Négyszeres bérek a határ túloldalán: mit tud a „bunkó” Burgenland?

„Az EU-ban Nyugat-Magyarország és Burgenland között legnagyobb a szakadék. Erről valahogy nem szoktunk tudni.”

Az uniós fejlesztéspolitikában ismert jelenség, hogy a tagországokon belül fejlettségi lejtő rajzolódik ki a régiók, tartományok mutatói között. Államhatárhoz érkezve azonban lejtő helyett szakadékot találunk; az országok egymással határos térségei többnyire jóval nagyobb fejlettségbeli ugrást mutatnak, mint országon belül. Ennek ugyanúgy vannak történelmi okai, mint az országon belüli újraelosztáshoz kötődők.

Tudja a kedves olvasó, hogy melyik a teljes Európai Unió legnagyobb ilyen szakadéka két tagország közös határán? Nos, ezt a negatív rekordot holtversenyben mi tartjuk: Nyugat-Magyarország az EU-átlag 42 százalékán áll GDP/fő tekintetében, a szomszédos Burgenland pedig 95 százalékon.

Hasonlóan nagy különbség az EU-n belül csak az osztrák–cseh határon tapasztalható. Szlovákiának virágzó fővárosa, Lengyelországnak a legfejlettebb vidéki régiói fekszenek nyugaton, ráadásul utóbbi esetében a legfejletlenebb német régiókkal találkozva. A bolgár déli régiók az egész EU legelmaradottabbjai közé tartoznak ugyan, ám az amúgy is történelmi válságban lévő Görögország legleszakadtabb térségeivel határosak.

Egyszóval az EU-ban Nyugat-Magyarország és Burgenland között legnagyobb a szakadék. Erről valahogy nem szoktunk tudni. Nyugat-Magyarországot már-már valamifajta szegényebb osztrák tartományként szokták emlegetni, főképp Kelet-Magyarországról nézve. Tévesen, mert messze nem az. A sokszor lesajnált, „bunkónak” tartott Burgenland éves kibocsátása több mint kétszerese a leggazdagabb magyar vidéki térségének.

Akad érdekesség akkor is, ha a két szomszédos térség gazdaságának és társadalmának szerkezetét hasonlítjuk össze. A határ magyar oldalán ugyanis sokkal képzettebb emberek élnek, legalábbis az iskolázottsági statisztikát nézve. Ennek ellenére a túloldalon közel négyszeresek a bérek. Ellentmond ez ugyebár a sokszor hallott demagóg érvnek, hogy az alacsony magyar bérek a magyarok alacsony képzettségéből adódnának.

Szintén sokatmondó az iparosodási mutató. Burgenland gazdaságának csupán 18 százalékát adja az ipar, ez a szerény adat azonban nem lehetetleníti el a magyarnál jelentősen magasabb életszínvonalat sem. Rácáfol mindez azokra, akik a fejlesztéspolitika kulcsát az újraiparosításban látják.

Végezetül egy érdekes megjegyzés megyei szintre zoomolva. A viszonylag alacsony nyugat-dunántúli adathoz (42 százalék) képest Győr-Moson-Sopron megye kiemelten magas mutatókkal büszkélkedhet, amelyek a régiós adatot felfelé húzzák. Budapesten kívül ez az ország egyetlen megyéje, amely az uniós átlag 75 százaléka felett van. Ami viszont talán még fontosabb: mindennek ellenére ebben a megyében sincs osztrák életszínvonal. A győr-moson-soproni bérek sokkal közelebb vannak a Vas megyei szinthez, mint a négyszeres osztrákhoz!

Mi mindebből a tanulság? Burgenland a legszegényebb tartomány volt, kiemelt uniós támogatottságú régió. A keleti bővítés idejére gyakorlatilag felzárkózott Ausztria átlagos szintjére, és megszűnt a fejletlenség okán kiemelten támogatott terület lenni. Különösebb gazdaságszerkezeti reform nem következett be, ám egy jóléti államban csodát tud tenni az újraelosztás. A burgenlandi munkavállalók harmada a szomszédos Bécsbe és Graz környékére jár be dolgozni. A fennmaradók nagy része pedig azért él meg a magyarnál jobb szinten, mert az állami és önkormányzati bérek, a nyugdíjak és egyéb szociális jövedelmek magasak.

Ezek az újraelosztásból származó jövedelmek aztán megpörögnek a burgenlandi gazdaságban, munkát adva a helyi péknek és kávézónak. Azaz egy fejlett nyugati jóléti államban a fejletlen vidéki térségek magas életszínvonalának kulcsa az újraelosztás. Ez a keleti tagállamokban, így Magyarországon is hiányzik.
(valasz)

Bal-Rad komm: “…Burgenland a legszegényebb tartomány volt, kiemelt uniós támogatottságú régió. A keleti bővítés idejére gyakorlatilag felzárkózott…”

– Azért ez egy lényeges megállapítás ám. Hiszen “AKKORRA” a gyarmatosító perifériáját szintre kellett emelni. Mert hogy is nézett volna az ki, hogy a szomszédban kezdődő kolónia…?

De hát tudást az EU sem adhat! Csak eurot! Így fordulhat elő, hogy “…A határ magyar oldalán ugyanis sokkal képzettebb emberek élnek, legalábbis az iskolázottsági statisztikát nézve. Ennek ellenére a túloldalon közel négyszeresek a bérek…”

-De hát akkor hogy is van ez?

“ITT” a tudás! – “OTT” az ész?

Bizony így lehet! “Eszes” beteglelkületű politikusbűnözóink kieszelték!

Nálunk még van tudás, csak eszünk nincs! Ha lenne, “EZEK” már Szibériában lennének jégbe fagyva!

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Molnár Erzsébet

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!