Ne melengessünk kígyókat a saját keblünkön!

Ötéves kisgyerek, embereket végzett ki, és most be kellene illeszkednie egy európai iskolában

Ahogy az Iszlám Állam jövője egyre inkább megpecsételődik Szíriában és Irakban, úgy követelnek egyre nagyobb figyelmet a terrorszervezet Európába visszatérő tagjai. Mivel sokan családostul mentek ki, az erőszakban szocializálódott, gyakran kínzásokban vagy kivégzésekben is részt vett kiskorúak otthoni reintegrációja soha nem látott kihívásokkal szembesíti a hatóságokat.

A terrorszervezet által elkövetett borzalmas gyilkosságokról, a kivégzések szinte beteges variációiról a sajtó is rendszeresen beszámolt az elmúlt években. Az Iszlám Állam részéről az erőszakban való tobzódás bemutatása több célt szolgált egyszerre, a lakosság megfélemlítését ugyanúgy, mint az új szimpatizánsok toborzását. Az elmúlt időszakban az elemzők egyre többször találkoztak egy újabb jelenséggel: a terrorszervezet az „állampolgárok” gyerekeire is igényt tartott, bevonva őket a legszörnyűbb kínzások és kivégzések végrehajtásába.

Minden diktatúra kedvelt eszköze, hogy az ideológiai agymosást már a gyerekkorban elkezdje, mert így később az ellenőrzés és irányítás hatékonyabbá válhat, a lojalitásról nem is beszélve. A különböző paramilitáris gyerekszervezetek működése széles skálán mozog, attól függően, hogy adott diktatúra mennyire erőszakoson és közvetlenül akart belenyúlni az állampolgárok életébe.

Az Iszlám Állam ebben is rendkívül szélsőséges volt, az általa létrehozott, gyerekeknek fenntartott iskolákról (valójában inkább kiképző táborokról) már jó pár éve lehet hallani, az agymosás hatékonyságáról pedig azok a videók árulkodtak, ahol gyerekek, nem ritkán 5-6 évesek végeznek ki felnőtteket rezzenéstelen arccal. Ezeken a videókon a tarkólövés, vagy nagyobb gyerekeknél a lenyakazás volt a leggyakoribb halálnem.

Moszul felszabadulása után hasonlóan szomorú és kegyetlen történetek tucatjai láttak napvilágot. Kiderült, hogy gyakran nem volt szükség agymosásra sem, „elég” volt halállal, vagy a szülők halálával fenyegetni a gyerekeket. Egy ausztrál dokumentumfilm az iraki város felszabadulása után megszólaltatott három testvért, akik közül a legidősebb tizenegy, a legkisebb ötéves volt. Az testvérek elmondták, hogy a börtönben egy machetével le kellett vágniuk az egy fogoly egyik kezét és lábát, majd az egyikőjüket arra kényszerítették, hogy szúrja ki a fogoly szemét, aki ezután belehalt a sérülésekbe.

Dzsihadisták Európából

Az európai szélsőségesek már 2012-től megindultak Szíriába, a becslések elég pontatlanok, de közel 5000 főre teszik a kontinensről érkezettek számát. Bár a többség fiatal férfi, voltak, akik eleve családostul érkeztek, voltak, akik letelepedni jöttek, családot alapítottak a helyi közösségekben, és voltak olyanok is, akik kint kötöttek házasságot olyan lányokkal, akik épp ezzel a céllal érkeztek az Iszlám Állam területére.

Amíg a terrorszervezet sikerei csúcsán járt, főleg azért lehetett aggódni, hogy mi lesz, ha ezek az önkéntesek visszatérnek Európába támadás céljával. Manapság, amikor az összeomlás felé halad az Iszlám Állam, a kérdés inkább az, hogy mi lesz a sorsuk, ha hazamenekülnek. Egyre több olyan történetet hallani, hogy az egykor bátor fiatalok megpróbálnak hazajutni, még mielőtt megölik őket az iraki vagy szíriai kormányerők, esetleg a kurd milíciák. Félelmük indokolt, ebben a háborúban az ellenfeleik is ugyanolyan kegyetlenek, mint ők voltak, senki sem ejt foglyokat.

Azokra az európaiakra, akik visszajutnak a kontinensre, általában hosszú börtönbüntetések várnak. Nagy dilemma a hatóságoknak, hogy mi legyen a megfelelő bánásmód, illetve hogyan történjen a bizonyítás. Ma már az is elég a vádakhoz, ha valaki csatlakozott az Iszlám Államhoz, míg régen a hatóságoknak bizonyítani is kellett, hogy a gyanúsított részt vett valamilyen gyilkosságban, kínzásban vagy más bűncselekményben. Ám mint a korábbi európai terrortámadásoknál láttuk, néha épp a börtönök váltak a radikalizáció melegágyává, egyfajta dzsihádegyetemmé.

A deradikalizáció és az szélsőségesek társadalmi reintegrációja ugyanolyan fontos, mint maga a büntetés, előbbi pedig különösen életbevágó a borzalmakat elszenvedő, vagy annak kényszerű szereplőjévé váló gyerekek esetében.

Az osztálytársam megérdemli a halált

Az Iszlám Állam területéről hazatért gyerekek visszavezetése a hétköznapi életbe akár két évet is igénybe vehet. Az első európai tapasztalatok azt mutatják, hogy terrorszervezet iskoláiban nevelődött kisgyerekek az új osztálytársaikat is hitetlennek tekintik, akikről azt tanulták Szíriában vagy Irakban, hogy megérdemlik a halált.

Az iskolákban manapság persze nem lepődnek meg a magatartászavaros, agresszív gyerekek láttán, ám a terrorista szülők gyerekeinél nehezíti a megoldást, hogy egyrészt feltehetően a szülők is börtönben vannak (vagy hosszú börtönbüntetésnek néznek elébe), másrészt a kiskorúak a brutalitás és a szervezett agymosás áldozatai.

Azt senki sem feltételezi, hogy a gyerekek is terroristává válnak egyszer, hiszen sokszor már a szülők is úgy térnek haza, hogy megbánták tettüket. Különösen a nők esetében számos olyan történet kering, amelyben a kiérkezés után gyorsan rá kellett döbbenniük, hogy nem az ígért paradicsomi állapotok várják őket. Gyakran annyit a gyerekek is elárulnak, hogy a kivégzésben való részvétel, vagy csak azok végignézése rossz volt számukra, és nem akarnak ilyet többet látni. A problémát inkább az jelenti, hogy ettől még tudat alatt olyan változásokon mentek keresztül, személyiségfejlődésük annyira torzult, hogy az állam részéről állandó támogatásra és felügyeletre lesz szükség.

Aggódnunk ezért inkább a hatóságok miatt kell, amelyek általában büntetni szeretnek és a gyors, hatékonynak látszó megoldásokat kedvelik, és nincs idejük a személyre szabott, egyedi megoldásokra, főleg nem olyan esetekben, amikor terroristák gyerekeit kell támogatni.
(24.hu)

Bal-Rad komm: Már a címsorban fölvetődő “Ötéves kisgyerek, embereket végzett ki, és most be kellene illeszkednie egy európai iskolában” – probléma IS annyira rémisztő, hogy még a lehetőségét is el kell vetni annak, hogy az ilyen bizonyított eseteket elkövető gyerekek egyáltalán Európába kerülhessenek!

Aki már hallott a “bevésődés-teoríáról”, az tudja: EZEK EMBEREKKÉ SOHA NEM LESZNEK!

Mivelhogy nem is Európában születtek, – még ha egyik vagy másik-akár mindkét-szülő európai is – a “szülőt/szülőket” Európába érkezvén azonnal le kell fogni, és életük végéig börtönbe zárni. Sátánfattyaikat pedig visszazsuppolni nevelkedési helyükre, és neveljék át, kínlódjanak velük az ottaniak!

“…Az első európai tapasztalatok azt mutatják, hogy terrorszervezet iskoláiban nevelődött kisgyerekek az új osztálytársaikat is hitetlennek tekintik, akikről azt tanulták Szíriában vagy Irakban, hogy megérdemlik a halált…”

-MIRŐL BESZÉLÜNK AKKOR HÁT? EZEK KINEVELT/BEVÉSŐDÖTT GYILKOSOK-GYILKOSPALÁNTÁK!

A liberális sajtó előszeretettel mutogatja az angyalarcú, nagyszemű, göndörfürtös csöppségeket, akik a háború borzalmai elől menekülnek/menekültek Európába!

LEHETSÉGES EZ IS! DE EZEK A GYEREKEK AZ EURÓPAIAK POTENCIÁLIS LEGYILKOLÓI!

Ismerjük az Iszlám Állam – a rémkalifátus – jellemét-jellegét! Miért kellene fölvállalnia Európának a kígyó keblen való melengetését?

Európa határait LE KELL(ene) ZÁRNI KÖRKÖRÖSEN! A migránsok “menekültek” menjenek vissza hazájukba! Tegyenek ott rendet, és éljék ott az életüket!

Persze ezt erkölcsileg és morálisan csak kevés európai ország teheti meg! Kevés olyan Európai ország van, amely ne ártott volna ezeknek a népeknek!

DE MI AZON KEVÉS ORSZÁGOK KÖZÉ TARTOZUNK! NEKÜNK VAN ERKÖLCSI ÉS MORÁLIS ALAPUNK MEGTAGADNI A BEFOGADÁSUKAT! JOGUNK VAN VELÜK SZEMBEN VÉDEKEZNI, VAGY CSAK SIMÁN MEGTAGADNI TŐLÜK A BEFOGADÁST!

Aztán ajvékolhatnak liberálisok meg filantrópok!

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Molnár Erzsébet

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!