Megvan a magyarok nagy álma: Kádár János országa – Svájcban

Álmodoznánk mi, de a kormány úgyis közbelép. Pedig nem nagy álmok ezek, csak egészség legyen – ezért még imádkozni sem vagyunk restek. Meg kéne a biztos megélhetés és a boldog élet. A Friedrich-Ebert-Stiftung Budapest és a Policy Solutions közös kutatásából kiderült, mire vágyakoznak a magyarok. Önmegvalósításra nem.

Az elmúlt egy évben közvélemény-kutatások segítségével arra keresték a választ, hogy:

– Létezik-e az amerikai álomhoz hasonlóan egy speciális magyar álom?

– Álmodoznak egyáltalán a magyarok?

– Vannak-e közös céljaink, van-e közmegegyezés az ideális társadalomról, az ideális „magyar életről”?

– Mit gondolunk a múltunkról és a jövőnkről?

Fiatalon álmodtunk még, aztán várunk

Az eredményeket összefoglaló kötet bemutatóján kiderült: a magyar emberek több mint egyharmada, 35 százaléka szokott álmodozni saját jövőjével kapcsolatban, negyede régebben megtette ezt, de mostanában már nem, míg 38 százalékuk egyáltalán nem szokott ezzel foglalkozni. Az adatokból az látszik, hogy minél fiatalabb valaki, annál inkább vannak még álmai. A 30 éven aluliaknak még a háromnegyede, a harmincasoknak kicsit több mint a fele, de a 60 év felettieknek már csak mindössze kilenc százaléka szokott álmodozni.

Kérdés az is, hogy mit teszünk álmaink megvalósításáért. A megkérdezettek 38 százaléka azt mondta, terveket készít, amit lépésről lépésre végrehajt, egynegyed a családtól kér segítséget, a szerencsére és a csodára 17 százalék vár, az imában 12 százalék bízik, a kormány segítségében 3 százalék, az ezotériában pedig 1 százalék bízik.

Vagyis tízből hat megkérdezett nem gondolja, hogy a saját erejéből meg tudja valósítani álmait.

A pártszimpátiát vizsgálva kiderült, hogy a mikropártok szavazói a legtudatosabbak, 56 százalékuk tervet készít. Ez a Fidesz szavazóinak 46 százalékára igaz. A Jobbik szavazói fordulnak a leggyakrabban a családtagjaikhoz segítségért, szemben a DK-sokkal, akiknek mindössze 10 százaléka kéri a rokonok, barátok segítségét. Meglepő módon a két baloldali pártnak a szavazói fordulnak Istenhez segítségért a leggyakrabban, az MSZP-sek 15 százaléka, a DK-sok 20 százaléka imádkozik álmai beteljesüléséért.

Csak egészség legyen

A kutatók kíváncsiak voltak arra, hogy milyen jövedelmet társítanak a magyar álom megvalósulása mellé. A válaszadók 12 százaléka mondta azt, hogy havi félmillió nettónál nagyobb összegből tudná csak fedezni a kiadásait, amennyiben álmai életét élhetné. A magyarok 28 százalékának nettó 300.000-500.000 forint közötti összegre lenne szüksége ehhez, 36 százalékának pedig 200.000-300.000 forint. 14 százalékának elég lenne mindössze egy 100.000 és 200.000 forint közötti összeg.

Ezek után kicsit furcsa, hogy a Nagy Magyar Álom a kutatás szerint az egészséges élet. A válaszadók közül ezt az opciót jelölték meg a legtöbben (57 százalék), amikor arról kérdezték őket, melyek a legfontosabb személyes álmaik. Ez a válaszopció az ötvenes korosztály (66 százalék), valamint a 60 évnél idősebbek (80 százalék) között volt a leggyakoribb. Ezzel szemben a fiatal felnőttek mindössze 38 százaléka jelölte meg.

Az egészség után a magyarok a leggyakrabban a biztos megélhetést nyújtó fizetésre és nyugdíjra vágyakoznak, minden második megkérdezett jelölte meg ezt a válaszopciót. De fontos még a boldog párkapcsolat és családi élet, valamint a gyermekek, unokák jövőjének biztonsága. A lista alján, néhány százalékkal olyanok szerepeltek, mint hogy a válaszadó megtanuljon egy idegen nyelvet, külföldre utazzon vagy külföldön éljen, saját vállalkozást vagy civil szervezetet hozzon létre. A legutolsó lett az, hogy a válaszadó segítse a hazáját, tegyen Magyarország boldogulásáért.

A személyes álmokon túl a kutatók rákérdeztek arra, szerintük mi kellene ahhoz, hogy Magyarország 20 év múlva egy virágzó ország lehessen. A válaszadók szerint elsődlegesen arra van szükség, hogy jóval magasabb fizetések és nyugdíjak legyenek, ezt a válaszopciót a megkérdezettek több mint a fele megjelölte. Második lett az egészségügyi rendszer javítása, harmadik a gazdaság megerősítése. A középmezőnyben kapott helyett 13 százalékkal a magasabb születési ráta, a bevándorlók betelepítésének megállítása, illetve az, hogy pozitívabban gondolkodjunk. A lista alján, négy százalékkal szerepel, hogy állítsuk vissza a Trianon előtti határokat.

Volt aranykor? Igen, Kádár!

Arra a kérdésre, hogy a huszadik század melyik nagy korszakában volt mindent összevetve a legjobb a magyaroknak, a válaszadók elsősorban a Kádár-rendszert látják pozitívan. Tízből négy magyar gondolja úgy, hogy 1989 előtt volt a legjobb a magyaroknak. A megkérdezettek egyharmada nem tudott választani a korszakok között. A rendszerváltás utáni időszakot csak feleannyian gondolták aranykornak, mint a Kádár-kort. A válaszadók 5 százaléka említette kiemelkedő korszakként az Osztrák–Magyar Monarchiát, 3 százalék a Horthy-kort, egyszázaléknyian a Rákosi-diktatúrát.

A kádári nosztalgia támogatottsága egyenesen arányos az életkorral, a 60 évnél idősebbeknek a 63 százaléka vélte úgy, hogy az előző rendszer volt a legjobb, a rendszerváltás utáni korszak a 18–29 év közötti fiatalok mellett egyedül a harmincas korosztályban előzte meg a Kádár-rendszert. A Fidesz szavazóinak 38 százaléka szerint a rendszerváltás utáni kor a legjobb, de 28 százalékuk a Kádár-rendszert említette. Az MSZP szavazói között elsöprő a Kádár-kultusz iránti rajongás, 69 százalékuk említette ezt, a DK-szimpatizánsok között 79 százalék ez az arány.

Semmi sem jó

A rendszerváltás utáni kormányokról kérdezve kiderült, hogy a legnagyobb arányban az elégedetlenek vannak, a magyarok egyötöde szerint egyik kormány idején sem volt jó a magyaroknak. 27 százalék nem tudott vagy nem akart válaszolni erre a kérdésre. Aki választott magának kormányt, közülük a második és a harmadik Orbán-kormánynak a legjobb a megítélése, a válaszadók 16 százaléka gondolta úgy, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere a legszimpatikusabb a számára.

11 százalék a Horn-kormányt választotta, 9 az első Orbán-kormányt, 6 az Antall–Boross-kormányokat, Medgyessyéket 5 százalék, az első és második Gyurcsány-kormány 3 százalékot kapott, míg a Bajnai-kabinet 1 százalékot. Összeségében a magyarok 20 százaléka választott baloldali (-liberális) kormányt a legjobbnak, 31 százaléka pedig jobboldali (-populista) kormányt. A megkérdezettek közel egyharmada gondolta azt, hogy jobban éltek a szülei, amikor annyi idősek voltak, mint ő most. 28 százalék állítja azt, hogy rosszabbul éltek szülei, 35 százalékuk szerint viszont nem történt nagy változás.

Segít a család, gáncsol a kormány

A megkérdezettek több mint kétharmada szerint álmaink elérését elsősorban a családunk és a barátaink segítik. 21 százaléknyian vélik úgy, hogy az Európai Unió inkább segíti őket álmaik megvalósulásában, a kormány segítő erejét 17 százaléknyian említették.

Azonban minden negyedik ember úgy véli, a magyar kormány keresztbe tesz a magyarok álmainak megvalósulásának.

A kormány civilellenes retorikája ellenére a civil szervezetek munkáját inkább pozitívan értékelik a magyarok, a megkérdezettek 17 százaléka szerint inkább segítik, 14 százaléka szerint inkább gátolják őket.

Merre tartsunk?

Megkérdezték az embereket, hogy Keletre vagy Nyugatra tekintsünk-e, esetleg legyen különutas Magyarország. A válaszokból kiderül, hogy az ország keleti orientációjának nincsen érdemi támogatottsága (2 százalék), ugyanakkor lényegében ugyanannyian gondolják, hogy az országnak a saját útját kellene járnia (44 százalék), mint amennyien azzal értenek egyet, hogy Nyugat-Európához (például Ausztriához, Svájchoz) kellene hasonlítanunk.

A kötetben feltűnnek a megkérdezettek elszólásai is, az egyik szövegbuborékban J. Péter Szigetvárról csak annyit mondott:

“Miről álmodnak a magyarok? Hogy megszabaduljanak a jelzáloghiteltől.”

S. György Budapestről azt mondta, a “magyarok álmai egy német ember mindennapjai”. A kötetbemutatón Boross Tamás, a Policy Solutions stratégiai igazgatója azzal zárta előadását, hogy a magyar álom szerinte valahol 800 kilométerre nyugatra található, a Kádár-rendszer kiszámíthatóságára vágyunk, Ausztria és Svájc határán.

A kutatás négy helyszínes (Budapest, Győr, Miskolc, Szigetvár) fókuszcsoportos vizsgálattal és 1000 fős reprezentatív kutatással készült, amit a Závecz Researc készített, 2017 nyarán.
(HVG)

Bal-Rad komm: BELEGONDOLNI IS ROSSZ, hogy milyen eredmény jött volna ki, ha a déli végeket is megkérdezgetik. Ám közel 28 esztendővel a rendszerváltás után egy ilyen eredmény TOTÁLIS CSŐDRŐL TANÚSKODIK!

A RENDSZERVÁLTÁS HIÁBAVALÓSÁGÁRÓL, ÉS IMMÁR AZ ÁLMOK MEGVALÓSÍTHATATLANSÁGÁRÓL!

Egy ország népességének reménytelenségét tükrözi ez a felmérés! A gyarmattá silányított, kifosztott, kilátástalanságba taszított EGYKORI ORSZÁG – A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG – népének hitevesztettségét!

Nem tudunk szabadulni a más – pártszimpátiákat mérő – közvéleménykutatási adatokban RENDSZERESEN FELBUKKANÓ, NEGYVEN SZÁZALÉKNYI ÚTÁLKOZÓ gondolatától!

“…Tízből négy magyar gondolja úgy, hogy 1989 előtt volt a legjobb a magyaroknak…”

– Márpedig ez a “tízből négy…” – ez ÉPPEN NEGYVEN SZÁZALÉK!

Márpedig 7,5 millió HATÁRON BELÜLI választópolgárt alapul véve, ez HÁROM MILLIÓ EMBER!

A döbrögista választási szisztémával ez minimum 2/3 – os mandátumtöbbség a parlamentben. Minimum! De lehet hogy 3/4 – es!

Adott a feladata jövőre nézvést? Váci Mihályt idéznénk:

 

Még nem elég!

“Nem elég megborzongni,

de lelkesedni kell!

Nem elég fellobogni,

de mindig égni kell!

És nem elég csak égni:

fagyot is bírjon el,

ki acél akar lenni,

suhogni élivel.

Nem elég álmodozni.

Egy nagy-nagy álom kell!

Nem elég megérezni,

de felismerni kell!

Nem elég sejteni,

hogy milyen kor jön el;

jövőnket – tudni kell!

Nem elég a célt látni;

járható útja kell!

Nem elég útra lelni,

az úton menni kell!

Egyedül is! Elsőnek,

elől indulni el!

Nem elég elindulni,

de mást is hívni kell!

S csak az hívjon magával,

aki vezetni mer!

Nem elég jóra vágyni:

a jót akarni kell!

És nem elég akarni:

de tenni, tenni kell!

A jószándék kevés!

Több kell: – az értelem!

Mit ér a hűvös ész?!

Több kell: – az érzelem!

Ám nemcsak holmi érzés,

de seb és szenvedély,

keresni, hogy miért élj,

szeress, szenvedj, remélj!

Nem elég – a Világért!

Több kell: – a nemzetért!

Nem elég – a Hazáért!

Több kell most: – népedért!

Nem elég – Igazságért!

– Küzdj azok igazáért,

kiké a szabadság rég,

csak nem látják még,

hogy nem elég!

Még nem elég!”

MIRE VÁRUNK HÁT MAGYAROK?