Három lehetséges forgatókönyv létezik az észak-koreai probléma megoldására
Három forgatókönyvet szoktak emlegetni a Koreai-félsziget jövőjével és az észak-koreai probléma megoldásával kapcsolatban – mondták szakértők az M1 aktuális csatornán vasárnap.
Csoma Mózes egyetemi docens, ELTE Koreai Tanszék vezetője elmondta: az első forgatókönyv szerint Dél-Korea és Észak-Korea egyesülésével létrejönne az egyesült Korea Dél-Korea zászlaja alatt. A második forgatókönyv szerint – aminek szerinte nagyobb esélye van – Észak-Korea kínai szatellit állam lenne, kínabarát katonai államcsíny után. A harmadik pedig a mostani patthelyzet változatlanságát feltételezné 15-20 év múlva, harcias és fenyegetőző Észak-Koreával. Ez utóbbi valószínűségét növeli, hogy az elmúlt 25 évben fennmaradt a patthelyzet, a nemzetközi közösségek szankciói ellenére. Váratlan fejleményt ugyanakkor sosem lehet kizárni – vélekedett.
Frank Tibor, Amerika szakértő szerint a második világháború utáni helyzet nyomainak eltűntetéséről van szó, „hetvenvalahány” év után itt az ideje a rendezésnek. Hozzátette: hosszú készülődés előzte meg azt a múlt heti nyilatkozatot, ami Guam megtámadásáról szól. (A KCNA észak-koreai állami hírügynökség csütörtökön közölte, Phenjan augusztus közepéig elkészíti a két amerikai támaszpontnak otthont adó Guam elleni rakétatámadás tervét, és ezután csak Kim Dzsong Un észak-koreai vezető döntésétől függ, elindítják-e a támadást négy közepes hatótávolságú rakétával.)
Véleménye szerint a cél nem csak Guam, mert az Egyesült Államokról van szó: ha ugyanis a szigetet támadás éri, akkor Amerikát éri támadás. Mindez jól kigondolt manőver – jegyezte meg.
Csoma Mózes kitért arra, az észak-koreaiak azt akarják, hogy az Egyesült Államok minél hamarabb menjen bele a kétoldalú közvetlen tárgyalási folyamatba. A szomszédos dél-koreai közhangulat teljesen normális, a háborús fenyegetőzés ott nem úgy jelenik meg, mint a világsajtóban.
Rámutatott: 1953-ban nem ért véget a koreai háború, nemzetközi jogi szempontból mai napig fegyverszünet van érvényben, békeszerződés nincs. Észak-Korea egyedül maradt szövetséges nélkül a kilencvenes évek óta, azóta tart az észak-koreai atomprogram. A legutóbbi észak-koreai fenyegetés Guam rakétatámadásáról azt a célt szolgálja, hogy világhír legyen, Észak-Korea tökéletesen tisztában van a nemzetközi média működésével – fejtette ki.
(profitline)
Bal-Rad komm: Lehet válogatni kinek-kinek kedve szerint a „megoldások” között. HÁROM lehetséges megoldás már van.
A balrad.ru szerint a „legkívánatosabb” megoldás „…Dél-Korea és Észak-Korea egyesülésével létrejönne az egyesült Korea Dél-Korea zászlaja alatt…” – kizárható.
Meggyőződésünk, hogy a világ egy hatalmas politikai-katonai sakktábla, amelyen a figurák TÖBBSÉGE nem saját szándéka szerint mozog.
A KNDK is – tetszik valakinek vagy sem – csak egy bizonyos erőtér részeként, annak akarata szerint cselekszik. Lépései VÁLASZLÉPÉSEKKÉNT IS fölfoghatók, bár ezeket a Nyugat agresszív cselekedetekként igyekszik aposztrofálni.
Nyilvánvaló, hogy a kicsinyke Észak-Korea CSAK KORLÁTOZOTTAN ÉS ELLENŐRZÖTTEN tud cselekedni. Pontosan úgy, mint sok más kicsinyke állam a világon. Az ismét többpólusúvá vált világrend egyik pólusának erőterébe ágyazódva.
A KNDK-politikai és állami vezetése sem hülyegyerekek gyülekezete, bár nyugaton nagyon szeretnék úgy láttatni. A földrajzi távolság, és a szokatlan kultúra ismeretlenségének köszönhetően ez sikerült is egy darabig.
Észak-Korea vezetése nagyon is tisztában van lehetőségeivel és adottságaival. És vélhetőleg a rá kiosztott szereppel is. Az ország éli a maga életét, teszi a dolgát.
Mivelhogy a világnak nem célja egy háború, ezt az opciót ki is lehet zárni. A KNDK „miatt” biztosan nem lesz háború.
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot lehet úgy tekinteni, mint egy a helyét a világban éppen elfoglaló-meghatározó erő felemelt figyelmeztető ujját!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
….meghatározó erő felemelt ujját. Szerintem ez a „meghatározó erő” az nem más mint KÍNA, és OROSZORSZÁG ! Lehet, hogy a mostani Orosz- Kínai hadgyakorlat egy határozott üzenet az USA-nak a gyeplő meghúzására, egy figyelmeztetés ?!
Az egyetlen,és igaz(nak tűnő!) megoldás,ha É-Koreát végre békén hagynák!Az USA felhagy régi vereségének óbégatásával,nem hergeli Dél-Koreát állandó incidensek provokálására északi testvére ellen!Hagyni kell az északi felet,hogy fegyverkezés helyett az ország gazdaságának fellendítésére,fejlesztésére fordítsa,és azzal a z országgal „barátkozzon”,amelyikkel akar,olyan államformát alakítson ki ,amilyet akar!A szankciók csak arra jók,hogy a nép nyomorát mélyítsék el,a vezetők sosem fognak nyomorogni!
É-Korea népe nem nyomorog,minden propaganda-hazugság ellenére,még ha mentes is a hamburger,és a cola áldásától!
Se az USA,se más állam ne akarja ,hogy akármelyik ország az ő alárendeltségében éljen!
Magyarországon is jólét volt addig,míg a nyugati demokrácia keze be nem tette a lábát!Azóta a horthy-kor mélységéig süllyedtünk!Ne akarjuk ezt más országoknak!
+
Ha visszapörgetjük az időt kb. fél évszázaddal, hasonló helyzetet látunk, csak ott Kína volt a „rosszfiú”. Egy kis szemle következik, nyugatias nézőpontból persze, ami nem feltétlenül egyezik az enyémmel.
The Diplomat: A ma nukleáris Észak-Koreája a tegnap Kínája – leckék a történelemből /Jevgeny Szautyin (Yevgen Sautin)/
http://thediplomat.com/2017/08/todays-nuclear-north-korea-is-yesterdays-china-lessons-from-history/
(Javaslom a translate.yandex.ru-val először egy indoeurópai, pl. orosz nyelvre fordítani azoknak, akik az orosszal jobban boldogulnak)
A cikkben a szerző párhuzamba állítja a mostani reakciókat és következtetéseket a Johnson- és Kennedy-kormányok nyilatkozataival, lépéseivel. 1960-ban amerikai hírszerzők (a szerző által idézett NIE-dokumentum alapján) véleménye a következő volt Kínáról: „[Kína] arrogáns magabiztossága, forradalmi hevülete és a világról alkotott torz képe [Pekinget] a kockázatok alábecslésére késztetheti. Ez a veszély fokozódhat, ha a kommunista Kínának nukleáris fegyverkapacitása lesz.” Lényegében ezt írják ma, talán a forradalmi hevületet félretéve, a nyugati hatalmak és szövetségeseik médiumai Észak-Koreáról, mint „lator államról” („rogue state”). Azonban az észak-koreai retorika a szerző szerint ugyanaz, mint egykor Kínáé volt, vagyis egy stratégiai blöff, amely ellensúlyozza a közte és a többi hatalom közötti nagy erőkülönbséget, hiszen nincs nagy nukleáris arzenálja, sem másodlagos csapásmérő kapacitása, és nem képes jelentősen megváltoztatni a térség egyensúlyát. Annak idején, Kennedy alatt az amerikai haditengerészet is túlbecsülte Kína lehetőségeit, és egyenesen azt javasolta, pusztítsák el az ország rakétahordozó tengeralattjáróját még az első útján. Pedig Kína csak 1982-ben próbálta ki ezt először. Kennedy félelmeit nem mindenki osztotta a kormányában, voltak, akik szerint a tesztek lényegesen nem változtatták meg az erőegyensúlyt, hiszen Kína továbbra is sérülékeny maradt az amerikai válaszokkal szemben. Ez a nézet fokozatosan teret nyert Johnson alatt. Kína környezetének (Japán, Tajvan, Dél-Korea) hasonló törekvéseit sikerült megakadályozni. A szerző szerint, amíg a Trump-kormány támogatja Japánt, Tokió nem fogja úgy érezni, hogy drasztikus válaszlépések kellenének. Hasonlóan, amíg biztonsági garanciákat nyújt Dél-Koreának, addig a szövetségüket megtörni próbáló kísérletek kudarcba fúlnak. A szerző attól is óv, hogy az észak-koreai helyzetet az amerikaiak összekössék Kína és Tajvan viszonyának kérdésével, hiszen ezzel csak Tajvan félelmeit táplálnák, és Kína úgysem fogja a szükséges (megj: az amerikaiaknak szükséges…) nyomást gyakorolni Észak-Koreára.
További érdekes cikkeket is hoz a The Diplomat, amelyeket most nincs időm kivonatolni:
thediplomat.com-hoz illeszd: /2017/08/sino-russian-shadow-competition-plays-out-in-egypt/
thediplomat.com-hoz illeszd: /2017/08/north-korea-rebukes-russias-denial-of-its-icbm-launch/
thediplomat.com-hoz illeszd: /2017/08/why-did-the-uae-purchase-weapons-from-north-korea/
Azonban néhány megjegyzést fűznék hozzájuk. A fenti háromból az első megvilágítja Oroszország gazdasági versenyhátrányát Kínával szemben, ami a látványos katonai együttműködés mellett arra utal, hogy azért nem fenékig tejfel a két ország kapcsolata, vagyis gazdasági érdekellentétek húzódnak meg a háttérben. Az észak-koreai rakétateszt orosz leminősítésére, amit a második cikk jár körbe, saját gondolataimmal még visszatérek. A harmadik talán a legérdekesebb, ebből megtudhatjuk, hogy az Egyesült Arab Emírségek (UAE) minden tiltás, kilátásba helyezett büntetés és harcos retorika, meg „amerikabarátság” ellenére egy fedőcégen keresztül fegyvereket vásárolt Észak-Koreától 2015 júniusában, mintegy 100 millió dollár értékben, hogy támogassa a jemeni húszik ellen indított szaúdi katonai beavatkozást. A szerző szerint ez azzal magyarázható, hogy az UAE Észak-Koreát egy lehetséges és értékes rakétarendszer-ellátónak tartja, és szeretné eltántorítani attól, hogy kifinomult katonai technológiát adjon el Iránnak és a jemeni húsziknak. Az Emírségek már ellentétbe került az Egyesült Államokkal az Obama-kormány Iránhoz való közeledése miatt, és attól tart, hogy Irán visszatáncolva ettől, a nukleáris hatalommá válás felé mozdul el (ez nem újdonság, több térségbeli ország látványosan retteg emiatt). Azért tartja fenn kapcsolatait egy nyugatellenes, nukláris fegyverekkel felszerelt országgal, hogy egy iráni visszakozás esetén reagálni tudjon (érdekes, eszerint „Gonosz és Gonosz” között is van különbség, ha az érdekek úgy kívánják). Mindez a tesztek hangos kritikája mellett történik, természetesen az Egyesült Államok is tud róla (hiszen már mi is tudjuk). Vagyis az UAE inkább felvásárolja azon technológiákat, amelyeket Észak-Koreától az ellenségei is megvennének, és blokkolja – ha tudja – azokat, amelyeket már megvettek. Utóbbi azért nem mindig sikerül, erről árulkodik, hogy 2015-ben – az UAE által kötött üzlet idejében – a húsziknál észak-koreai rakéták voltak.
És most visszatérhetünk az észak-koreai rakétateszt orosz leminősítésére, amelyben július 4-én a kilőtt – állítólag interkontinentális – rakétát „csak” közepes hatótávolságú ballisztikus rakétának mondták az oroszok. Jó az Oroszországnak, ha egy újabb „játékos” jelenik meg a fegyverpiacon, még ha egyelőre nem is komoly ellenfél? Nem. Jó az neki, ha a szomszédos, és egyre sikeresebb Irán, mely amúgy is be lett vonva Kína nagyszabású gazdasági tervébe (BRI), technikákat tanulhat el Észak-Koreától? Nem, egyértelmű piacvesztés lenne, és politikai hátulütői is lennének később. Jó az neki, ha ellenérdekelt hatalmak katonai jelenléte megnövekedik a kelet-ázsiai térségben? Nem, ezért működik együtt Kínával. Jó az Oroszországnak, ha Észak-Korea (egyelőre Kína bástyájaként) szintet lép a nukleáris technológiában? Nem, ezért támogatta a szankciókat. És jó ez Kínának? Igen és nem. Igen, mert tőle függetlennek látszó cselekvőre mutatva erősítheti meg magát, és érvényesítheti erősebben az érdekeit. Nem, mert gazdasági terveit hátráltathatja, nem kívánt ellenséges erőösszpontosítást válthat ki, esetleges beavatkozást igényelhet tőle, ha egy cowboy túl heves lesz, részben alkalmazkodnia kell majd az eseményekhez (bár gazdaságilag továbbra is Kínától, a fő külvilági kapcsolattól függ Észak-Korea egyensúlya, és ez sok dolgot eldönt), az időzítést pedig nem kizárólag ő szabja meg. Még a Fülöp-szigetek is, amely egyébként jóval közelebb került Kínához Dutertével, a kérdésben inkább az orosz érdekek mellé állt, egyértelműen elítélve Észak-Korea lépését. Ami nem is csoda, tekintve, hogy orosz fegyvereket vásárol majd, és védelmi együttműködést kötött Oroszországgal.