, és legalább a látszat fenntartására, hogy EGYENLŐ PARTNEREK ők Szíriában.
A többi pedig a jövő titka.
Szergej Sojgu orosz honvédelmi miniszter is leadta jelentését. Röviden így foglalható össze: “Abu-Kemal lerendezve. Stop. Maradék martalócok északi irányba menekülnek. Stop. Hamarosan találkozunk velük. Stop. Méltó bánásmódban részesülnek. Stop.”
Természetesen nem egyszerű, és főként nem csendes a szíriai helyzet. Abu-Kemal bebukása nem csak az ISIS-nek fáj, hanem minden más bűnbandának. Hiszen a szír hadsereg már más területekrefordíthatja a figyelmét. Mondjuk Aleppo tartományra.
A tartomány délkeleti részén máris érezhető a hatás. A kormányerők kiverték az an-Nuszra bandát Al-Rashidiyah településről. Közel kétszáz lator járul hozzá a talaj humusztartalmának növekedéséhez.
Hama tartomány északi fertályán is főként az an-Nuszra sopánkodhat. Itt ráadásul az orosz légierő gépei is kivették részüket a “Muharda” erőmű térségéből való kiüldözésükből.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Usa kapitulált.
Oroszország nyert.
No, no!
Azért ez még nem olyan egyértelmű, ami a kínai-amerikai tárgyalásokat illeti, pl., az alaszkai témában!
Szerintem, még nem lehet inni a medve bőrére, gyorsan hozzá is teszem, nem az orosz medvét értem ezalatt.Még bizony nem teljesen győzöt az orosz sem, a szír sem . Például nyitott a kérdés a kudokat támogató amcsik jelnléte, Ildib, Aleppo, no meg az Ankarai szultán által megszált terület-ek, aztán, feltételezem, hogy Damaszkusz környéke sem egészen tiszta . Meg aztán semlegesiten kell az itt-ott felbukkanó, előbujó szemét is még éppen elég munkát fog adni megfékezni, likvidálni az orv támadókat,illetve az ögyilkos merénylőket. Csak a katonai részét sorolom,de annak is a parányi részét csak. Talán ,szerintem az lenne a leg ideálisab, ha valami módon, vagy békés uton, vagy harcolva rendeznék az SDF-eli kurdokkal a helyzetet. Ha ezt félválról hagyják nagyon komoly meglepetésekben lesz része a Szír-orosz csapatoknak, kölönösenfigyelembe véve az Amerikiak JELNLÉTÉT. És még akkor sem lesz vége a marakodásnak, ha netán végleg elhalgatnak Szíriában a fegyverek. Kezdetét veszi a diplomáciai “háboru”, ami ármánykodásokkal,átverésekkel (különösen az USA részéről, mivel benne lesz a bizotságban. Az Oroszoknak igencsak fel lellesz kötniük a gatyájukat, hogy átne verjék őket a jenkik, mint a “koalíciós harcok során számtalanszor megtörtént. De talán rosszab lesz,töb áldozatot fog szedni,mint a közvetlen fegveres komfliktus, fontos személyek láb alól való eltétele stb.
A finom részleteket kedvelők figyelmébe: (látszólag) azután, hogy Törökország egyértelműen (és nem kevés hatalmi törekvéstől fűtve) kiállt Katar mellett, a közösségi médiumokon kurdok irányába tett szaúdi tapogatózások lettek érzékelhetők:
http://theduran.com/saudi-arabia-becomes-pro-kurdish-after-turkey-sides-with-qatar/
Pedig a szaúdi diplomácia korábban nem felejtette el hangoztatni, hogy a PKK szerinte terrorszervezet, és a többek közt Izrael támogatta iraki kurdok mellett sem állt ki:
http://www.kurdistan24.net/en/news/89c45541-9b4e-4b82-abeb-fd1e57ab5f28/saudi-fm-calls-pkk-terror-group–russia-disagrees
Ha a gyanú igaz (a szaúdiak az amerikaiak, izraeliek, egyes “európaiak” stb. által támogatott kurdok felé nyitnak), akkor ezt már meg kellett előznie a (titkos) tárgyalásoknak. Szóval mi lehet az oka annak, hogy olyan szervezet zavar meg minket, mint az eddig nem igazán ismert Arab Felszabadítási Tanács (Arab Liberation Council)? Miért vallott parancsnokai ellen az egyik ISIS-es harcos (minden bizonnyal szaúdiakkal kapcsolatban álló törzs tagja), mondván, hogy megtiltották nekik a kurdok elleni védekezést? Tipp: az amerikaiak (és öböl menti, szaúdiak vezette szövetségeseik) törzsi alapú szervezkedéseit látjuk éppen. Vagyis al-Búkamal (Abú Kamal stb.) és al-Kaim felszabadítása azért lehetett olyan gyors, mert a törzsek az eddigi, csatát nyilvánvalóan elvesztő alfahím (az ISIS) helyett most valami más szervező erőre várnak (többek között titkos tárgyalásokat követő amerikai és szaúdi beleegyezéssel, támogatással), ami azonban nem jelenti azt, hogy a két városnak és környékének lakói hirtelen kormányhű beduinokká váltak. Csak éppen nincsenek felkészülve a nyílt harcra (még). Kiindulva a korábbi tapasztalatokból, igen nagy erőt kell majd állomásoztatni ezeken a helyeken, és még így is bátran fogadni lehetne arra, hogy hamarosan fizikailag is nyilvánvalóak lesznek a szabotázsműveletek eredményei. Addig a fordulatnak ellenszegülő kisebb, hithű vagy információtól elzárt parancsnokoknak és embereiknek a lerendezése lesz folyamatban. Erre a szír és iraki kormányerők egyébként is készek.
Kérdés, hogy ezek a törzsi szervezkedések mekkora katonai erőt fognak jelenteni, és a damaszkuszi kormány hogyan tudja majd kezelni őket. Gyanítom demokratikus eszközökkel aligha.
Azt sem nagyon hiszem, hogy Izrael simán beletörődik egy egységes katonailag megerősödött Szíriába.
Max földhöz veri magát tehetetlenségében miután Damaszkusz katonai együt müködést kötött Iránnal!
Valószínűleg egy részükkel nagyon kemények lesznek Aszadék, egy másik részüknek viszont komoly lehetőségeket ajánlanak, lekenyerezik őket. Másképp nemigen fog menni a dolog.
Az az érzésem, hogy al-Búkamál gyors megszerzésével a kígyó mérgét szűrték le (iraki oldalon hasonló jelentőségű al-Kaim visszafoglalása). De a méreg hamar újratermelődhet.