Sokan kérdezték, hogy miért is csináljuk.
Kialakult egy személyes beszélgetés az egyre divatosabb óriásplakát átragasztással kapcsolatban. A kérdés felénk az volt, hogy miért nem állunk bele a mostani kezdeményezésbe.
Miközben megválaszoltam, egyéb gondolatok is jöttek, amik túlmutatnak a mostani megmozduláson.
Megfogalmazódott, hogy miért is vagyunk nap mint nap az utcán, a bankokban, a hivatalokban, politikusok, bankvezérek házánál, miért kockáztatjuk a szabadságunkat, és miért vállaljuk a sok eljárást.
Ez plakát átragasztás nekünk csak eszköz. Amikor olyan magas labdát dobtak fel, amit le kellett ütni, leütjük. Nem hirdetésre használjuk, hanem figyelemfelhívásra, véleménynyilvánításra.
Példát mutatunk, hogy lehet ilyent civileknek is csinálni.
Itt van két rövid videó, ami megmutatja, hogy civilek is csinálhatnak ilyent:
Soros plakát – civil móka. 2017.07.13:
Az utca hírmondója:
Nem célunk, hogy részt vegyünk a választási cirkuszban. Mi ezt legfeljebb eszköznek használjuk a SeVizás probléma megoldása érdekében.
Nem célunk az sem, hogy állást foglaljunk jobb-és baloldal kérdésében. És semmi képpen nem kívánunk részt venni a hatalom gyűlöletjátékéban. Teljesen mindegy, hogy az társadalmi, vallási, nemzetiségi, nemi identitási alapon nyugszik.
Nekem teljesen mindegy, hogy valakinek mi a vallása, a származása, a nemzetisége, vagy hogy fiúkat, vagy lányokat szeret. Ha el akarja venni, ami az enyém, elvágom a torkát. Ha nem bánt másokat, akkor mehetünk együtt az elnyomó hatalom ellen. Persze csak ha hajlandó cselekedni.
A célunk az, hogy megmutassuk az embereknek, hogy nem kell senkire várniuk. Nem kell átengedni az irányítást, a döntéseket. Maguknak kell cselekedni, mert az érdekeiket senki más nem fogja úgy képviselni, mint, ahogyan ők maguk képviselnék.
Ez azért nem könnyű, mert az emberek nagy része alapvetően lusta, és haszonleső. Nem szívesen tanul, nem szívesen áldoz időt olyasmire, aminek nem azonnal lesz eredménye.
Ezt használják ki a politikusok, és idomárjaik a pénzhatalmat gyakorlók.
Kényelmet jólétet ígérnek, és bizonyos társadalmi rétegeknek adnak is. Ezzel felkeltik a többiek vágyát. Azt mutatják, hogy ha rájuk bízod magad, akkor neked is lehet.
– Cserébe csak annyit kérnek, hogy add át az irányítást.
Mi ennek a veszélyére hívjuk fel a figyelmet, az ebből való kitörés példáját mutatjuk.
– Ezért vagyunk a hatalom ellenségei.
A fészbúk bejegyzés itt érhető el: https://www.facebook.com/notes/nem-adom-a-h%C3%A1zamat/sokan-k%C3%A9rdezt%C3%A9k-hogy-mi%C3%A9rt-is-csin%C3%A1ljuk-tekinthetj%C3%BCk-ezt-a-bejegyz%C3%A9st-hitvall%C3%A1sn/1979349102091025/
HAjrá!
Tisztelettel: Póka László
Nem adom a házamat mozgalom
0630-931-9802
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
“Ha el akarja venni, ami az enyém, elvágom a torkát.”
Érdekes gondolat. Az “elnyomó hatalom” (a hatalom mindig elnyomó, csak nem mindegy, milyen eszközökkel és mértékben) is pontosan ezt teszi.
Ennek börtön vagy teljes ellehetetlenítés utáni kiégés lehet a vége. Nem kellene, hogy így legyen. Az elnyomó hatalomnak általában sokkal jobb eszközei, lehetőségei vannak, el kell fogadni, hogy nagyon sokáig csak kis szúrásokkal lehet zavarni. Különben kivonja az illetőket a forgalomból, vagy elszigeteli. A “játékban” az nyer, aki szervezetten megmarad addig, ameddig az elnyomó hatalom végzetesen legyengül, aztán képes megragadni a lehetőségeket. Az, hogy eddig csak gyengén reagáltak, vagy a fenti hirtelen felindulásra (kár leírni ilyet) most még egyáltalán nem, nem jelent semmit. Vannak példák sokkal radikálisabb, harciasabb személyek tönkretételére is.