Tessely Zoltán országgyűlési képviselő vendégei voltunk SeVizás egyeztetés miatt.
2017.09.27. napján Bicskén Tessely Zoltán Fidesz országgyűlési képviselőjével három órás megbeszélést folytattunk SeVizás ügyben.
A beszélgetés közben kiderült számunkra, hogy jelen viszonyok között nincs esély arra, hogy a mi teljes megoldásra tett javaslatunkról egyáltalán tárgyaljunk. De azért természetesen átadtuk.
Megismerve a Fidesz érveit, és azt, hogy hogyan látják a helyzetet más javaslatokat is tettünk. Ezek nem a végleges megoldást jelentik, de sok emberen tudnak segíteni úgy, hogy nem terhelik e költségvetést, és a bankároknak sem azonnali zsebbenyúlást jelent. Nagyobbik része nem is a bankároknak jelent veszteséget, hanem a kifosztásra épült hiénáknak marad el a semmi munkáért remélt haszna.
A beszélgetést és a javaslatokat egy levélben foglaltam össze, amit javaslok figyelmesen elolvasni úgy, mint a levélben lévő hivatkozáson elérhető teljes megoldásra tett javaslatunkat. Ez utóbbi javaslatunk már 2013-ban is erre az elvekre épülve létezett, majd 2014-ben véglegesítettük.
Javaslataink nagyobbik részét korábban megosztottuk ellenzéki képviselőkkel is. Nem nagyon látjuk visszaköszönni, még a kampánnyal kapcsolatos kommunikációjukban sem.
Ezt írtam Tessely Zoltán képviselőnek:
„Tárgy: 2017.09.27-i SeVizás megbeszéléssel kapcsolatos javaslatok
Tisztelt Tesselly Zoltán Úr!
Nagyon örülök, hogy sikerült tartalmas egyeztetést folytatnunk Önnel Sevizás kérdésben.
Hasznos volt megismerni a kormánypárt álláspontját, ami megegyezik az Önével. Azt is jó volt hallani, hogy ez nem különbözik a nyilvános kommunikációban megjelentektől.
Amiért mégis érdemes volt a beszélgetésre a tervezettnél hosszabb időt szánni, az az, hogy részleteiben is sikerült ismereteket szerezni.
Szintén pozitív volt, hogy Ön – majd meglátjuk, és reméljük, hogy Önön keresztül a szakpolitikusaik is – nyitott volt néhány javaslatra.
Mielőtt az írásban is kért javaslatokra térek, kicsit összefoglalom, hogy én hogyan értettem az elhangzottakat.
– A kormány SeVizás kérdésben elment a falig.
– A fal, vagyis a mozgástér határát a bankárok, illetve a pénzügyi rendszer tűrőképessége határozta meg.
– Az nem derült ki számomra, – talán a behatárolt idő miatt – hogy a keretet milyen információk, tanulmányok alapján határozták meg, vagy csak a bankár lobby elmondására hagyatkoztak. Úgy hangzott el, hogy ön bízik a szakpolitikusokban, Önnek részletes rálátása nincs ezekre az ügyekre.
– Azt is meghallottuk, hogy a megmentés tekintetében a mozgástér esetleg változhat a gazdaság javulása függvényében.
– Számomra ez azt jelenti, hogy további segítség nem a bankárok, bankok terhére, hanem az adófizetők pénzéből, máshonnan elvonva lehetséges esetlegesen. Ez ellen én kifejezetten tiltakoztam. Ha nem volt elég hangsúlyos, akkor most ismét megteszem. Minden rendezést kizárólag a kifosztók, vagyis a bankok terhére tudok elképzelni. Még akkor is, ha az „elmúlt nyolcév” állami felügyeletei is mulasztást követtek el. Mivel a hasznot a bankok tették el, így a felügyelet esetleges hiányosságai nem mentesíti őket a károk megtérítésétől.
– A „bankmentő” törvények megítélésével kapcsolatban nem sikerült közelíteni az álláspontokat. Ön szerint az adósokat mentették, mi szerintünk a bankokat. Még az ezzel kapcsolatos EU-s vizsgálódások irányát is ellentétesen értelmeztük.
– Abban egyet értettünk, hogy az EU-nak nem feltétlen célja a bankok elmarasztalása.
– Pontosan ez utóbbi két gondolat miatt Ön nem látta indokoltnak a végrehajtások újbóli felfüggesztését.
– A valós, és általános példákat Ön nehezen tudta elképzelni. Legalábbis azt nem, hogy ezek az arányok valóban általánosak. Sajnos igen. Valóban sokszor előfordul, hogy valaki: kapott 15 MFt-ot, 5 MFt-ot visszafizetett, és a bank további 60 MFt-ot követel.
– Ön méltatta az árverések korlátozásával kapcsolatos intézkedéseket. Mi ezt további kiegészítésekkel tudjuk csak jónak értékelni. Jelen formájában csupán néhány hónapos időhúzásra alkalmas. Valódi szabadulásra nem.
– Ugyan így gondoljuk az eszközkezelővel kapcsolatban is.
– Kaptunk kritikát Öntől a módszereink miatt. (Testtartás) Többek között az Önnel való kapcsolatfelvétel általánosító, és kissé agresszív módja miatt. Sajnos ma ott tartunk, hogy ha valaki nem elég hangos, akkor nem hallják meg. Na, nem azért mert süketek, hanem mert a kormányzati kommunikáció – ami sokszor a pénzhatalom álláspontját is közvetíti – elnyom minden más hangot. Aztán amikor egyre hangosabbá válik a kifosztott réteg, akkor hatalmi, büntetőjogi, galád politikai eszközökkel próbálják őket elhallgattatni. Ez utóbbi a késlekedésem oka is. Négy nappal ez előtti találkozásunk óta két Sárgapólóst békés véleménynyilvánítás miatt lecsuktak, és 24 óra után szabadultak. Levelem végén az erről készült összefoglaló hivatkozását is bemásolom, ami videót, és a rendőrségi szerveknek küldött levelemet is tartalmazza. Utólag hívták fel a figyelmemet arra, hogy a bicskei kapitányságnak nem küldtem el, pedig az első focizáskor hasonló elvek alapján jártak el a rendőrök. A lényeges különbség az volt, hogy Felcsúton a parancsnok másképp ítélte meg a viszonyokat. Azért sem jutott eszembe számukra elküldeni, mert az első esetet követően két alkalommal sem került sor a focizásunk korlátozására. Amennyiben Ön úgy gondolja, hogy a lent elérhető anyag hasznos lehet a bicskei rendőrségnek, kérem, juttassa el hozzájuk azzal, hogy a budaörsi akció után még inkább értékeljük a felcsúti hozzáállásukat.
– Bár nem mondta ki, de a beszélgetésből kiéreztem azt a zsarolást, amit a bankárok a kormánnyal, és így az egész országgal szemben tesznek. Nevezetesen, hogy a gazdaság életben tartásához szükséges hitelezésért cserében elvárják, hogy a SeVizás buliból jól jöjjenek ki. Lehet, hogy ez megegyezik az „elmúlt nyolcévben” a SeVizás kölcsönök bevezetése kapcsán történt zsarolásokkal?
Bízom benne, hogy semmilyen lényeges részt nem hagytam ki a megbeszélésünkből. Természetesen amennyiben kéri, az Ön válaszát is megjelentetjük oldalainkon.
Mielőtt rátérek az Ön által kért – a megbeszélésen elhangzott – javaslatok elküldésére, leszögezem, hogy teljes megoldásként az átadott, és az alábbi hivatkozáson is elérhető megoldási javaslatot tartjuk elfogadhatónak:
https://nemadomahazamat.hu/blog/?post=az-eladosodottsag-rendezese
Az elhangzott javaslatok:
Úgy gondoljuk, hogy ezek nem a végleges megoldást jelentik. Csupán sok embernek segíthetnek úgy, hogy nem terhelik az adófizetők pénzét, és különösebben nem okoznak nagy kiadást a kifosztó bankoknak sem. Kizárólag jelen helyzetben alkalmazandók, amikor a bankárok zsarolása alól a kormány nem lát lehetőséget határozott fellépéssel menekülni, és menekíteni a társadalmat.
– Tartozáselengedés teljes, és feltétel nélküli adómentessége.
o Jelenleg adó és járulékfizetés terheli az adósságelengedést, hacsak ki nem terjeszti a bank azonos feltételekkel minden adósra, és nincsenek az adósnak egyéb mentő lehetőségei.
o Ez ebben a formában jelentősen nehezíti az egyedi megállapodások létrejöttét. Ez miatt alig van olyan elengedés, ami miatt adó, és járulék folyna be az államkasszába.
o Amennyiben az adó és járulékmentességet megszüntetjük, akkor sem éri számottevő veszteség az államkasszát, viszont lehetővé tesszük, hogy többen legálisan meneküljenek.
o Amúgy is igen aggályos, hogy olyan adósság elengedése miatt kell jelenleg adózni, amit soha nem kapott meg az adós.
– Elővásárlási joga legyen az adósnak, vagy családtagjának minden esetben, amikor a pénzintézet, vagy követeléskezelő megszabadul a behajthatatlan követeléstől, zálogingatlantól, vagy egyéb végrehajtás alá vont ingatlantól, ingóságtól.
o Eszközkelős elővásárlás:
- Akik jogosultak az eszközkezelőre, azok általában nem tudják visszavásárolni az ingatlant.
- Akinek lenne lehetősége akár családi segítséggel visszavenni azt, az többnyire nem jogosult a programban való részvételre.
- Ki kell terjeszteni mindenkire, és minden tartozásra az eszközkezelő rendszerében alkalmazott módszert úgy, hogy akik jelenleg nem jogosultak bekerülni, azok maguk kifizethessék a bankot olyan összegben, ahogyan az eszközkezelő kifizette volna. Erre akár kölcsönt is vehessenek fel.
o Árverés:
- Minden elárverezett ingatlan és ingóság esetén az árverési vevővel szemben elővásárlás illesse meg a tartozás kötelezettjét, vagy az általa megnevezett személyt. Erre akár kölcsönt is vehessenek fel. Ez az így megszerzett ingatlan, vagy ingóság később ugyan ebben a tartozásban ne lehessen újból elárverezhető.
- A zálogtárgy – ingatlan és ingóság- elárverezése után szűnjön meg a teljes tartozás.
o Követelés eladása:
- Követelés eladása esetén legyen kötelező követelésenként egyenként meghatározni az eladási árat, és ezt közölni legyenek kötelesek az adóssal.
- Minden adósnak, vagy az általa megnevezett személyeknek legyen elővásárlási joga a követelésre. Erre akár kölcsönt is vehessenek fel.
– Kötelezővé kellene tenni a pénzintézetek számára, hogy tartozáselengedés, vagy követelés megvásárlására (elővásárlási joggal élés miatt is) piaci feltételekkel vagy kedvezményesen kölcsönt adjanak azoknak is, akik jelenleg negatív adóslistán vannak.
o Fontos leszögezni, hogy az adósok legnagyobb része a rendkívül magasra szökött törlesztések elmaradása miatt kerültek rossz adós minősítésre. Minden bizonnyal sokan egy jóval kisebb összegű kölcsön alacsonyabb törlesztését már tudnák fizetni.
– Vissza kell vonni azokat a perrendtartási rendelkezéseket, amik nehezítik a SeVizás szerződésekkel kapcsolatos pereket. Ezek kifejezetten hátrányos rendelkezései a bakmentő törvényeknek.
o Ne kelljen elfogadni a bíróságoknak, a felülvizsgáltnak számító elszámolást. Az adott perben kelljen a banknak bizonyítania a követelése összegét és jogosságát.
o Továbbra is lehessen csupán semmisségre perelni.
o A végrehajtás megszüntető perek adósok szempontjából bevezetett nehezítéseit el kell törölni. Továbbra is a bankmentő törvények előtti perrendtartási szabályokat kelljen alkalmazni.
o Tisztességtelen feltétel a korábbiak szerint továbbra is a szerződés teljes semmisségét vonja maga után.
– A fent említett rendelkezések bevezetésig az összes végrehajtást ismét le kell állítani.
o Nem csak a kilakoltatásokat, ahogy néhány tudatlan, és csak pár szavazat megszerzése miatt hőzöngő ellenzéki politikus ezt újabban szajkózza, hanem a végrehajtásokat.
– Természetesen, ahogyan az egyeztetéseken említettük, készséggel találkozunk a felvetett kérdésekkel kapcsolatban szakpolitikusokkal, vagy akár Önnel is újból.
– Amennyiben szán időt rá, akkor a szólásszabadság kérdésében is készséggel egyeztetünk Önnel, vagy szakpolitikusokkal.
Összefoglaló a sárgapólósok legutóbbi bebörtönzéséről:
https://www.facebook.com/Nemadomahazamat/posts/2067905693235365
Tököl, 2017. október 1.
Tisztelettel: Póka László”
További képek a találkozóról itt érhetők el:
https://www.facebook.com/Nemadomahazamat/posts/2068966976462570
Bal-Rad komm: Általában nem szokta a balrad.ru megkommentelni az ilyen híreket, de most a ritka kivételek egyike következik.
EZT KELL CSINÁLNI! A POLITIKAI HATALOMMAL KAPCSOLATBA LÉPNI, ÉS ELJUTTATNI SZÁMÁRA A MEGOLDÁSI JAVASLATOKAT!
Ez most megtörtént! Dícséretes dolog még akkor is, ha érzésünk szerint a hatalom csupán taktikai megfontolásból „engedte magához közel” a „Nem Adom a Házamat Mozgalom” képviselőit!
AZ ELSŐ LÉPÉS MEGTÖRTÉNT!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Hogy megértsétek.
A Bankár
A Politikus
A Behajto
Mind rokonok és csapatban játszanak 1 900 ota legalább kétszer váltottak nevet.
Pl Svarc család ma Soros család
Pl Oldstájn ma Orbán család.
Pl Grünmájer család ma Apro család stb.
A legfontosabb státuszuk az föügyészi poszt,azt akkor csontig rabolnak egy országot.
Egy kis irodalom,hogy megértsétek multjuk.
http://www.angelfire.com/zine2/judeolog/konyvek/kazarf.htm
Miota ezeket a sorokat irták mi változott?
Semmi.
Műves napokon a pálinkauzsora iparága csak alvó rügyeket fakaszt. Az elcsigázott test keres enyhülést a kazárnál. Azonban itt csupán életszükségről van szó. Ez sem alárendelt alkalom ugyan, mert az életszükség elől nem térhet ki a rutén. Kiaknázható ér itt is kínálkozik tehát. De itt legalább józan kölcsönkérővel van dolga a kazárnak. Itt tehát mégis csak határa van az üzletnek.
Hanem a lombfakadás és virágzás vasárnapokon megy végbe. A rutén berúg: a kazár józan marad. Most már nem az élet szüksége aknáztatik ki, hanem az élet bolondsága. A megmunkálandó matéria itt már nem a kimerült ember, hanem az ittas ember. Aki nem az erejét veszítette el, hanem az eszét. Ezekben a kocsmákban a számító üzérkedés keríti hatalmába az iszákos szenvedélyt. A buta állat az élelmes ember markába dűl.
A kocsma: kelepce. Az ajtó csak befelé nyílik. Bemenni könnyű; kijönni nehéz. A kazár küldi – szóval; marasztja – tettel. Mikor küldi, akkor tanúk vannak készletben. Mert a kihágási pörnél ezekre szükség lesz. Mikor marasztja a kezébe csúsztatott itallal, akkor hiányoznak a rendes tanúk. Kéri, szidja, hogy menjen már. Így is nagy a kontó. Négy hét óta egy fillért sem fizetett. Ennyi forint, ennyi krajcár. Igaz? – Igaz, – mondja bután az áldozat. Ezt hallják a tanúk. – De maga részeg! – Nem vagyok részeg, tiltakozik az áldozat. – Ugye részeg? – Nem részeg, felelik a tanúk. – Hát beismeri tartozását? Beismerem. Csak még egy pohárkával! Mindezt kiszámítva, megfontolva, hidegen, óvatosan, lelkiismeretlenül végzi a kazár. A kelepce olyan biztos, olyan mély és olyan kikerülhetetlen, mint a sírüreg. Önérzet, vagyon, függetlenség, becsület – mind
A kocsmauzsorával szemben a hatóság tehetetlen. Egy jegyző komolyan vette a zárórát és a hiteltilalmat, és följelentést tett a kazár ellen. De tanúk gyanánt a kazár mellett a kifosztott áldozatok jelentek meg, s valamennyien azt vallották, hogy a kocsmáros többször fölszólította őket a távozásra, de ők nem mentek; iparkodott őket kituszkolni, de ellenállottak; nem adott nekik italt, de ők erőszakkal töltöttek maguknak. A szolgabíró – legjobb tudomása ellenére – kénytelen volt a kazárt fölmenteni s az állítólagos rendetlenkedőket két-két forintig büntetni. A büntetéspénzt a kazár megadta nekik, így beszélte nekem a pap, a jegyző, a tanító.
A pénzuzsorának még kevésbé lehet hatóságilag nyakát szegni. Az adós nem panaszol. Örül, hogy pénzt kapott. Drága pénz ugyan, de a szükség igen nagy volt. Talán belepusztult volna, ha akkor nem kapott volna lisztre, paszulyra, sóra, ecetre valót. Mikor panaszra kerül a dolog: akkor már ütik a dobot. Akkor már úgy felgyűlt a tőkésített kamat, a perköltség, a hirdetési díj, a bélyegilleték, hogy az árverésen minden elúszik. A föld, a telek, a ház – minden. A gazda zsellére lesz a kazárnak. Hogy ősei kunyhójában lakhassék, hetenként három napszámot tesz ott, hol a kazár kívánja.
Egy nyudíjazott járásbíróról beszélik, hogy rendszeresen megidézte a rutént és tudatta vele, hogy Gottesmann, vagy Jánkel, vagy Berkó, vagy Májtzig (a név közömbös) bepörölte őt huszonegy forint tartozásért. A rutén beismerte, hogy adós, de csak két forinttal. A járásbíró nem kutatta tovább, hanem hazaküldötte az alperest, hogy gondolja meg jobban a dolgot. A rutén hazagyalogolt. Az egyik húsz kilométernyire, a másik harmincötre, már amilyen messzire laktak a járásbírósági székhelytől. Napok múlva megint idézetet kapott a rutén.. Ez megint megjelent és megismétlődött az előbbeni eset. És ugyanígy megismétlődött ötször-hatszor. Mindaddig ismétlődött, míg végre vagy beleunt az alpörös a zaklatásba, vagy beteg volt, vagy dologra ment valahová – és nem jelent meg. Ekkor aztán meghozatott a kontumác ítélet. Az alperes elmarasztaltatott huszonegy forint tőkének és járulékainak, valamint a felmerült és felmerülendő perköltségeknek nyolc nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett való megfizetésére. Mindent összevéve, a nyomorultnak két ökre veszett belé a két forint tartozásba.
Ez nem önálló és kivételes eset. Annál a járásbírónál ez rendszer volt. Azok, akik ezt beszélték, becsületszavukat kötötték le arra, hogy ilyen volt a rendszer. Egy derék lelkész, ki a népnek valódi gondviselője, bemutatta nekem Riaskó Vaszil bukóci lakost. A szép, világoskék szemű hetvenkét éves, teljesen megtört alak hálálkodva közeledett felém, mert azt hitte, hogy én is a hegyvidéki akció vezérei közé tartozom. Ez a mártír tizenöt év alatt öt forint kölcsön összeg után Jäger Hersch tőkepénzesnek hatszáz forintot fizetett, amiként az perrendszerűleg megállapíttatott, és a kölcsönösszeggel mai napig is tartozik. Mindene odaveszett. Tehene, juha, háza, kenderföldje és szántója volt, mikor a Hersch karmai közé került. Most semmije sincs és kegyelemkenyéren éldegél a vejénél.
A Hersch áldozatairól mesés dolgokat beszélnek. A közelebbi időben ötvenegy uzsorapert indítottak ellene. Ebből negyvennégyet beszüntettek. A bizonyítás lehetetlen. A hivatalos eskü: nem eskü. Akivel csak beszéltem, mindenki meg van győződve, hogy a feltűnő sok hamis esküvésnek véget vetne, ha kötelezővé tennék a rituális esküt. Mert ez a polgári fogadalom egy cseppet sem feszélyezi a kazárt. Bánja is ő. Úgy sem törik bele a bicskája. Hiszen senki sem tudja rábizonyítani, hogy hazudott. De a szertartásos eskü egészen más. A vakbuzgó kazár mindenkit és minden időben hajlandó megcsalni. Attól azonban óvatosan őrizkedik, hogy Jehovát szemtől-szembe megcsalja.
Laturka vidékén, közvetlenül a határszélen néhány község sertéskereskedéssel foglalkozik. Vásárolják a sertést Galíciában és hajtják a munkácsi vásárra. Ezek nem elesett emberek, de üzérkedésükhöz gyakran kell hitelüket igénybe venniük. A hitel egyetlen forrása a kazár. A forrás megnyílik a paraszt előtt. Meríthet belőle. Merít is, mert különben életmódja szűnik meg. Ezen hitelezésnél fizet a rutén tíz forint után heteként két forintot. Ez már hagyományos fix tétel. Majdnem törvény. Nem változik. Állandó, mint a kifli ára.
A forgalom lebonyolítása elég gyors. A sertést vagy haszonnal adja el a rutén, vagy kárral. Ha haszna van, kifizeti tartozását s egy-két heti kamatot. Az összeg az idő rövidsége miatt nem válik megdöbbentővé. Harminc forint után egy hét alatt fizet hat forintot. Ha a vásáron nyert tizenkettőt: megtalálta a rutén is a maga számadását. Égbekiáltó uzsora ugyan, de nincs áldozata. De ha kárral jár az üzlet; ha nyakán marad a sertés, s azt tartania kell uzsorapénzen vett gabonával; vagy ha betegség éri a jószágot; vagy ha árán alul veszik meg; no akkor meghúzzák a harangot a rutén összes vagyonkája fölött. Tíz forint után egy évre 104 forint. Ez, ha jól számítok. ezernegyven százalék. Ilyen képek ismétlődnek völgyről völgyre, faluról falura. A pénz is a kazár kezében van, az áru is, a közvetítés is. Tehát a forgalom minden ága, minden eszköze, minden tényezője. És a kazár uzsoráskodik a pénzzel is, az áruval is, a közvetítéssel is. A rutén életnek valamennyi fonalszálát a kazár tartja kezében. E kíméletlen és szívtelen faj egész élelmességét arra koncentrálja, hogy hurkot fonjon a népélet gyönge szálaiból, s azt a paraszt nyakába vesse.
Békességes álma legyen a Magyar Büntető Törvénykönyv nagyeszű szerzőjének a Kerepesi temető sírjában! Ha tudná, hogy mi folyik a Kazárföldön, nem volna álma zavartalan. Ha éles szemeivel megfigyelte volna ezt az állapotot, nem kötötte volna gúzsba az uzsorapereknél a bíróság kezét. Nem mondta volna ki, hogy az uzsora csak magánvádra üldözhető. Nem vétségnek minősítette volna az uzsorát, hanem cégéres bűnnek. Tudom én, hogy cifra és kecses vesszőparipák készülnek az Elmélet jogászkodó gyáraiban. De köszönöm én ezt a jogelvet, amelyik tönkretenni segít egy népet. Mit bánom én, ha az elv száz szillogizmus szűrőkészülékén állottá is ki a próbát. Törvényt nem a princípiumok igazolására kell hozni, hanem az élet nagy és állandó szükségleteinek kielégítésére.
Nemzetünk Szent Istvánnal belépett a keresztény civilizáció körébe. Jézus Krisztus tana üldözi az uzsorát. A magyar büntető törvénykönyv ide vágó része nem keresztény világnézetből fakadt, mert enyhén bánik az uzsorával. Akinek szíve-lelke van és fogékonysága a tömegek nyomora iránt: utazza be a kazárok földjét s akkor majd megkérdezem, hogy vétség-e az uzsora, vagy népirtó, szörnyű bűn?
JUH ÉS ÖKÖR
Kutyát a rutén portákon nem láttam. Ez itt már fényűzés. A kutya eledelét elfogyasztja az ember. Pedig volna őrizni valója. Jóféle mezőségi kuvaszok hamarább elűznék a vadat a vetéstől, mint az őrtüzek. Juhot sem láttam. Máramarosban még van juh. Még. Vajon meddig tart? De Beregben már nincs. A rónasági részen lehet; bizonyára van is. Talán nemes birka is van. De a hegyvidéken már racka sincs. Egyik-másik eresz alatt osztovátamaradványokat vettem észre. Hányódó vetélőt, csörlő ládát, guzsalypálcát, orsókarikát. Roncsok a vagyoni hajótörésből. Mikor kérdeztem, hogy hol a többi darab, az öregasszony zokogásban tört ki. Így nézhet a szülő meghalt gyermeke könyvének széttépett lapjaira.
Nincs juh. A Kárpát-lakónál ez a legborzasztóbb valóság. Ahol juh van, ott tej, túró, sajt, orda, savó van. És gyapjú. Tehát élelem és ruházat. Aztán bárány. Tehát adóra való. Aztán trágya. Tehát termékenyítő erő. Hegyvidékeinken a juh egy egész mindenség. Szerény igényű és nagy hasznú állat. Kibírja a legzordabb időjárást. Pajtára nincs szüksége. Minden fűszálat értékesít. Jámbor, ragaszkodó, erkölcsös. Sokszor azt hiszem, hogy talán még vallása is van. Hiszen nincs olyan jó barátja a szegény embernek, mint a juh. Mindenét neki adja, s vajmi keveset kér tőle.
Ahol nincs juh: ott már nem a vég kezdetéről, hanem a vég legvégéről beszélhetünk. Ha nincs juh, akkor semmi sincs. Mert a hegyvidéki ember, akár oláh, akár székely, akár tót, legutoljára a juhától válik meg. A címeres ökröt felváltja a buta, (székely elnevezése a kurta szarvú, apró sötétszürke kaukázusi szarvasmarhának) a butát a tehén, a tehenet a ló, a lovat a sertés. Itt egy darab időre megáll az állati értékek lefokozásában mutatkozó vagyoni süllyedés. Sor kerül a holt leltárra, aztán a kenderföldre, később a parafernumra. De a juhot még mindig tartják. Helyes gazdasági érzéket mutat a hegyi nép, mikor legszívósabban a juhhoz ragaszkodik.
Tíz darab juh megél nyáron két hold legelőn és télen tizenkét mázsa takarmányon. Ez a táplálék a hegyvidéken tizenhat forint kiadásnak felel meg. Ezzel szemben tíz juhnak a hozama piaci árak szerint a gyapjú után nyolc, a bárány után tizennyolc, a túró után harminchat, az orda után négy forint. Csakhogy a család nem viszi ám piacra ezeket a termékeket, hanem maga fogyasztja el. Pénzt csak a bárányból csinál. Ez annyit jelent, hogy túró van a háznál egész éven át. Orda és savó egész nyáron. A család tehát állandóan el van látva egy fontos és egészséges tápszerrel.
Nagyobb súlyt fektetek a gyapjúra. A mosással, fésüléssel, fonással, szövéssel eltelnek az őszi esték és a téli napok. A fehérnép nem ül dologtalanul. A szövetből kikerül a guba, a szokmány, a zeke, a nadrág, a szoknya, a kötény, a bocskorszíj, az ágytakaró, a pokróc, a tarisznya. Csíkban, Gyergyóban még gyeplőt is fonnak a gyapjúból. A Kárpátokban télen át térdig érő gyapjúharisnyát visel bocskorában az asszonynép.
A gyapjú házi feldolgozása általános szokás. Fonni, szőni, varrni kivétel nélkül minden székely és minden oláh asszony tud. Ez a házi ipar mérhetetlen gazdasági és erkölcsi kincset rejt magában. Ezzel az asszony is családfenntartóvá válik. Kilép a negatív szerepköréből az alkotás terére. Nemcsak kotyvaszt, hanem termel. Nemcsak gyermeket produkál, hanem gazdasági értékeket is. Nemcsak gondviselője, de szaporítója a vagyonnak. Az asszony szociális becse ezzel megkétszereződik. A székely nemcsak ösztönből házasodik, hanem azért is, hogy munkaképességét emelje, s életterheit megkönnyítse.
Ruházati cikkekért a külföldre vándorló milliókat milliókkal tetézné hazánk, ha a gyapjúnak ez a házi feldolgozása nem volna. Ahol juh nincs, ott egy nagy fontosságú közgazdasági tényező hiányzik. A beregi ruténnek immár nincs juha. Az az állításom, hogy a hegyvidéki nép legkésőbb válik meg a juhától, itt nem nyer igazolást. Mert a rutén az ökréhez inkább ragaszkodik. De merem mondani, hogy ez a körülmény a rutén gazdasági ösztön fogyatékosságát bizonyítja.
A rutén az ökrét szereti. Juhán már túladott. Tehén- és sertésállományának is megvérezte a torkát Beér, Hersch, Lőw, Kahán, Májzlik, Szender, Gottesmann, Jankel. De az ökröt körömszakadásig tartja. Az ökör az ö ambíciója. Bármilyen elcsigázott, bármilyen csenevész, bármilyen torz: de ha ökör, akkor az mégis Csákó, Bimbó, Daru, Kajla, Vidám. Neve van, holott juhnak, kecskének, sertésnek nincsen neve. A lónak is csak megjelölése van: szürke, sárga, fakó, púd. Ez nem név; ez csak jelző. Aki leírja, kis betűvel írja. De Pajkos, Rendes, Csöndes: ez már név a talpán.
Évekig lehet róla beszélni, akár ha elkárosodott, akár ha ellicitálták. A természetéről, hogy ilyen volt vagy olyan volt; az erejéről, hogy ennyi deszkát vitt Munkácsra, annyi pálinkát Vereckére; jó erkölcséről, betegségéről, mikor hideg volt a füle és nem kérődzött; aztán felgyógyulásáról, mikor először harapott belé a sós vízzel meglocsolt sarjúba. Óh, ezek nagy és szép emlékek. Boldog perceink csak akkor vannak, mikor a múltakban élünk.
Ámbár kellő tiszteletben tartom ezen emlékeket, mégis kimondom, hogy szegény ember háztartásában az ökör nem produktív állat. Nem tejel, nem borjúzik. Értéke a használatban fogy. Több tőkét köt le, mint a tehén. Munkája a jól gondozott tehénnel is elvégezhető. De a tehén emellett táplálékot nyújt. Ahol tehén van, ott nincs éhínség. Átvinni a hegyvidéki népet az ökörgazdaságból a tehéngazdaságba: ez az átalakulásnak kiszámíthatatlan előnyét jelentené. Kútforrása lenne a nép izomfejlődésének és a vagyon megszaporodásának. Egán erre törekszik.
A rutén az örökhöz ragaszkodik. Ökörkultuszt űz. Ha pogány volna, ökröt faragna halványul. Felsőbb lénynek nézné és leborulna előtte. Ha ökrét vesztette a rutén, akkor életének becsét vesztette el. Ez a jámbor, szelíd, alázatos nép egyszerre eltelik hiúsággal, ha ökrére gondol. Dölyföt, gőgöt, felfuvalkodást, mint a székely ökörarisztokráciánál, nem vettem a ruténnél észre. Persze nincs is olyan marhája, mint a székely ökörmágnásnak. Azokról a nagy és hófehér és egyenletes csavarodásban nőtt szarvakról, a hatalmas lapockákról, a fekete karikákkal övezett „vakisa” szemekről, a homlokhaj göndör fürtjeiről, a fark hullámos bojtjáról a szerény ruténnak még csak fogalma sincs. Az ökörmágnás jószága be sem férne a rutén pajtába.
Ennélfogva dölyf, gőg, nagyralátás távolról sem jut eszébe a ruténnak. Egy kis hiúság, talán némi büszkeség is meghúzódik a lelke fenekén, s olykor fel-felcsillámlik szemében; de ennél többet nem engedhet meg magának amiatt a kis vézna és kurta szarvú ökörke miatt. Talán a vásáron, ha látja, hogy másnak sincs különb, s ha az áldomás egy kissé a fejébe ment, ilyenkor, kivételesen a kevélységnek egy sugara is dereng az ábrázatán. De ez ritka tünemény és szót sem érdemel. Ezt az ökörszerelmet a „felesmarha”-rendszerrel aknázza ki a kazár a maga érdekében.
—– 2. rész —–